Belső és teljesítmény

Igencsak éles váltáson van túl az A1 sorozat legújabb tagja, hiszen a korábban használt négymagos MediaTek SoC-ról és ezzel együtt az ARM architektúrától elpártoltak ennél a modellnél, helyét pedig az Intel kétmagos Atom SoC-ja vette át az x86 platformmal egyetemben. A memória méretén nem változtattak, tárhelyből pedig fixen 16 GB-ot kínálnak, így idén nincs 8 GB-os opció. Természetesen nem maradt le a microSD kártyaolvasó, a beépített GPS, Wi-Fi és Bluetooth sem, bár utóbbi terén visszalépés történt, hiszen csak a 3.0-s szabványt támogatja. Ami kisebb érvágás lehet egyesek számára, az a micro HDMI kimenet hiánya. Kár érte.

A SoC-csere ellenére változatlan maradt az IGP, tehát továbbra is a PowerVR SGX544 MP2 végzi a grafikus számításokat, ami még mindig elfogadható teljesítményt kínál kategóriájában, főleg az alkalmazott felbontás mellett. A váltás nem feltétlenül rossz, hiszen a számítási teljesítményt nem csak a magok száma és az órajel határozza meg, bár utóbbi terén az Intel fejlesztése kétségkívül jobban áll.

Arról azonban mégsem illik megfeledkezni, hogy az Android alapjában véve az ARM architektúrához készült, és a programok jelentős része is ennek megfelelően íródik még, azaz nem tartalmaz natív x86-os kódot, így bináris fordítással fut. Mindez többletenergiát és -teljesítményt igényel, így végeredményben a program futtatási sebessége csökkenhet (nem feltétlenül), míg futása jobban emészti az akkut, de elvétve akadhatnak még olyan programok is, amelyek nem kompatibilisek az Intel platformjával. Mindezt persze nem kell véresen komolyan venni, a legtöbb program ugyanis teljesen zökkenőmentesen fut, maximálisan kielégítő sebességgel, amire az alábbi táblázatban látható mérések is rámutatnak (ahol a tavalyi A1-ban használt ARM és az ideiben használt x86 platform eredményeit hasonlítjuk).

A fenti programok mindegyike natív módban fut, tehát van x86-os fordításuk, így természetes, hogy elhúznak az ARM-os platformtól és nem láthatóak a fentebb említett anomáliák. Szerencsére a legtöbb komoly programnak van vagy előbb-utóbb lesz natív kódja, így sem sebességben, sem akkumulátoros üzemidőben nem jelent majd hátrányt használatuk. Anélkül, hogy nagyon belebonyolódnánk az ARM vs. x86 platform csatájába, összességében a táblagép teljesítményével elégedettek voltunk, és valószínűleg az átlagfelhasználónak is ugyanez lesz a tapasztalata. A menü például flottul pörög, az alkalmazások gyorsan töltődnek, a játékok szépen futnak. Csak akkor éreztünk némi akadozást a felhasználói felületen, amikor több programot töltöttünk le és frissítettünk a háttérben, de ez sem volt komoly – viszont mindenképp megemlítendő, hogy senkit se érjen meglepetés.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!