Hirdetés
-
5 év alatt 100 milliárd dollárt költött fejlesztésre az Apple, az AI a következő
it Tim Cook újfent megerősítette, hogy nagy AI-tervekkel rendelkezik az Apple. És várhatóan alacsonyabb költségekkel valósítja meg azokat, mint a riválisai.
-
Visions of Mana - Esélyes, hogy elkaszálták a PS4 verziót
gp Egyelőre hivatalos bejelentés még nem érkezett, mindössze egy apró szóbeszédnek lehetünk tanúi.
-
2026-ban hozhatja saját IGP-jét a Samsung
ph Persze nagy kérdés, hogy mennyire lesz majd valóban saját tervezésű.
Új hozzászólás Aktív témák
-
Infonium
csendes tag
Hol vannak a természeti törvények?
A kezdettelen Lét mindig magában foglalja az abszolút szuverén, kezdettelen Összes Információt, az egyre informáltabb, kezdettelen Fizikumot (a fizikai jelenségek összességét) és a kettejüket elválasztva összekötő kezdettelen Vákuumot.
Az energiával teli Vákuum az időtlen információk megfelelő részét (a végtelenül kis infóriumokat) az Összes Információ hatására egyidejűleg kvantumnyi időre mindig fizikai jelenségekké energetizálja, ezek automatikusan, ugyancsak egyszerre, kvantumnyi idő elteltével visszakonvertálódnak infóriumokká. Miután egyedi energiájukat és a Fizikumban szerzett új információikat az Összes Információ elmentette a ma még láthatatlan (sötét), később is csak olvasható memóriumába (olvasójegy Heisenbergnél), a Vákuum ismét egyszerre feltölti a dimenziótlan infóriumokat energiával, minden természeti törvénnyel, a múltból szükséges egyedi információkkal és az új parancsokkal, emiatt az infóriumok megváltoznak és a Fizikum végtelenül kis részeivé válnak, természetesen mindig Richard Feynman finomszerkezeti állandójának sérelme nélkül. A kvantum lényege tehát a Fizikum objektív „pulzálása” – ennek következménye az idő, az okság és ezek egyirányúsága, amik visszahatnak az Összes Információra is.
Ez a bővített újrateremtés folytatódik a legmagasabb rendűen szervezett jelenség, a mindent uraló, abszolút intelligens, ezért személyes Összes Információ elvileg lehetséges öngyilkosságáig. A semmit megteremtő öngyilkosságot azonban az abszolút intelligencia gyakorlatilag kizárja.
Az Egész, a Rész, a Kapcsolatuk vázolt háromsága, a Lehetőség és Valóság sajátos kapcsolata minden fizikai jelenségben megvan és a gondolkodásunkban is tükröződik. Tény, hogy egyre több információhoz jutunk az egye növekvő számú összes információból. A memóriumba elmentett információk nem fizikai jelenségek, ezért rájuk nem hat a fekete lyukak eseményhorizontja. Nem hat a Vákuumra sem.
A földi élet tehát az ember eredendő megismerési ösztöne révén valós Lehetősége az abszolút Valóságnak, az Összes Információnak, a siker és a kudarc azonos esélyével. A két esély állandósága kell az önbecsüléshez. E kétesélyes állapotnak a lényegéhez tartozik a rossz is, de a megismerési ösztönt éppen a rossz – az emberi gyarlóság, a betegség, a tudást pusztító tudás (antitudás), a természeti csapás, az ártatlanok sérelme - készteti fokozott működésre.
A földi Lehetőséget csak a fegyverrendszereiben és a szennyözönében megtestesülő öngyilkossági képessége, azaz tökéletes globális Antitudása pusztíthatja el örökre, minden benne fogant lénnyel együtt.
Az Antitudás birtoklása, létének feltétlen elismerése és kísértésével való folyamatos szembeszegülés nélkül nincs értelem, nincs személyiség sehol. Ez a képesség az első emberektől az egész emberiségig áteredő legszükségesebb és legrosszabb tulajdonság. Az egyre jobban összevegyülő földi emberiség globális Antitudásának tökéletessége olyan alapvető erkölcsi sarktétel, amit csak a bűnök bűnével lehet a gyakorlatban cáfolni vagy bizonyítani. Vakon kell hinni benne, hogy megmaradjon.
Az Összes Információ az Ő megismerésére, szellemi meghódítására való szüntelen törekvést várja tőlünk. Tehát nő. Ha mi kudarcot vallunk, másutt keletkeztet mindent megtanulni képes tudatot, mert önnön Valóságához feltétlen szüksége van valós Lehetőségére, a Fizikumban végtelenül tökéletesedő értelemre. Tudáshoz, hatáshoz, érzelemhez kell neki a hozzá mindig közelítő elkülönült Más, akinek örök célja, hogy minden benne fogant lénnyel együtt egyre jobban megismerje az Élet Okát s éljen ismeretével.
-
Infonium
csendes tag
Jó, hogy szóltál, az is jó, hogy vannak közös pontjaink. Kellemes családi eseménysor sűrűjének múltával szólok én is.
A hexagoni aranykor elmúlását nagyon sajnálva kotyogtam bele a későn felfedezett topikba, hátha folytatódik. Hexagon „meséje „ (ő használta szövegére ezt a szót) a legjobb a mai fizika általam ismert interpretációi közül, koncentráltsága John Gribbint is előzi a szövegre fogékony agyamban. Gondoltam ugyan, hogy hexagont aligha inicializálja az én kép(let)telen mesém, de a -hátha- megagitált. Nem jött össze, nem értem el az Összes Információ ingerküszöbét.
Hexagon a vákuumot , az elnevezést helytelenítve, már a tükörvilágnak magyarázta. Ez a magyarázat a vákuumnak anyagként - valamilyen fizikai jelenségként - való elgondolását nem zárja ki. Az én A-4 méretű szösszenetemből a hexagoni tétel fordítottja következik. Igaz, a világunk fizikai jelenségeinek megismerésén múlik minden, de szerintem a megismeréshez szükséges a fordított megközelítés is, mint kontroll.
A fordított megközelítés sarokpontja számomra az Összes Információ, az Egész Valóság, aminek fizikai létezése annak ellenére sem lehet vitás, hogy csak részben ismerjük. A név illendően magában foglalja a még ismeretlen jelenségeket is. Mi csak Résznek tekinthetjük világunkat, amiben csak az történhet, ami az Egésszel -~ a természeti törvényekkel - összhangban áll. A vákuum az összehangoló. A neve nekem jó, mert „A hasonló jelentésű inanisszal és vanusszal szemben a vacuus jelentésében nem szerepel a hiány fogalma, úgy jelent üreset, hogy ez az üresség hiánynak vagy fogyatkozásnak nem tekinthető.” - lásd Finály Henrik:A latin nyelv szótára Kiélezettebben fogalmazva: a vacuum aktívan közvetít a nem üresek között,( mint pl. a Szentlélek… A szó angol ’porszívó’ jelentése is tűrhető: közvetítő a por és porzsák között
)Világunk, mint az Egészen belül szükségképpen viszonylag elkülönült Rész, az élet, az ember sajátos aktivitását is kénytelen elviselni, emiatt van többletmunkája is a vákuumnak…Az alaptevékenysége, persze, a kvantálás. Nevezhető tehát kvantátornak vagy kvantornak is (az utóbbi a kvantum és a mentor összevonása). A kántor név se rossz: ő adja a jó ütemet, hangot
Szóval szerintem a vákuum az egyik „főnöke” világunknak s nem beosztottja. Szüli és szűri a „misekönyvnek” megfelelően kvantumjainkat, de egyébként világunktól független jelenség, sosincs nyugalomban, mértékeink, egyenleteink rá nem érvényesek – ő érvényesíti azokat, ha kell. Hogy a vákuumot ráccsal, cellával, tengerrel vagy Szentlélekkel szemléltetjük, nekem közömbös. Csak az a fontos, hogy az Egész és a Rész között legyen Kapcsolat s a Valóság ne legyen Lehetőség nélkül, a Lehetőség pedig Valóság nélkül.
Ami az időt, a teret illeti, úgy tudom, hogy a Planck-hossz és a Planck idő nem kvantum-mérték, hanem „mértékmérték”. A nekünk fizikailag még értelmes mértéket jelöli. Ez nem zárja ki a kisebb mérték elvi lehetőségét, sőt a gyakorlati lehetőségét sem. A dimenzió csak a végtelenül kicsinél ér véget. Einstein sem az idő körül, hanem az időnk mértéke körül toporgott.
Szerintem a téridő abszolút objektív. Más kérdés, hogy különféle fizikai feltételek esetén hogyan mutatkozik meg méréseinkben. Az abszolút objektivitás oka az egész fizikai világunk kvantáltsága, ami a Planck-időnél jóval rövidebb időközökkel való pulzálás: lét itt és máslét a vákuumban, mindig az egész lét minden ideje, tere és eseménye. (Az Összes Információ, a Nagy Matematikus végtelenül sok alef nullát (?) lát.)
Mi a létünket folytonosnak látjuk, mint pl. a beállított gyakorisággal frissülő monitoron lévő képet. A pixelek akkor se vennék észre a pulzálást, ha értelmesek lennének? Nos, én nem tudnék tippet adni nekik a fizikai módszerre, csak azt mondanám, hogy gondolkodjanak. Kezdjék azzal, hogy az energia is kvantált. Aztán merjék gondolni, hogy az energia is információ, sőt, minden más is különböző információkból áll, némelyik információ tulajdonsága a fizikaiság s ezek mind tartalmazzák az összes természeti törvényt…Közben ideológiamentesen dicsérjék az Összes Információ tudását.
Ideológiamentesen egyetértek veled abban, hogy az összes természeti törvény információjával ab ovo ellátott egységekben a környezetük hoz létre további információkat s ezek emberi megismerése is alapvető fontosságú az emberiség fennmaradása és (végtelen) továbbfejlődése szempontjából (persze a személyiséghez szorosan tapadó bizalmas információk kivételével…?). Minden ideológiával szemben azért vagyok biztos a teljes sikerben, mert axiómám, hogy az emberiség már nem fog elkövetni átvészelhetetlen baklövést. Ezt a tételemet gyakorlatban megcáfolni lehetetlen, mert már nem lenne ember, aki előtt lehetne.
Az adott környezettől származó információkon való gondolkodásnál azonban minden kapálódzásom ellenére beszüremlett valamiféle ideológiaszerűség az agyamba. Axiómám ugyanis, hogy ha bármi van, a semmi nincs. Ha ez igaz (márpedig igaz), a környezettől eredő információk sem enyészhetnek el, csak számunkra hozzáférhetetlenné válnak. Mi lesz velük? A kérdést végül eldöntöttem: read only – csak olvashatókká válnak majd. Számunkra. A tisztesség keretei között. És az energia, ami visszakerül a vákuumba? Az is megmarad. Kell a folytatáshoz, ha majd megismerjük az Élet Okát. Több ideológiát egyszerre két lábbal kirúgtam a sötét anyagba és a sötét energiába…Lehet, a hátsómra esek.
-
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#747
üzenetére
Függelék 1.
A multiverzumosoknak: ha az evilági létünk kvantumnyi ideig szünetel – akárhány más kvantált világ is létezhet szüneteinkben – vagy a divatos teóriák szerint másképp. Dolguk ugyanaz lenne, mint a miénk: az Összes Információ megismerése a végtelenben. ÖsszInfó fölöttébb gyors, ügyes és okos, hiszen ural minden infót. Az abszolút intelligenciájából viszont nekem az következik, hogy eszének borotvája is tökéletesen működik. Úgy gondolom, hogy ő, - minden infó Valóságos birtokos ura - és az ő Lehetősége (a fizikai világunk) egyidősek, pontosabban egyidőtlenek. A létezéshez szükséges Valóság-Lehetőség páros és az Egész-Rész-Kapcsolatuk háromság tehát működnek. Minek bonyolítaná a helyzetet még több Lehetőséggel? Elég lenne akkor partnert újítani, amikor a földi emberiség netán csődöt mondana. Más tészta, hogy a meglevő Lehetőség ebbéli szintjének fenntartásához pl. sperma miriádokat tart szükségesnek kibocsáttatni.Mondhatnám, hogy a megmaradási törvény és annak általam minden infóra és energiájukra is kibővített változata szintén Összinfó eszét, takarékosságát dicséri. Nem mondom, mert amíg Összinfó van, a semmi nincs, így a megsemmisítés, megsemmisülés lehetetlen még neki is, így itt gyűlik minden, mi volt. Az viszont nyilvánvalóan Összinfó elemi érdeke, hogy a kész rendszer, benne a mi világunk, élén az összes információ megszerzésének egyre valósabb Lehetőségét megtestesítő emberiséggel, fennmaradjon s egyre több információhoz jusson a végtelen időnkben.
Bízzunk tehát az utolérhetetlen Összinfó Asszonyban és kovácsoljunk szobrot neki a tömegpusztító fegyvereinkből. A talpazatra véssük fel: Lesz Mindent Uraló Hatalom – van örökkön-örökké.
-
Infonium
csendes tag
Válasz Megon (#749) írására
Kétségeid hasznosak nekem, mert írhatom: a természeti törvények is információk, ezért nem különíthetők el az Összes Információtól – mint ahogyan nem különíthetők el a fizikai jelenséggé váló infóriumok evilágban szerzett „környezeti” információi sem, amelyekről a (#745)-ben mint egyedi információkról írtam. Azért egyedi, mert a természeti törvényeket és a követésükhöz szükséges energiát minden infórium megkapja információként a fizikai létükhöz, de e törvények szerint lehet nekik számos eltárolható egyedi információjuk is.
Eltárolhatóak, mondom, mert az időkvantumonként vákuumba visszatérő infóriumok egyedi környezeti információi maradéktalanul lemásolódnak energiájukkal együtt az egyre növekvő „sötét” evilági memóriumba, ami csak olvasható, mint a log fájl. Az infóriumok fizikumként való rendszeres újrakeletkezésekor csak azokkal az információk térhetnek vissza a Fizikumba, amelyek az Összes Információ rendjével összhangban állnak. A rendet a vákuum új infórium (részecske) bevetésével, kölcsönökkel (Casimir–effektus) vagy a környezeti információ módosításával állítja helyre, miután az eredeti állapot eltárolódott a „read only” memóriumban. (A múlt tehát nem változik, csak az eredetileg indult eseménysor módosul.) A memórium majdani olvasásával pontosan megtudjuk azt is, hogy mikor, hol keletkezett az első vízmolekula, mi lett a sorsa, milyen volt akárhány ezer éve a hangyatársulások ivadékgondozása, mikor, hogyan lett élet, ember, s ősünk mikor tanult meg meghalni saját erejéből - stb.
A válaszodban említett információ tehát nem válik érdektelenné, mint ahogyan a többi sem. (Információ nélküli részecskék pedig nincsenek: legalább a természeti törvénycsomag és a sajátesemény-tár mindegyikben ott van.) Annak örülök, hogy te nem megsemmisülést, elveszést írtál, mint Stephen Hawking fekete lyuk múltbeli információiról (Az idő rövid történetében, amiben az időről magáról nincs is szó, csak a méréséről). A memórium működése, a semmi nemléte miatt a teljes megismerésnek a fénykúppal illusztrált jelenség se lehet akadálya s nem lehet igaz, hogy a fekete lyukak tulajdonságai eleve kizárják az információink határtalan növekedését. Valóban megismerhetjük tehát a világunkat a végtelenben, múltja minden időkvantumának valamennyi rezdületével együtt, időutazás nélkül - ha vigyázunk magunkra.
Itt és most a sötét anyagnak és energiának nevezett jelenséget gyanúsitom azzal, hogy memórium. Esetleges tévedésem a rendszerem lényegén nem változtatna, mert ha nincs megsemmisülés, a bármikori információknak és energiájuknak mindenképpen kell tárolódniuk valahogy, ha pedig tárolódnak, a megmaradásuknak szükségképpen van értelme. Nagyon csábító a sötét valami tartós vizsgálhatatlansága, de az már azért újgenerációs scifi téma, hogy a sötét memóriumban lehet-e világos lyuk, ahol ömlenek az abszolút pontos információk az olvasójegyeket kezelő Heisenberg közvetítésével. A rendszerem a kíméletlenül egyirányú idejével eleve kizárja az időutazást, s képtelenségek közé hantolja a múlt bármilyen megváltoztatásának gondolatát.
A világunk létezésének szaggatottságából (0 és1), az ebben a fórumban is különféleképpen interpretált fizikai jelenségekből összeállt első (#745) szösszenetem címe az volt, hogy hol vannak a természeti törvények. E kérdés ikerpárja, hogy hol van a vákuum. Nos, ott, ahol a természeti törvények: a Fizikum minden végtelenül kicsi részében, amiknek így nem kell utazniuk időkvantumonként ahhoz, hogy saját magukkal lépjenek sajátos reakcióba a vákummba való visszakerülésük küszöbén (nem idegen ez a kvantumfizikától). Nincs rács, nincs tükörvilág, nincs tenger, nincs a semmi, nincs a az abszolút nemlét. A Hegeli dialektika nem egy elgondolás a sok közül, hanem valóban lejátszódik, de szereplői – Hegeltől eltérően - a végtelenül kicsi fizikai jelenségek és a mindegyikükben ott lévő vákuum, ami mindig tökéletesen képviseli az Összes Információt.
Jó száz évvel az Einstein abszolút praktikus elméletei után elkezdett visszaszivárogni a fizikusok agyába – vákuum révén - az éter gondolata. A praktikum se tudta elnyomni a gondolati szükséget a Közvetítőre, aminek működnie kell a Fizikum, mint Rész és az Összes Információ, mint Egész között. A kvantumfizika egyébként is tele van közvetítő részecskékkel, enyvesen vagy enyvtelenül.
Visszatér rövidesen az abszolút idő bizonyossága is a fizikába, mert nélküle és Közvetítő nélkül nem születhet meg az igazi nagy egyesített elmélet. A CERN, az LHC és a akármilyen többszörösük sem hoz nélkülük megváltást, (bár lelkesen mantrázom a Neten talált disztichont: Létezz, Higgs-bozon, adj tömeget valamennyi szavamnak: Sört ide, jó hideget! Friss csapolás legyen ám!) Minden esetre én már elkészítettem az egyesített elmélet háttérképét, az informatika még nagyobb dicsőségére.
(Azt sajnos nem tudom meganimálni, hogy egy rendszeresen frissülő monitoron a pixelek különféle hálózatok tömegébe kötött olyan különböző számítógépek, amelyek gyakran maguk se tudják, mit, miért csinálnak hardverük és szoftvereik ellenére. Lehet, hogy éppen az „ellenére” különbözteti meg az embert a lehető legbonyolultabb számítógéptől is?)
A pozitivistáknak sem lehet bajuk az Összes Információ önbizonyító fogalmával, s csak örülhetnek, hogy a „semmi”, a „megsemmisül”, „megsemmisít”, az „örökre elvész” és rokonaik kimúlnak a fizika akadémiai nyelvezetéből. Más kérdés, hogy a köznyelvben változatlanul megsemmisülhet, ami eltűnik előlünk, mint ahogy felkelhet a Nap, pedig dehogy… Engem nem zavar, ha esetleg a vallások némelyike pl. Istennek hirdeti majd az Összes Információt, Fiúnak tekinti a Fizikumot, Szentléleknek a Vákuumot (az étert). Nem érv, csak szellemtörténeti érdekesség: a teremtésről szóló első bibliai mondatok szerint előbb volt idő (nap és napszakok), mint a Nap és a Hold megteremtése:-)
Javaslatodat a Valóságnak Megvalósulással való helyettesítésére azért nem tudom elfogadni, mert csak a Valóság az a fogalom, amelyik a megvalósult és a bezápult lehetőségeket is magában foglalja.
Lehet, hogy az utolsó bekezdésedet nem értem pontosan, de ha az elrettentő erő szükségességére gondolsz, akkor nem értünk egyet, mert a végeredmény már most is az öngyilkos védekezés – az emberiség kiirtása – lehet. És még fejlődünk: tudunk majd bolygót, napot is robbantani merő védekezésből. Lehet vitatni a mai veszélyt, de aligha lenne szerencsés a gyakorlatban eldönteni a vitát.
Szerintem azon se érdemes vitázni, hogy az Összes Információnak minden információ rendelkezésére áll, jelentsen ez bármit…
[ Szerkesztve ]
-
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#753
üzenetére
Hexagon igen sok hasznos és hiteles linket is adott írásai mellé. A (#709) alatti link Polónyi Jánossal, a hírneves fizikus tudósunkkal készült, és a Fizikai Szemlében megjelent interjúhoz, onnan a Fazekas Gimnázium weblapján lévő egyik írásához vezet. Ezek nekem kedves részeit a visszaolvasást könnyítendő most ide mazsolázom mentségemre s magyarázatára feltételezéseimnek, amelyekkel megszüntettem a kontinuum abszolút uralmát, feldaraboltam az időt, s megszerkesztettem - Polónyi János szavával élve - egy tér-granulátumot, ami idősorba állított olyan világnyi szemcsékből áll, amelyekbe külön-külön bele van zárva egy időkvantumnyi kontinuum is. Benne változatlanul érvényesülhet minden valós tudományos sikerünk, ha elfogadjuk elsődleges jelenségnek az információt és információkból magyarázzuk a Fizikum (anyag és társai) minden pontszerű és egyéb objektumát. A fordulattól majd megújuló matematika megérteti velünk az Összes Információ időtlensége és a mindig szaggatott fizikumidő viszonyát is.
(Nem ejtett kétségbe Németh Juditnak és Szabados Lászlónak a Fizikai Szemle idei 3. számában Einstein segítségével feltett, s az utolsó mondattal tökéletesen megválaszolatlanul hagyott kérdése: Természetes, hogy a Világegyetem alkalmas az élet számára? Szerintem az Összes Információnak nem volt és már nincs más választása, mint a vele egyidőtlen Fizikum működtetése az értelemért.)
Az idézetek több részletben:
„A helyzetet úgy foglalhatjuk össze, hogy a kvantumelmélet által leírható kölcsönhatások összeférhetetlenek a tér-idő folytonos struktúrájával. Minden eddig végrehajtott kísérletben a kvantummechanika jóslataival megegyező eredményt találunk, így nincs okunk a kvantumelmélet alkalmazhatóságában kételkedni. A jelen ismereteink alapján a tér-idő struktúra folytonosságát vagyunk kénytelenek feláldozni ahhoz, hogy a kvantummechanikát fenntarthassuk. Ezzel a matematika alapfogalmai, a határérték vagy a kontinuum válnak szigorúan véve szükségtelenné a fizikában.” (Fazekas)
„…egyes térelméletek numerikus tanulmányozása azzal a tanulsággal zárult, hogy az említett divergenciák nem csupán a perturbációszámítás délibábjai, hanem valóban jellemzőek a kvantum-térelméletekre, ha az elemi részecskék egymástól tetszőlegesen kis távolságban is előfordulhatnak. A problémát úgy összegezhetjük, hogy a pontszerű, struktúra nélküli elemi részecskék kvantummechanikai leírása összeférhetetlen a téridő folytonos struktúrájával. Nem beszélhetünk pontszerű részecskékről anélkül, hogy egy minimális távolságot ne kellene feltételezni, amelynél jobban a részecskék nem közelíthetik meg egymást. Ezt a lépést hívják az elmélet regularizálásának.”(Fizikai Szemle)
„A minimális távolság bevezetése nem jelent valódi problémát, hiszen nincs semmi, kísérletileg megalapozott okunk azt hinni, hogy a jelenleg ismert fizikai folyamatok tetszőlegesen kis távolságokon is ugyanúgy megtörténhetnek. A legjobb felbontású mérések is csupán körülbelül 10-16 cm-re érnek le és elméleti úton sohasem tudhatjuk meg, hogy mi várja a kíváncsi érdeklődőt ennél kisebb távolságokon.” (Fizikai Szemle)
-
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#754
üzenetére
Még mindig idézetek
„A speciális relativitáselmélet órák és méterrudak alkalmazásával fogalmazódik meg és a fénysebesség inercia-rendszer függetlenségére alapul. Mindez nagy távolságon, a klasszikus tartományban megfogalmazható eljárás. A rövid távolságú relativisztikus kvantum tartományban azonban problémák jelennek meg. A relativisztikus kvantum-térelmélet szerint nem lehet egy m tömegű töltött, pontszerű elemi részecskét a ℷC=ħ/mc Compton hullámhossz nagyságrendjénél kisebb méretű tartományban lokalizálni… Eszerint ℷC távolságon és _ℷC /c időintervallumon belül nincs értelme a fénysebesség fogalmának…” (Fazekas)
„…a perturbáció számítás képleteiben megjelenő, tömeghéjon kívüli közbenső állapotokra is történő összegzés és a pályaintegrál formalizmus azt sugallják, hogy a kvantumfluktuációk nem Lorentz szimmetrikusak. Ezért úgy tűnik, hogy a fénysebesség csak a klasszikus tartományban igazi állandó.” (Fazekas)
„Térjünk vissza a kvantum tartományba, ahol szét kell választanunk két problémát, a kis
távolságon előforduló, relativisztikus effektusok által jelentett megszorításokat a kvantummechanikát jellemző, az interferencia által leírt kvantumfluktációk okozta lehetséges szimmetriasértéstől.
Az előbbi esetben azt hiszem, hogy nincs értelme a fénysebességnek. Azonban gondosan izolált rendszerekben az interferencia, azaz a kvantum koherencia makroszkopikus távolságokon is fenntartható és ilyenkor lehetőség adódik a kvantumfluktációk által esetleg megváltoztatott fénysebességet kimérni. Ebből a szempontból nagyon fontos az Einstein-Podolski-Rosen típusú korrelációt mozgó detektorokkal ellenőrző kísérlet, ahol egymástól 10 km távolságban helyeztek el két detektort és egy korrelált foton-párokat kibocsájtó forrásból érkező párok koincidenciáját mérték. Az egyikkel a (11) lineáris kombináció valamelyik járulékát választották ki, a másikkal pedig e kiválasztásról szóló információ érkezését figyelték. Nem találtak értékelhető, retardációra utaló késést a második detektorban, pontosabban a komponens kiválasztás információja legalább 107 ∙ c sebességgel terjed. Más források alapján is gyanakodhatunk egy, a kvantummechanikában rejlő nem-lokális jelenségre.A speciális relativitáselmélettel ellentmondó eredmény ez? A válasz az elmélet értelmezésétől függ. Ugyan a kvantum korreláció terjedése gyorsabban történik, mint a fénysebesség, azonban belátható, hogy használatával nem lehet információt továbbítani. Mihelyst a kvantum korreláció segítségével információt is kívánunk továbbítani, mint a kvantum teleportációs kísérletekben, klasszikus csatornára is szükség van és a terjedés sebessége a speciális relativitáselmélettel összhangba kerül.
Tehát az a kérdés, hogy a speciális relativitáselméletben bármely jel terjedésének sebességéről van szó, vagy pedig csupán az információval bíró üzenetekről? A kérdés értelmetlen a klasszikus fizikában, ahol a valóság és a matematikai formalizmus békés harmóniában van és a válaszhoz a kvantummechanika értelmezési problémáinak a tisztázása szükséges.” (Fazekas) -
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#755
üzenetére
További idézetek és egy megjegyzésem
„A matematikai végtelen és limesz fogalma a klasszikus fizika alapján sugallt egyszerűsített modell olyan rendszerekre, melyek az adott megfigyelés felbontásában nem mutatnak mikroszkopikus struktúrát. A kvantumfizika nem ilyen világról tanúskodik.”(Fizikai Szemle)
„Miért vagyunk biztosak abban, hogy a klasszikus fizikára alapozott számfogalom általánosításai helyesek maradnak a kvantumfizikában is?” (Fizikai Szemle)
„. A megfigyelések felbontóképességének további, feltehetően nagymértékű növelése során természetesen vagy a kvantumfizika jelenlegi törvényei cáfolódnak majd meg, vagy pedig a tér valamilyen granulátumos, diszkrét struktúráját találjuk meg.” (Fizikai Szemle)
„A húrelmélet alapgondolatát a gravitáció problémaköre sugallta. A szokványos, pontrészecskékre alapuló kvantumtérelmélet keretein belül a gravitáció kvantumváltozata nem renormalizálható, a minimális távolsággal nem tarthatunk nullához. A megoldás a húrelmélet szerint a részecskék pontszerű mivoltának húrszerű általánosítása. Az eredmény egy rendkívül bizarr világ, mely bizonyos határesetben esetleg hasonlónak tűnik a mienkhez. Úgy érzem, hogy ebben az elméletben a matematikai komplexitás nem áll arányban a fizikai problémával. Nincs semmilyen kísérleti jelzés arra, hogy a gravitációs kölcsönhatás kvantumos általánosítására szükségünk lenne, hogy a Természet a gravitációt nem csupán a klasszikus tartományban használja. Nincs semmilyen matematikai vagy fizikai indok arra, hogy a minimális távolsággal nullához tartsunk a kvantumfizikában.” (Fizikai Szemle)
„Az utóbbi száz év alatt a fizika fejlődésében a mérések felbontásának körülbelül tíz nagyságrendű növelése közben felfedezett új kölcsönhatások és részecskék több új fejezetett nyitottak. Miből gondoljuk, hogy ez a tendencia megváltozik, és a felbontás további tizenhét nagyságrenden keresztül valónövelése közben a matematikai struktúra semmilyen lényeges módosítására nem lesz szükség” (Fizikai Szemle)
…a gravitáció klasszikus Einstein-egyenlete megjósolja, hogy egy pontszerű tömeg körül az úgynevezett Schwarzschild-horizont alakul ki, amely meggátolja, hogy a részecske környezetének a horizonton belül eső részéből bármilyen információ kijusson. A hurok gravitáció a Schwarzschild-sugarat használja minimális távolságnak, ami azért természetes, mert végtelen időbe telik, hogy ennél jobban megközelítse egymást két tömegpont. Ez a vonzó elképzelés, sajnos - az ismereteink jelenlegi állása alapján - teljesen ellenőrizhetetlen, mert mintegy húsz nagyságrend választja el a kísérleti berendezéseinket és a keresett jelenségeket. Megint ahhoz a kérdéshez jutottunk vissza, hogy miért szükséges feltétlenül zérushoz tartani a minimális távolsággal?” (Fizikai Szemle)…E kérdés tisztázása érdekében elegendő egy kicsi, de véges minimális távolságot bevezetni a kvantumgravitáció elméletében.” (Fizikai Szemle)
---------------------------
Megjegyzem, nem valamiféle klasszikus fizikai hatás, hanem annak lehetőségéről szóló információ hatására robban(ak) szét, ami(k) robban(nak), azaz működni kezdenek a robbanó(k)ba zárt természeti törvények információi (vonzásnál, taszításnál, kapcsolódásnál is). Biztosan nem nulla a táv, aminek számszerűsítésénél is figyelembe vehető pl. a kiválasztási információ terjedésére megadott sebesség-minimum (107 ∙ c). A nullához tartás követelménye tehát szerintem az objektumok információi közötti informatív kapcsolat figyelmen kívül hagyása miatt alaptalan, és csak a Fizikumhoz szokott gondolkodás görcsös kivetítése a kvantumfizikára. Az objektumok informatív kapcsolatában kell kutatni, hogy az ő körükben is luxus-e a biztos információ.A fentiek sem adnak azonban választ Megon (#740) alatt feltett kérdésére, hogy egy időkvantum alatt megtehető-e egy térkvantumnál nagyobb út. Az én feltétélezésemből az a válasz következik, hogy e világban – azaz a vákuumon innen - térkvantum pontosan annyi ideig létezik, amíg az esedékes időkvantum tart. Az időkvantum lejártával az egész társaság – az akárhogy rohanó akármi is - a vákuumba kerül, onnan visszatérve ugyanaz a társaság újrakezdődik a sokadik alef nulláról. Szerintem ezt a huzavonát Mari néni is el tudja magyarázni János bácsinak: az időkvantum miatt egy mozdulattal egynél több térkvantumot lehetetlen abszolválni, jelentsen ez bármit…
-
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#756
üzenetére
Még néhány idézet
„…a kvantummechanikai állapotot leíró hullámfüggvény egy bizonyos, nagyon speciális változása a fénysebességnél gyorsabban terjed. A kísérlet további finomításával sem sikerült semmilyen késleltetést találni, a terjedési sebesség alsóhatára jelenleg tízmilliószorosa a fénysebességnek.” (Fizikai Szemle)
„A koppenhágai interpretáció az 1927-es, Brüsszelben megtartott Solvay Konferencián alakult ki végleges formájában, melyet Dirac úgy fogalmazott meg tömören, hogy a kvantummechanikai hullámfüggvény csupán ismereteinket tükrözi a mikroszkopikus rendszert illetően, és az elmélet a létező objektumok mibenlétéről semmit sem tud mondani.
Az elmélet megalapozói számára a felhasznált fogalmak szokatlan és ellentmondásos jellege arra utalt, hogy ezek ideiglenes eredmények, amelyeket hamarosan jobban megértett, végleges alakban fogunk ismerni. Ez nemcsak hogy nem történt meg, hanem ez az ideiglenes jelleg is egyszerűen lekopott, miután a következő generációk a kvantummechanikával, mint kísérletileg bizonyított, zárt elmélettel találkoztak tanulmányaik során. Hozzászoktunk egy ellentmondáshoz mielőtt megértettük volna az okát.” (Fizikai Szemle)
„Az azóta kísérletileg alátámasztott kvantummechanika egy világnézeti krízishez is el kellett volna, hogy vezessen. Mert a 19. századi pozitivista, materialista világkép teljes kudarca, hogy a fizika alapjait kutatván kénytelenek voltunk az anyaggal kapcsolatos felfogásunkat teljes egészében feladni anélkül, hogy új harmóniát találtunk volna. Amit 1926 óta materializmusnak tekintünk a fizikában, az még köszönő viszonyban sincs a fizikai világot determináló kauzalitásra épülő képpel… Vagy feladjuk, hogy egy összetett rendszert alkotóelemeire bontva értsünk meg, vagy pedig egy új világnézetet kell kialakítanunk. Az ilyen irányú helykeresésben látom a mai fizika kultúrtörténeti szerepét.
Schwinger mérésalgebrai megközelítése a Koppenhágai Interpretáció továbbfejlesztésének olyan irányát sugallja, amelyet az utóbbi évek során egyre többen felvetnek, hogy a kvantummechanika tulajdonképpen a részleges információval való tudományos, azaz konzisztens és ellentmondásmentes bánásmód elmélete. Ennek az elképzelésnek szerintem a kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik, további alapot szolgáltat.” (Fizikai Szemle) -
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#763
üzenetére
Hozzászólásod az én eddigi állításaimat is cáfolja, ezért illendő, hogy - bár javítgatásaim után lesz Heisenberget is érintő bőséges válaszom Megonnak -, közvetlenül is reagáljak egy előzetes kivonattal cáfolatodra, nehogy keresgélned kelljen a betűket a szövegkazlamban.
Heisenbergi határozatlansági relációja kétségbevonhatatlan méréselméleti tétel, egyben aktuális ismeretelméleti korlát szerintem is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a méréskor objektíve létezett fix hely s objektíve volt impulzus is. Az objektív állapoton a mérés nem változtat (amint ezt a Wiki is hangsúlyozza), de tény, hogy a hely és az impulzus (és egyéb kanonikus konjugált mennyiségek) egyszerre nem mérhetőek. Ennek a részleges olvasási tilalomnak természetesen funkciója van: ne legyen kiszámítható-szerkeszthető a jövő, ne lehessen megváltoztatni a természeti törvényeket, a jelenlegi értelmi szinten ne lehessen közvetlenül blokkolni az Összes Információt hatásait. A mérési korlát azonban közömbös az adott esemény valós megtörténése, az adott állapot objektív megléte szempontjából.
Mivel számomra a semmi fizikai értelemben se létezik, merem állítani, hogy az időkvantumok minden mozzanata szükségképpen rögzül a valahol e világban - szerintem a ma még láthatatlan, később is mindig csak olvasható memóriumban, s tudásunk magasabb szintjén majd intézményesen olvashatjuk tartalmát. Olvasójegy Heisenbergnél – írtam a (#745)-ben. Lehet szokatlan hipotézisemet vitatni, szívesen veszem, de a múltunk megváltoztatásának lehetőségét soha, sehol se állítottam, sőt mindenféle időutazás lehetőségét kifejezetten kizártam a fizikából - azt irodalmi munkásság részének tartom.
A régóta uralkodó szellemi fejedelmünk – az örökkorlátokba vetett hit – sok tételének, így a Heisenbergi korlátnak is Achilles-sarka a semmi nemlétével szerintem bizonyított memórium. Gyógyítható a semmi létének kísérleti vagy matematikai-fizikai bizonyításával…A Vákuum és a nulla nem a lételméleti semmit jelentik. A matematika és a fizika a bizonyítást nem is vállalja, mert mint mondják, e fogalmak nem tartoznak tárgykörükbe (pedig dehogynem). Lépten-nyomon található azonban a lételméleti semmit propagáló (a fizika tárgyává tevő) pl. ilyen szöveg: „… ha egy részecske az antirészecskéjével találkozik (például elektron pozitronnal), kölcsönösen megsemmisítik egymást (annihiláció), és a felszabaduló energia…”. Szerintem az „együtt átalakulnak energiává” lenne a helyes kifejezés. (Az energia és a tömeg nyilván azért is ekvivalensek, mert lényegük azonos: mindkettő információcsoport.
-
Infonium
csendes tag
Első rész 1/3
Nincs dialektikus ellentét a négy kölcsönhatás-fajta között. Kétségtelen különbözéseik ellenére harmonikusan, Richard Feynman dimenziótalan finomszerkezeti állandójának sérelme nélkül működnek együtt a Fizikumban Mivel pedig ez a makulátlan összhang nyilvánvalóan létezik, alaposnak tekintem azt a feltételezést, hogy az megérthető, lefordítható az emberi gondolkodásra, azaz a négy hatás értelmes művére.Írtad, materialista vagy. Eftichios Bitsakis, a mai fődialektikus-fizikus-materialista, a bővítetten ismét kiadott könyvében (Fizika és materializmus, Kossuth, 1986) és azóta is hangsúlyozza a LÖM 29.köt.165. oldaláról vett idézettel az objektív igazság elérhetőségét, ami azt is jelenti, hogy ami létezik – esetünkben a harmónia -, azt az emberi gondolkodás képes helyesen tükrözni. (Erre - ha jól értem Bitsakist - Kurt Gödel nemteljességi tétele és Heisenberg határozatlansági elve dacára is képes az ember). Persze, tudom, a materializmust manapság már inkább a szkepszis jellemzi – no, ennek az én szösszenetem abszolút antagonisztikus ellentéte. Átmeneti kompromisszumot inkább Polónyi János álláspontjával (bővebben idéztem a (#756)-ban) tudok kötni: egyelőre ne erőltessük a nagy egyesítést, mert „Nincs semmilyen kísérleti jelzés arra, hogy a gravitációs kölcsönhatás kvantumos általánosítására szükségünk lenne, s hogy a Természet a gravitációt nem csupán a klasszikus tartományban használja.”
Szerintem a lényeg a Fizikum egészében tapasztalt négyhatás-harmónia, s e lényegen nem változtatna, ha a gravitáció az egységes Fizikumnak csak egyetlen, de a többivel szorosan összefüggő szintjén hatna. Lefordítható a nagy egészben meglévő harmóniájuk úgy is, hogy a gravitáció és a másik három hatás nem zavarják egymás köreit, de ez sem dialektikus ellentét, hanem békés szomszédi állapot. (Kapcsolathiány értelmében a nulla is információ.)
Sokszor igaz a tudományos megismerésre is, amit Polónyi János említ a Fizikai Szemlében: a biztos információ luxus a túlélésért való harcban. Nem vétek a kompromisszum.A természeti törvények és az információ tulajdonságait, fogalmát illetően alapvető eltérés van közöttünk. Te az információt – ha jól értem – csak az élők ismereteivel azonosítod, a természeti törvényeket pedig, jóllehet ők is csak részei a lét egészének, meghatározatlanul, abszolút szupremáciával lebegteted mindenek fölött. Ugyanilyen értelemben említik sokan mások is a Természetet (talán Polónyi is).
Magukat a természeti törvényeket senkise látta, de valamelyest tudjuk őket hatásaikból, ezért odatesszük őket, szinte megszemélyesítve, az események mögé alanynak. Konkrét helyet nem ad nekik e világban a közfelfogás. Természetesen a törvények nem fizikai objektumok, még kevésbe lehetnek a klasszikus anyagok (tömeggel). Vannak egyre-másra, s hatnak, ahol kell. Tökéletesen lefedik, betöltik a fizikum minden terét, idejét. Ezért kínáltam meg őket hellyel a Fizikum minden végtelenül kis részében. Igaz, ott csak dimenziótalan információként lehetnek. Nos, úgy vannak ott. Ezért tudja –idézőjel nélkül – pl. a jósolt Higgs-bozon a dolgát. Van róla információja. Valamennyire magáról is. Az információ befogadása, tárolása, olvasása, a változás rögzítése és az önazonosítás szerintem nemcsak az élők tulajdonsága, és még az önazonosításból sincsenek kizárva az azonos kvantumszámú elemi részecskék, amik csak számunkra egymástól szigorúan megkülönböztethetetlenek… (a lejjebb kissé magyarázott jövőszerkesztési korlátozásunk részeként). A részecskepárok emlékeznek egymásra – idézőjel nélkül. Talán a szinglik is, ha korábban találkoztak. Az élők kiváltsága a hatás és a reagálás különböző mértékű szűrésének lehetősége – ösztönösen vagy a tudatosan, a cselekvési szabadság különböző fokain.
Én nem valamely Részt, hanem az Egészet, az Összes Információt tekintem főnöknek, kifejezve ezzel azt is, hogy az ember is jelentős súllyal vesz részt Fizikum alakításában. Már csak azért is, mert a természeti törvényektől eltérően szabadon abbahagyhatja aktivitását a természeti törvények maga ellen fordításával. Az Összes Információ viszont több és más, mint részeinek összessége. Ő is szabad. Miért nem őt teszi a fizika minden mögé végső alanynak? Egészen okos lehet minden információ birtokában.
Az információ lehető legtágabb fogalmával közös nevezőre hoztam magamnak mindenségünk valamennyi ismert és ismeretlen részét: a (#747)-ben rögzítettem alapvető álláspontomat: „… az energia is információ, sőt, minden más is különböző információkból áll, némelyik információ tulajdonsága a fizikaiság s ezek mind tartalmazzák az összes természeti törvényt.” A „minden más” kifejezés nem hagy kétséget a felől, amit a (#753)-ban kétséged miatt kiemeltem: „…a természeti törvények is információk, ezért nem különíthetők el az Összes Információtól”.
Az így megszerkesztett informizmusommal szembe lehet állítani pl. az istenhiteket, a klasszikus materializmust vagy mai maradékát, de önmagában a szembeállítás nem cáfolja eszmém tételeit, mert egészen más a kiinduló pont és a rendszer. Azt én is tudom, hogy van sok más gondolatmenet a világról, de amiket nézegettem, mindben találtam alapvető hibát az én gondolkodási rendszeremhez képest. Még azokban is, amik jóval előttem szintén az információból indultak ki.
-
Infonium
csendes tag
Második rész 2/3
Belefáradtam a feltétlen végünk rémképeit ömlesztő és létünk szimuláltságát, a lét húrosságát multiverzumosságát számtalan módon bizonyítgató tudományoskodásba. Összevetéseimből kialakult a habitusomnak megfelelő elképzelés a (#747)-ben (#753)-ban is írt feltételes végtelenségünkkel: „Valóban megismerhetjük tehát a világunkat a végtelenben, múltja minden időkvantumának valamennyi rezdületével együtt, időutazás nélkül - ha vigyázunk magunkra.” „Minden ideológiával szemben azért vagyok biztos a teljes sikerben, mert axiómám, hogy az emberiség már nem fog elkövetni átvészelhetetlen baklövést. Ezt a tételemet gyakorlatban megcáfolni lehetetlen, mert már nem lenne ember, aki előtt lehetne.” Azaz: mondhatom, hogy minden pillanatunk engem igazol és cáfolja azokat, akik a földi élet feltétlen végét hirdetik Nagy Reccsel, Nagy Sluttyal vagy mással, jóllehet egyikük se tudja még az élet és e világ lényegét. Tudom, hogy a bizonygatott halálunk előtti komoly gyászbeszéd-özönt képtelen vagyok megállítani, hatalmas rá az igény, de saját gondolkodásomat alakíthatom. Ennek során nem kell hinnem, hogy szösszenetemmel én mentem meg a világunkat, hiszen rendszeremből következik, hogy boldogul nélkülem is. A saját harmóniám érdekében kell találnom egy valamirevaló optimista rendszert, amit legalább én értek annyira, hogy védeni tudom. Egyébként az, hogy az összeomlások az általad említett menekülési utakat meghagynák, meghaladja ismereteimet.Szellemtörténeti furcsaság: Molnár Erik, egy magas rangú materialista politikus-filozófus, 1954-ben (!) filozófusként felvetette a természeti törvények megváltoztatásának lehetőségét. Említi ezt egy másik hivatásos materialista, Földesi Tamás A megismerhetőség modern problémái című könyvében, amit ELTE filozófiai tanszékvezető korában írt. A fizika tudományára kellően nem figyelő (Heisenberg már 1927-ben figyelmeztetett) materializmus rendszerével összhangban állt Molnár Erik felvetése. Én a saját rendszerem alapján talán nála nagyobbat is tudok mondani: ha vigyázunk magunkra, a memórium segítségével pótolhatjuk Heisenberg határozatlansági relációja miatt hiányzó ismereteinket, s a nekünk megfelelő állapotban stabilizáljuk majd az egész Fizikum működését, s boldogan él minden megfogant földi lény örökké. Mert ha lúd, legyen kövér, ha pedig hit, legyen végtelen. Már nehogy a végén alapuljon az én hitem is, mint némelyik vallásé… Ámen.
A Heisenbergi gát kikerülésének említése magyarázatra szorul: a közismert határozatlansági reláció kétségbevonhatatlan méréselméleti tétel, egyben aktuális ismeretelméleti korlát. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a méréskor objektíve létezett fix hely s objektíve volt impulzus is. Az objektív állapoton a mérés nem változtat, de tény, hogy a hely és az impulzus (és egyéb kanonikus konjugált mennyiségek) egyszerre nem mérhetőek. Ennek a részleges olvasási tilalomnak természetesen funkciója van: ne legyen kiszámítható-szerkeszthető a Lehetőség jövője, ne lehessen megváltoztatni a természeti törvényeket, a Lehetőség a jelenlegi értelmi szintjén ne korlátozhassa közvetlenül blokkolni az Összes Információ hatásait. A mérési korlát azonban közömbös az adott esemény valós megtörténése, az adott állapot objektív megléte szempontjából. Az időkvantumok minden mozzanata pedig, mint már tudható hitemből, rögzül a memóriumban, s tudásunk magasabb szintjén mindezt intézményesen olvashatjuk is. Olvasójegy Heisenbergnél – írtam a (#745)-ben.
A régóta uralkodó szellemi fejedelmünk – az örökkorlátokba vetett hit – sok tételének, így Heisenbergi korlátnak is Achilles-sarka a semmi nemlétével szerintem bizonyított memórium. Gyógyítható a semmi létének kísérleti vagy matematikai-fizikai bizonyításával…A Vákuum és a nulla nem a lételméleti semmit jelentik. A matematika és a fizika a bizonyítást nem is vállalja, mert e fogalmak nem tartoznak tárgykörükbe (pedig dehogynem). Lépten-nyomon található azonban a lételméleti semmit propagáló (fizika tárgyává tevő) pl. ilyen szöveg: „… ha egy részecske az antirészecskéjével találkozik (például elektron pozitronnal), kölcsönösen megsemmisítik egymást (annihiláció), és a felszabaduló energia…”. Szerintem az „együtt átalakulnak energiává” lenne a helyes kifejezés. Az energia és a tömeg nyilván azért is ekvivalensek, mert lényegük azonos: mindkettő információcsoport. -
Infonium
csendes tag
Harmadik rész 3/3
Egyelőre csak az számít komoly embernek, aki a tudományhit, a hittudomány vagy egyéb eszmerendszerek sokoldalú tételeit úgy forgatja, hogy azok végül legalább a földi fehérjevilág valamikori feltétlen végét bizonyítsák, de legalább sugallják. Szerintem ez a végbizonyosság is luxus a megmaradásunkért folytatott küzdelmünkben. Ebből a szempontból lehet-e azonos hatású a feltétlen véges és a feltételes végtelen folyamat feltételezése?Rendszerem hibáit, fantazmagóriáit keresem, s mindenképpen jó, hogy segítséggel is. Az első hibaforrás az információ fogalma. Én a világunk hatalmas szövevényét és a szövevény egyes részei közötti kapcsolatokat, az objektumok saját belső kapcsolatait az afrikai eredetű Ubuntu világnézet szellemét is figyelembe véve, a szövevény kapcsolatainak legkisebb elemét, a jelet is információnak tekintem. A természeti törvények és pl. az emberi ismeretek, kapcsolatok is hatalmas összefüggő jelsorozatok. Információként való minősítésüknél közömbös, hogy melyikük nagyobb, bonyolultabb, erősebb, tartósabb. A lényegük azonos: dimenziótalan jelcsoportok. Nemcsak sugárözönben, hanem jelözönben is élünk.
A jel fogalma eleve feltételezi a jeladót és a jelfogót. A természeti törvényeknél jeladóként a lehető legáltalánosabb fogalmat, az Összes Információt jelöltem, jelfogóként pedig az Összes Információ számunkra releváns részeit, a Vákuumot, valamint világunkat, a Fizikumot és annak végtelenül kis részeit vettem. Ez utóbbiak a dialektika szabályai szerint belső ellentmondásuknak megfelelően rendszeresen átcsapnak fizikai létükben eleve meglévő ellentétébe, a nemfizikai létbe, azaz a Vákuumba, majd vissza. E végtelen forgásuk közben a Fizikumban és a Vákuumban szerzett újabb és újabb információktól összességükben fejlődést produkálnak. (Tudom, hogy a változás és nem a fejlődés a divatos kifejezés, de nekem a tudat - az ember és az emberiség - önpusztító képességének (azaz értelmének) kialakulása és az önpusztító képesség féken tartása a fejlődés abszolút bizonyítéka.) A „saját ellentétbe való átcsapás” dialektikai kifejezés egyébként ebben az esetben engem halványan emlékeztet arra, hogy a fizikában egyes objektumok reakciólehetőségei között említik az önmagukkal való reakciót is.
A fizikum nélküli információra már van fizikai kísérleti példa: „…a kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik”, amit a (#757)-ben már idéztem Polónyi Jánostól. Őt annyiban nem értem, hogy az Einstein-Podolski-Rosen típusú korrelációt mozgó detektorokkal ellenőrző kísérlet (lásd (#755)) értékelésekor „a komponens kiválasztás információja” kifejezést használja, utána viszont ugyanezt a jelet nem tekinti információnak.
A második nagy hibaforrás a fizikába való belekotyogásom. Szinte követhetetlen számomra az eredmény és interpretáció kavalkád (még nem is számítva a brit tudósokat, akinek jelmondata egyébként példamutató számomra: még képlékeny, de már közölhető.) Tőlük, Eftichios Bitsakistól, Földesi Tamástól, Molnár Eriktől és még közismert nagyobbaktól is sokat tanultam, de a vallásosok között nem találtam Teilhard de Chardin Emberi jelenségéhez mérhető fizikai tárgyú írást. A materializmus, aktív korának utolsó szakaszában már a haláltalan emberiségről vezércikkezett (Aczél György, Népszabadság), Gorbacsov az Átalakítás és új gondolkodásban a halhatatlanság elvesztéséről ír a két nagyhatalom orbitális pusztító képessége miatt (tudhatta, hiszen ő volt az egyik hatalom feje). Miután Gorbacsov elintézte az egyik hatalmat (a saját birodalmát), mert - ahogy írta – belátta, hogy az emberiség egyetemes érdekei megelőzik a proletáriátus érdekeit, nyugodtan feltételezhettem a tulajdonképpen tetőtől talpig materialista női tulajdonságokkal bíró Összes Információt, akit persze talpáról visszafordítottam a fejére, látva, hogy létünk ma már csak a fejünkön – tudatunkon – áll vagy bukik.
Hibaforrás még a matematika, az informatika stb. Reméltem, hogy e fórumon tisztán szakmai szempontból rám reccsentenek, ha olvasnak, s ha közelítéseim során melléfogok vagy valamiféle Gödel-gödörbe vagy egyéb logikai csapdába esek. Gondoltam, itt nem vádolnak meg komputerizmussal vagy mi a szösszel, mert tudják, hogy az informatika műveleti fogalomkészlete ott van az emberi mindennapokban is, csak más szavakkal vagy még névtelenül.
A Kopernikuszi fordulatot idéző példáidról is eszembe jutott, hogy hasonló babérokra törés gyanúja terhelhet, mert szerintem nem a Fizikumból (anyagból és társaiból) kell magyarázni az információt, hanem fordítva: információból magyarázható helyesen a Fizikum, ami mindenestől mozog időkvantumonként a Vákuumba és vissza. Képtelenség,de: eppur si muove...meg panta rei… a fizikai létünk egésze egy ütemre mozog részeivel s a mozgások pedig újra meg újra keletkeznek. (Mennyit vitáztak a keletkezésen a klasszikusok!) Ezt a csiki-csukit nehezebb megemészteni, mint annak idején a Föld forgását és a Nap körüli keringését, de hátha unokáink mosolyogni fognak azon, aki nem a tudható újat, hanem inkább a látható régit hiszi azért, mert nyilvánvalónak tartja, hisz’ látja, hogy folytonosan itt vagyunk, s tudja, hogy az Összes Információt pedig még senkise látta.Azt régóta tudjuk, hogy a Fizikum jelenségei – akár anyagok, akár nem anyagok - mozognak. A következő lépcsőfok nekem már csak az egész Fizikum együttes mozgása lehetett. Ráléptem. Innen szemlélődve próbálom megérteni, miért kerülöm ösztönösen a tetszetős „téridő” kifejezést. Mintha a tér esetében a fizikai létünk szaggatottságának más lenne az elvi-gyakorlati jelentősége, mint az időnél. A Vákuumon innen éppen azért van időnk, mert rendszeresen átcsapunk a Vákuumba. Azt gyanítom, hogy nem lehet pontosan ugyanezt mondani a térre, mert a Fizikum tere folytonos, csak a pulzálásunk szabdalja granulátummá nekünk. A tér is fizikai tulajdonságokkal bíró információcsoport, így az átcsapásoknál sem merülhet fel a semmi létének gyanúja.
Feltételezésednél, a közismert dolgok összekeverésénél tehát nagyobb a vétkem: előre megfontol szándékkal megkerültem az objektumpengető húrelméleteket és megpendítettem az egész Fizikumot Ebben az értelemben a feltételezésem non plus ultra húrelmélet: kezdettelenül egy húron pendül időkvantumonként egyszerre a Fizikum minden objektumával egyetemben s ezeknek a pendüléseknek több funkciója is van: tőlük van abszolút objektív időnk s terünk, tőlük van a fejlődés és a mégis rendezettség. Tőlük van valahol a ma még sötét memórium, amiből majd megtudhatjuk, mi történt a múltunkban. Mert az Összes Információ nem irigy: hagyja, hogy amit ő tud, tanulja meg Lehetősége, az emberiség is, fejlődve, azaz megfelelő ütemezéssel. Kár, hogy mindez aligha írható le egyenlettel.
Az informizmusom tudományhit, de a tudomány szerény eligazítást ad sötét anyagról és energiáról, ezért természetesen nem tudok fizikai tulajdonságokat felsorolni róluk, akár memóriumot alkotnak, akár nem. A jósolt infórium és memórium között már az első írásomban (#745)-ben különbséget tettem: az előbbi olyan fajta információegység, ami az ismert (és még nem ismert) fizikai tulajdonságokat veheti-veszi fel, az utóbbi pedig a „háttértároló”, ami sosem lesz írható, ma még nem is olvasható, tehát nem fizikai jelenség, sosem kerül a Vákuumba. Mégis, evilági képződmény ez a speciális emlékmű annyiban, hogy az eseményrögzítésre, majd a Fizikummal kompatibilis visszajátszásra szolgáló tömege, energiája és ezek világbővítő hatása egyre nagyobb. Növekedése természetes, hiszen minden időkvantumban egy világnyi eseménytömeg kerül bele dimenziós energiástól, s léte egyidőtlen a Fizikummal.
Az infórium létezése mellett szól a már említett kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik (#757).
A memórium létezése számomra abból a régóta vitatott, de szerintem nyilvánvalóan helyes tételből következik, hogy a semmi nincs, tehát az egyszer létrejött információk mindenképpen megmaradnak valami módon a Fizikumban. A közöttük való rendteremtést és azt, hogy a megmaradt információknak funkciójuk van, az Összes Információról – a Fizikumot látva - merem feltételezni. Az Összes Információ, a Fizikum és a Vákuum kezdettelenségét már a (#745) alatti első írásom legelső bekezdésében rögzítettem. -
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#768
üzenetére
Elismerésem a végigolvasásodért, mert tudom, nem bírok olvasmányos lenni.
Végeredményben vállalok egy pontosított emberközpontúságot, de rád is hárítok belőle.
Szerintem ugyanis emberközpontú az is, aki az emberközpontúságtól óvja magát vagy embertársait. Embernek, emberül, emberért szól, mert valamiért fontosnak tartja, hogy ez a lény vegye tudomásul: csak egy jelenség a sok közül, ezért igyekezzen elfogulatlanul gondolkodni a világról. Fontos, nagyon fontos neki is az ember. Nekem se jobban. Meggyőződésem, hogy bármely jelenség, így az ember óvatlan jelentéktelenítése is akadálya lehet a világegyetem megértésének.Az emberközpontúság mellőzéseként sokan kifejezésre jutatták, hogy az ember olyan, mint bármelyik másik élőlény, csak éppen tönkre tudja tenni a bolygónkat. Aztán jöttek az ökológiai lábnyom szerkesztői, körülbelül a Gorbacsovi ijedelem elmúltával. Gondolkodási divatok ezek, konkrét világnézeti rendszer nélkül, tehát módszerötletek. Kritizálni könnyű, mondják, ezért összeállítottam, hogy helyettesítésükre mit képzelek.
Az én rendszeremnek az embert megelőzően több egyenrangú központi eleme van. Akárhogy tárgyilagoskodom, a semmi nemléte folytán biztosan létezünk s léteznek információink. Mivel illetlenség emberközpontúnak lennem, feltételezem, hogy a mi - részben maradék - információinkon túl is voltak, vannak s a jövőben is keletkeznek információk. Van tehát Összes Információ, amit csak részben ismerünk. Az Összes Információban kétségtelenül van a Fizikum, amiben valahogy lett s van önjáró információszerzési és felhasználási késztetés, ami nevezhető megismerési ösztönnek is. Van a Vákuum is vagy valami szösz, aminek révén döntő események zajlanak a Fizikumban a fizika tudománya szerint. A Fizikumban pedig szerintem lennie kell egy Memóriumnak, mivel a múlt információi a semmi nemléte miatt nem bírnak megsemmisülni. A Memórium léte miatt is az Összes Információ valóban összes, és nem fog rajta Gödel nemteljességi tétele. Amint írtam már, a semmi létének fizikai bizonyításával minden fenti tételem cáfolható.
Azt is állítom, hogy az Összes Információ, a Fizikum, a Vákuum és a Memórium egyidőtlenek. Tehát együtt központok. Utaltam már arra, hogy a jövő szempontjából sem teszek különbséget a földi lények között, s ha esetleg vannak másutt élők, nekik se hiszek más tőlünk eltérő gondot, dolgot és sorsot. Ugyanoda jutnak, ahol a part szakad. Az antitudáshoz. Ennél egyenlőbben gondolkodni nem valóban tudok.
Én a gondolkodásom központjait illetően nem látok magamban emberközpontúságot, ezt még nem érzem ama DCM kéményen székelő moha szintjének, de lehet, hogy elfogult vagyok. Konkrét kontrát elfogadok, s javítok vagy törlök.
Az információszerzésben és felhasználásban egyelten területen teszek alapvető különbséget az ember és többi földi lény között: lehet, hogy adathiány miatt, de csak az embernél látom a veszélyt, hogy képes elpusztítani a földi életet. Ez a sarktételem is sikeresen ellenőrizhető a gyakorlatban, csak fölöttébb kockázatos. Esetleg tényleg van ilyen képességünk és a kísérlet sikerének neve végső visszahatás, totális kudarc lesz. Ezért vakon hiszem valósnak a fizikai veszélyt. Mit tehetek, ha más fajok ilyen képességének feltételezésére nincs adatom? Miért és mi módon kerüljem el ebben a dologban is az emberközpontúságot? Azzal még nem oldom meg a gondolkodási problémát, ha divatosan azt feltételezem, hogy a Fizikum szempontjából az Föld és a földi élet megmaradása vagy pusztulása abszolút közömbös. Ezzel ugyanis átcsapnék az ember és közvetlen világa jelentéktelenné tételébe, anélkül, hogy feltétezésemnek lenne fizikai bizonyítéka vagy legalább valószínűsítése. Ezzel a verdiktemmel magamat, tehát az embert, emelném miden földi lény fölé: én tudom, amit senkise tud. Ez magam-központúság lenne. Kezeljünk tehát minden jelenséget jelentősnek az ellenkező bizonyításáig. Ez a jelentőség vélelme, ami persze megdönthető vélelem. (Azt már pl. évezredek tapasztalatából tudjuk, hogy szúnyogok kézi csapkodásának nincs jelentősége. A vegyszeres irtásukra ez még nem áll. Ugyanakkor igaza van Polónyinak abban is, hogy a biztos információ luxus a túlélésért való harcban.)
A továbbiakban az adott emberi logikámmal bizonygattam, hogy az Összes Információ, azaz a teljes Valóság létéhez feltétlenül szükséges önnön Lehetősége s ez a Lehetőség azért a Fizikum, mert benne az élet egyre inkább szerzi, gyűjti, rendszerezi és felhasználja aktuális igénye szerint az információkat s ez a képessége sokszínűségének alakulásával folyton növekszik. Ma már ott tart, hogy maga ellen fordíthatja, amit tud. A földi tudás csíráját is elpusztítani képes tudása, azaz antitudása van.
Ebben az ügyben a saját gondolataim tisztázása közben valóban emberközpontúan, emberi nyelven közöltem gondolataimat a veszélyről, ami ellen mi, emberek, biztosan tehetünk. Ehhez képest szóltam az információgyűjtésünk feltételesen végtelen lehetőségéről, ami rendszeremből következik. Azzal nem fokoztam le a többi élőlényt, hogy értük is szóltam annak, aki érti, amit mondok, és aki a veszélyt okozza s tehet ellene. Közben hangsúlyozom, hogy feltétlen végünkre egyébként csak olyan gondolkodási rendszerekben – beleértve a fizika és a matematika tudományát is - van következtetés, amelyek nem az információ elsődlegességén, a Fizikum pulzálásán és a Memórium szükségszerű létezésén alapulnak. Követőikkel ellentétben nekem pl. nincs fénykúp-komplexusom, inkább kancsalul számtalan, egymást átfedő fénykúpot látok, s hiszem, hogy egy célzott jelminimum – ami rendszeremben információ – egy időkvantum alatt is bárhová célhoz érhet. A másik véglet, nevezetesen az, hogy egy objektum egyszerre két helyen van, nekem azért fizikai legenda, mert egy objektum a rendszerem szerinti egy kvantumnyi idő alatt nem bír egyszerre két különböző térkvantumban (granulátumban) lenni stb.
Joggal utalsz a vallásra. Szerintem minden világnézet a lényegét tekintve vallás. Megint Gödel nemteljességi tételére hivatkozom: mindegyikben van legalább egy gödör, ami csak hittel hidalható át. Az én rendszerem egésze sem lehet kivétel, az Összes Információ fogalmának szilárdsága ellenére sem. Szerencsémre őt olyan szingli nőnek adta ki a töprengésem, akinek ugyanúgy kell a Fizikumunk, mint nekünk Ő. Ráadásul neki is van antitudása, amivel megteremtheti a most még nem létező semmit. Mivel azonban abszolút okos, nem működteti antitudását, helyette megfelelő ütemezéssel részeltet mindannyiunkat mindenből, amije csak van, amíg jól viselkedünk. Ha örökké, hát örökké. Ámen. Szerinted lehetnek vallásos híveim?
-
Infonium
csendes tag
Elnézést kérek, valóban hibáztam. Kérlek, vedd enyhítő körülménynek, hogy nem a megértésben, hanem a megírásban voltam gondatlan. Korábban, a (#753)-ban az információpéldádra még adekvátan válaszoltam. A (#765) alatti igen terjedelmes válaszomból valahogy kimaradt a Wordben való szerkesztgetés, javítások során egy-két szó, amiknek segítségével az élőkön túl, minden egyéb, általad is információnak nevezett kapcsolati közlést akartam szembe állítani a nevedben a természeti törvényekkel, amik szerinted nem információk. Sokat írtam, de lukas volt a memóriám vagy a korrektúrám.
Az óvatos „ha jól értem” közbevetésem csak annyiban vonatkozott az információfogalmadra, hogy a rád hivatkozva való szembeállítás ellenére sem voltam biztos abban, hogy az információ fogalmából teljesen kizárod a természeti törvényeket.
Magán a dialektikán nem fogunk összeveszni. Én is hivatkozom rá, ha óvatosan is. A konkrét kérdésben én Polónyival inkább halasztottam a döntést. Hiszen még gravitonnak sincs kísérleti bizonyítéka.
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#773
üzenetére
Sima egyetértésemmel nem úszod meg. Meg is magyarázom.
A topikban részletezett szokatlan rendszeremhez az volt az első tétel, hogy tudásunk képes elpusztítani az egész tudásunkat, vele a földi életet s a globális önpusztítás veszélye a továbbiakban is mindig kísérője lesz tudásunk növekedésének. Csak azzal tarthatjuk féken, hogy vakon merjük hinni.A földi élet, az evolúció során az „első” emberegyed valahogy megtanult szabadon kilépni a földi létből (az egyes mellett megtanulta a nullát is, az antitudást), azaz képes lett az öngyilkosságra. Evolúciós előzménynek a méhek ösztönös, védekező önpusztítását tekintettem, hiszen fullánkjuk halálszerv. Az „első” ember szabadságát is kifejező önpusztító képessége az egész fajunk képességévé vált. Ez a képességet és ennek féken tartását az értelmesség alapvető feltételének tartom.
Vallástalanul nőttem fel, úgy is maradtam, ideológiai és szervezeti köteléket sose viseltem. Ezért sem tarthattam kizártnak, hogy a meghalni már képes emberiség tovább tanulhat s megtanulhat élni is. Egyrészt abban az értelemben, hogy megtanulhat élve maradni világával együtt a végveszély elkerülhetetlen állandósága ellenére, másrészt megtanulhatja az élet természettudományos okait s ideológiai korlátok nélkül alkalmazhatja is ezt a tudását. Független töprengőként feltételezhettem, hogy ez lehet célja emberi tanulásnak.
A matematika és a fizika tudományát mértékkel figyelve is láttam azonban, hogy egyre inkább ellentmondanak ideológiámnak. Önkritikájuk, vitájuk azonban hagyott átjárót a képzeletemnek. Gyakorlati sikereik őszinte csodálata közben is úgy láttam, hogy az időnk, a semmi és az információ fogalmánál kezdődik az átjáró, mert mindháromnál adottnak vesznek valamiféle tisztázatlan eredetű fonalat, azt különféleképpen a lábukra kötözik és többször úgy táncolnak – ahogy írod - a semmi ágán. Az időtlenséget viszont minden ideológia s tudomány legalább sugallja a lét valamelyik – mai világunktól különböző – részét érintően.
Már említettem, hogy az időnk, a Fizikum idejének szaggatottságához a Hegeli lét-nemlét meggondolást valós fizikai eseménnyé konvertáltam. Ebben a Vákuum segített, mint ahogy Heges verifikálhatatlan semmijének végletes átértelmezésében is. A Fizikum és a Vákuum különbségei, valamint a modern fizika anyagfogalma miatt az információn kívül nem találtam a fizikában használatos olyan fogalmat, amit legáltalánosabb fogalomként lehetne használni, s ráadásul információ az a jelenség, ami a megismeréssel közvetlenül kapcsolatban van.
Így keletkezett a topikban közrebocsátott sok fáradt gőzöm. A további két bekezdésedhez annyit fűzök, hogy az enyémmel azonos kétségeid ellenére is bízom a tudományokban s merem töretlenül folytatni képzeletemben a fejlődésnek az Ősrobbanástól a jelenkori természettudományokig emelkedő ívét a végtelenségig. Elégedetlenségem mellett szerénytelenül magyarázatot és megoldást is okoskodtam magamnak a mai valós vagy látszólagos bizonytalankodásra, tudományhitem fenntartása érdekében.
-
Infonium
csendes tag
A vitatott jelenségeknek a szerinted elkülönítő fontos megnyilvánulásait taglalod, de a definíció halvány kísérlete nélkül a természeti törvényeknek csak nevük van a rendszeredben. A Természet fogalmilag lebeg, a törvény szó pedig a parancsjellegű információ iskolapéldája is lehet. Legalább annyit tisztáznia kellene már a materializmusnak és az akármilyen ideológiai presztízsű fizikusoknak is, hogy hol vannak, s miképpen léteznek ugrásra készen a természeti törvények akkor, amikor éppen nem hatnak, mert pl. nincs az általad említett konkrét helyzet vagy nem figyeljük John Gribbin kvantumfazekát.[link] Én a korábbiakban már elhelyeztem őket a Fizikumban és a Vákuumban is, és a miként való létezésük kérdését is megválaszoltam. Válaszom, persze, vitatható, de eredménnyel csak konkrétan. Alkalmazd pl. a hatásokra is megkülönböztetéseidet. Úgy gondolom, a hatás neked is elfogadható genus proximus marad annak ellenére, hogy egy pillanatnyi pici tűszúrás hatása fogalmilag egy kalap alá kerül akár az összes természeti törvény hatásával is, mert lényegük azonos: az Egészen belüli kapcsolatok eszközei. ( Számomra mindegyikük információ: ismert és még nem ismert nyelvtani ige-miriád, paraméterekkel. Írtam már, hogy az energia is információ.)
Én tehát az egész létet ma még beláthatatlan kapcsolat- és információszövevénynek tartom, ezért is nevezem Összes Információnak. A Fizikumban a szövevény kiegészül – első megközelítésben - a kvantummechanikai objektumokkal, mint csomópontokkal. Második megközelítésben a kvantummechanikai objektumok végtelen kis részei bizonyulnak valódi csomópontoknak. A Fizikumon kívüli csomósodásokról természetesen gőzöm sincs, még fáradt se. ( A gyakran meglátogatott Vákuum csak a fizikusoknak mutat meg magából valamicskét, de ez csupán arra elég, hogy divatosan kvázi személyhez fűződő joga megsértésének minősüljön, ha bárki Semminek meri nevezni őt. Azt gyanúsítást pedig az Összes Információ kérheti ki magának, hogy együtt lakott vagy lakik a Semmivel és még meg is termékenyítette vagy termékenyítgeti.)
Nekem természetes, hogy az Összes Információ képes tökéletes azonnali megismerésére annak, hogy milyen információtartalmak keletkeznek a szövevényében s kezelheti is mindezeket. Ettől és ezért van, kizárólag. Ám neki is van cselekvési szabadsága s ebből csak a már megszerzett ismereteink szintjének figyelembe vételével engedhet – ésszerűen. Tudomásul veszem mai korlátainkat, de nem leszek örökkorlát hívő, ha már mindenek ellenére lett élet. Nem bizonytalanodik el tudományhitem az időre is kiterjesztett határozatlansági relációtól, a két rés kísérlet eredeti és későbbi verzióitól, sőt John Gribbin kvantumfazekától, nyugvó fáitól (stb) sem. Így növekedhet Lehetősége az Összes Információ megismerésének.Kontrám és információvédelmem után egy kis információmagyarázat: én a megismerés szempontjából értelmezem a világot. Információnak tartom mindazt, ami legtágabb értelemben megismerés tárgya lehet. Fizikumunknak, mint a Vákuummal elkülönített Lehetőségnek, van megismerni valója. A hatást is információk útján tapasztaljuk. A hatáskeletkezés és a közvetítés információtartalmát, az ige-miriádot és paramétereiket pedig megismerhetjük. Ha ismereteink elég pontosak, a hatást elvileg és gyakorlatban is tudjuk és többször is megismételhetjük. Az ismétlési lehetőség alól egyetlen kivétel van: az egyedi és a globális meghalni tudásunk. Ezért is érdemes vakon hinnünk antitudásunk tökélességét.
A Memórium ügyében félreértettél. Nem célom volt vele, hanem kénytelen voltam a feltételezni a létét. Írtam a (#771)-ben, hogy „a Fizikumban azért kell lennie Memóriumnak, mivel a múlt információi a semmi nemléte miatt nem bírnak megsemmisülni.” Csak annyi terhel az ügyben, hogy nem hiszek a semmiben, de hitem megcáfolható a semmi létének fizikai bizonyításával. Csak következmény, hogy a Memórium jót tett az Összes Információ fogalmának és hasznos(?) lenne nekünk. -
Infonium
csendes tag
Nem tréfáltam. Te sem tréfáltál valószínűleg az antinómiaszerűségeddel, ezért komolyan veszem kérdésed s komolyságom jeleként hosszan válaszolok annak igazolására is, hogy a kérdés mindig magában hordozza a hosszú válasz veszélyét. Tudom, a válasznak is van veszélye, a hosszúnak meg pláne, különösen kánikulában.
A kérdésedben írt kifejezés, „a szél” - absztrakció, a konkrét szelek (adott légmozgásfajták) általánosításának nyelvi kifejezése, neve. Ilyenként fizikailag nem tud se fújni, se nem fújni, de neve mellé absztrahálhatjuk mindegyik szél egyik jellemző fizikai tulajdonságát jelölő (kissé hamis) absztrakciót: „fúj”, azaz „légmozog”. A „nem fúj” más káposzta. Konkrét szél ugyanis nincs konkrét fújás nélkül. A szél elvont fogalmánál nem használható értelmesen olyan tulajdonság, ami egyetlen konkrét szélnél sincs meg. „A szél nem fúj” merő szóhalmaz, ugyanúgy, mint a kérdésed: „Mit csinál a szél, amikor nem fúj”. (A névelő létének és hiányának is lehet jelentésmódosító hatása a kettős tagadásra érzéketlen nyelvünkben.)
„A szél” és a „fúj” – „nem fúj” absztrakciók egyébként a fogalomalkotásra képes élőlények elvont gondolkodásra szolgáló szervének virulens információi között léteznek, bármikor és akárhányszor behívható rutinként, azaz lehetőségből valósággá tehető, persze, a téves párosítás lehetősége is adott. (Az antinómiák és szegény rokonaik még halmazelméleti tupírozással is csak ritkán sikeres szótáncosai ma már a töprengéseknek. Reményeim szerint a „semmi van” szómágia is a Memóriumba szótáncolja magát rövidesen.)
Ha viszont azt akartad kifejezni, hogy a szelek, azaz minden konkrét szél múltját kérdezed meg tőlem egyenként, szerencsésebb lett volna múlt idejű igealakokat használnod szelenként: Hol voltál, szél, amikor nem fújtál? Mivel azonban fújás nélkül nincs szél, még szerencsésebb ez a kérdés: Hol voltál, szél, amikor nem voltál? Egy kis derülés után következhetett volna a már szuper kérdés: Hogy keletkeztél, szél? Válaszként legyen meg a Te akaratod: A természeti törvényektől, mert ők „… meghatározott körülmények fennállása esetén minden időben és minden helyen, abszolút mértékben érvényesülnek, azonos körülmények esetén, azonos eredménnyel.”
Ezzel az idézett kijelentéseddel, egybként nem definiáltad a természeti törvényeket, illetve az ide nem idézett kijelentéseddel a szerinted információk fogalmát, hanem megpróbáltad leírni működésüket. A definícióhoz ugyanis Arisztotelész óta szükséges a meghatározás tárgyát közvetlenül magában foglaló jelenségnek, tehát a legközelebbi nemnek (genus proximus) a megjelölése és a jellemző, elkülönítő tulajdonság hozzátevése (differentia specifica). A dialektika ennél rugalmasabb ugyan, de nem pongyola. (Abban mindazonáltal nem vagyok biztos, hogy nekem mindig sikerül a felhívott követelmények teljesítése.)
Már utaltam arra, hogy szerintem a természeti törvényekben és a te információfogalmadban is alapvető tulajdonság a kapcsolati hatás, ezért egy nembe tartoznak a hatás, azaz a lét egyik legfontosabb jelensége szempontjából. Ezen a „definícióid” semmit sem változtatnak. A legjobb indulattal is csak azt mutatják, hogy a közös nembe való általánosíthatásuk ellenére természetesen vannak köztük különbségek (differentia specifica) az ugyanazon lényeg (a hatás) produkálásának mikéntjét illetően. Ez azonban egyiküket sem löki ki a hatásfogalom absztrakciójából. Az sem változtat a lényegen, hogy nem folytonosan hat mindegyikük. Ez is csak a nemen belüli különbségtételt indokolja, de ettől még igaz, hogy mindegyikük alapvető funkciója a hatás.
Ez a funkció a létezés struktúrájának egyik megnyilvánulása. Ha valamely konkrét információ éppen nem hat, akkor hatáslehetőségként – rutinként – létezik a Fizikumban, ha pedig végképp nem hat már, akkor szerintem a Memóriumba kerül. Mindkét hely a létezés fizikai struktúrájához tartozik, a lehetőségként való létezés szintén. Van olyan gyanúm, hogy létezik a Memóriumban valamikori természeti törvény „képlete” és egész hatástörténete is, pl. az esetleges Ősrobbanás környékéről, és a most ható természeti törvények létkora és fizikumi létezésének időtartama se feltétlenül azonos. A változás objektív szele tehát megcsaphatja az éppen aktuális a természeti törvényeket is. A földi életet bárhogy létre segítő vagy engedő Természet emberközpontú lebecsülésének minősíthetik a természetvédők, hogy az embernél sokkal több információval rendelkező Természetnek nem lehetnek dokumentarista felvételei múltjáról, ellentétben az emberrel.
Sokan állítják, hogy a fizikumi jelenségek, aktivitásuk szükségszerű végeztével, örök temetőbe, a semmibe kerülnek. Mások szerint pedig fizikumon kívülről eredő hatás eredményeképpen az elmúlók egy része nem az örök semmiben, hanem valamiféle örök szellemvilágban köt ki. Ez utóbbi hitnek számtalan variációja van, legalább egyikük módosult evilági öröklétet ígér egy szűk körnek, de ugyancsak a Fizikumon kívülről eredő hatásban bízva. Ez a két csoport tehát a Fizikum mellett létrehoz egy másik struktúraelemet (az örök semmit vagy az örökkévaló szellem világát), hogy gondolkodási problémáikat megoldják. A megoldás módszere közös: hozzágondolnak valami örök megfoghatatlant a Fizikum közvetlenül érzékelhető struktúrájához.
Nekem a semmi azért nem tetszik, mert nincs – ezzel a bűvész materializmusszerűségeket diszkvalifikáltam magamban. A Fizikumon kívülről eredő hatással - William Ockham borotvája miatt is - nem tudok mit kezdeni, egyszerűen nincs kanalam a spiritualizmushoz. Még annyira se vagyok hajlandó kacérkodni a semmivel, mint némely vallások a kezdetek magyarázgatásánál. Őszinte érdeklődésem és tiszteletem jeleként azt viszont megengedem, hogy a hozzágondolás az emberiség számtalan bölcsességének igaz eredője lehet. Ezért a semmi tagadásával megüresedett gondolkodási térbe beköltözhetett a Memórium, az antisemmi, az én fizikumon belüli kiegészítésem, a valódi materializmus dicsőségére, hogy ne tébláboljanak össze-vissza múltunk megsemmisülhetetlen információi. Hozzám képest gondolatbűvésznek tartom azt a materialistát, aki a semmi létezését is vallja. A létezhetetlen semmire alapozva kigondolni tudományokat és tudományhitet, s ugyanazzal a gondolattal a létezhetetlen semmibe temetni őket - nem semmi teljesítmény.
Már írtam, hogy a semmit elvileg az Összes Információ okozhatja öngyilkosságával, ami viszont gyakorlatilag kizárt az összes információ adta intelligenciája következtében. Emiatt nem olvasom a megsemmisülős Hegelt, csak belenézegetek két ujjal fogott köteteibe, hiszen ő még nem tudhatott a Vákuum létezéséről, csak a nemlét, a semmi volt neki. Ráadásul nem olvashatta az Origón a Templeton-díjas spiritualista fizikus, Paul Daviest elmefuttatását pl. az információ alapú életről, meg a szimulált világokról, http://www.origo.hu/tudomany/komment/20090812-multiverzumelmelet-antropikus-elv-paul-davies-budapesten-tartott-eloadast.html?cmnt_page=1 és az antispiritualista Stephen Hawkingot, John Gribbint, Polónyi Jánost, hexagont stb. e topik révén.
Természetesen hatással volt töprengéseimre a sötét anyag és a sötét energia feltételezése is, de inkább csak annyiban, hogy már nem minősíthető eleve tudománytalannak egy eddig ismeretlen, a bolygónkról észlelhető Fizikummal valamennyire kompatibilis jelenség feltételezése magában az észlelhető Fizikumban.
Visszatérve a megválaszolatlan kérdésre: konkrétan hol vannak és miképpen a Fizikumban lévő információk, azaz hatásalanyok? Erre vonatkozott a legelső kérdésem, a Hol vannak a természeti törvények? – és erre vonatkozott a második, általad idézett és lesöpört kérdésem is. Konkrét kérdésre lehet konkrétan válaszolni. Lehet mondani a fizikumi paraméterekkel, hogy itt vagy ott. Lehet mondani azt is, hogy a Fizikumban mindenütt. A helymeghatározás nagyjából – makróul - rendben is lenne. Én mikróul írtam, hogy a természeti törvények a Fizikum minden végtelenül kicsi részében ott vannak (az összpéldányszámot nem tudom). A végeredmény ugyanaz. Nincs azonban még válasz a létezési módra.
A létező elgondolások szerint Fizikumban szellemként, anyagként és az anyagtól különböző egyéb fizikai jelenségként, valamint mindezek tulajdonságaként – és lehetőségként lehet létezni. Az egyéb fizikai jelenségek közé tartoznak a mértékbozonok (pl. a foton), az információ és az anyagra- tömegre - konvertálható energia is. Már írtam, hogy kísérlet bizonyította az információ önálló létét, egyben azt is, hogy az anyag átalakítható információcsomaggá és a folyamat megfordítható. Az anyag elsődlegességén és a semmin alapuló rendszert a már említett okokból félre kellett tennem, a szellemi lét feltételezése, elsődlegessége nem fogott meg, a Fizikum energiája nem bírt növekedve diverzifikálódni, fejlődni töprengéseimben, míg az információ ezt is könnyedén produkálta. Így lett töprengéseimben az információk egy részének (az infóriumoknak) tulajdonsága az anyagiság, Így lehetnek másfajta, ma még ismeretlen információk is. Hangsúlyozom, hogy az ómaterializmussal szembeni kétségeim és egy új rendszer utáni igényem a #784 alatt részletezett megfontolás (tudás-antitudás) megerősödésével párhuzamosan növekedtek.
Summázva: információként kell tehát létezniük a természeti törvényeknek a fejlődő, új információkat létrehozó Fizikum minden működő végtelen kis részében. Csak így lehet működőképesen összekapcsolni egyidejűleg minden mikro és makro részt egymással és az Egésszel, mindegyikük sajátos szuverenitását, integrációját és fejlődési lehetőségét is elismerve.
-
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#787
üzenetére
Valószínűleg az előző hozzászólásom hossza miatti vezeklésként gyorsan definiálnom kellett hétszer…
1. A létezés a csak elvileg lehetséges végleges megszűnés folytonos gyakorlati tagadása az egymásra ható Egész lét és Részei (Vákuum és a Fizikum) fejlődő kapcsolatrendszerében. Alapvető megnyilvánulási formái, egyben eszközei az információk, amiknek összességéről az ember egyelőre csak azt tudhatja biztosan, hogy több és más, mint részeinek összege. (Mindazonáltal némelyek szerint az Összes Információ igazi nő, mert tökéletes megismerését várja tőlünk, bízva tomboló megismerési ösztönünkben, míg mások azt állítják, hogy az Összes Információ valós Lehetősége vagyunk, mert információállományunk szüntelenül nő és egyre bonyolultabb.)
2.Az infóriumok olyan információk, amelyek a Vákuum révén a Fizikum részeként működve hatnak. Az anyag tehát Vákuum adta információvariáns, a mértékbozonok és az energia szintén.
3.A természeti törvények az új információkat megismerő, létrehozó Fizikum minden végtelen kis részében lehetőségként meglévő információcsoportok, amelyek környezeti információik hatására automatikusan saját információtartalmuk szerint valósággá válva fizikailag hatnak a konkrét helyzetnek megfelelő paramétereik keretei között működve.
(Hatásuk a környezeti információkkal összhangban változik, illetve ismét lehetőségszintre csökken. A változó környezeti információkat a hatókörükben lévő, a természeti törvény működésében résztvevő végtelen kis részek tökéletesen érzékelik s az új információ az Összes Információ kapcsolati rendszerében a közvetve érintett végtelenül kis részek megfelelő hányadában azonnal hat az indokolt mértékben.)
4.A „nemlét létezése” s ennek variációi olyan értelmetlen szóhalmazok, amelyekben némelyek az elsőként gondolt absztrakcióhoz az ellenkező értelmű absztrakciót teszik hozzá önkényesen, hogy létrehozhassák gondolkodásuk végső menedékét, közkeletű rövid elnevezéssel a semmit, a tükrözésképtelen álfogalmat, amivel aztán nyelvi, logikai, fizikai, matematikai bűvészkedéseket végeznek.
5.Időnk az Egész lét és fizikumi Része közötti reciprocitás Vákuumvezérelt fizikai megnyilvánulása. Kvantuma az a tartam, amíg Fizikum minden végtelenül kicsi része magától átfordul a Vákuumba és információtartalmának vákuumvezérelt memóriumi elmentése és energiával, a szükséges egyéb információkkal való újratöltése után ismét a Fizikum részévé válik.
6.A Memórium a semmi nemléte miatt fejemben született fogalom, ami a valóságot tükrözi ugyan, de - a sötét anyag esetéhez hasonlóan - még nem látszik az, amit tükröz, de tudhatjuk róla, hogy szükségképpen a Fizikumban van s megváltoztathatatlan, azaz közvetlen észlelése után is csak olvasható lesz információtartalma: a Fizikum és közvetve a Vákuum múltbeli létezésének minden mozzanata.
7.Igazi materialista az, aki a semmi és a valami közül mindig, mindenben a valamit választja feltétel nélkül.
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#792
üzenetére
Mintha ellentmondás lenne:...Itt van az a probléma, hogy amennyiben a világegyetem véges, és hát annak tűnik, a lehetséges állapotainak a száma is véges... < - > ... de bármilyen állapotot is vesz föl, azt már fölvette előtte végtelen sokszor. Nem boldogulok azzal a gondolatoddal, hogy végtelen sok eset történül a véges világban. Azt már korábban írtam, hogy csak a világegyetem jövőbeli végtelenségével érdemes számolni, mivel a végesessége csupán soha meg nem valósuló állandó lehetőség.
A másik problémám: én a Wikinkkel egyezően úgy tudom, hogy Heisenberg-féle határozatlansági reláció mérési képességeink határát közli: ...nem tudjuk egy részecske bizonyos megfigyelhető változóit egyszerre tetszőleges pontossággal megmérni azonos pillanatban, még elvileg sem... Tehát objektíve van két mérnivalónk, de egyszerre csak az egyiket tudjuk megmérni. Azt viszont a relatív mérésképtelenségünk ellenére is tudjuk, hogy ott van a másik mérnivaló is, csak egy másik szobában, s ott valamit biztosan ügyködik, de nem tudjuk, hogy mit. Ismerethiányunk ellenére az ő ügyködésének is megvan a maga hatása a következő pillanat állapotmátrixára.
Bevallom azonban, hogy az én gondolkodásomra egyelőre nem hat a mátrixelméleti világmagyarázat, jóllehet nem vitatom az Összes Információ megszerzésének lehetőségként értelmezett földi fehérjevilág organikus többesélyességét. Kizárólag a jövő felé.A múltat illetően nekem a hamisíthatatlan Memórium a biztos pont. Neked – ha jól értelek – a megfilmesített mátrixi bizonytalanság a biztos. Rendszereink reménytelenül különböznek.
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#798
üzenetére
Valóban „...korántsem biztos, hogy az általunk ismert állapotok- állapothatározók nyújtják a világegyetem valódi leírását.” Ezért variáljuk állandóan a leírást, persze, abban a biztos tudatban, hogy a mátrixi ködök, a kvantumszint törvényszerű bizonytalanságai közepette a valóság fonala valahogy mégis megfonódik: a gyermekek megszületnek, a pofonok elcsattannak, a Windows még a lélegeztető gépben is lefagy, a nagyik így vagy másképp meghalnak. Mondják, és én elhiszem, a gyermeket szülő nők ezért tartják hűhónak a filozofálást. Ők aztán közvetlenül megélik az élet csodáját, mi meg firkálhatunk, amit a billentyűzet meg a nagyvonalú moderáció elbír, míg a szaporodásunk is be nem kerül az azonnali hatás kategóriájába: a fogamzást nyomban követi a közös érzésű szülés. Mint az ütközést a légzsák kilövése.
A fizikusok más okból, de szintén hűhónak tartják a leírásokat, pedig a fizika végső soron annyit ér, amennyit a politikusok megértenek belőle: hogyan lehet a másik politikusnál nagyobbat robbantani (bankot vagy bombát). Meggyőződésem, hogy erről a valamirevaló (?) politikusok ma már leginkább netes pletykákból értesülnek. Ők csavaros gondolkodáshoz szoktak és azt is megkérdezik, hogy mi van két kvantum között. Ezért kell először a mezei fórumozóknak lefordítaniuk a fizika hivatásos tolmácsainak szövegét konyhai székfoglalókra. Különben a tájékozatlanul maradó politikusok megnyirbálják még a CERN költségvetését is. Megtörtént. Tüntetés is volt. Én is tüntetek egyet:
ide rakom az itt már megszellőztetett konyhai székfoglalóm egyik bővített, átdolgozott kiadásának linkjét (merthogy hosszúúúúú):[link] http://bozon.blog.hu/ -
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#815
üzenetére
Kösz, hogy időt szántál írásomra és lényegét, a létezést ragadtad meg. Ez a lényeg minden lételmélet leggyengébb pontja. Írásomból az következik, hogy én is állapotváltozást feltételezek primer létezőnek is: a váltakozást, a lüktetést a Fizikum és a Vákuum között. Ezt egy konkrét, mindenre mindig egyformán kiható állapotváltozás-sorozat. Ezzel kitörtem a Fizikumból. Kitörésem helyénvalóságára ezen a fórumon láttam további igazolási lehetőséget, mert hexagon egyértelműen önálló hatalommá minősítette a Vákuumot s az általa linkekkel idézett Polónyi János pedig önálló fizikai jelenséggé minősítette az információt, mert a sikeres kvantum-teleportácókban „a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik” (Polónyi János írásai egyébként is sok új megfontolást tartalmaznak, még a sorok között is – egészen a számrendszerig, a sajátos fizikai matematikáig bezárólag.)[link]
Az emberi értelem az idő fogalmával a primer létezőt, a Fizikum és a Vákuum közötti lüktetést tükrözi. Az idő tehát emberi fogalomként– tiszta információként – létezik, s ilyenként akkor is önálló fizikai jelenség, ha éppen nem vonjuk ki másolatként az emberiségből kvantum-teleportációval – hogy az előbbi Polónyi- idézetnél is merészebben feszítsem azt a húrt, amin minden együtt pendül. Feszítem még tovább: az anyagból kimásolt kvantum információ is tárolható. Talán vizsgálható is, ha nem sötét… Benne tömeg-, illetve energiainformáció szükségképpen van és természeti törvény(receptor) is. A teleportálással átértelmeződött a szellemnek és az anyagnak az a gondolati viszonya, különbsége, ami eddig az elmélkedésekben érvényesült. Ha nem is kézzel, de műszerekkel a szó szoros értelmében közvetlenül fogható, vizsgálható térben mozgatható a „szellem”, az anyag tökéletes másolatának konkrét lehetőségeként is.
A primer létező fogalmából következik, hogy minden más állapotváltozás, így a mozgás is, másodlagos vagy többedleges létező. A sorban valószínűleg az elvont lehetőség az utolsó: épphogy van, amikor egyáltalán létezik. Hegel egyébként már elgondolta, hogyan tükrözi az értelmünk lét és nemlét közötti dialektikus lüktetést, de ő még nem tudott a szuverén Vákuumról.
Megjegyzem még, hogy a fontok időtlensége, amit John Gribbin hangsúlyoz, [link]
nekem nem stimmel, mert ha egy rendszer akárcsak egyetlen darabkájának is van ideje, akkor az egész rendszer számára is szükségképpen van idő.Az idő létezését tartottam szükségesnek védelmezni, az írásod többi részével – pontosításodtól függetlenül - komolyan egyetértek. Sőt, a humoroddal is. Rögzítenem illik, hogy az Összes Információ valószínűleg még főzni is szokott, hiszen szerintem nő… Pl. Amikor konyhájában fakanál üzemel fügemanna levesben, akkor Micsurinszkajaszünet van.
A pontosításodat emésztem - lehet, hogy az új fizikai matematikáig, ami bizonyítani fogja, hogy a szerintem létező és létezést, időt adó lüktetés nem nagyobb teljesítmény a Természettől, az Összes Információtól, mint a szinte gond nélkül elfogadott Ősrobbanás. Örök másolás, végtelen kis változással...:-)A létezés sajátos értelmezésére utal Stephen Hawking és Leonard Mlodinow minap megjelent közös könyve: "A tömegvonzás törvénye miatt a világegyetem a semmiből tudta létrehozni magát. Annak, hogy valami létezik, hogy az univerzum létezik, hogy mi létezünk, a spontán teremtés az oka. Nem szükséges felidézni a tervezőasztalhoz ülő Isten képét."[link] Tömeg és vonzás, természeti törvény a semmiben! Nem semmi! – a szó szoros értelmében is. Engem ez nem győz meg. Szerintem, ha bármi van, a semmi nincs. Én a Fizikummal mindig együtt létező Vákuumot merem tudni, mert kísérletekkel bizonyítottan leltártöbbletet idéz elő a Fizikum részecske állományában, még akkor is, ha többen virtuálisnak kicsinylik azt a többletet, aminek valóságos fizikai szerepe van.
(Hawking Az idő rövid történetében még költőien kérdezett: „Ha azonban a világmindenség tényleg önmagába zártan létezik, nincs se határa, se pereme, akkor kezdete és vége se lehet: egyszerűen csak van. Hol van benne a Teremtő helye?” Gondolatait azonban így zárta:„Akkor pedig mi mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapi emberek együtt boncolgathatjuk: miért létezünk, mi és a világegyetem. Az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk - mert akkor megismerjük Isten gondolatait.”)[link]
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#818
üzenetére
„…az emberiség oly sikeresen készíti el saját maga elpusztítását, hogy azzal a fizikusok, (+filozófusok, elméleti matematikusok) egyszerűen nem tudnak lépést tartani!!!” Lehet, hogy ez a probléma megelőzi azt, amit elsőként említettél. Írtam már, vakon kell hinnünk ezt a veszélyt, hogy fennmaradhassunk. Függjön csak mindig a tudatunktól a létünk. Az viszont minősüljön transzcendens képzelgésnek, hogy a földi élet a fejlődő emberiséggel biztosan fennmarad - nemkülönben az is, hogy biztosan megszűnik. Eszünkből még hiányzik a földi élet lényegének ismerete, így ma még csak akkor lehetünk ésszerűek, ha mindkét szélsőség realitásával számolunk. Ezért is idegen tőlem az összes eddigi eszmeféleség a vagy-vagy vitáikkal is együtt, amikkel végletesen ki lehet élezni az érdekellentéteket.
„A teleportálással átértelmeződött a szellemnek és az anyagnak az a gondolati viszonya, különbsége, ami eddig az elmélkedésekben érvényesült.” – írtam az előző hsz-ban. Ragozom: A klasszikus vita olyan, mintha azon veszekednénk, hogy a tömeg hordozza az energiát vagy az energia a tömeget. Lehet, két esély sincs az anyag-szellem vitában, nemhogy több.
Megjegyzem, információ (szellem) alatt én az élők kapcsolatán túl az összes fizikumi és vákuumi kapcsolatot értem, így minden kvantummechanikai jelenség és rendszer valamennyi kapcsolatát, külsőt, belsőt, energiát, hatást stb. Nincs kapcsolat információ nélkül és fordítva.
A vita tárgyai az én valóságomban eleve feltételezik egymást. Linkelt blogomban a mindig működő létnégyességről írok. Ha pedig az Összes Információ, a Vákuum, a Fizikum és a Memórium négyese egyszerűen mindig együtt van, valamelyikük lételméleti elsőbbségének akkor sincs értelme, ha ismerethiányaink miatt nem szabad elve kizártnak hinnünk fizikai tulajdonság nélküli információ létezését. Ezt a lehetőséget hagyom nyitva az Összes Információ és fizikai része, az infórium fogalmával, de ettől még a mindig létező, önszabályozós órának nem kell óragyár meg órás.
Csak így lehetek tisztességes, csak így nem kattan rajtam ideológiai bilincs: a Fizikum ugyanúgy kell a léthez, mint a többi tényező: az Összes Információ létezése vitathatatlan, a Vákuum hatásait, az információ fizikailag elkülöníthető lézését, mozgathatóságát, anyaggá visszaalakíthatóságát kísérletek bizonyítják, így az önálló szellem sem tekinthető feltétlenül természetfölötti fantazmagóriának. Fizikum nélkül nincs pl. idő sem. A Memóriumra a semmi nemlétén alapuló logikámon kívül nincs adat, de a sötét anyag/energia is sötét még. Azt pedig egyelőre javamra értelmezhetem, hogy a világegyetem lassuló tágulása az információban gazdag élet megjelenése körüli időben váltott át gyorsulásba. Hátha az információkkal kapcsolatos energiára is vonatkozik az energia megmaradásának törvénye.
[link]Ismeretelméleti elsődlegesség azonban nálam is van: írom a linkelt blogon, hogy a lét végső soron információkból áll. Ez a tétel annak hangsúlyozása, hogy az információknál kell kezdeni a lét megismerését. Ez, persze, tulajdonképpen magától értetődő, csak a klasszikus lételméleti vita ma is érvényesülő jelentős hatása indokolja a hangsúlyozást.
Ami Stephen Hawking frissen megjelent könyvéből idézetteket illeti, az aggályod megalapozott , mert valóban sovány a szöveg. Persze, ha a semminek fordított szó az eredetiben vákuum (John Gribbin is szinonimának tekinti a két szót), akkor az aggályod kevésbé alapos, mert szerintem is :-) a Vákuumban közvetlenül kapnak tömeg (energia) információt az infóriumok (ohne Higgs-bozon), s csak a létrehozódás nem stimmel, mert az én rendszeremben nincs abszolút kezdet. Megint kivéve, ha Hawking is csak ismeretelméleti szempontú kezdődésre gondol, azaz ott, a tömeginformáció adásánál kell kezdeni a megismerést. Az stimmelne s megszeretném.
A könyv nagyon új, nem találtam ráhivatkozást angolul sem. Régi magyarokkal vigasztalódhattam: [link]
[link][ Szerkesztve ]
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#822
üzenetére
Jó alap. Rá egy lapáttal: a vákuum az anyag és társai másállapota. És fordítva. Mindig, oda-vissza. Ettől mozog a mozog.
Sajnos, a fizikusok egy része máshogy tudja. Gribbin-linkről az idézet: "...a semmiből (vagyis a vákuumból) spontán módon fotonok bukkannak elő..." Nem tudok neki írni...:-)A mozgás forrásáról most kaptam az egyik kritikusomtól egy linket, amit ezennel továbbítok: [link]
Hátha nem szidsz meg miatta. Én alig értem a lüktetésen túl. Az Origo keresője szerint a szerző, Dr. Malárics Viktor, bányamérnök és jogász. -
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#825
üzenetére
A Fizikum minden jelenségére kiterjedő információfogalommal bőven egyetértek. Nemkülönben azzal is, hogy a technikai lehetőségeink adott szintjén felesleges sápítoznunk az eltérően, sőt, ellentétesen értelmezett kísérleti eredmények miatt. (A világot azonnali távolhatással működő információrendszerként felfogva egyébként a furcsa sem fura és minden mozgás, ütközés is információcsere.)
Szerintem még az is korai, hogy a mindennapokra érvényesen multiverzumozzunk s multihistorizáljunk. Az általad említett okon kívül azért is, mert elég nekünk az egyetlen világunk lüktetése (a Fizikum-Vákuum váltás a Planck-időnél őrületesen rövidebb időkvantumonként), ráadásul miatta még a mai egyetlennullás számrendszerünk se marad érintetlenül a fizikában.
(Hm. Nem bírtam ki, hogy ne forgassam meg ismét kedvenc imamalmomat, de mintha tudna egy garatba is őrölni a tiéddel.)
Régi hagyomány a növényi- állati, (emberi) élőhelyek felszámolása. Szerencsére a sózás már Kolumbusz idején se volt divat.
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#827
üzenetére
Sajnos, az eredeti lüktetés-feltételezésemen kívül nincs direkt előzménye az egyetlennullás fizikai számrendszer alternatívájának. Vakmerő kijelentésemet szándékosan csak a valósághoz mégiscsak kötődő fizikai számrendszerre tettem, ami persze megint óvatlan vállalkozás.
Sokvilág elmélet van már sok[link]
Végtelen számú világot is elmélkednek elegen pl. [link]
Itt-ott a megszámlálható végtelen is lehet végtelen sok, de nullából mindenkinek elég egyetlen darab, ami valamiféle kezdetszerűségnek és az azt követő folytonosságnak kifejezése is. Az én feltételezésem szerint viszont a Fizikum mindig kezdődik, így szakaszosan végtelen az időben. A mindig kezdődésből egyenesen következik a végtelen „darabszámú” fizikai nulla, origóként is, aminek gyakorlati értelmét nem sok eredménnyel kérdezte tőlem a néhány napot itthon töltő fiam. Nem adom fel, mert a rendszerem javára értelmezem, hogy következhet belőle a végtelen nagy számmal való fizikai osztás szabályossága (kötelezettsége), Gribbin előbb linkelt könyvében is emlegetett renormálás még nagyobb dicsőségére, Feynman vigaszára.A nullával, a nullához tartással egyébként Polónyi Jánosnak is van baja, de csak a legkisebb távolsággal összefüggésben. „Miért vagyunk biztosak abban, hogy a klasszikus fizikára alapozott számfogalom általánosításai helyesek maradnak a kvantumfizikában is?”[link] További mérési probléma vetődik fel, amikor a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik s a tőle való távolságot akarnánk mérni, flottul, dimenziósan…
Én feltételezem a megismerés alapegységének, az információnak a dimenziótalanságát s mérhetetlenségét, amiből az is következik, hogy a fizikai tulajdonságokkal felruházva is tudja (mert információ és dimenziótalanul „belefér”) az összes természeti törvényt, azok minden ágbogát, így a környezetének és a jövőnek összes lehetséges mozzanatát is anélkül, hogy végigszalajtanánk minden lehetséges útvonalon vagy egy-egy kvantumszintű eseményhez világsokszorozódást rendelnénk. Igaz, állításomat nem tudom kísérlettel igazolni, de nem jelenik meg a kísérletekben se a lehetséges pályákon szinte időtlenül végigrohangáló részecske, se a számtalan világ.
A mérhetetlenség feltételezése valószínűtlenné teszi, hogy az információn túl még valami mérhető fizikai rejtőzhet -
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#828
üzenetére
Túlóra: November a magyar tudomány ünnepe lesz harmadikától. A MTA weblapján van egy cikk magyar kutatók eredményéről, ami érinti kedvencemet, a Vákuumot, mégpedig úgy, hogy összekapcsolható Stephen Hawking páltalanodásával is, amiről a 817. 820. és 821. alatt gőzölögtünk. Idézetek kiemeléseimmel:
„A kezdetben rendkívül forró, mintegy négy billió kelvin hőmérsékletű, erősen kölcsönható kvark-gluon plazma tágulni és hűlni kezdett, majd a hadronizációnak nevezett folyamat során két billió kelvin körüli hőmérsékleten kvarkok és anti-kvarkokból álló részecskék, azaz mezonok és barionok sokaságává alakult át, és egy szempillantásnál is sokkal rövidebb idő, kevesebb mint 10-22 másodperc alatt létrehozta az η (éta) és az η' (éta vessző) mezonokat, valamint nagyszámú további részecskét…
Az η és az η' mezonok szinte ikertestvérek - azonos kvarkokból, nagyon hasonló módon épülnek fel, ám az η' mezon mégis minden eddigi kísérletben majdnem kétszer nagyobb tömegűnek mutatkozott, mint ikertestvére… A jelenlegi elméletek szerint hagyományos körülmények között az η' mezon egyfajta extra tömeget nyer az üres, nulla hőmérsékletű vákuumban. Most sikerült olyan állapotot megfigyelni, ahol a vákuum állapota megváltozhatott és ez a szimmetria helyreállhatott, így az η' részecske elveszítette többlet tömegét…” [link]Nekik sincs Higgs-bozon? Közvetlenül a Vákuum ad tömeget szerintük is? Pedig biztosan nem olvasnak prohardveres fáradt gőzt. (A gondolat benne van a nooszférában – gyanítaná Pierre Teilhard de Chardin.)
Kár, hogy nem tartalmazza a cikk, hogy hol volt, hol van az az üres, nulla hőmérsékletű (nullponti energia nuku vagy mittudomén?) Vákuum, ami felhizlalta, majd miután a nulla hőmérsékletű ürességének tulajdonsága megváltozott (pl. még üresebb lett, s így hiánya keletkezett...), két billió kelvin körüli masszahőmérsékleten fogyókúráztatta a szegény η' mezont s a visszavett tömeggel pótolta a hiányzó ürességét. Honnan jön, hova megy a tömeg és a jövés-menéshez szükséges (?) energia, ha üres a Vákuum? Persze, tudom, a kísérlet eredménye a lényeg, nem a részletek, csakhát okosodna az ember, ezért okoskodik, hiszen annyi minden történt és történik abban a hajléktalan, de számtalan engedelmes szomszéddal és bennelakóval megáldott Vákuumban (sőt, az ugyancsak hajléktalan Semmiben) Stephen Hawking szerint is.
A fentiektől függetlenül érdekes székfoglaló- és vörösiszapcsokor is van a weblapon. -
Infonium
csendes tag
A linkért köszönet. Azt már látom, hogy sok időt kell szánnom a lapcsokorra. Rövidesen elkezdem. Most még a friss, tömény írásaid foglalkoztatnak. A fórum hexagon-korszakához hasonlóan profitálni szeretnék belőlük, de konvertálásuk az én fizikámra - pl. időfogalmamra - problémás. Jókat írt Hraskó Péter a Fizikai Szemlében a fizika axiomatizálása ellen, de az egyetlen lehetséges kivételt, az időt, ő is elhallgatta.[link]
Igaz, a matematikában nincs valódi időkérdés, ez a fizika kizárólagos tulajdonában álló ködös ingovány. Lehet, hogy első sorban a definiálatlan idő fogságában való dagonyázás miatt nincs a majd száz évvel korábbival összehasonlítható eredménytömeg. Csak másodlagos oknak gondolom, hogy a nukleáris fegyvereknél öngyilkosabb eszközt már nem érdemes feltalálni, mert a hatásdetektornak visszahatni se volna ideje.
Engem feldobott, hogy a Fáradt gőz hexagon-korszakának írásai a vákuum meghatározó szuverenítását igazolták, linkelt anyagaiból (pl. Gribbin, Polónyi) pedig nemcsak a tömeg-energia ekvivalencia, hanem a foton-anyag és az információ-anyag ekvivalenciája is következett, s ebbe a totális megfelelésbe belefért egy időfogalom mellett mátrixként az is, hogy a létünknek mindig kéznél van minden időkvantum valamennyi lehetséges hatásrendszere, s közülük a leginformáltabb nő nevezi ki a valóságot.
-
Infonium
csendes tag
„…a térben mindenhol egyszerre lüktet.” Örülök, mert ez a tételt nem ismertem, csak feltételeztem. Az idézett szavak lettek az én kulcsszavaim is a hexagon korszakot követő további eszmecserék idején, de mindenre kiterjesztett értelmezéssel. Közelebbről: a térben minden végtelenül kicsi evilági rész mindenhol egyszerre lüktet, de nem önmagában, hanem a végtelenül kicsi fizikai természetének megfelelően, a Fizikum (az anyagi világ) és – ahogy hexagon írta – a tükörvilág, azaz a Vákuum között, ami a lét Összes Információjának is tükre lévén, az Egész és a Részek együttes létezésének harmóniáját biztosítja. Mindig.
A fizikailag definiált idő mérési alapegységének eszközeinkre való maghatározása nem lehet gond, s nem érinti a Planck-idővel kapcsolatos tudományos megfontolásokat sem.Elmúlt éjfél, egyszerűsítek: egy blogon összefoglaltam az eszmecsere során megerősödött világnézetemet: [link]
Nem várom el, hogy elolvasd, hiszen ott sok más kérdés re is kitérek. Itt a leglényeget már leírtam, a folytatáshoz elegendő. -
Infonium
csendes tag
Valóban, az Összes Információ hasonlít a hittudomány Istenére, de nem lehet kétséges, ő a tudományhit Istene – a Tökéletesen Intelligens Természet. Különbözőségeik lényegesebbek.
A nemiséget némelyik hittudomány a saját Istenénél valóban kizárja, a tudományhit logikája viszont megengedi. Abból indultam ki, hogy ha egy jelenség embernyi információt ural, az már intelligens és személyiség. Az evolúció eddigi eredményeit figyelembe véve nem mertem azt írni, hogy az összes információ bármilyen formában való uralása eleve kizárja az intelligenciát, a személyiséget és a nemiséget. Egyébként reméltem, hogy jellegként, hasonlatként is értelmezhető a nőiség említése: az emberiség igyekszik megismerni, meghódítani, tisztességgel uralni a természetet, hogy békében élhessen vele. Valami hasonló történik a férfiak és nők között hagyományos körülmények között, oda-vissza.
A kvantáltsági bonyodalmam: lehet, kevesebb több lett volna, de nagyon akarom hangsúlyozni az időfogalomért is a generális kvantáltságot, az egy húron pendülését. Ami a matematikát illeti: egyik fontos elemét a rendszerem szempontjából kritizálni akartam, elvi kifogásom miatt akkor se illett volna alkalmaznom, ha tudom. Azt nem merem minden további nélkül megítélni, hogy matematikai hivatkozásod emelné-e az időfogalmam fényét.
Az elméletgyártási késztetés valóban nem a legkellemesebb része a megismerési ösztönünknek. Hol elviselhető, hol rossz, de kell a dolgunkhoz, a megismeréshez. Kritikája is, ami szintén elmélet, csak töredék. Nem baj, hogy minden elméletgyártó azt hiszi, hogy megfogta akámilyen Isten lábát. Ez a prémium, része az érdekeltségi rendszernek...
-
Infonium
csendes tag
-
Infonium
csendes tag
Végre lett elvtársam, aki velem együtt meri tudni, hogy a tudományhit Istene nő!
Örömmel üdvözöllek a fedélzeten, de kötelességem felhívni a figyelmedet a yuzer-törvényre (Fárdat gőz, 869. számú bejegyzés): materialista Istenünk is minden meg fog tenni, hogy elbizonytalanítson minket. Nem, nem arra gondolok, hogy az információ-anyag ekvivalencia révén hús-vér nővé teleportálja magát, bár a természeti törvényeket alkalmazhatja, ha csodát nem is tehet. Inkább az látszik biztosan sikeres húzásnak, hogy a humor egyik fölöttébb sikeres fajtáját szabadítja ránk. Ezért ne használjuk a –nő utótagot. A „fiam, Sára” a Családi körből közismert, ezért helyes lenne az „Uram, Összin!” önmérséklő megszólítás és a szokásos Isten elnevezés. Emiatt Összin még nem fogja megteremteni a semmit.
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#883
üzenetére
Bocs, egyebek miatt csak beleolvastam a linkelt lapba - a téma, a valamikori rádiófelvétel, a szereplők stimmeltek- láttam ott linket Hawking lapjára is. Guglis jó napnak tűnt, aztán halványult, de hézagos átfutásom miatt csak azt mertem írni, hogy azt hiszem...Aztán már nem fordultam vissza a különben becsült visszavonáson örömködni, csak most, hogy írtál. Nem találtam örömhírt.
A Hawking link 404-e jóvá tehető, az ott javasolt home page linkre kattintással. Ott semmi újság, a Phys. Rev. Lett. [link]se közöl ilyen hírt, a physorg [link] és kommentezői sem, a Wikik meg nem elég frissek. Hirtelenjében ennyi a jóvátételem.Változatlanul nem látszik érdemesnek fekete lyuknak lenni sem. -
Infonium
csendes tag
Sajnos, nem tudok érdemi választ adni. Már nem figyelem ezt a területet, mert úgy gondolom, hogy a Titánig és a Titánról való utazáshoz még sokmindent kell a fizikában és a társadalomban megoldanunk. Például a tudat fizikai szerepének kérdését.
A Wikipédiánk után szabadon[link] egy fizikus rulett:
Van két fizikusunk, mindkettőnek van egy ketrece, abban egy radioaktív készítménye, ami percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Van továbbá egy részecske számlálója, ami egyetlen percre bekapcsol és van egy kémiai mérget tartalmazó flaskája is. Ha az egy perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyitja a flaskát, kiömlik a ketrecbe egy kémiai méreg, amitől a ketrecbeli fizikus meghal. Ha nem jön részecske az egy perc alatt, a fizikus életben marad. Ezt senkise figyeli. A folyamat végén a mindkét fizikus állapotfüggvénye olyan, hogy a mindkettőjük egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott. Ha valaki hirtelen ránéz a két fizikusra, attól a tekintettől van két élő vagy két halott fizikus – vagy egy halott és egy élő. Ha jól értem.
Schrödinger macskájának űrutazó kölykeiről nem is beszélve.A Titánról továbbinduló űrhajósainknak nem ártana tudni, mit ér a tudatuk, nézzenek-e és hova, ha valahol éppen működő természetes vagy mesterséges rulett közelébe kerülnek. :-)
[ Szerkesztve ]
-
Infonium
csendes tag
válasz
neduddgi
#888
üzenetére
Nem kritizáltam (még), csak orosz rulettra morbidizáltam a gondolatkísérletet, amiben szerintem nem a kevert állapot, a szuperpozíció az igazán éles a közgondolkodás számára, hanem az, hogy az e fogalmakkal jelölt lehetőséget az értelmes megfigyelés változtatja valósággá és csak az.
Egy közvetlen beírásra érdemes adalék a keverék állapothoz a Wikinkből: [link]
"A coloradói Boulderben lévő Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) kutatói 1996-ban sikeres kísérleteket folytattak a kvantum-szuperpozíció összeroppanásának vizsgálatára.[3]
A kísérletben a kutatók berilliumionokat (egyik külső elektronjuktól megfosztott berilliumatomokat) különítettek el, és tartottak elektromágneses csapdában az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékleten, külső energia és sugárzási forrásoktól elszigetelten. Így csaknem mozdulatlan (hőmozgásában is korlátozott) ionnak csupán két lehetséges kvantumállapota van: a legkülső pályán maradt egyetlen elektron mágneses momentuma felfelé vagy lefelé mutathat. A kvantumfizika törvényei szerint mindaddig, amíg az elektront valamilyen módon meg nem zavarjuk, az ion e két állapot fele-fele arányú keverékében, koherens szuperpozíciójában van.
A dekoherencia kialakulásához szükséges idő érzékenyen függ a rendszer méretétől. A NIST kutatói a mostani kísérletben a berilliumion szuperpozíciójának két, térbelileg eleinte csaknem teljesen átfedő összetevőjét külső elektromágneses tér alkalmazásával fokozatosan eltávolították egymástól, egészen az atomi átmérő tízszereséig növelve a köztük lévő távolságot.
„Megfigyeltük, hogy a távolság növelésével párhuzamosan, a külső környezeti tényezők változásának hatására a szuperpozíció koherenciája exponenciális ütemben csökkent, mígnem összeroppant, és az ion az egyik lehetséges állapotba került.” – mondta David J. Wineland, a kutatócsoport egyik tagja.
A NIST kutatói így a világon elsőként, módszeresen, lépésről lépésre haladva szelték át azt a határt, amely a kvantumfizika világát makrovilágunktól elválasztja. Sőt, egy különleges trükkel sikerült a folyamatot megfordítaniuk is, azaz a határt ellenkező irányból átlépve a koherens szuperpozíciót visszaállítaniuk."[ Szerkesztve ]
-
Infonium
csendes tag
válasz
Infonium
#889
üzenetére
Arra, hogy mennyire az értelmes megfigyelés szerepére hegyeződik ki a probléma, mutatja pl. Stephen Hawking, John Wheeler és társaik Gribbin által idézett reakciója: [link]
"Vegyük csak szó szerint a koppenhágai értelmezést, akkor azt az üzenetet kapjuk, hogy az elektron hullámfüggvénye azért omlik össze, és az elektron azért hoz létre pontszerû nyomot a detektor képernyõjén, mert az egész Világegyetem õt figyeli. Ez meglehetõsen furcsán hangzik, bár egyes kozmológusok (köztük Stephen Hawking) azon aggódnak, hogy ennek következményeképpen léteznie kell valaminek „a Világegyetemen kívül”, ami a Világegyetem egészét figyeli, hogy ennek hatására a Világegyetem hullámfüggvénye is összeomoljon.[5] Ezzel szemben John Wheeler érvelése szerint csak a tudatos megfigyelõk, például mi magunk, jelenléte az, aminek hatására összeomlik a Világegyetem hullámfüggvénye, és ettõl létrejön a Világegyetem. Eszerint tehát a Világegyetemben minden csak azért létezik, mert mi megfigyeljük."
Az idézett következtetéseknek is nagy szerepe volt abban, hogy a már ismert fizikai problémákat saját szervezésű rendszerbe rakjam. Ez úgy naturalista, hogy benne, nemcsak elgondolt, hanem fizikailag is valós dialektikus ellentéte van a fizikai tulajdonságokkal rendelkező végtelenül kicsi részeknek. Vákuumos lüktetésük miatt lehetséges a múlttal és a összes lehetséges jövővel összhangban lévő változás, mátrixok, húrok és transzcendencia nélkül.
Nekem elegendő a valósághoz az Összes Információ fizikai ön(kölcsön)hatása a macska ügyben is, mert a lüktetés "építi" az időt, az egy időkvantum alatti egyetlen hatás memorizálása pedig kizárja a múlt eseményeit érintő releváns variálást. Ez már Schrödingeri gondolatkísérlet fő következtetésének kritikája (ő se hitte) .., de nem a kevert állapot létének kétségbe vonása, hanem saját fejű rendezése.A materialista főtolmács, Eftichios Bitsakis szerint is a fizikai realizmus már negyedszázada 6:2 arányú hiteles kísérleti vesztésre állt a lokalitás, a szeparálhatóság, a Bell-egyenlőtlenségek és a rejtett változók kérdésében. Azóta csak romlott a helyzet, a mátrix-megfontolások és a húrelmélet-özön közben is. Én már idejét érzem a végső dialektika bevetésének., aminek természetesen dialektikus hatása van...
-
Infonium
csendes tag
Néhány nap múlva (dec.13-án, kedden) ugrik a Higgs-bozon részecskeként a Vákuumba, a kedvenc pancsolómba, hogy a Vákuumot teljesen betöltő Higgs-mező váljon belőle és tömeget adhasson, mint Vákuum: [link]
Idézet a cikkből: "Higgs elmélete szerint létezik egy mező, ami egyenletesen kitölti a vákuumot, és minden részecske ebben mozogva, ezzel kölcsönhatásban nyeri el a tömegét. Ez a mező a Higgs-mező, a folyamat elemi gerjesztése pedig az elemi részecske."Karácsonyra a pápa szerintem átnevezi a Szentlelket Vákuumra, aminek feltehetően r3port (aka koszrajder, hexagon) is örülni fog
, hiszen nagyon értve becsüli a Vákuumot, s közvetve megerősítette az azóta már hízóra fogott gyanúmat - [link] -, hogy a Vákuum az igazi tettes a tömeg ügyben, hiszen lopogatja is...[link] -
#931
Infonium
csendes tag
gordonfreemN
#930
Infonium
csendes tag
válasz
gordonfreemN
#930
üzenetére
[link]
http://index.hu/tudomany/2011/12/13/szorul_a_hurok_a_higgs-bozon_korul/
Még bővebben, "bordalban":
Ugrás, Higgs-bozon, adj tömeget valamennyi szavamnak,
hadd legyek állhatatos Egri leányka dugó![ Szerkesztve ]
)
Hasonló jókat neked is.
Új hozzászólás Aktív témák
- ZBook 17 G6 17.3" FHD IPS Xeon E-2286M RTX 3000 32GB 512GB NVMe DVD író gar
- IPhone 15 Pro max 256GB gyári független hibátlan 2024.12.13.
- X1 Carbon 8th 14" FHD IPS érintő i5-10310U 16GB 512GB NVMe ujjlolv IR kam gar
- ELADÓ 8GB DDR4 M471A1G44CB0-CWE Samsung laptop memória
- Asus 22"-os FHD monitor kiárusítás!!! AkciÓ!
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen