Asus NX90

Biztosan sokakban felmerült már az a kérdés, hogyan születik egy-egy notebook formaterve? Őszintén szólva mi sem tudjuk. Csak abban vagyunk biztosak, hogy vannak jól és kevésbé jól sikerült modellek. Persze, azt is nehéz megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz, hiszen egy-egy notebooknak nem csak nálunk, Európában, hanem Amerikában és Ázsiában is meg kell felelnie az esztétikai követelményeknek. Rengetegszer – különösen szakmai kiállításokon – láttuk már, hogy amin mi diszkréten mosolyogtunk, azért a világ másik feléről érkezett kollégák kitörő örömmel lelkesedtek. Visszatérve kiinduló kérdésünkhöz: van egy olyan Asus notebook, amelynek egészen pontosan ismerni születése körülményeit, ugyanis alkotójával rendhagyóan interjú is készült. Persze ki ne használná ki ezt a reklámfogást, ha David Lewisról lenne szó, aki a legendás Bang & Olufsen vezető formatervezője? Szóval az Asus megkereste a dán vállalatot, hogy szeretnének velük közösen egy számítógépet készíteni. A tavalyi CeBIT-en találkozott a két fél. Egy fél-egy órásra tervezettből több órásra nyúlt eszmecsere után megegyeztek, majd elkészült David Lewis formaterve, amit a 2010-es CES-re meg is valósított az Asus.

De még milyen formában! Láttunk már sok érdekes notebookot, de az Asus NX90 megjelenésével mindet túlszárnyalta. Egyrészt méretével, ugyanis több mint 52 centiméter széles. Még ennél is mellbevágóbb polírozott alumínium felülete, ami tükörként verte vissza a környezet képét. A reklámfotók alapján nem vártunk ilyen kialakítást. Egyértelmű, hogy nem praktikus, mert hamar ellepik az ujjlenyomatok, de egyszerűen annyira látványos, hogy még ezt a hiányosságot is meg lehet bocsátani neki.

A szokatlan, széles formát a széthúzott fedél eredményezi. Ugyanis a laptop alsó része mindkét oldalon lényegesen keskenyebb, ami elölről és hátulról is látszik. Csatlakozót, gombot, lámpácskát viszont nem találunk itt. Az akkumulátornak sincs nyoma, egyedül egy nagyobb szellőzőrácsot kaptunk a fenékre.

Kinyitva a gyönyörű NX90-et azonnal kiderült, miért a felső rész szélessége. Ugyanis a nem éppen kicsi, 18,4 hüvelykes kijelző mellé két hangszórót tettek. Éppen a kiváló hangzás a Bang & Olufsen védjegye, ezért nem meglepő, hogy nagy hangsúlyt fektettek a hangkeltőkre. Érdekes, hogy nem a konkurenseknél dívó „sok pont egyes” megoldást, hanem két úgynevezett hangprojektort építettek be. Szerintük ez az elrendezés lényegesen hatékonyabb, mint több apró csipogók, és múltjukra való tekintettel teljes mértékben hiszünk nekik.

Hála az égnek, a billentyűzet megtervezésénél is szabad kezet kapott David Lewis. Így hát természetesen nem a kommersz, sablonos, nem éppen jó megoldást, hanem valami sokkal szebbet, kellemesebbet kaptunk. Fő érdekessége a tapipad, amiből máris kettő van. És nem a hatalmas, szintén polírozott csuklótámaszon, hanem a klaviatúra két oldalán. Fura, hogy a neves tervező nem csak a fedélnél és a csuklótámasznál, hanem a kijelzőnél is tükrös felületet használt. Előbbi kettőt még úgy-ahogy megbocsátjuk – ellensúlyozza a fergeteges megjelenés. A monitor elé tett üveglapot viszont nagyon nem szeretjük semmilyen notebookon. Bár úgy tűnik, lassan el kell fogadnunk...

Nem rejti el csatlakozóit az Asus NX90. Balra a tálca nélküli Blu-ray-olvasó, DVD-író kombót, kártyaolvasót és egy előretolt USB csatlakozót láthatunk. Jobbra három hangaljzat nyit, őket pedig két kék USB követi. Ezek bizony már a szélvészgyors 3.0-s szabványt is támogatják. Utánuk jön még egy USB, amit eSATA-val ötvöztek, majd két képkimenet (HDMI és D-Sub), Ethernet és elektromos csatlakozó következik, a sort pedig a tévétuner antennakimenete zárja.

Maximális nyílásszögben nem jeleskedik az NX90, de ahogyan vaskos felső panelje mozog, az példaértékű. Mint egy trezor ajtaja, úgy fordult lényegében a formatervbe rejtett zsanérján. Ráadásul elég stabilan tartott ahhoz, hogy az oldalsó, túllógó részeken alányúlva a gépet kinyílás nélkül megemelhessük. Pedig nem egy apróságról van szó, közel négy és fél kilogrammot nyom. Az egész masináról – mint a Bang & Olufsen termékekről általában – ordított a minőség. Ezért szerintünk az Asus is dicséretet érdemel, hogy semelyik részletnél nem mentek bele kompromisszumokba.

Azaz talán mégis. Az NX90 méretes alsó lemeze egyszerű műanyagból készült. Stabilitási problémát, hajlást, ropogást ezen a részen sem tapasztaltunk, csak hát ez már nem olyan nemes anyag, mint a polírozott alumínium. Hardverbővítéshez fedeleket, de még az akkumulátort sem találtuk, csak két kisebb szellőzőnyílást, pedig belül egészen komoly hardver rejtőzik. Sajnos nem valami nagy, csupán 56 Wh-s telepet mellékelnek hozzá, bár ennek a gépnek amúgy sem feltétlenül a mobilitás a fő erénye.

Platform - CPU, RAM, HDD

Hardverben az Asus NX90 már nem annyira formabontó, persze presztízskategóriában jelenleg még csak az Intel platformjai jöhetnek számításba. Ezért is kapta a szépség a mostanra szokásosnak mondható Core i7-720QM, virtuálisan nyolcmagos processzort. Mellé viszont nem az abszolút csúcskategóriából választottak grafikus alrendszert. Miért is tették volna, hiszen az NX90 nem egy játékgép. A Full HD felbontású óriásmonitort NVIDIA GeForce GT 335M hajtja meg 1 GB DDR3 memória társaságában. A 40 nm-es gyártástechnológiával készülő GPU 72 számolóegységével valahová a Radeon HD 5650 környékére sorakozik fel teljesítményben. Az NX90 többi hardvereleme is egészen komoly. Három 2 GB-os memóriamodult, két 640 GB-os merevlemezt és Blu-ray-olvasót kapott. Természetesen Wi-Fi adaptere n-es, van Bluetooth modulja, és kapott egy tévétunert is.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen egyedi notebookot lényegesen drágábban adnak a hardverek névleges összértékénél. Míg a szintén nagyon szép Acer Aspire 8943g jobb felszereléssel is megáll félmillió forint környékén, addig David Lewis formatervével az Asus NX90 fenti – és tudtunkkal egyetlen – konfigurációja nagyjából 730 000 forintba kerül. Másrészt viszont ismerve az általa tervezett Bang & Olufsen termékek árát, ez az összeg akár jutányosnak is mondható.

Szinte adta magát viszonyítási alapnak az Asus NX90-hez az imént említett Acer Aspire 8943g, mely nem csak felépítésben (óriási szépfiú), hanem hardverben is közel áll hozzá. Legalábbis ami az Intel platformot illeti.

A pillanatnyi hőmérséklet és fogyasztás függvényében működő Turbo Boost technológia miatt most is nagyon furán alakult a két, papíron egyforma processzor viszonya. Az NX90-be szerelt Everest CPU Zlib tesztben lényegesen az Aspire 8943g mögött maradt, de végeredményben ugyanannyi menetben bizonyult gyorsabbnak, mint amennyiben kikapott. Talán az is befolyásolta az eredményeket, hogy az Aspire 8943g-t a legnagyobb kánikulában, az NX90-et viszont már enyhébb időjárásnál próbáltuk. Mint látható, a Turbo Boosttól független memóriatesztekben már szinte azonosan futott a két nagylegény.

640 GB-os (5400 rpm) Samsung és Seagate merevlemez - Asus NX90

Elég fura merevlemez-felállása van az NX90-nek. Ugyanis a két 640 GB-os közül a rendszerlemez a Samsungtól, a másik viszont a Seagate-től származott. Átlagsebességben egy kicsivel a Seagate, elérésben egy kicsivel a Samsung bizonyult jobbnak. Ha nekünk kellett volna konfigurálni az adattároló részt, akkor a rendszer alá biztosan SSD-t tettünk volna. Összehasonlítási alapnak megmutatjuk még, hogy a Western Digital 640-ese picivel gyengébb konkurenseinél, egy percenként 7200-at pörgő, 500-as Seagate viszont túlszárnyalta őket sebességben, és a legjobb Samsung késleltetését hozta.

640 GB-os (5400 rpm) WD és 500 GB-os (7200 rpm) Seagate merevlemez

Milyen volt az Asus NX90 Bang & Olufsennél tervezett hangja? A legjobb válasz erre a kérdésre, hogy olyan, amilyet elvártunk tőle. Tehát mindent lekörözött, amit eddig notebookon hallottunk. Igen, múltkor az Acer Aspire 8943g-je nagyon korrektül szólt, de az ICEpower Class D erősítős technológiájával megtámogatott hangprojektorokhoz képest a fasorban sem volt. Hangzásban – és itt nem a dübörgő basszusokra, hanem a pontosságra gondolunk – méretes Sennheiser HD555 fejhallgatónkhoz tudjuk hasonlítani az Asus NX90-et, ami még a Bang & Olufsennel szemben támasztott magas elvárásainkat is felülmúlta. Az Asus a SonicMaster fantázianevet adta a kiváló hangzást produkáló, hardvert és szoftvert is érintő hangzásrendszernek; kíváncsian várjuk, hogy a későbbiekben is csak a hasonló felépítésű termékekre teszik-e rá ezt a címkét...

Játékos képességek

Függetlenül az Asus NX90-től is nagyon érdekes grafikus kártya a GeForce GT 335M. Igaz, csak egy ötös választja el a közkedvelt, általunk is többször kipróbált GT 330M-től, de kétszer annyi – vagyis 72 – számolóegysége van a 40 nm-en készülő, DirectX 10.1-et támogató GPU-nak. Bár órajele alacsonyabb (450/1080 MHz a 575/1265 MHz ellenében) kisebb testvérénél, de így is magasabb, Radeon HD 5650 körüli teljesítményt várunk tőle. Képességeit sajnos az Asus NX90-ben némileg visszafoghatja a 790 MHz-en járó DDR3 memória.

Játékok

• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban csak annyit módosítottunk, hogy az anizotropikus szűrést nyolcszorosra állítottuk. A Oblivionban és a GRiD-ben egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflict és Far Cry 2 játékokban a beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az Unreal Tournament 3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a méréseinknél. A grafikonokon szereplő megnevezések az alábbi konfigurációkat takarják:

GeForce GT 335M - Asus NX90: Intel Core i7-720QM 1,60 GHz, GeForce GT 335M 450/1080/790 MHz-en, 6 GB RAM

GeForce GT 330M - Samsung R580: Intel Core i5-430M 2,23 GHz, GeForce GT 330M 575/1265/800 MHz-en, 4 GB RAM

Radeon HD 5650 - Acer Aspire TimelineX 4820T: Intel Core i5-430M 2,23 GHz, Mobility Radeon HD 5650 550/800 MHz, 4 GB RAM

Radeon HD 5850 - Acer Aspire 8943g: Intel Core i7-720QM 1,60 GHz, Mobility Radeon HD 5850 625/800 MHz-en, 8 GB RAM

GeForce 8800 GT 512 MB - Desktop: Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz, 2 GB RAM

Méréseinkhez most is külső monitort használtunk, melyen 1280x1024-es és 1600x1200-as felbontásban hajtottuk végre a teszteket. Utóbbi felbontás csupán pár százalékkal marad el az Asus NX90 natív Full HD-je mögött, szóval 1920x1080-on sem futnak lassabban a játékok. Azok sebességét inkább a grafikai részletesség határozza meg.

A régi jó Unreal Tournament 3-ban a kisebbik felbontásban a GeForce GT 335M kb. 10%-kal előzte meg kisebb testvérét, a GT 330M-et, és ez a többlet a Mobility Radeon HD 5650 befogásához is elég volt. Nagyobb felbontásban minden bizonnyal a DDR3 memória, vagy a GPU alacsony órajele jelentett szűk keresztmetszetet. Persze a játék itt is teljesen folyamatos maradt.

Nagyjából ugyanez a forgatókönyv ismétlődött meg az Oblivionban is. A kisebb felbontásban a két GeForce szorosan közrefogta a Radeon HD 5650-et, de komolyabb grafikánál a vörös már kiugrott közülük. Ekkor a GT 335M sebessége a játszhatóság alsó határán mozgott, ami nem jó jel az Asus NX90 Full HD monitorára nézve.

Még rosszabb volt a helyzet az autós GRiD-ben. Itt már a kisebb felbontásnál is a Mobility Radeon HD 5650 mögött maradt a GeForce GT 335M, magas részletességbél pedig játszhatatlan tempót produkált.

A stratégiai World in Conflict viszont jobban kedvezett a GeForce architektúrának, és minden bizonnyal a nagy négymagos processzor számítási potenciálja is besegített a második hely elcsípésében. Mondjuk a DirectX 10-es tesztben kapott 12 fps kevés lesz az üdvösséghez, de ott a Mobility Radeon HD 5850 is elvérzett.

Far Cry 2-ben újra szoros GeForce GT szendvicsbe került a Radeon HD 5650. Szerintünk ez lehet a legtöbb játékot jellemző erőviszony a trió tagjai között. Bár észben kell tartani, hogy a Radeon támogatja a DirectX 11-et, amiből profitálhat a későbbiekben. Annyit megjegyeznénk még, hogy a Radeon HD 5850-nel szerelt Acer Aspire 8943g most lényegesen jobb volt a GeForce GT 335M-es Asus NX90-nél.

Megjelenítés, bevitel

Nem sok 18,4”-os notebookos kijelzőpanel van a piacon, ezért nem meglepő, hogy az Asus NX90 ugyanazt a Chi Meitől származó TN+film technológiás modellt kapta, mint az Aspire 8943g. A méretes monitor színei szemből nézve nagyszerűek, oldalról sem sokat torzultak, felülről és alulról nézve viszont tapasztalhattuk a technológia gyengeségeit, a fakulást, illetve az átfordulást.

Megnéztük, mennyiben viselkednek másképp a nagy panel színei, ha Radeon helyett GeForce-ot kötnek rá. A GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Nem igazán lepődtünk meg azon, hogy kalibrálás előtt és után is szinte pontosan ugyanazokat az értékeket kaptuk az Asus NX90-nél, mint múltkor az Acer Aspire 8943g-nél. Beállítással 1 deltaE alatti átlagot értünk el, ami kiváló, és notebookos viszonylatban a 3 deltaE alatti maximális eltérés is nagyszerű.

Sajnos a 167 cd/m²-es maximális és 0,6 cd/m²-es minimális fényerejéből adódó, valamivel 300:1 alatti kontrasztarány még közepesen világos környezetben sem volt elég a kijelző elé helyezett üveglap tükrözésének ellensúlyozásához. Szinte állandóan láttuk a monitorban környezetünket vagy tükörképünket, csak mozizáshoz elsötétített teremben vagy este voltak maradéktalanul élvezhetőek az egyébként nagyszerű színek. A nagy panel sarkaiban már nem volt olyan magas a fényerő, mint középen, és mérsékelt bevilágításon is látszott a feketeségen, hogy a közepe világosabb.

Sok jó notebooknál esnek abba a hibába a gyártók – különösen az Asus –, hogy az egészen pofás formaterv és korrekt hardver mellé odacsapnak egy finoman fogalmazva is legfeljebb középszerű beviteli rendszert. Nos, az Asus NX90 esete más. A Bang & Olufsen tervezőjét nem kötötték a sablon megoldások. Nem is terveztek a fő gombsorok mellé numerikus részt, sőt a mindenféle Fn váltóval elérhető vezérlőgombokat is száműzték – pontosabban megduplázták. Került a funkcióbillentyűk sora fölé még egy, amivel például a hangerő, fényerő vagy a médialejátszás szabályozható. Igaz, miattuk a régi motorosok nehezebben találnak majd rá az F-ekre, melyeket csak apró betűkkel festettek fel.

Elrendezésben a klasszikus notebookok módiját követték az NX90-nél. így az Enter mellé jobbra is került egy oszlop, de legalább a kurzormozgatók teljes méretűek lettek. Kiosztásban egyedül az Insert Fn váltóra száműzését kifogásoljuk. Azt megértjük, hogy ebből az exkluzív klaviatúrából nem készül majd magyar verzió, és sejtjük, hogy más Asus notebookra nem kerül rá. Bár valószínűnek tarjuk, hogy aki súlyos százezreket fizet egy laptopért, az szívesen adna még pár tízezret, hogy tisztességes billentyűzetet szereljenek rá.

Nem csak szép, hanem nagyszerű nyomáskomforttal is megáldott az Asus NX90 billentyűzete. A mai trend ellenére nem szigetes, hanem szép, szögletesre formázott gombok kellően hosszú úton, megfelelően puhán és nagyon korrekt nyomásponttal jártak. Öröm volt nyomogatni őket.

Kevésbé örömteli volt a látvány, amit pár napos használat után nyújtott a szép nagy és fényes csuklótámasz. Ekkor már csak nagy volt, de fényes és szép nem. Ráadásul egyszerű ronggyal a fényes felületet nem is sikerült eredeti tükrös állapotába visszaállítani, csak az ujjlenyomatokat és egyéb szennyeződést maszatoltuk el rajta. Nem tudjuk, mi vezérelte a tervezőket ilyen felület választására, de szerintünk ez volt a formaterv egyetlen vitatható pontja. Talán matt, szálcsiszolt felület jobban illett volna a csuklótámaszra és a fedélre, bár kétségtelen, hogy azzal az NX90 már nem emelkedne ki annyira a többi notebbok közül, mint a tükrökkel.

Nem szóltunk még a tapipadról – pontosabban tapipadokról, ugyanis azokból két egyforma van, melyek természetesen multi-touch-osak. Ráadásul nem a szokásos helyre, a csuklótámaszra, hanem a billentyűzet két oldalára tették őket. Némi megszokás, és középen hiába keresgélés után megbarátkoztunk ezzel az elrendezéssel. Azt viszont megjegyezzük, hogy oldalarányuk nem követi a monitorét, felületük pedig lehetne kicsit érdesebb. Dicséretet érdemelnek a fő billentyűkkel azonos kényelemmel járó gombjaik.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Amikor az Asusn NX90-et próbáltuk, már nem 30-34, hanem „csak” 28 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodott tesztlaborunkban. Ráadásul a hatalmas gépházban a 45 wattos TDP értékkel bíró processzor mellett nem is olyan komoly grafikus alrendszer dolgozott, mint múltkor az Aspire 8943g-ben. Ezért nyugalmi állapotban nagyon kellemes, alig 30 °C fölötti értékeket mértünk szintén korrekt, 20 dB alatti zaj mellett, ami ráadásul a felhasználótól leárnyékolva, hátrafelé távozott.

Meghajtva a virtuálisan nyolcmagos processzort hőmérséklete a nyugalmi 46 °C-ról azonnal megugrott 10 °C-ot, hűtésének hangja pedig erősödni kezdett. Az első perc végén már 68 °C-ot és 27 dB-es hangot regisztráltunk, utóbbiból szerencsére alig több mint 20 dB jutott előre. Nagyjából a második perc végén állandósult az NX90 hangja hátulról mérve még elfogadható 29 dB-en, amiből elöl szerencsére csak 22 dB volt hallható. Jó tíz perccel később, amikor a CPU már tartósan 75 °C fölé melegedett, még egy-két decibelt hangosodott a hűtés. A laptop túloldalán ülő kolléga ekkor már zavarónak érezte a zajt, de elölről még elfogadható, 24 dB-es szintet mértünk.

Félórás terheléses tesztünk végeztével csak az NX90 hűtést rejtő sarka melegedett számottevően, 47 °C-ig. Ha figyelembe vesszük a szokásosnál magasabb szobahőmérsékletet, akkor ez az érték egészen jónak mondható. Rendben voltak a merevlemezek is, melyek csak 41-42 °C-ig melegedtek. Játékos terhelésben nem változott számottevően a zajszint és a felületi hőmérsékletek sem.

Saját szemünkkel nem tudtunk róla meggyőződni, de specifikációja és a diagnosztikai programok alapján az Asus NX90-nek egy nem túl nagy, hatcellás akkumulátora van 56 Wh-s kapacitással. A csúcs processzort és a felső középkategóriás videokártyát figyelembe véve ez nem valami sok. Azért nyugalmi állapotban elég volt valamivel több mint három és fél órára. Ekkor az összes hardverelem maximális energiatakarékossággal dolgozott, a vezeték nélküli hálózati eszközök ki voltak kapcsolva, és csak egy szöveges állományt tologattunk a kijelzőn. Az akkumulátor kapacitásából durván 15,7 wattos fogyasztást számoltunk ekkor.

Videolejátszás közben annyi változott, hogy már egy Full HD felbontású, H.264 kódolású filmet pörgettünk. Így valamivel kevesebb mint két órára volt csak elég áram a telepben, ami 30 W körüli fogyasztásra enged következtetni. Teljes terhelésen (processzort, VGA-t és Wi-Fit maximumon hajtva) éppen egy óra volt az akkumulátoros üzemidő, ami 56 W-os fogyasztást jelent. Múltkor a Modility Radeon HD 5850-nel ugyanez a processzor, kijelző és szintén két 640 GB-os merevlemez nem kevesebb mint 100 wattot igényelt.

Értékelés

Most aztán megmutatta az Asus, hogyan kell igazi presztízsmodellt alkotni. Már korábban is látszott a márkán, hogy igyekszik valami nagyot összehozni. A W90 nagy lett és brutális, de nem igazán fogott meg senkit. A Lamborghini széria szerintünk inkább csak a névre épít. A G73J már olyan játékos notebook, amit az Alienware gépek vásárlóközönsége is érdeklődve figyel, de vannak részletek – például a billentyűzete – melyek még finomítást igényelnek. Most viszont itt az NX90, ami jobb származással talán nem is büszkélkedhetne. A Bang & Olufsen világszerte az egyik csúcs név a formatervezett elektronikai berendezések körében. Most sem hazudtolta meg magát. Kaptunk az arcunkba egy olyan formatervezett használati tárgyat, ami képzőművészeti kiállítási darabnak is lazán elmenne. Lélegzetelállító a maga egyszerűségében és letisztultságában. Látszik, hogy értő kezek műve a vonalvezetés. Mindehhez tartozik még egy olyan hangzás, amitől tátva marad az ember szája, és az egészet tetőzi a nagyszerű anyaghasználat és összeszerelési minőség.

Van gyenge pont? Használati szempontból szerintünk igen. A fényes – sőt tükrös – felületek igaz, nagyon szépek, de a napi gyakorlatban nem tűntek praktikusnak. Ugyanez vonatkozik a hatalmas kijelző tükrére, de ezen felül nem sok fogást találtunk a masinán. Annak ellenére, hogy elég nagy melegben járt nálunk, nem forrósodott és zajosodott, pedig elég komoly processzora van. Talán emiatt sem tettek bele túl nagy grafikus kártyát. Persze, az NX90 nem játékgép. Alkotója félprofi multimédiás, infomédiás eszköznek nevezte. Lehet irodában használni, de nem oda szánták. Inkább olyan dizájnos környezetbe, amilyenben Bang & Olufsen termékek szoktak állni. Egyszerű kis irodai vagy otthoni világunkban tényleg idegenül hatott, bár uralta azt.

Összességében az Asus NX90 egy olyan számítógép, amit szerintünk bármelyik gyártó szívesen mutogatna a standján egy-egy kiállításon. Megfelelően stílusos környezetben, megfelelően gazdag vásárlók számára is ideális. Akinek fontosabb a jó ár/érték viszony a megjelenésnél, az minden bizonnyal pár csodálkozó pillantás – ha meg is szólal, akkor áll-leejtés – után egy másik modellt választanak. Mi is ezt tennénk, de ettől még a Bang & Olufsennel tervezett Asus NX90 nagyon-nagyon tetszett!

Asus NX90

rudi

Az Asus NX90 notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.