Külső
Az Aerocool nem szűkölködik látványos házakban; akinek ezek tetszenek, kedvére válogathat a kínálatából, bőven van a visszafogottól a túldíszítettig minden fajta. Ha úgy általában ezeket a nem szokványos házakat nézzük a piacon, sokszor találkozhatunk bizonyos témára épített modellekkel, amikor az egyes díszítőelemek valamire hasonlítanak, így próbálva feldobni a komor és unalmas téglatestet. Nos kicsit talán erőltetve, de belemagyarázható, hogy az Aerocool tervezői ezúttal úgy tűnik, megfogadták a nomen est omen szólást, mivel a tesztlaborunkban járt Aerocool Syclone II névre keresztelt terméküknek köze van a levegőhöz és még talán a cool kategóriába is belefér.
Egészen pontosan egy repülőgépet vettek alapul a PGS R (Performance Gaming System) szériás ház tervezéshez, ami több ponton is visszaköszön: az oldallapon a függőleges vezérsík alakját kapta a plexiablak, ami alatt a géptest végének ívét imitáló, a síkból kiemelkedő félkúpok kaptak helyet, melyek szemből nézve viszont már a sugárhajtóműveket juttatják eszünkbe. Fogadni mertünk volna egyébként, hogy ezek mögött ventilátorok lesznek, de ezt kihagyták az aerocoolosok, viszont ezek is meg vannak világítva. A gépház tetején végigfutó él és az előlap felső részének rácsos része is még ebbe a sorba sorolható, és más nincs is talán; szerencsére nem vitték túlzásba a dolgot a tervezők, viszont egészen tetszetős összehatást sikerült elérni ezzel a néhány elemmel is.
De mit is tud a Syclone? Az előlap nagy részét egy ajtó takarja, ami mágnesesen záródik és balra nyílik (nem fordítható meg). E mögött felülre négy darab 5,25”-es meghajtó szerelhető, belül pedig további hat 3,5”-es tárolónak van hely, valamint egy 3,5”-es kiegészítő, például kártyaolvasó, esetleg floppy meghajtó rakható kívülre is. A nálunk járt ház a Black modell volt, melynek fekete teljesen az ajtaja, egyéb kiegészítőinél pedig a kék szín dominál. A Syclone létezik piros (Red) változatban is, melynél az ajtó is festésre került a belső részek mellett.
A ház miditorony kategóriába sorolható: 270 x 525 mm alapterületű, magassága 480 mm, anyagát tekintve pedig 0,6 mm-es SECC acéllemezekből készült. Alaplapokból az ATX és microATX formátumúakat lehet beépíteni, ezekre pedig maximum 280 mm hosszúságú bővítőkártyák rakhatók, de a hely az egyik tárolókeret kivételével 400 mm-re is növelhető.
Két légkavaró jár hozzá gyárilag: egy elölre, egy pedig hátra. Az előbbi 140 x 140 x 25 mm-es és 1500 rpm fordulatszámon üzemel, mely 96,5 cfm légszállítást jelent, az utóbbi pedig egy 120 x 120 x 25 mm-es típus 1500 rpm sebesség és 82,6 cfm légszállítás paraméterrel. Mondanunk sem kell talán, hogy a hátsón milyen színű LED világít, de annyit segítünk, hogy kék. Legalábbis a Blacknél, a Red Syclone-nál szerencsére a ventilátor is piros lett. Ha ezeken kívül is szeretnénk még egy légkavarót munkába állítani, megtehetjük, mivel az oldallapra még egy 120 vagy 140 mm-est lehet rögzíteni. Vízhűtéses rendszer is építhető a házba, a csövek számára a gép hátoldalán megtaláljuk a két lyukat.
A csatlakozókivezetések ezúttal a gépház tetejére kerültek, ami a számítógépüket padlón tartóknak hasznos lehet, viszont nem túl szerencsés azoknak, akik az asztalra rakják a fémládát. A portok között a szokásos sort találjuk: van két darab 2.0-s USB, egy eSATA, a hang ki- és bemenet jack aljzatai, valamint közöttük a bekapcsológomb.
A kiegészítők, azaz csavarok, gyorskötözők és egyéb apróságok csomagolása, és főleg az elhelyezése roppant trükkös volt. Nyilván nem ők találták fel a spanyolviaszt, de ötletes, hogy a dobozt egy 3,5"-es meghajtó méretére tervezték, ami két HDD-tartó sínnel (amiből egyébként hat párt kapunk) volt az egyik fiókba fogatva. Így legalább szállítás közben sem rázkódik, zörög a házban. A gyorskötözők közt találtunk néhány hosszabb darabot is, amit először nem tudtunk mire vélni, aztán a kézikönyv fényt derített rá: a nehezebb videokártyákat rögzíthetjük az alaplaphoz, hogy azok megtartsák merőleges helyzetüket hozzá képest, és nem feszítik a PCIe sínt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
