Matisse: a harmadik Ryzen

Az AMD az első generációs Zen megjelenése óta másodvirágzását éli. Az a korszak, amibe most került a cég, kezd egy kicsit hasonlítani az Athlon 64-es időszakhoz. Ugyanakkor a Zen mag első verziójával a vállalat főleg a biztonságra utazott, amit abból lehetett tudni, hogy két éve külön kiemelték, mennyi lehetőség rejtőzik a dizájnban, amit majd az új fejlesztéseknél ki is fognak aknázni.

[+]

Persze időközben már két Ryzen generáción túl van az asztali piac, de a valóságban ezek ugyanazokat az alapokat használják, elvégre a 2000-es Ryzen CPU-k csupán továbbfejlesztésnek számítanak. A vállalat azonban már jó ideje beszél a Zen 2 magról, amelynél először lehet megnézni, hogy tényleg jelentős tartalék van a Zenben, vagy a 2017-es esztendő elején kicsit kiszínezték a történetet, gondolván úgyis csak évek múlva lehet azt ellenőrizni.

Mivel az AMD túl nagy titkot nem csinált a fejlesztéséből, így sokat lehetett tudni a 3000-as Ryzen processzorcsalád Matisse kódnevű megoldásáról, amely Socket AM4-es tokozást kapott, így 1331 tűvel kapcsolódik az alaplaphoz. Ebbe persze azt is bele kell számítani, hogy a Matisse integrált déli hidat is tartalmaz, így működéséhez nem szükséges külső vezérlőhíd alkalmazása, de a DIY-piacon mégis mindegyik alaplapgyártó él ezzel a lehetőséggel.

[+]

Magán a tokozáson maximum két darab, a TSMC 7 nm-es node-ján készülő, nyolcmagos Zen 2 CCD, azaz CPU chiplet lehet, amelyek a GlobalFoundries 12 nm-es eljárásán gyártott cIOD, azaz I/O lapkához kapcsolódnak. Utóbbiban van a kétcsatornás, DDR4 memóriákat kezelő memóriavezérlő, a 24 sávot biztosító PCI Express 4.0-s vezérlő, illetve a déli vezérlőhíd egyéb komponensei.

[+]

A Matisse ilyen formában nagyon érdekes, ugyanis nem monolitikus megoldás, hanem modelltől függően kétféle lapka található a tokozáson. Ebből egyik a 125 mm²-es, 2,09 milliárd tranzisztorból álló cIOD, míg a másik 74 mm²-es, 3,9 milliárd tranzisztorból felépülő CCD, és ugye utóbbiból opcionálisan lehet még egy darab. Amiért az AMD ezt a modellt választotta, az a költséghatékonyság. A 7 nm-es node-on ugyan készülhetnek nagy kiterjedésméretű lapkák, viszont a kisebbeket sokkal előnyösebb gyártani. Emellett fontos kiemelni, hogy az egyre modernebb gyártási eljárásokra egyre drágább chipet tervezni. Ha a tipikus termékskálát nézzük a mobiltól a szerverig, akkor legalább 4-6 lapka letervezésére van szükség, ami mondjuk 7 nm-en már igen tetemes dollármilliárdos szintű költség. Az AMD az új koncepciójával az egész termékskálát megoldja egy 7 nm-es CPU chiplettel, amelyhez sokkal olcsóbb node-okon gyártanak cIOD társchipeket. Végeredményben tehát lefedik az egész piacot egyetlen egy, drágán tervezhető fejlesztéssel, vagyis ennél olcsóbban ezt ki se lehetne hozni.

A Matisse topológiája

Az AMD ezúttal is egyetlen ászt tart a pakliban, az pedig az Infinity Fabric, illetve ennek a 2.0-s verziója. Minden, amit az előző oldal végén írtunk, csak azért lehetséges, mert az Infinity Fabric létezik, ez kapcsolja ugyanis össze a CPU chipleteket az I/O lapkával.

[+]

Ahogy említettük, egy tokozáson belül egy vagy két CPU chiplet lehet, de ezek mindig ugyanolyan sebességű linken kapcsolódnak az I/O lapkához, vagyis órajelciklusonként 32 bájtnyi adat mozgatása lehetséges.

[+]

A logikai dizájn már ismerősebbnek tűnhet a korábbi generációból, ugyanis egy CPU chiplet két darab úgynevezett CCX-et, azaz Core Complexet tartalmaz. Egy ilyenben négy darab Zen 2 mag található, és ezekhez 16 MB megosztott, 16 utas L3 gyorsítótár kapcsolódhat a ciklusonként 32 bájtot továbbító buszon keresztül. Ez ráadásul úgynevezett victim cache, vagyis ha a magonkénti 512 kB-os, nyolcutas L2 gyorsítótár megtelik, akkor kerülnek az L3 gyorsítótárba az adatok. Annak érdekében, hogy ez előnyös legyen a rendszerre nézve, az L3 gyorsítótár elérésének késleltetése nem csak az adott maghoz tartozó 4 MB-os szeletre levetítve alacsony, hanem konkrétan az egész CCX-en belül az, vagyis nem sokkal nagyobb késleltetéssel lehet elérni az egyik magnak a másik maghoz kapcsolódó, 4 MB-os szeletét.

Az AMD a fentiekkel kapcsolatban bevezet egy új fogalmat, a GameCache-t, ami valójában az adott processzorban található összes L2 és L3 gyorsítótárat jelenti. Ezek kapacitását a cég összeadja, és már ki is jött egy jó nagy szám. Itt igazából nagyobb a marketing, mint a valós technológiai háttér, vagyis lehet a gyorsítótárakat hangzatosan elnevezni, de ettől még szimpla gyorsítótárak maradnak.

[+]

Új viszont a memóriavezérlő, amely a korábbinál lényegesen nagyobb effektív memória-órajeleket is stabilan kezel. Hivatalosan itt 3200 MHz a határ, de az eddigi adatok szerint bőven 4 GHz fölé lehet csusszanni. A cég szerint léghűtéssel 5133 MHz-et sikerült elérni, de itt észben kell tartani, hogy ez már tuningnak számít, ugyanakkor számos memóriagyártó dolgozik olyan DDR4-es memóriamodulokon, amelyek majd az új generációs Ryzen órajel-képességeit feszegetik. Az optimális beállítás egyébként 3733 MHz, ugyanis a memória ezen az effektív órajelen van szinkronban az Infinity Fabric sebességével, vagyis ez adja a legjobb késleltetési értékeket, alatta és fölötte ezek romlani fognak.

A Zen 2 mélylélektana

A Zen 2 mag az eredeti Zen komolyabb továbbfejlesztésének tekinthető. Az egyik legnagyobb változás, hogy a rendszer kapott egy új, TAGE (Tagged Geometry) elágazásbecslőt, ami kiegészíti a hash perceptront a feltételes elágazások esetében. A működés annyiban módosult az eredeti dizájnhoz képest, hogy a hash perceptron ellenőrzi az L1, míg a TAGE az L2 branch target buffert (BTB). Ezek mérete is növekedett, így előbbi 512, míg utóbbi 7168 bejegyzést tud tárolni, illetve van még egy 16 bejegyzéses L0 BTB is. A közvetett elágazás detektálását továbbra is az ITA, vagyis az Indirect Target Array végzi, amelynek az immáron 1024 bejegyzési helyének egyikére kerül az elágazás, ami után a 32 bejegyzés tárolására alkalmas return stack itt kerül követésre.

[+]

Az utasításbetöltés és dekódolás tekintetében a Zen 2 egy 32 kB-os, nyolcutas, csoportasszociatív utasítás gyorsítótárat kapott, szemben a Zen 64 kB-os négyutas megoldásával. Az AMD szerint itt ugyan a kapacitást megfelezték, de sokkal többet ér az az optimalizálás, amit elvégeztek benne, így végeredményben hatékonyabb lett a működés. A dekódertömb kissé módosult, javult az utasítások összefűzése, illetve a µop cache-t megnövelték a tervezők, így már 4096 utasítást képes tárolni.

[+]

A Zen 2 mag a valós végrehajtás tekintetében továbbra is egy integer és egy lebegőpontos blokkra oszlik. Az integer részen belül négy ALU (aritmetikai-logikai egység) és három AGU (címgeneráló egység) található. Utóbbiból tehát eggyel több egység van az eredeti Zenhez képest, a hatékonyabb működtetés érdekében pedig minden ALU 16 bejegyzéses ütemezőt kapott, a három AGU pedig egy 28 bejegyzéses egység kezeli. Emellett a re-order buffer (ROB) és a fizikai regiszterek esetében is rendre 224 és 180 bejegyzéssel lehet számolni, vagyis ebből a szempontból is erősödött az új mag, továbbá az SMT (simultaneous multi-threading) rendszer integer blokkon belüli hatékonysága is javult.

[+]

A lebegőpontos részt érte talán a legnagyobb változás, ugyanis a két darab 128 bites FMAC egységet két darab 256 bites váltja fel, amelyek egy-egy 256 bites FMA operációt, vagy egységenként egy 256 bites ADD és egy 256 bites MUL operációt tudnak elvégezni. Ezzel az AMD nagymértékben növelte a 256 bites YMM regisztereket használó utasítások teljesítményét, továbbá sikerült elérni, hogy a MUL operáció késleltetése négyről három ciklusra mérséklődjön.

[+]

A load/store képességek tekintetében a nagy változás az, hogy a sávszélesség órajelenként 16 bájtról 32 bájtra nőtt. Itt nyilván ki kell szolgálni az erősödő végrehajtóblokkokat. A store 44-ről 48 bejegyzésre hízott, míg az L2 DTLB nagyobb lett, kisebb késleltetéssel. Az L1 adat gyorsítótár maradt 32 kB-os nyolcutas, csoportasszociatív.

[+]

A Zenhez képest a Zen 2 három új utasítást, illetve funkciót vezet be. Ezek közül a CLWB és a QOS általánosnak tekinthető. Előbbi visszaír a memóriába egy gyorsítótársort akármelyik szintről, méghozzá anélkül, hogy azt érvénytelenítené, míg utóbbi a gyorsítótár és a memória kontrollját és monitorozását biztosítja. A WBNOINVD már egy gyártóspecifikus utasítás, amely minden módosított gyorsítótársort vissza tud írni a memóriába érvénytelenítés nélkül.

[+]

A biztonságot szem előtt tartó felhasználók számára jó hír, hogy az AMD korábban már közölte, a Zen 2 minden ismert sebezhetőséggel szemben hardveresen védekezik, amiről már beszámoltunk az alábbi hírben.

Végül érdemes kiemelni a Precision Boost 2 és a Precision Boost Overdrive lehetőségeit, amelyek esetében az AMD megjegyezte, hogy a Ryzen 3000-es processzorgeneráció elvi szinten úgy működik, ahogy a Ryzen 2000-es. Ugyanakkor a modernebb gyártástechnológia még a meglévő algoritmusok alkalmazása mellett is jelentősen növeli a hatékonyságot. A vállalat itt közölt egy példát a Ryzen 9 3900X processzorral, amelyet 32 °C-os szobahőmérsékleten egy 95 wattos hőmennyiség elvezetésére alkalmas hűtővel támogattak meg. Ezután a cég a szobát 20 °C-osra hűtötte, a CPU-ra pedig felszereltek egy Noctua NH-D15S hűtőt, és mindenféle BIOS-ban végzett módosítás nélkül, ugyanaz a processzor 13%-kal volt gyorsabb a Cinebench R20 programban. Konkrétan annyi történt, hogy a jobb hűtés, illetve a hűvösebb körülmények miatt a hardver több ideig tud magasabb órajelszintet beállítani magának, ha van rá TDP-keret, akár az összes maggal, és mindez extra teljesítményben mutatkozik meg.

A Matisse és az X570

Új processzorhoz új vezérlőlapka is dukál, legalábbis az AMD szerint mindenképpen, ugyanakkor a cég hangsúlyozza, hogy a korábbi B450-es és B470-es alaplapokhoz kötelező támogatást kínálni egy BIOS-frissítés keretében, míg a B350 és az X370 esetében ez az alaplapgyártók döntése, de a lavinaeffektus miatt gyakorlatilag mindenki dolgozik ezen. Az X570-es alaplapok azonban előnyt kínálnak, mégpedig a PCI Express 4.0-t, illetve általánosan modernebbnek tekinthetők korábbi társaiknál.

[+]

Az AMD a fenti képen látható vázlattal mutatta be az X570-es vezérlő képességeit egy Matisse kódnevű, harmadik generációs Ryzen mellett. Ez az elméleti tudást reprezentálja, az alaplapgyártók bizonyos mértékig eltérhetnek tőle, az egyetlen követelmény csak az, hogy a processzorból nyerhető interfészek élvezzenek elsőbbséget.

A Matisse kódnevű CPU négy darab USB 3.2 Gen2-es aljzatot tud meghajtani, a 24 PCI Express 4.0-s sávból 16-ot kaphatnak a grafikus vezérlők, 4 sáv pedig szükséges az X570-es vezérlővel való összeköttetéshez. A maradék négyet a partnerek vagy egy x4-es vagy egy x2-es PCI Express 4.0-s NVMe adattárolónak használják fel, de utóbbi esetben két 6 Gbps-os SATA port is kivezethető a processzor felől.

Az X570-es lapkában már több lehetőség van, de fix paraméter a nyolc darab USB 3.2 Gen2-es, illetve a négy darab USB 2.0-s aljzat, noha nem kötelező mindet felhasználni. Négy darab 6 Gbps-os SATA portot viszont minimum követel az AMD, a StoreMi támogatása mellett.

A vezérlő oldaláról nyolc darab PCI Express 4.0-s sáv használható fel szabadon, további nyolc sáv pedig elkölthető adattárolásra, így például építhető az alaplapra nyolc 6 Gbps-os SATA, vagy két x4-es PCI Express 4.0-s NVMe, vagy négy x2-es PCI Express 4.0-s NVMe, de az AMD szerint leginkább ezek kombinálásával fogunk találkozni, hogy az adott termék képességei ne legyenek annyira egyoldalúak.

[+]

A fentiek miatt egyértelmű maximumok nincsenek az egyes interfészekre, de az AMD összesítette az elméleti határokat, ezeket viszont tényleg úgy kell figyelembe venni, hogy ha egy alaplapon lesz 14 darab 6 Gbps-os SATA interfész, akkor bizony csak egy x2-es PCI Express 4.0-s NVMe áll majd rendelkezésre. A másik végletnek a három darab x4-es PCI Express 4.0-s NVMe számít, amivel viszont csak 4 darab 6 Gbps-os SATA interfész marad.

Az X570-es vezérlő egyébként logikailag megegyezik a Matisse kódnevű processzor IO lapkájával, csak nem 12, hanem 14 nm-es node-on gyártja a GlobalFoundries. A lapkának persze számos része le van tiltva, gondolva itt például a memóriavezérlőre. A különböző gyártástechnológiának az az oka, hogy a 14 nm-es node valamivel olcsóbb, és mivel elég nagy mennyiségben gyártják majd az X570-es alaplapokat, így a lapkára levetített nem túl nagy eltérések is számottevők lesznek több milliós tételek esetén. Mindemellett a Matisse kódnevű processzor tokozása nem túl nagy, így oda egyszerűen a kisebb kiterjedést biztosító 12 nm-es verzióra van szükség.

A Zen 2, képekben

A Zen 2-esek, fej-fej mellett [+]

A Ryzen 9-es pakk tartalma [+]

Az új Ryzen 7 és 9 réz hőcsövekkel szerelt, adekvátnak látszó gyári hűtése [+]

AMD Ryzen 9 3900X [+]

Az R7 és R9 dobozának plusz tartalma egyezik, kivéve a processzort tartó tálca körítését [+]

AMD Ryzen 7 3700X [+]

Tesztkörnyezet, specifikációk

Ez alkalommal eszközöltünk némi változtatást a tesztkörnyezetben, hardveresen és szoftveresen is. Elsőként telepítettük a Windows 10 májusi update-jét (1903), majd a mérőprogramok közül szanáltuk az Indigo Benchmarkot, a Baikal standalone demót és a PCMark 10 Professional Editiont. A Cinebench R15-öt felváltottuk az R20-as verzióval, és a threadripperes tesztünkben felhasznált játékok listájából kihúztuk a Deus Ex: Mankind Divided játékot, melynek helyére az F1 2019 érkezett, valamint a Rise of the Tomb Raidert lecseréltük a legújabb Lara kalandra, a Shadow of the Tomb Raiderre. A grafikai beállításokat High presetre egységesítettük, kikapcsolt vertikális szinkronizáció mellett, továbbá a CPU limit feloldását megcélzó 1366x768-as felbontást 1920x1080-ra emeltük fel. Természetesen a többi igénybe vett szoftvert is naprakész állapotba hoztuk – némelyikre ráfért már egy kis frissítés.

A nyers vasat illetően az első említésre méltó dolog az új Ryzenek számára készült MSI MEG X570 GODLIKE alaplap, melynek tekintélyes méretű doboza szinte minden földi jóval meg van pakolva, amire ember csak gondolhat – azért a gyári 10I1 BIOS-t megújítottuk a 10I41-es verzióval. Az AMD-s pakkunkhoz kaptunk új memóriát is, név szerint a megosztó külsővel rendelkező G.Skill Trident Z Royalt; jelen iterációban egy 16 GB-os, DDR4-3600 @ CL16-os kitről van szó. Mindentől függetlenül nekünk tetszett a kicsit talán giccses RAM-páros (az ékszeresdobozra emlékeztető csomagolásában lévő mikroszálas törlőkendő viszi a prímet), pláne, hogy a ráírt specifikációkat hibátlanul tudta. Az utolsó pillanatban feltűnt szerkesztőségünkben egy Intel Core i9-9900K processzor is, így a friss Zen 2-esekkel nem csak a Ryzen 7 2700X-et és a Core i7-8700K-t tudtuk összevetni, hanem a 8 magos Coffee Lake-et is.

[+]

A tesztben részt vevő processzorok [+]

Az Intel platform alá (elfekvő Z390-es lapkakészletű deszka hiányában) a jó öreg GIGABYTE AORUS Z370 Gaming 7 lapot pakoltuk az F13-as BIOS-ra esedékes frissítés után. Videokártyaként a GIGABYTE AORUS GeForce RTX 2080 Ti Extreme teljesített szolgálatot (így ez biztosan nem lehet szűk keresztmetszet), az árammal való ellátás feladatát pedig egy 850 wattos be quiet! Straight Power 11-es tápegységre bíztuk. Az AMD-s ketyeréket a jó öreg Fractal Design Celsius S36 kompakt AIO-val, a kékek procijait a nehézsúlyban induló Noctua NH-D15-tel hűtöttük. Az alkatrészek amúgy egy nyitott benchen csücsültek, így az iroda 24 °C-os levegője közvetlenül érintkezett velük.

A megosztó külsejű, de amúgy igencsak minőségi G.Skill RAM kit [+]

Annyival még kiegészítenénk a törénetet (visszakanyarodva egy csöppet a RAM-okhoz), hogy a G.Skill memóriákat a két Zen 2-essel először 3600 MHz-en állítottuk rajtvonalhoz, CL16-os késleltetéssel, 2T command rate-tel. Ezután megmértük a rendszer képességeit 2933 MHz-en is (CL16-os késleltetéssel, 1T command rate-tel), majd a többi résztvevő processzorra ezt az értéket tekintettük általánosnak. Ennek oka meglehetősen prózai: sajnos a Trident Z-k nem maradnak huzamosabb ideig nálunk, és célszerűbb kicsit visszavenni az órajelet, hogy a későbbiekben némileg szerényebb kittel operálva jelen tesztünkkel érdemben összehasonlítható eredmények születhessenek majd. Az AMD térfelén még annyival fűszereztük meg a receptet, hogy BIOS-ban inicializáltuk a Precision Boost Override-ot, hiszen a gyártó garanciát vállal a működésére (ellenétben az Intel-AI optimized tuning korrelációjával).

Az AMD, illetve az Intel rig [+]

Alkalmazástesztek I.

Ahogyan azt írásunk előző oldalán már említettük, a Cinebench R15-öt nyugdíjba küldtük, és a modernizálás jegyében az R20 vette át tőle a stafétabotot.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Zen 2-esek domináltak ezen a csatatéren, különösen a 12 magos Ryzen 9. Ez ugyan nem lepett meg bennünket (hiszen tudjuk, hogy párhuzamos vonalon egész jól optimalizált a mérőalkalmazás), de a többszálas tesztben szerzett fölényére mindenképpen elégedett csettintéssel reagáltunk: a nagyjából azonos árkategóriában leledző Core i9-9900K teljesítményét kb. 47 százalékkal haladta meg. Persze ott van számára a plusz 4 mag/8 szálból adódó előny, de akkor is impresszív, arról nem is beszélve, hogy egy magon is maga mögé utasította a "nagy kéket", mely inkább a jóval olcsóbb Ryzen 7 3700X-szel volt pariban. Az előző generációs megoldások zárták a sort, egymagos Intel, többszálas AMD győzelemmel – itt nincs új a nap alatt. A Matisse CPU-k esetében a memóriák órajele csak nagyon minimális mértékben befolyásolta az eredményt, és az új Ryzen 7-es még a lassabb beállításokkal is derekasan ráígért (mintegy 16,9, illetve 22,3 százalékkal) Pinnacle Ridge kódnévre hallgató elődjére.

A sort a SPECwpc programcsomaggal folytattuk. A 7-Zip tömörítéses tesztben ismét a 3900X végzett az első helyen, míg az i9-es másodikként haladt át a célvonalon, a versenyt a tömörítés alatt veszítette el. Tőle 10 (valamint 23) másodperccel lemaradva futott be a 3700X. A kékek üdvöskéinek (a körülményeket figyelembe véve) egész jó szerepléséből a már felnőtt korba lépő 8700K is kivette a részét, míg a 2700X jócskán hátramaradva kullogott. Érdekes, hogy az új Zeneknél a RAM-ok magasabb üzemi frekvenciája kontraproduktívnak bizonyult, hiszen rendre jobb értékek születtek 2933 MHz-en, mint 3600-on. Ok gyanánt mi talán az előbbinél alkalmazott 1T command rate-re gondolunk. Az átláthatóság érdekében a kapott időket táblázatban is prezentáljuk az összehasonlító grafikon alatt.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Blender BMW1M részében szintén szavatolható volt az új nemzedék diadala: több mag többet dolgozik, ez ilyen egyszerű. Bár a G.Skill modulok órajelei nagyon csekély hatással voltak a benchre, az R9 jött, látott, győzött, s mindezt magabiztosan, jó 15 másodperces előnnyel tette. A friss R7-es és a 9900K fej-fej mellett fejezte be a rundot, mindössze 1 (illetve még annyi se) másodperces differenciával. A régebbi versenyzők nem nagyon rúghattak labdába, de a mezőny végén is a vörösek lettek sikeresebbek.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Handbrake-ben a nagyobbik Matisse ült a trónra (lassan ott tartunk, hogy ezt már nem is kellene szóba hozni), miközben profitált az emelt memóriafrekvenciából (határozottan jobban, mint az R7 3700X). Mögötte közelítőleg azonos szinten mozgott kisebbik testvére és az Intel nagyvad; utóbbi, amit elveszített a HQ részlegen, azt behozta a normál mérésnél, ahol még a vele azonos RAM órajelet használó 3900X-et is megközelítette. A visszafogottabb Coffee Lake újfent csak a vetélytársak hátát bámulhatta.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A SPECwpc applikációs csokrát magunk mögött hagyva a HWBOT-ot izzítottuk be. Itt nagyjából ugyanazt tapasztaltuk, mint Handbrake-ben, bár a 2700X és a 8700K közt megfordult a helyzet. A Ryzen 9 komfortosan hozta a kört; a 3700X-nél Full HD-ban 26,07, 4K-ban 38,6 százalékkal volt jobb.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A kriptográfiai függvények még mindig az Intel asztala, és ezt a VeraCrypt hash algorythm benchmarkja ékesen bizonyította: az i9-es SHA-512-ben 20,81, illetve 22,38 százalékot vert a 3900X-re, míg ez az érték SHA-256 alatt 7,71 és 10,02 százalék lett. Az i7-esnek sincs oka szégyenkezni, mert SHA-256-ban pariban állt a magasabb RAM frekvenciából megintcsak többet kihozó, 12 magos Zen 2-vel, SHA-512-ben pedig 9,94/11,38 százalékkal volt gyorsabb annál. A 8 magos Matisse nem maradt le sokkal harmadik helyen ücsörgő bátyjától, és 4,51, illetve 5,77 százalékkal szerepelt különbül elődjénél, a 2700X-nél.

Alkalmazástesztek II.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A RandomControl Arion benchmark rendertesztjében kialakuló sorrend régi ismerősként köszönt vissza. 12 magos/24 szálas konfigurációjának hála szavatolható volt a Ryzen 9 elsősége, mely bő 1 perccel hamarabb végzett, mint a vállukat egymásnak vető 3700X és i9-9900K. Szintén szálelőnyéből kifolyólag a második generációs Ryzen chip is kegyelmet nem ismerve kényszerítette a 8700K-t a sor végére.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Corona 1.3 grafikonjának arányai kísérteties hasonlóságot mutatnak az Arionéval, bár a 8 magos Intel processzor Ryzen 9-hez viszonyított, közel félperces lemaradásának ellenére majd' 10 százalékkal előzte meg a még hamvas Ryzen 7-est, így biztosítva be magának a dobogó második fokát. A Zen 2-esek ismételten kevessé kamatoztatták az impozánsabb RAM-órajeleket, és a 3700X bő 16 másodpercet (közelítőleg 13 százalékot) vert rá a 2700X eredményére.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az előbb említett kísérteties hasonlóság a POV-Ray eredménytábláját vizslatva is megvan, s bár a Coronával ellentétben a kis Matisse és a nagy Coffee Lake pozíciója megcserélődött, a tesztben részt vevő központi egységek közti rangsor változatlan maradt: a 3900X körülbelül 17 és 20 másodperccel hamarabb tudta teljesíteni a rábízott feladatot, mint őt követő öccse.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

V-Ray alatt az AMD újoncainál már jobban számított a memória teljesítménye (3,69 és 1,87 százalékot). A 3900X toronymagasan vitte a prímet, hiszen a 3700X-nek 45,05 és 42,5, a másodikként befutó i9-esnek (2933 MHz-es RAM-ok esetén) 32,56 százalékkal vágott elébe. A dobogó harmadik fokán ácsorgó 3700X alsóhangon 16,34 százalékos fityiszt mutatott nyolcmagos elődjének, mely előny a 8700K viszonylatában már legalább 32,58 százalékra gyarapodott.

Játékok

A száraz alkalmazástesztek befejeztével elérkeztünk a rekreációs időtöltéshez: DirectX 12 és Vulkan alatt, négy játékban vetettük össze az öt CPU-t. Mivel egyre magasabb sebességfokozatba kapcsolnak a hardverek, a korábbiakban alkalmazott (és a processzorlimitet nullázó, 1366x768-as felbontásra épülő) beállításokon variáltunk picit: egységesen a High grafikus presetet forszírozuk, immáron Full HD-s keretek közé szorítva.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A már számos alkalommal felhasznált Ashes of the Singularity valós idejű stratégia volt a kiindulási pontunk. Bár az átlagok tekintetében a nagy Zen 2-es 9,7-25,55 százalékos előnyt élvezett az ellene felsorakozó mezőnnyel szemben, a végrehajtó szálak számából adódó hegemónia igazán csak a jóval magasabb minimumok képében mutatkozott meg (35,18-92,1 százalékos szórás). A 3700X az átlagot tekintve 8 (illetve 14,4) százalékkal volt a 2700X előtt, az i9-es pedig frame-re pontosan az i7-es társaságában állomásozott – csak a minimummal tudott extra 21,05 százalékot kicsikarni magának szolidabb márkatársával szemben.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Az F1 2019 eredményei kifejezetten érdekesek lettek, mert a program különösképpen érzékenynek bizonyult a RAM-ok órajelére: hiába volt a 3700X-nek 4 maggal (és 8 szállal) kevesebbje a 3900X-nél, 3600 MHz-es memóriákkal gyakorlatilag hozta az éppen 2933 MHz-cel operáló nagytestvér szintjét, és azonos procik mellett is 10-14 fps-t ért az a plusz 667 MHz. A 12 magos Zen 2 majdnem ráduplázott az 9900K által produkált képkocka/másodpercre, amire amúgy még a Pinnacle Ridge-es Ryzen is rátett egy egészséges 20 fps-t. Nekünk úgy tűnik, hogy az autóversenyes cím leginkább 8 magig skálázódik igazán értékelhetően, mivel a 3900X 50 százalékos szálelőnye csupán 5-12 fps-t hozott a konyhára a szerényebb Matisse-szal szemben, ami mellesleg minimum 74,77 és 90,19 százalékot vert az i9/i7 párosra az átlagok szintjén (de a 2700X-nél is legkevesebb 42,64 százalékkal volt gyorsabb).

Úgy fest, hogy a 2019-es Forma-1-es futam nem csak a DIMM modulok tempójából, de a Zen 2-esek AVX2-es fejlesztéseiből, illetve a sok cache-ből is szépen profitál, bár azt megjegyeznénk, hogy nehéz meghatározni, mennyire hátráltatták az Intelt a Windows 10 legújabb biztonsági javításai, aminek esetleg közük lehetett a Core processzorok vártnál gyengébb eredményeihez.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Ms. Croft legújabb kalandjában végre korrekt belső benchmark van, ennek ellenére a motornak 1080p-ben megvannak a korlátai, hiszen a CPU-k láthatóan falba ütköztek, és csak néhány százalékos (mondhatni hibahatáron belüli) különbség volt köztük. Ezalól egyedül a 3700X a kivétel, melynél talán a 65 wattos TDP is szerepet játszhat valamennyire a teljesítmény lefogásában.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A Strange Brigade Vulkan API-s eredménytábláját nem követte felhördülés szerkesztőségünkben, mivel jellemző módon eddig is jobban szerepeltek benne az AMD fiókái. Az R9-es 18,77 százalékkal szárnyalta túl az i9-es által prezentált átlagos frame rate-et (és 65,06 százalékkal annak minimumát), míg az új R7-es minimumai egy halmazban mozogtak a báty eredményeivel, a középérték is mindössze 10 százalékos lemaradásban volt a számottevően kevesebb nyers erőtartalék ellenére. Ami egyből megragadta a figyelmünket, az az, hogy a szóban forgó minimumok hirtelen nagymértékű zuhanásba kezdtek, amint a régebbi nemzedék képviselőire került a sor. Csak arra tudunk gondolni kiváltó okként, hogy a játék optimalizálásai sokkal jobban fekszenek a Zen 2-eseknek.

Fogyasztás, összegzés

A komplett rendszer fogyasztását egy Voltcraft Energy Logger 4000-rel mértük, változó felhasználások közepette. Először megnéztük, mennyit eszik a vas asztali üresjáratban, aztán azt, hogy hány wattot kér filmezés alatt. Ehhez a Media Player Classic Home Cinema lejátszót és egy x264-es kódolású, 2156 kb/s bitrátájú, 8 bites MKV videót ([tlacatlc6] Medaka Box, első epizód) párosítottunk össze. A komolyabb terhelés megvalósításának érdekében az AIDA64 stress testjét vetettük latba, melyet a még jobban izzasztó Prime95 legfrissebb verziója követett. Végül egy játékot is beillesztettünk a sorba, választásunk az F1 2019-re esett.

Amint az látható, kétféle grafikon bontakozik ki: az elsőben még ott virít a Prime95, de a másodikban nem. Ennek az az oka, hogy a Core i9-9900K-s konfig azonnal újraindult, amint elindítottuk a Prime-ot, így nem tudtuk kideríteni a vonatkozó wattokat. Ez talán az alaplapi VRM-re vezethető vissza; valószínűnek tartjuk, hogy egy olyan áramlöketet kísérelt meg felvenni a CPU az indításkor, amivel a tápellátó áramkörök már nem tudtak boldogulni, és a hardver biztonságának érdekében közbelépő védelmi mechanizmus azonnal újrabootolta a gépet. Ettől elvonatkoztatva egyéb téren semmiféle problémával nem szembesültünk az i9-est illetően, ám a számítási teljesítmény/fogyasztási grafikonokat az AIDA64 tengelyének mentén gyártottuk le.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Látható, hogy a Matisse esetében az AMD mérnökei szépen visszafogták az áraméhséget az előző generációhoz képest; az idle fogyasztás 16-18 wattal javult, és még az R9-es is 16 wattal kevesebbet evett filmezés közben, mint a 2700X. A legdurvább mérséklődést az R7 3700X-nél láthattuk, hiszen 97 wattal fogta vissza magát az AIDA stabilitástesztjében Pinnacle Ridge-es őséhez képest, ami bizony nem kevés. Az Intelek jobban bírták a koplalást és a saját asztaluknak érezték a videózást, ez nem volt vitás, ám az F1 2019-ben megvalósuló, feltűnően alacsony számok eredete a Windows 10-es biztonsági javításokra vezethető vissza, melyeknek következtében az i7/i9 duett nem megfelelő módon skálázódik a játékprogramban.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Konklúzió

Nincs túlságosan nehéz dolgunk, mikor véleményeznünk kell a Matisse kódnév alatt futó Ryzen processzorokat, hiszen minden szempontból remekül szerepeltek. A chiplet dizájn kifejezetten előnyös az AMD számára, hiszen így olcsóbban tud gyártani, ami a termékek piaci árában is tükröződik majd. Egészen elgondolkodtató, hogy az új Ryzen 7 3700X nagyjából (a nála sokkal drágább) Core i9-9900K-val van egy súlycsoportban, amit amúgy az Inteléhez igencsak hasonló árképzéssel debütáló Ryzen 9-es ellentmondást nem tűrően, gond nélkül utasít maga mögé. Hála a 7 nm-es node-nak, a második generációs Ryzenekhez képest igen sokat javult a fogyasztás, miközben az új központi egységek – egyebek mellett – sokat erősödtek egy szálon vagy éppen AVX2-ben.

Az AMD jó szokása, hogy egy tokozást több CPU-nemzedéken keresztül megtart, így az alkatrészek egymással való kompatibilitása egész jól szavatolt és relatíve hosszú időtartamra nyújtózkodik; a Zen 2-esek egy BIOS-frissítést követően mennek a legtöbb, régebbi chipsettel szerelt alaplappal is, bár meglehet, hogy némi korlátozásba ütközünk – leginkább a 12 magos Ryzen 9-es vonatkozásában várhatunk ilyesmit. Ha nem X570-re építkezünk, érdemes lehet picit utánajárni, hogy a deszkánk miként viszonyul a 3000-es szériához (például vannak olyan modellek, amelyekkel csak 8 magig gondolkodhatunk), különösen igaz ez, ha B350 vagy X370-es lapkakészlettel dolgoznánk, mert ezeknél például teljesen mellőznünk kell a Precision Boost 2-t.

Az új Ryzenek jelmondata: veni, vidi, vici [+]

B450/X470-es vizeken nem kell tartanunk ilyesmitől, de az biztos, hogy X570-nel kicsivel jobb boost értékekre számíthatunk, még ha szinte nüansznyi (pár százalékos) különbségről is beszélünk. Nyilván ha a már beérett technológiát párosítjuk az újdonsággal, bizonyos funkciókról le kell mondanunk; ilyen még a megnövekedett sávszélességű PCI Express 4.0-s szabvány támogatása is. Láthatólag a Matisse eléggé memóriatuningos platform (akár az egészen extrém, 5 GHz tájéki kiruccanás is elképzelhető vele), és ha nem a legmodernebb környezetbe integráljuk, a RAM frekvenciákat illetően szintúgy be kell érnünk egy alacsonyabb szféra meghódításával.

Összességében az AMD kitett magáért, és megmutatta a múltbéli sikerein már elkényelmesedett Intelnek, hogy ha nem kapja össze magát, akkor komoly változások várhatók a konzumer piacon. Szokás szerint ugyanannyi pénzért több magot/szálat kapunk a vörös fronton, és egy percig sem kérdés, hogy a Ryzen 7 3700X megérdemli a különösen ajánlott plecsnit. A Ryzen 9 3900X – árkategóriája miatt – már "csak" egy ajánlott díjat vihet haza, de ha birtokunkban van a szükséges pénzmag, nyugodt szívvel tehetjük le rá a voksunkat, mert nem fogunk benne csalódni.

AMD Ryzen 7 3700X processzor	AMD Ryzen 9 3900X processzor

Abu85, Synthwave

Az AMD Ryzen 7 3700X és Ryzen 9 3900X processzort, az MSI MEG X570 GODLIKE alaplapot és a G.Skill Trident Z Royal memóriakitet az AMD bocsátotta rendelkezésünkre.