Asus F50 és HP Pavilion dv6

Ma ismét párharcra hívtunk két notebookot. Továbbra is a hordozhatóság szempontjából kissé talán túlméretezett, 15,6 vagy 16 hüvelykes kijelzős kategóriában maradunk, de a múltkori Asus UL50-nél és MSI X600-nál vaskosabb egyedeket vetünk össze. Az Asus F50 és a HP Pavilion dv6 az otthoni felhasználókat célozza. Mindkét gép kapható a laptopok világában uralkodó Intel Centrino 2 platform mellett AMD belsővel is. Utóbbi a piaci siker érdekében alacsonyabb áron elérhető. Intel vonalon az olcsó megoldást a SiS chipkészlet jelenti, ilyen került Asus F50Sf tesztpéldányunkba, tehát kitalálható, hogy a Pavilion dv6 1110eh képviseli az AMD oldalt, egyelőre még a régi Puma és nem az új Tigris platformmal.

Mindkét notebookkal azokat az otthoni felhasználókat célozzák meg, akik az átlagosnál tetszetősebb külsejű masinát szeretnének. Ennek jegyében mindkét laptop fényes fedele mintás. Az Asusnál kékesszürke alapon ívelő vonalakat kapunk, a HP fekete háttérre pingált világos köröket és finom hátteret. Az Asus a hagyományos, középre helyezett cégjelzésnél maradt, a HP viszont az alsó sarokba tolta a kétbetűs monogramját, és diszkrét háttérvilágítással látta el. További látványelem a dv6-on a krómozott oldalpanel és az elöl végigfutó sáv. Szubjektív kérdés a megjelenés. Nekünk a párosból a HP azért jött be jobban, mert mindenféle ívelt vonalakat sokféle laptopon látni mostanság, a körök és a króm ilyen merész használata egyedibb.

Szemből és hátulról szemlélve az Asus F50Sf már nem sokban különbözik az átlagos laptopoktól. Persze ilyen szögben csak a tesztelők szokták vizslatni, csatlakozók és egyéb érdekességek után kutatva. Elöl a szokásos kártyaolvasót találtuk, és oldalt felsejlettek a hangszórónyílások. Hátul szokásos Asus jellegzetesség az aszimmetrikus zsanér, és farba helyezett hűtést is többször láttunk már. Hátulra került még az analóg (D-Sub) és a digitális (HDMI) monitorkimenet, egy USB, a tápcsatlakozó és a Kensington zár felfogatója.

Mint írtuk, elöl krómsáv díszíti a Pavilion dv6-ot. Műanyagot vontak be vele, mégsem tűnik giccsesnek vagy túlzónak. Bal oldalába három kicsi, majdnem fehéren világító lámpát vágtak, melyek funkcióját a fedélről is leolvashatjuk. Az átellenes oldalon három hangcsatlakozó sorakozik, és mellettük látszik még az infravörös adóvevő. Hátul a szokatlan zsanér alatt húzódó pici szellőzőnyílást érdemes az emlékezetünkbe vésni.

Oldalról is teljesen átlagos Asus masina az F50. Balra hangcsatlakozók, ExpressCard aljzat, a vezeték nélküli hálózati eszközök retesze, és három praktikusan elrendezett USB aljzat sorakozik. Utóbbiakat kellően távol tették egymástól, hogy vaskosabb eszközök is elférjenek bennük. A sor végén árválkodik az Ethernet port. Érdekes, hogy a jobb oldalon, az optikai meghajtó előtti helyet teljesen üresen hagyták. Pedig fért volna oda pár USB, esetleg egy eSATA vagy FireWire aljzatot is szívesen láttunk volna.

Legfőképpen azért, mert a Pavilion dv6 krómos oldalán mindkettő megtalálható, tehát az Asus csatlakozók terén hátrányba került. A HP balra tette az ExpressCard aljzatot, ez alá került a kártyaolvasó, majd következik a mini FireWire, egy sima és egy eSATA-s USB, a HDMI, az Ethernet, a port replikátor csatlakozója és végül a D-Sub monitorkimenet. Jobbra az optikai meghajtó nyitja a sort, mögötte van két USB, a tévétuner-antenna és a modem vakablaka, végül jön az egymáshoz kényelmetlenül közel helyezett Kensington felfogató és tápcsatlakozó.

Nagyjából egyformán vaskos fedele volt mai két versenyzőnknek, ami mindkét esetben kellően stabilan és finoman fordult el a zsanérok segítségével. Az F50-nek és a dv6-nak sincs külön zárszerkezete a felső és alsó rész együtt tartásához. Belsejükben a kívül látott díszek ismétlődtek meg a csuklótámaszon. Az Asusnak nagyobb ez a része, mert billentyűzetét közel tolták a kijelzőhöz. A HP-nél keskenyebb a csuklótámasz, mert a klaviatúra fölé befért a hangszórók sávja. Mindkét gyártó az Altec Lansing rendszerét használja.

Nyitásban az F50 bizonyult jobbnak, mert teljesen kifektethető. Azért a Pavilionnak sem kell szégyenkeznie. Kellően nagy szögben kihajtható, így ölbe véve magasabb felhasználóknak sem kell majd görnyedniük előtte.

Szokásos Asus elemeket találtunk az F50Sf alján. A viszonylag kicsi kapacitású, 46 Wh-s akkumulátort előre tették, ami javít a gép súlyelosztásán, de formája miatt így nem cserélhető nagyobbra. A vele ellentétes oldalon egy kisebb fedél takarja a fémmel is megvédett merevlemezt. A hátsó traktusban egyetlen nagyobb ajtó alatt található a két memóriamodul, a Wi-Fi adapterrel betöltött mini PCI Express aljzat és a fő hardverelemek a dupla hőcsöves hűtéssel.

A Pavilion dv6-ban hátul maradt ugyan az 55 Wh-s akkumulátor, de a zsanér miatt olyan helyre tették, ahova nagyobb nem fér majd. Két kis ajtója közül az egyik a merevlemezt rejti, a másik alatt pedig a két memóriamodul és végre egy szabad mini PCI Express foglalat található. A jobban felszerelt dv6 modellekben minden bizonnyal ebben lakik a tévétuner.

Fontos megemlíteni, hogy a Pavilion dv6-nak gyorsulásérzékelős merevlemezvédő rendszere van. Ez figyeli a notebook mozgását, és túl nagy gyorsulásnál biztonságba helyezi a winchester író-olvasó fejét, hogy ne ütődjön az adatokat tartalmazó tányérra. Fizikai behatások ellen nem védi fémlap a dv6 merevlemezét, de rezgéseit elnyelik a sarkaiba helyezett gumilábak.

Bár tévétunerje nincs az 1110eh típusjelzésű Pavilion dv6-nak, kaptunk hozzá távirányítót. Az ExpressCard foglalatba rejthető aprósággal médialejátszó szoftvereket lehet irányítani, de a laptop ki-bekapcsolásához – pontosabban készenlétbe helyezéséhez – is használható. Praktikus irányítóeszköz a fotelből, ha a laptopot egy rövid HDMI kábellel a televízió közelében hagyjuk.

Hagyományosabb kiegészítőket kapunk az Asus F50Sf-hez. Egy kellemes formájú, nem eltúlzottan pici, vezetékes egeret és egy átlagosnak mondható notebookos válltáskát adtak hozzá.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Az Asus F50 és a HP Pavilion dv6 is rengetegféle konfigurációban megvásárolható, bár ezek között az Intel processzoros megoldások dominálnak. Tesztünkhöz olyan verziókat kerestünk, melyek jól felszereltek, van kisebb diszkrét grafikus kártyájuk és HDMI kimenetük, de mégsem túlzottan drágák. Intel oldalon ezért választottuk a SiS chipkészletes F50Sf-et, AMD oldalon pedig a teljes gyártói platform után nyúltunk. Mindkét laptop processzora 2,10 GHz-es, bár az AMD még 65 nm-en, az Intel viszont 45 nm-en készül. Memóriából a HP masinájába jutott kevesebb és a winchestere is kisebb. Grafikában az F50Sf GeForce GT 220M lapkája a jobb, ugyanis ez a GeForce 9600M GT átkeresztelt változata 32 számolóegységgel, 128 bites memóriavezérlővel. A Pavilionba Mobility Radeon HD 4530 került 80 végrehajtó egységgel és 64 bites memóriabusszal. Versenyzőink többi komponense, mint a kijelző, az optikai meghajtó vagy a vezetékes és vezeték nélküli hálózati kapcsolati eszközök nagyon hasonlóak voltak. Fontos megemlíteni még, hogy a HP durván 17%-kal nagyobb akkumulátort épített be.

Árban a Pavilion dv6 1110eh lett a nyerő. Úgy is olcsóbb nagyjából 20 000 forinttal, hogy jár hozzá Windows Vista Home Premium, míg az Asus F50Sf-et operációs rendszer nélkül adják. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy az utóbbi grafikus alrendszere egy kategóriával jobb, memóriája és merevlemeze pedig nagyobb.

Két versenyzőnket csak egymással vetettük össze, mert sajnos nagyon régen járt nálunk hasonló paraméterű, teljesen inteles konfiguráció, így nincsenek hozzá aktuális Everest méréseink. A jövőben érdemes lesz észben tartani ezeket a számokat, mert az AMD és az Intel is mostanában vezeti be új platformjait ebben a kategóriában.

A számokból jól látszott, hogy az Asus F50Sf gyenge része a SiS chipkészlet. Memóriakezelésben alaposan lemaradt az AMD mögött, miközben az Intel 40-es sorozatú északi hídjai tartani szokták vele a lépést, sőt többnyire le is előzik. A memóriás gyengélkedés megmutatkozott az Everest PhotoWorxx résztesztjében is, egyébként minden esetben az Intel 2,10 gigahertzese bizonyult jobbnak. Nem végeztünk komolyabb játékteszteket, mert a két GPU nem volt egy súlycsoportban. A GeForce GT 220M-mel azonos 9600M GT tudását korábban megvizsgáltuk már, a kis Radeonról meg elég annyit tudni, hogy 3DMark06-ban fele olyan gyors, mint a GeForce (kb. 3000 pontot kap), de teljesítménye elegendő például az olyan közkedvelt online játékokhoz, mint például a World of Warcraft. A komoly kódolású HD videók lejátszásával az egyik vasnak sem volt problémája.

Asus F50 500 GB-os - HP Pavilion dv6 250 GB-os Seagate merevlemezzel

Merevlemezes tesztünkben a SiS déli híd a nagyobb adatsűrűségű winchester segítségével megelőzte az AMD termékét. A különbségek minden esetben nagyok voltak, a 27,9 ms-os késleltetés gyengeségét emelnénk ki.

Megvizsgáltuk a két laptop Wi-Fi-s képességeit is. Mindkettőben ugyanazt az Atheros AR9285 adaptert használják, mely igaz, hogy megfelel a nemrég véglegesített n-es szabványnak, de csak a leglassabb, elvileg 150 mbps-os csúcssebességre képes variánsnak. A mérésekhez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X60 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.

Félig vezetékes, és teljesen drót nélküli kapcsolatban is hasonlóan teljesített a két vetélytárs. Valamivel az Asus bizonyult jobbnak, még a hálózat legrázósabb, 5-ös pontjában is kapcsolódni tudott. Teljes, 300 Mbps-os elvi csúcssebességre képes Wi-Fi vezérlővel – mint amilyen az aktuális Intel konkurens – a most mért eredményeink dupláját is elértük már ebben a tesztkörnyezetben. Tudni kell viszont, hogy a notebookoknál nemcsak a vezérlő, hanem a burkolat alatti antennák elhelyezése is komolyan meghatározza a sebességet és a hatótávolságot.

Megjelenítés, bevitel

Méretre és felbontásra azonos kijelzőt kaptak a notebookok. Az F50 és a Pavilion dv6 is 1366x768 pixeles natív felbontással és 16 hüvelykes képátlóval rendelkezik. Egy ferde (szögű) pillantással el tudtuk dönteni, hogy TN+film panelt használnak. Az Asus esetében a pontos típusszámot (HSD160PHW1) is megsúgta az Everest. Úgy gondoljuk, 16 hüvelykre nagyon kevés a 768 soros magasság. Kár, hogy a 16:9-es oldalaránynál még nem terjedt el a 900 sor magas – tehát 1600 oszlop széles – felbontás.

Asus F50 - HP Pavilion dv6

Készítettünk a két laptophoz színprofilt.A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Asus F50 - HP Pavilion dv6

Kalibrálás előtt egy picivel, utána viszont már nagyobb mértékben bizonyult jobbnak a Pavilion dv6 kijelzője. Azért az Asusra sem lehet panaszunk, mert azt is sikerült egy deltaE értékes átlagra hozni, miközben a maximális eltérés – a vörös színnél – alig haladta meg a hármat. Az Asus F50Sf színprofilja innen, a HP Pavilion dv6-é pedig innen tölthető le. Az Asus gépnél a maximumnál két lépéssel alacsonyabb fényerőnél, a HP-nél a csúcsértéken a legpontosabb a letölthető profil.

Asus F50 - HP Pavilion dv6

Nem meglepő, hogy bevilágítás és egyenletesség terén is nagyon hasonló lett a két kijelzőpanel. Feketéjük az átlagnál kevésbé világított, az alsó részen fényesedett. Minden bizonnyal LED-es háttérvilágítást alkalmaztak náluk, mert műszerrel mérve csak a bal felső sarkuk volt lényegesen világosabb a középső résznél. Maximális fényerőben az Asus nyert 210 cd/m² körüli értékkel, míg a HP csak 180-at tudott. Világos környezetben a HP helyzetén tovább rontott a csupán 200:1 kontrasztarány és a tükrös felület, ezek miatt direkt napfényben szinte teljesen használhatatlannak bizonyult. Valamivel jobb volt az Asus helyzete, mert a nagyobb fényerőhöz jobb, 350:1 körüli kontrasztarány társult.

Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett, amikor az Asus F50 billentyűzetére pillantottunk. Úgy tűnik, végérvényesen bele kell nyugodnunk, hogy a notebookgyártók 15,6”-os gépeikre teljes numerikus padot telepítenek, amibe belekeverik a kurzormozgatókat. Jó hír viszont, hogy az Asus a szerintünk nem valami jó, szigetes verzió helyett inkább egy hagyományosabb megoldást választott. Ennek a gombjai valamivel hosszabb úton járnak. Jó pont, hogy alapjuk csak nagyon erős nyomásra horpadt. Rossz pontot érdemel viszont a felső Insert száműzése a Delete gombra.

Úgy gondoljuk, a HP minden tekintetben jobban oldotta meg a billentyűzet problémáját. Igaz, hogy a dv6 gombjai fényesek, de ez legalább jól illik a szintén fényes környezetbe. A klaviatúra kialakítása hagyományos, gombjai az Asuson tapasztaltnál kellemesebben, hosszabb úton jártak. Kiosztásban szerencsésebbnek tartjuk a kurzormozgatók laposítását, ha azok így megfelelően elkülönülnek. A dv6-on a felső Insertnek is saját gomb jutott.

A fő billentyűzet fölötti kezelőszerv viszont nem szerencsés a HP-nál. Ugyanis náluk az érintőgombok – még a hangerőt szabályozó sáv is – állandó jelleggel világítanak. Fényük sötétebb környezetben zavaró, visszatükröződik a monitor alatti fényes felületről. Ráadásul az energiagazdálkodási profilok között váltó funkció sem került ide. Az Asusnál mindent a legnagyobb rendben találtunk. A gombok kicsik, de jól kezelhetők, feliratuk ugyan nem világít, de megfelelően kontrasztos. Külön billentyűt kapott itt az Express Gate, ami 8 másodperc alatt elindítja a mini operációs rendszert, melyel lehet internetezni, chatelni, zenét hallgatni és képeket nézegetni.

Mindkét laptopon szerves részét képezi a formatervnek a touchpad. Az Asus tovább folytatta rajta a fedlap és csuklótámasz mintáját, míg a HP nemcsak a gombokat, hanem az érintőfelületet is bekrómozta. Tapintásra a kissé érdes Asust sokkal jobbnak találtuk a hamar síkossá váló HP-nél. Mindkét gépnél örültünk volna valamivel nagyobb felületnek. Igényel majd némi bejáratást a két touchpad gombja. Az Asusnál nem tetszett, hogy az egybeszabott alkalmatosság csak a legvégén reagál jól.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Biztosak voltunk benne, hogy 38 x 26 centiméter körüli alapterületre és 3 kilogramm körüli súlyra mindkét gyártó korrekt hűtést tud tervezni. Éppen ezért nem voltunk meglepődve, amikor az Asus hátra irányított kimeneti nyílásán kezdetben csak 20 decibelnyi zaj szűrődött ki, amiből a monitor előtt ülve még kevesebbet érzékeltünk. Eközben 26 fokos szobahőmérsékletnél a gépház egyetlen pontja sem melegedett 40 fok fölé.

Megterhelve a hardvert az addig 53 fokos CPU egyből 62 fokra ugrott, a hűtés pedig 28 dB környékére hangosodott. Ekkor tapasztalhattuk, milyen okos dolog hátra tenni a kimeneti nyílást, ugyanis a szokásos, bal oldalról végrehajtott mérésnél a hátsónál 10 decibellel alacsonyabb értéket mértünk. További 4 dB-es hangosodást tapasztaltunk a második percben, de ennél több zajt már nem produkált az F50Sf. Processzora 68 fokos csúcsértékénél aggasztóbb a merevlemez 42-je. A nyári melegben lehet, hogy eléri majd az ötvenet.

A HP ugyanabba az irányba mozdult hűtés terén, mint az Asus, de kevésbé szerencsésen oldották meg a hátrafelé szellőzést. A korábban látott, egyedi zsanér alatt húzódó szellőzőnyílás nagyobb része a kijelzőpanel felé fordul. Az pedig a kisugárzott zajt a felhasználó irányába veri vissza.

Ráadásul már nyugalomban is 26 dB-t kaptunk a képünkbe. Eközben a laptop felületi hőmérséklete néhány fokkal az Asusé fölött mozgott.

Nyugalomban és terhelve is durván 10 fokkal volt melegebb az Pavilion dv6 AMD processzora az F50Sf Intelénél. Az izzasztás harmadik percében a zaj három decibellel erősödött, majd újabb tíz perc elteltével ismét felfelé lépett hármat, ami elég emberes, 32 dB-t eredményezett. Felületi hőmérsékletek terén is alulmaradt a HP, szerintünk a jobban melegedő AMD belső miatt.

Tudván, hogy az Asus F50Sf-nek 17%-kal nagyobb akkumulátora és erősebb grafikus alrendszere van, arra számítottunk, hogy a Pavilion dv6 lényegesen jobb elektromos hálózat nélküli köröket fut majd. Azt viszont nem vártuk, hogy nyugalmi állapotban 30%-os eltérés lesz a két gép között. A Pavilion kis híján három óráig bírta, az Asusnál viszont kicsivel két óra után megállt a tudomány. Videolejátszásban már nem volt ilyen nagy az eltérés, csak 20% körüli. A HP több mint két óráig az Asus kevesebb mint két óráig bírta lejátszani a H.264 kódolású, 720p felbontású filmet. Annak ellenére, hogy az F50Sf-nek kisebb akkumulátora és nagyobb teljesítményű grafikus magja volt, maximális terhelésnél szinte azonos ideig bírták. A 65 nm-es AMD processzor minden bizonnyal lényegesen torkosabb volt 45 nm-es Intel konkurensénél. Bár kisebb volt a kapacitása, az F50Sf akkumulátorát nagyjából annyi ideig tartott újratölteni, mint a Pavilionét.

Kiküszöbölve az akkumulátorok méretét, érdemes újra összevetni a két notebook fogyasztását. Az Intel, SiS, NVIDIA vegyeshármas az Asus notebookban nyugalmi állapotban durván 22 wattot igényelt. Ennél a HP teljes AMD gárdája nagyjából három wattal kevesebbel is beérte. Videolejátszásnál az eltérés sokkal kisebb volt, az Asus 26,3 wattot, a HP 24,8 wattot igényelt. Teljes terhelésnél az F50Sf csak 55 wattot fogyasztott míg a kisebb teljesítményű processzorral és grafikus alrendszerrel szerelt AMD csapatnak már 63,4 watt kellett. Érdemes megemlíteni, hogy korábbi tesztünkben a teljes Centrino 2 platformmal és a Mobility Radeon HD 4530 elődjének számító HD 3470-nel szerelt MSI EX620 nyugalmi állapotban 18,4, videózásnál 21,6, teljes terhelésnél pedig 42 wattot fogyasztott.

Értékelés

Mai párharcunk értékelését két részre bontanánk, hiszen nemcsak két notebook, hanem két platform is viaskodott. Az elég erős processzorral és egyszerűbb játékok futtatásához megfelelő grafikus alrendszerrel ellátott, viszonylag méretes laptopok sokak számára érdekesek lehetnek. Hiszen az átlagfelhasználók, akik legfeljebb hébe-hóba játszanak, és nem hurcolják magukkal mindenhová a notebookjukat, nem igényelnek többet..

Legyen a gép formás, kellemes, kényelmes, és minél olcsóbb. Ezeknek a szempontoknak szerintünk a HP Pavilion dv6 jobban megfelel, mint az Asus F50. Szubjektív meglátás, de szerintünk csinosabb is. Az eSATA és a FireWire miatt valamivel jobb a felszereltsége, még távirányító is jár hozzá. Kijelzője egy fokkal halványabb, bár jobban beállítható. Billentyűzetben jobbnak találtuk az Asusnál, igaz világító kezelőszervei zavaróak. Valamivel nagyobb a Pavilion dv6 akkumulátora, az Asus F50 hűtése viszont okosabban lett megtervezve

A fenti felsorolásból is látszik, hogy az Asus modellje csak egy kicsivel maradt alul. Emellett Intel processzora és NVIDIA grafikus alrendszere is nagyobb teljesítményű, memóriája és merevlemeze méretesebb. Ezek a különbségek az árban is visszatükröződnek. Az Asus F50Sf operációs rendszer nélkül 212 000 forintot kóstál, míg a HP Pavilion dv6 1110eh Vista Home premiummal valamivel kevesebb mint 190 000 forintba kerül. GeForce GT 120-szal minden bizonnyal az Asus is lényegesen kétszázezer forint alatt maradna. Szóval a mai párharc döntetlennel zárult, az Asus erősebb, a HP viszont olcsóbb, de mind a két gép korrekt.

Ami a ma kipróbált platformokat illeti, az a véleményünk, hogy egyik sem nyerő. Az Intel processzor sokkal jobban érzi magát Intel chipkészlettel, mint a ma kipróbált SiS-szel, aminek biztosan gyengébb a memóriakezelése, szerintünk pedig többet is fogyaszt. A másik oldalon nincs gond a chipkészlettel, a diszkrét VGA is rendben van, de a processzor fölött már eljárt az idő. Tudják ezt az AMD-nél is, hiszen pár hete jelentették be a modernebb, Phenom II alapokra épülő, 45 nm-en készülő modelleket a Tigris platformmal egyetemben. Ezeknek a notebookoknak a tömeges megjelenése a Windows 7 startja, tehát október 22-e után esedékes. Addig mindenképpen érdemes várni az új notebook vásárlásával. A türelmesebbek pedig kivárhatják akár az Intel szintén ígéretes, Nehalem-alapú kétmagos mobil processzorait, melyek elvileg idén befutnak.

Összességében tehát az Asus F50 és a HP Pavilion dv6 formaterv is tetszett, de hardvertartalmuk miatt várnánk még pár hónapot a vásárlással. Az új modellek jobbak lehetnek, vagy legalább lejjebb verhetik az aktuális kínálat árát.

További képek az Asus F50Sf-ről és a HP Pavilion dv6 1110eh-ről a galériában.

Asus F50
HP Pavilion dv6

rudi

Az Aus F50Sf notebookot az Expert Computer Kft., a HP Pavilion dv6 1110eh-t a Speedshop.hu bocsátotta rendelkezésünkre. A tesztelt laptopok PORT Designs táskában utaztak.