Megjelenítés, bevitel
Vállalati vonalon szinte kötelező a matt kijelző. Itt nem működik a „fényesen szebbek az árnyalatok” mese, sokkal fontosabb, hogy a monitoron a tartalom, és ne a felhasználó vagy környezete látszódjék. A matt felület mögött viszont maradt a szokásos, betekintési szögekben nem éppen remek, de keveset fogyasztó TN+film technológia, ami a kornak megfelelően LED-es háttérvilágítást kapott.
Bár az 1366x768 pixeles felbontás távolról sem elég komolyabb grafikai munkához, megnéztük, mennyire pontosak a B53 színárnyalatai. A méréshez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.
Kalibrálás előtt és után is a szokásos számokat mértük. Beállítva az árnyalatokat, átlagos eltérésük az optimálistól egy deltaE érték környékére csökkent, a maximális differencia pedig ennek háromszorosa volt. Mint mindig, most is a sötétszürke és vörös árnyalatok beállítása okozott gondot. Az Asus B53 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál néggyel kisebb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
Egészen korrekt, 202 cd/m²-es maximális fényerőt mértünk a matt panelen, ami a 0,7 cd/m²-es minimummal és közel 290:1 kontrasztaránnyal megmutatta, hogy a tükrös felületnek a kényes és kontrasztos kijelzőhöz nincs sok köze. (Szóval nem értjük, minek kell a konzumer notebookokra.) Visszatérve a B53-hoz, valószínűleg a LED-es háttérvilágításnak köszönhető, hogy mérete ellenére is meglehetősen homogén volt a kijelző fényereje, még a felső sarkaiban is kevesebb mint 10%-kal volt gyengébb, mint a közepén. Feketéjén az átlagosnál valamivel nagyobb bevilágítást tapasztaltunk, ami lényegében egyetlen – és pici – hiányossága a sokkal fájóbb, kis felbontás mellett.
Ha egy otthoni felhasználásra szánt Asus notebookban látnánk a B53 cseppálló billentyűzetét a nem éppen sikeres, szigetes megoldás helyett, akkor ujjongva dicsérnénk. Ebben a vállalati gépben viszont a HP ProBookok, EliteBookok, a Dell Laditiude és Vostro sorozatai, illetve a legendás billentyűzetű ThinkPadekkel szemben kell helytállnia. Ahhoz képest pedig kissé rövid úton járnak a gombjai, melyek nyomófelülete túl közel van egymáshoz. Az Acer TravelMate TimelineX-ek megoldását viszont lazán veri az Asus.
További jó pontot érdemel a kellően stabil alapzat, ami erős kalapálásnál is alig rugózott be. Nálunk még angol kiosztással járt a B53, de a magyarnál lényegében rendben lesz az elrendezés. Egyedül az Insert és Delete összevonása nem tetszett, a numerikus billentyűzetet meg úgy tűnik, kénytelenek leszünk megszokni a 15,6 hüvelykes méretnél. Extra gombok kapcsán a szépen a zsanér méretéhez igazított bekapcsolót és sebességprofil-állítót kell megemlíteni. Ezen felül balra van még egy programozható gomb, és a tapipad letiltója.
No, tapipad terén haragszunk az Asusra! Itt a B53-on megmutatták, hogy tudnak a formatervbe illő, nagyon korrektül működő gombokat is csinálni hozzá! Csakhogy ez, úgy tűnik, otthoni használatra nem jár, ahogy a matt kijelző sem. A B53-ban a tapipad felülete is rendben volt, épp annyira érdesítették, hogy izzadósabb ujjak alatt se váljon síkossá.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
