Új Zen mag plusz jelzéssel

Az AMD nagyjából egy éve indította útjára a Ryzen sorozatot, amely kicsit döcögősen kezdett, de az év közepére elég szépen kiforrta magát, és az olcsóbb, Summit Ridge lapkát használó modellekkel már tényleg megérezte az Intel a jelenlétüket.

Azóta megjelent a Ryzen APU is, ami főleg az IGP-jével hengerelt igencsak, de a mobil vonalra tervezett Raven Ridge kódnevű lapka továbbfejlesztett Zen magjai sem szégyenkezhetnek.

[+]

Az elmúlt időszakban tehát az AMD jól csengő nevet szerzett a Ryzennek, és az idei évben már egy komolyabb csapást készítettek elő. Ehhez érdekes módon már nem a korábbi 14 nm-es LPP node-ot használták fel, hanem váltottak a GlobalFoundries 12 nm-es LP opciójára, vagyis effektíve a történelemben először az AMD írhat kisebb számot a nanométer elé. Ennek persze nincs eget rengető jelentősége, de észrevehető, hogy az Intel egy ideje felhagyott a korábban büszkén közölt gyártástechnológiai adatok pontos ismertetésével. A Santa Clara-i konkurens ma már egyáltalán nem beszél a nanométer elé írt kisebb szám jelentőségéről, és fejlesztéseik tranzisztorszámát is elkezdték titkolni. Itt természetesen nem arról van szó, hogy a nagyobbik processzorgyártó rájött leegyszerűsített marketingjük félrevezető hatására, csupán a korábbi üzenet által kihangsúlyozott tényezőkben már nem az Intel az első, mindazonáltal tiszta sor, hogy a gyártástechnológia nem jellemezhető csupán egyetlen számmal.

Pinnacle Ridge [+]

Ezzel szemben most az AMD nagyon is büszkén jegyzi meg, hogy az új fejlesztésű, Pinnacle Ridge kódnevű lapka 209,78 mm² kiterjedésű, tranzisztorszáma pedig 4,94 milliárd. A 12 nm-es LP egyébként egy úgynevezett half-node, és nincs drámai hatása a tranzisztorsűrűségre, viszont nagyobb órajelű processzor tervezhető rá, illetve egy kicsit a fogyasztáson is segít.

Az előző generációs Summit Ridge lapkához képest a Pinnacle Ridge 140 millió extra tranzisztort tartalmaz. A rendszer felépítése alapvetően nem változott, tehát az alábbi teszt elemzés részében leírtak jelentős része igaz rá. A legfőbb változások az L1, az L2 és az L3 gyorsítótár késleltetését érték, amelyek hozzávetőleg rendre 13, 34 és 16 százalékkal csökkentek, emellett a rendszermemória elérésének késleltetése is alacsonyabb lett, méghozzá nagyjából 11%-kal. A Zen+ mag a további optimalizálásnak hála 3%-kal több utasítást is képes végrehajtani órajelenként a korábbi Zen maghoz képest, továbbá a rendszer felújított memóriavezérlője hivatalosan is támogatja a JEDEC DDR4-es memóriaszabványának 2933 MHz-es effektív órajelét.

A másik nagy változás, hogy a Pinnacle Ridge megörökölte a Raven Ridge precíz órajel-beállítási képességét, vagyis a Precision Boost 2-t. Mint ismeretes, ez az első verzióhoz képest annyiban javult, hogy hatékonyabb a körülményekhez való alkalmazkodást biztosító algoritmusa. Tehát az asztali Ryzenben bevezetett, finomszemcsés P-State modell megmarad, ahogy a 25 MHz-es léptékenként megvalósítható, magfüggetlen órajelváltás is, ugyanakkor a magok terhelésétől függő turbó órajelek beállításánál az egyes hardveres szálak felszabadítása vagy lefoglalása jóval finomabb átmenetek mellett alakítja majd az adott pillanatra vonatkozó frekvenciát.

[+]

Az első generációs Ryzen 7 1800X-hez képest ez a változás különösen látványos az új Ryzen 7 2700X működését vizsgálva, ugyanis amíg a korábbi csúcsmodell az OCCT nevű terhelésszimuláló programban három szál mellett már az alapórajelre kényszerült, addig az új rendszerrel a friss csúcsprocesszor még maximális, 16 terhelt szál esetén is aktívan alkalmazza a turbót. Ez az a pont, ahol tényleg értelmet nyer az AMD régóta babusgatott AVFS koncepciója, a finomszemcsés P-State modell, az ezernél is jóval több szenzor, vagyis lényegében minden olyan fejlesztés, amit a vállalat az elmúlt fél évtizedben apránként építgetett be a processzorokba. Külön-külön ezek félkarú óriások, de ha mindez összeáll, és most az utolsó komponens hozzáadásával ez megtörtént, akkor tényleg nagyon sokat tudnak segíteni az optimális turbó órajel kiválasztásánál, akár akkor is, ha az összes mag le van terhelve.

Végül az úgynevezett XFR mód, vagyis az Extended Frequency Range is továbbfejlődött. Az XFR2 továbbra is egy automatikus tuningnak fogható fel, azaz ha az adott lapka az adott környezetben az adott hűtés mellett még képes lenne a maximális turbó órajel fölé menni, akkor megteheti. A frissítés a korábbi verzióhoz képest annyi, hogy amíg az első XFR csak egy limitált számú magon működhetett, addig az új már az összes magra alkalmazható.

[+]

Az AMD ki is mérte, hogy 32 °C-os környezeti hőmérsékleten a Ryzen 7 2700X hogyan teljesít egy 95 wattos hőelvezetésre hitelesített hűtővel, de ha ezt felváltja a Wraith Prism, akkor 4%-kal nő a CineBench R15 nT tesztben a teljesítmény, míg egy Noctua NH-D15S-t bevetve, 20 °C-os környezeti hőmérsékletnél már 7%-os ez a tempóelőny. És eközben a processzor paraméterezése nem változott, vagyis a rendszer önmagát tuningolja, akár a maximális turbó órajel fölé.

Az új vezérlő és a tesztkonfiguráció

A frissen bemutatott Ryzenek közül három modellt kaptunk tesztre, amelyeket az alábbi képek be is mutatnak.

Tesztünk főszereplői: az AMD Ryzen 7 2700X, Ryzen 5 2600X, illetve Ryzen 5 2600 processzor [+]

Mindegyik újdonság esetében maradt a Socket AM4-es tokozás, vagyis a ma elérhető Socket AM4-es foglalattal rendelkező alaplapokban működni fognak, de természetesen a legfrissebb BIOS-t azért be kell szerezni. Ennek ellenére az AMD bemutatott egy X470-es vezérlőhidat is, ami ténylegesen a 2000-es sorozatú Ryzenekhez készült. Igazából maga az X470 a legtöbb képesség tekintetében megegyezik az X370-nel, csupán két dologban tér elő tőle: a Precision Boost Overdrive és a StoreMI technológia.

[+]

A Precision Boost Overdrive igazából nem csinál mást, mint javítja az előző oldal végén bemutatott Precision Boost és XFR 2 képességeit, és ez nem is igazán a vezérlő képessége, hanem az átdogozott tápáramköré. A lényeg az, hogy a 2000-es sorozatú Ryzenek megemlített képességei minden elérhető alaplapban működnek, de ha bárki X470-es konfigurációt választ, akkor még nyerhető pár százaléknyi extra teljesítmény; bár hatalmas pluszra azért nem érdemes számítani, de az előny így is előny.

A StoreMI technológia inkább egy szoftver, ami valójában a korábban bejelentett, Enmotus FuzeDrive for AMD Ryzen szolgáltatás módosítása. Egyrészt ez az X470-es alaplapok mellé ingyen jár, a licencet az AMD fizeti. Másrészt az így kapott lehetőségek jobbak a külön megvásárolható alapcsomagnál, ugyanis 128 GB-os SSD helyett 256 GB-os is alkalmazható. Más szempontból nincs változás, tehát a linkelt hírben leírtak az új konfigurációkra is igazak.

[+]

A teszteléshez a Ryzeneket egy ASRock X470 Taichi Ultimate alaplapba helyeztük, amelyben kifejezetten jól működtek a teszt idején elérhető legfrissebb BIOS-szal. Memóriából egy G.Skill Sniper X DDR4-3400-as csomagot vetettünk be, mivel a második generációs Ryzen már kinőtte a korábban jellemzően alkalmazott, 2666 MHz-es memóriaszettünket.

Processzorok specifikációi, tuning, fogyasztás

A tuningot mindegyik új Ryzenen kipróbáltuk, méghozzá egy Fractal Design Celsius S36 kompakt vízhűtés felhasználásával. Nagyon érdekes, hogy a Ryzen 5 2600X és 2600 processzororral gyakorlatilag ugyanúgy 4,2 GHz-ig jutottunk el, míg a Ryzen 7 2700X-et bevetve ezt az eredményt csak 100 MHz-cel tudtuk felülmúlni. Utóbbi persze így is sokkal jobb, mert két extra mag van a rendszerben. Azt nehéz megmondani, hogy a kapott adatokban mennyi szerepe van a még kezdetlegesnek mondható BIOS-nak, erre csak egy későbbi teszt adhat választ, amikor már több alaplap is esélyt kap az újdonságok megdolgozására.

Az AMD Ryzen 7 2700X alapórajelen és tuningolva [+]

Az AMD Ryzen 5 2600X alapórajelen és tuningolva [+]

Az AMD Ryzen 5 2600 alapórajelen és tuningolva [+]

A fogyasztás méréséhez most is konnektorba helyezhető, digitális VOLTCRAFT Energy Logger 4000 készüléket használtunk, és minden esetben a teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk, monitor nélkül. A méréseket az alaplapok gyári alapbeállításai mellett végeztük el. A platformokon engedélyezve voltak az egyes energiagazdálkodási funkciók.

A 65 wattos TDP kerettel rendelkező Ryzen 5 2600 a fogyasztástesztekben igen kellemesen teljesít, és kifejezetten érdekes látni, hogy itt a korábbi csúcsmodellnek számító Ryzen 7 1800X is ficánkol. Ebben valószínűleg a Precision Boost átalakításának is komoly szerepe van, ugyanis az új fejlesztésű Zen magok már sokkal jobban és hosszabb ideig képesek a terheléshez igazodni, ami nagyobb gyakorlati teljesítményt jelent, de persze nagyobb fogyasztást is. Utóbbi a nagyobb TDP-vel rendelkező Ryzen modelleken meg is látszik.

Tesztek: 7-Zip, Blender, Handbrake, HWBot

A tesztcsomag alapját az iparágban elismert és széles körben használt SPECwpc V2.1 workstation mérőprogram adta, melyben számos népszerű program teljesítménymérésére adódik lehetőség. Ezek közül a 7-Zip, a Blender és a Handbrake benchmarkjára esett a választásunk, és ezt egészítettük ki további szoftverekkel: a VeraCrypttel, a Cinebench R15-tel és a HWBot x265-tel, amely egyben a tuningolt rendszerek stabilitását is teszteli.

A 7-Zip és a HWBot x265 programokban a Core i7-8700K meg tudta előzni a Ryzen 7 2700X-et, de nincs sokkal előtte, vagyis érezhetők a Zen magban történt előrelépések. A Blender és a Handbrake alatt már a Ryzen 7 2700X volt az abszolút győztes, bár ez az előbbi alkalmazásban nem annyira meglepő, mert ott még a régebbi Ryzen 7 1800X is gyorsabb volt az Intel üdvöskéjénél. Az új fejlesztésű lapka azonban még erre is rá tudott ígérni, ráadásul nem is kevéssel.

Tesztek: Cinebench, Veracrypt

A Cinebench és Veracrypt alatt is a Ryzen 7 2700X hengerelt: az előbbi alkalmazásban nem is kicsit, míg utóbbiban azért jóval közelebb voltak a processzorok egymáshoz. A Veracrypt esetében észrevehető, hogy a titkosítási feladatokban milyen hasznosak az új képességek, ugyanis még a Ryzen 5 2600 is megelőzte a korábbi csúcsmodellt.

Játékok: Vulkan, DirectX 11

Játékokból a szokásos címeket vonultattuk fel, így a DirectX 12-es Rise of the Tomb Raider és az Ashes of The Singularity mellé a Vulkan API-t használó Doomot és a Dota 2-t használtuk. Utóbbit megnéztük DirectX 11-ben is, és végül a Prey is tiszteletét tette egy mérés erejéig.

A játékok egy részében bizony előjött a szokásos limitáció a grafikus vezérlő oldaláról, vagyis a processzorok között nem tudott igazán nagy különbség kialakulni. Ez alól ismét a Dota 2 volt kivétel, amit a Ryzenek az elmúlt évben elvégzett optimalizálás óta jobban kedvelnek. Meglepő módon ez DirectX 11-ben látszik igazán, bár minimum teljesítményben a Vulkan API alatt is látványos az előnyük.

A Dota 2 esetében azért kiemelnénk, hogy nem vagyunk meggyőződve arról, hogy teljesen a valós erőviszonyt látjuk. Egy korábbi tesztben már kifejtettük, hogy a Ryzen egy évvel korábban kifejezetten gyengén muzsikált az említett játékban, így az AMD felkereste a Valve-ot, hogy segítsenek ezen a problémán. Az így írt optimalizálás nagyon jól sikerült, és bizony ennek vannak hardverspecifikus elemei is, amelyek ugyan az Intel processzorait nem érintik hátrányosan, de jelentős segítséget jelentenek az AMD Zen magjainak, és gyakorlatilag ennek az előnyét lehet látni.

Játékok: DirectX 12

A két DirectX 12-es játékban is rendkívül hasonlók a processzorok eredményei, ami itt is a GPU-limitre vezethető vissza. Egyedül a Rise of the Tomb Raider esetében volt nagyobb eltérés a Full HD-ben mért minimum teljesítmény tekintetében, de ezek értékelésénél kissé elbizonytalanít minket az, hogy WQHD felbontáson gyakorlatilag ugyanazok voltak a mért értékek, ezzel szemben tuning esetén alaposan megugrott a Full HD melletti minimum adat. Ebből arra következtetünk, hogy egy olyan minimum eredményt rögzített a tesztprogram, ami pont a pályabetöltés után született, amikor a processzor még pont nem kapcsolta magát magasabb órajelre.

Összegzés

Összegző diagramjainkban a Ryzen 5 2600X-hez képest határoztuk meg a számítási teljesítményeket. A színezések az eddigi sémát követik, vagyis kék az Intel, piros az új Ryzen, zöld a régi Ryzen, míg a narancs az új Ryzen modelleket jelöli, utóbbiakat tuning mellett.

A játékokat figyelmen kívül hagyó diagram alapján a nyolcmagos Ryzen 7 2700X bő 6%-kal gyorsabb a hatmagos Core i7-8700K-nál, és 10%-nál nagyobb az előnye a korábbi Ryzen csúcsmodellhez viszonyítva. A két darab hatmagos Ryzen 5 modell lemaradása látható, és az is látszik, hogy a kisebb TDP keretért mennyi lassulást kell bevállalni. Tuning mellett viszont kiegyenlítődik a teljesítményük, bár ezzel együtt a fogyasztás is.

A játékok összesítésénél megkaptuk a szokásos grafikont. Ha nem számítjuk a tuningra vonatkozó méréseket, akkor a leglassabb és a leggyorsabb processzor majdnem a 3%-os hibahatáron belül van. Játékra tehát továbbra is érdemes inkább az olcsóbb, de azért kellő maggal rendelkező processzorok közül választani, és az így megnyert összeget inkább egy erősebb VGA-ra fordítani.

A hatékonyságot vizsgáló diagramunk végre tartogat izgalmakat. Egyrészt nagyon érdekes látni, hogy a Ryzen 7 1800X lett ebből a szempontból a legjobb, bár az elmúlt év tesztjeit látva inkább úgy érdemes fogalmazni, hogy megőrizte a helyét, de a Ryzen 5 2600 az alacsonyabb TDP keretnek hála nagyon közel került hozzá. A Core i7-8700K már komolyabban lemaradt, míg az új csúcsnak számító Ryzen 7 2700X-en abszolút meglátszik a megnövelt TDP keret, és az AMD nem is igazán tagadta, hogy ez a modell nem éppen úgy lett paraméterezve, hogy nagyon hatékony legyen, aminek az az oka, hogy az abszolút teljesítmény iránt érdeklődő réteg számára ez nem annyira fontos szempont.

Értékelés

A Ryzen második nekifutása láthatóan jól sikerült, de hogy ez mennyire meglepetés, az nézőpont kérdése. A Ryzen 7 2700X egyértelműen lelépte a nála drágább Core i7-8700K-t, aki tehát csúcsteljesítményű, de nem HEDT kategóriás processzort keres, annak nem feltétlenül érdemes tovább nézelődnie. Ráadásul a Ryzenben két maggal több van, vagyis a tartalékok szempontjából is jobban áll.

A Ryzen 5 2600X már a Core i5-8600K ellen készült, amelynél szintén olcsóbb. Utóbbi azonban sajnos hiányzik a tesztből, így ezt a párharcot nem tudjuk értékelni, és a Ryzen 5 2600 esetében sem egyszerű a direkt összehasonlítás, mert az ellenfelének készült Core i5-8500 pár hete mutatkozott be, vagyis sajnos elég nehezen beszerezhető.

[+]

Az viszont jelzi az új Ryzen CPU-k pozícióját, hogy már egy Intel árcsökkentést vizionálnak a piaci szakértők, ami ugyan nem biztos, hogy megtörténik, de az AMD tényleg szokatlanul agresszívan árazott, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ráadásul az új generációs fejlesztéseknek nincsenek már gyermekbetegségeik sem, vagyis effektíve nem kell olyan BIOS-okra és operációs rendszerhez írt frissítésekre várni a felhasználóknak, amelyek korrigálnák az egyes alkalmazásokban elért, szokatlanul gyenge teljesítményt – a 2000-es Ryzenek kiadásának idejére a szoftveres alap már stabil lett annyira, hogy teljesítményük konzisztens, vagyis ezt a fenyegetést nem lehet félvállról venni. Arról nem is beszélve, hogy a Ryzen 7 2800-as modellek még hiányoznak, vagyis ezeket az AMD talán későbbre tartogatja, amikor ténylegesen szükségessé válik a kiadásuk.

A tesztelt újdonságok közül a Ryzen 7 2700X egy ajánlott megoldás, főleg akkor, ha csúcsteljesítmény kell. A Ryzen 5 2600 is kiemelkedő, elvégre olcsó, elég gyors, és még hatékonysága is elképesztően jó, amivel kiérdemli a különösen ajánlott plecsnit. De a Ryzen 5 2600X is tetszett nekünk, hiszen jó teljesítményt mutat fel, és ára sem elszállt a kategóriáján belül, de nincs ott az a bizonyos extra, ami kiemelné a mezőnyből. Úgy érezzük azonban, hogy ez a kör még nem lefutott: az Intelnek reagálnia kell, ami végeredményben jót tehet a piacnak.

AMD Ryzen 5 2600	AMD Ryzen 7 2700X	AMD Ryzen 5 2600X

Abu85, icon