Bevezető

Az elmúlt hetekben világszerte beköszöntött a Core 2-láz. Az Intel új processzorai olyannyira jól sikerültek, hogy sok esetben még azok a felhasználók is Core 2-re szeretnének költeni, akiknek amúgy szükségük sem lenne rá. A processzorok sebességére kihegyezett mérésekből kiderült, hogy az Intel új processzorai valóban nagyon gyorsak a mindennapi alkalmazásokban és a játékokat is gyorsabban futtatják az eddig favoritnak számító Athlon 64-eknél, de mi a helyzet a valóban életszerű helyzetekben? Azoknál a processzorteszteknél, melyekben a játékokat processzor- vagy vegyeslimitált beállítások mellett futtatják, tényleg a Core 2-es CPU-k fölényének lehetünk tanúi, most azonban kiderítjük, hogy ez a megállapítás igaz-e abban az esetben, ha a játékokat a mindennapos, ésszerű beállítások mellett teszteljük le. Mielőtt a dolgok közepébe vágnánk, tisztázunk pár fogalmat, ugyanis a témát taglaló cikkünk első része után számos olyan levelet kaptunk, melyben az olvasók különböző kifejezések jelentéstartalmára kérdeztek rá.

Először is tisztázzuk a különböző limites beállítások kérdését, ugyanis tesztünk nagyrészt a limitek körül forog. Mit jelent az, hogy valami – játék vagy teszt – processzor-, esetleg vegyes- vagy VGA-limites? A válasz igen egyszerű és egyértelmű: amikor egy limitről beszélünk, az alatt egy olyan határt értünk, melyet az adott tesztben csak akkor tudunk átlépni, ha valamelyik hardverelemet gyorsabbra cseréljük. Például ha egy processzortesztben játékokat tesztelünk, és ezt CPU-limites beállítások mellett tesszük, az azt jelenti, hogy a végeredmény szempontjából a videokártya nagyjából irreleváns (még ha egy játékból teljesen nem is lehet kizárni a VGA-t); tehát ahhoz, hogy több fps-t érjünk el, gyorsabb processzorra van szükségünk. Ezek azok az eredmények, melyeket a hozzáértőbb olvasók szkepszissel fogadnak, hiszen ilyen beállítások mellett szinte senki nem játszik.

Másik példa, amikor egy videokártya-tesztben VGA-limitált beállításokat használunk: ezekben az esetekben a processzor gyorsabbra cserélése valószínűleg már nem járna számottevő fps-növekedéssel, ugyanis a videokártya szűk keresztmetszetet képez a rendszerben, egyszerűen szólva nem tud több képkockát kipréselni magából bármilyen okból kifolyólag.

Létezik még a vegyeslimitált beállítás, mely egy olyan speciális eset, amikor akár a CPU, akár a VGA gyorsabbra cserélésével további gyorsulást tudunk elérni. Ez általában akkor következik be, amikor a videokártyánk maximális teljesítményét még nem használjuk ki egy adott játékban. Ilyen esetek akkor fordulnak elő, amikor a felhasználó nincs tisztában videokártyájának teljesítőképességével, és emiatt egyszerűen bekapcsolatlanul hagy olyan effekteket, amelyek a játék grafikáját szebbé teszik (shaderek, árnyékok, élsimítás, szűrések stb.) és kellőképpen leterhelik a VGA-t. Ezekben az esetekben a videokártya teljesítménye nincs teljesen kiaknázva, tranzisztorok milliói feleslegesen melegítik környezetünket...

A „limit” fogalmával sokan nincsenek tisztában, ennek következtében több olyan levelet is kaptunk, melyekben vagy azt ajánlották, hogy a processzortesztekben használjunk olyan beállítást, amivel nincs CPU-limit, vagy azt, hogy a videokártya-tesztekben használjunk lassabb/gyorsabb processzort, mert a CPU túl erős az adott VGA-hoz, vagy épp ellenkezőleg: lassú, és emiatt nem tudjuk kihajtani a szóban forgó videokártyá(ka)t.

Nos, egy processzorteszt éppen azért processzorteszt, mert abban a processzor sebességére vagyunk kíváncsiak, és nem arra, hogy egy adott videokártya milyen gyors. Ha egy processzorokkal foglalkozó cikkben a játékokat úgy tesztelnénk le, hogy a tesztben használt VGA lenne a szűk keresztmetszet, akkor egyértelmű, hogy a leglassabb és a leggyorsabb processzorral is közel azonos eredményeket kapnánk, csakhogy ez nem jó megoldás, mert ezek az eredmények csak és kizárólag az adott tesztben használt VGA-val lennének érvényesek, vagyis akár egy erősebb, akár egy gyengébb videokártyával érvényüket veszítenék (és sajnos nincs lehetőségünk az összes CPU-t az összes létező VGA-val letesztelni). Másrészt a teljes VGA-limites környezetben végzett tesztelések nem mutatják ki azt sem, hogy egy játékban az adott processzor hogyan viselkedik, amikor már az AI-t is ki kell számolnia.

Többször felmerült már (a fórumon is) az a kifogás, hogy egy adott VGA-tesztben túl erős processzort használunk. Természetesen olyan VGA-tesztekről van szó, melyekben nem az aktuális csúcsvideokártyákkal foglalkozunk, tehát az olvasók azt szerették volna, hogy egy közepes vagy belépőszintű videokártyákat felvonultató cikkben inkább gyengébb processzort használjunk, mert egy ilyesfajta VGA-t birtokló felhasználó bizonyosan nem fog csúcsprocesszort venni, és így a mért eredményeink nem mérvadóak. Az észrevétel első hallásra jogosnak tűnik, azonban érdemes egy kicsit jobban átgondolni a témát. Amikor videokártyákat tesztelünk, akkor olyan játékokkal és beállításokkal tesszük ezt, melyekben a videokártya a limitáló tényező, másképp szólva a szűk keresztmetszet. Példának okáért ha megnézzük az Ideális CPU-GPU párosok eredményeit, akkor azonnal látható, hogy egy GeForce 6600 GT-nek teljesen mindegy, hogy egy 2,66 GHz-es Pentium 4 vagy egy 2,6 GHz-es Athlon 64 van alatta, ugyanis videokártya-limitált beállítások mellett mindkét processzorral ugyanolyan gyors!

A másik véglet, amikor egyesek szerint lassú processzort használunk a videokártyák teljesítményének leméréséhez, ez a probléma a leggyorsabb videokártyákról szóló tesztek után szokott felvetődni. Ezúttal részben erre a kérdésre keressük a választ, részben pedig arra, hogy a különböző videokártyákhoz milyen processzort érdemes venni. Ezúttal három processzort választottunk ki, ezeket alapórajelen és tuningolva is teszteltük, és összepárosítottuk őket három grafikus kártyával, melyek manapság a csúcskategória megtestesítői.

Szereplőválogatás

Pentium D [+]

Első processzorunk a Pentium D. Igen nagy a valószínűsége, hogy a kétmagos rendszerek birtokosainak legnagyobb hányada Pentium D-t használ, ugyanis az Athlon 64 X2 nemrégiben még túl drága volt, a Core 2 Duo pedig még túlságosan új. A Pentium D végeredményben ezúttal a belépőszintet képviseli (furcsa ezt kimondani), hiszen architekturálisan jelentős lemaradásban van riválisaihoz képest, ezt viszont az ára ellensúlyozza. Úgy döntöttünk, hogy a 3 GHz-es órajelet vesszük alapesetnek, ugyanis a Pentium D processzorok órajelének átlaga körülbelül 3 GHz (2,66–3,4 GHz). A tesztprocesszorunk csak 3,9 GHz-ig volt stabil (30 %-os túlhajtás), ezzel tulajdonképp elégedettek lehetünk, ugyanis a Smithfield és a Presler magos Pentium D-k nagy része elbírja ezt az órajelet, ezért a Pentium D-vel reprezentatív eredményeket fogunk kapni.

Athlon 64 X2 [+]

Második tesztprocesszorunk az Athlon 64 X2, amely a Core 2 Duo megjelenéséig biztosította az AMD számára a legjobb teljesítményért járó koronát. Az AMD K8-as CPU-i már megjelenésük óta „játékosként” lettek elkönyvelve, ugyanis azok a bizonyos processzortesztek rendre az Athlon 64-et hozták ki győztesként a játékokból, Ideális CPU-GPU párosok cikkünkben azonban bebizonyosodott, hogy ez a VGA-limitált beállítások mellett már nem törvényszerű, sőt, megfigyelhettük, hogy volt olyan játék (a Tomb Raider Legend), amely már inkább az Intel lapkáinak kedvezett. A 2 x 1 MB másodszintű gyorsítótárat tartalmazó Athlon 64 X2-es processzort először 2 GHz-en teszteltük le, majd 2700 MHz-en (35 %-os tuning), ami jó eredménynek tekinthető egy Toledo magos X2-től. A Manchester magos X2-esek sok esetben elfutkosnak 3 GHz-en is, de mint látni fogjuk, ez a plusz 11 % már nem oszt, nem szoroz.

Core 2 Duo [+]

És íme itt az új király, a Core 2 Duo, mely a processzortesztekben CPU-limitált beállítások mellett azonos órajelen 20–35 %-ot vert az Athlon 64 X2-re. A kérdés már csak az, hogy vegyes- és VGA-limitált beállítások mellett ez az előny milyen mértékben változik. Ha az Ideális CPU-GPU párosokban elért eredményeket vesszük alapul, akkor a Core 2 Duo szinte semmivel sem lesz gyorsabb az Athlon 64 X2-nél, de erre azért ne tegyünk nagy összeget... A 2 MB L2 cache-t tartalmazó Core 2 Duónkat először 2133 MHz-es órajelen teszteltük le (egy E6400-ról van szó), ugyanis az alapórajelen elért eredményeket és a tuningpotenciált is figyelembe véve véleményünk szerint ez az egyik, ha nem a legjobb vétel az összes Core 2 Duo közül. Ha már a tuningpotenciálnál tartunk, a Core 2 E6400-et 60 %-os tuning után 3,4 GHz-es órajelen teszteltük le a második körben. Vajon van „értelme” (már ha beszélhetünk erről egy teljesítményorientált világban) az ilyen mértékű órajelemelésnek, vajon van olyan videokártya, amellyel ezt ki tudjuk használni?

GeForce 7900 GT [+]

A videokártyák sorát ezúttal a GeForce 7900 GT nyitja. A 24 futószalagot tartalmazó, 256 bites memóriainterfésszel ellátott VGA manapság az egyik legjobb vételnek számít. Közvetlen ellenfele a Radeon X1900 GT hozzá hasonló teljesítményre képes, és ha igazak a hírek, akkor a jövőben megjelenő RV570-alapú Radeon is ezt a teljesítményt fogja hozni. Természetesen a GeForce 7900 GT tesztelésével nem csak és kizárólag a 7900 GT-tulajdonosoknak szerettünk volna kedvezni, hanem minden ehhez hasonló teljesítményű kártya (7800 GT, 7800 GTX, 7950 GT, X1900 GT) tulajdonosa számára szeretnénk adni egy támpontot.

Radeon X1900 XTX [+]

Előző tesztünkben a Radeon X1900 XT képviselte a csúcskategóriát, most azonban az X1900 XTX-nek csak a második hely jutott. A 48 pixel shaderrel felszerelt VGA jelen pillanatban az ATI termékpaletta zászlóvivője, és a Radeon X1950 megjelenéséig ez így is marad. Az X1900 XTX lemérésével minden 100 ezer forint körüli videokártya (X1900 XT, a majdani X1950 XTX és a GeForce 7900 GTX) tulajdonosa képet kap arról, hogy melyik processzorral jár a legjobban.

GeForce 7950 GX2 [+]

Tesztünk leggyorsabb videokártyája a GeForce 7950 GX2. A 7950 GX2 egy két G71-es chipre épülő, SLI technológián alapuló dupla GPU-s megoldás, mellyel az NVIDIA célja egyértelműen a leggyorsabb videokártya trónjának visszaszerzése volt, amit az ATI a Radeon X1900 XTX-szel orozott el korábban. A 7950 GX2 annak ellenére, hogy két GPU-t tartalmaz, egykártyás megoldás, egy PCI Express foglalatot igényel, egy tápcsatlakozót kell rádugni, kevesebbet is fogyaszt, mint az ATI csúcsmegoldása, így pedig a Radeon X1900 XTX ellenfelének tekinthető, nem pedig az X1900 CrossFire-ének. Ha már a CrossFire-nél tartunk, eredeti elképzeléseink szerint egy X1900-as CrossFire párost szerettünk volna a leggyorsabb konfigurációban szerepeltetni, azonban ebben a tesztben az ATI meghajtóprogramjának hibáival nem kívántunk foglalkozni, ezért végül a 7950 GX2 mellett tettük le a voksunkat. A CrossFire konfigurációval Oblivion alatt nem mértünk ki gyorsulást, míg a Tomb Raider Legend alatt még lassulást is tapasztaltunk (nem tudni, mitől) az egykártyás konfigurációhoz képest... Vajon megérjük még azt, hogy a CrossFire felnő az SLI-hez?

Tesztkonfiguráció

Tesztünkben az elérhető legújabb drivereket használtuk fel. A meghajtóprogramokban a képminőségi beállításokat az NVIDIA kártyák esetében „Legjobb minőség”-re, az ATI kártyák esetében pedig a legszebbre kapcsoltuk, az anizotropikus szűrés végig 16x-osra volt kapcsolva (az X1900-on a szögfüggetlen anizo be volt kapcsolva), így később csak az élsimítás mértékét és milyenségét állítgattuk. A Catalyst AI-t alapállapotban hagytuk. Az összes játék esetében maximális grafikai beállításokat használtunk, kivételt képez az Oblivion és a FEAR, ahol a „Soft Shadows” opciót kikapcsoltuk. Riddick és Far Cry alatt egy saját magunk által készített demót használtunk fel a kártyák teljesítményének leméréséhez, minimálisra csökkentve így a meghajtó-optimalizációk esetleges hatását. FEAR alatt a játékba épített demót futtatuk le, a többi játékban pedig (Tomb Raider: Legend, Oblivion) egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket, majd három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel.

Minden játék esetében két vagy három beállítást vizsgáltunk. Az úgynevezett „gyengébb” beállítás alatt egy elméletileg még CPU- vagy vegyeslimitre esélyes beállítást mértünk alacsonyabb felbontásban (minimum 1280x1024), élsimítással, 16x anizotropikus szűréssel. Az „erősebbik” beállítás alatt pedig egy még nagyobb felbontást (1600x1200) mértünk 4x élsimítás és 16x anizotropikus szűrés mellett, vagy HDR-rel, ahol erre lehetőségünk volt. Így kiderülhetett, hogy az egyes processzorok és videokártyák miként viselkednek a különböző helyzetekben, hol húzódik a határ, ahonnan semelyik processzor nem gyorsít egy adott VGA-n.

Riddick

Először a Chronicles of Riddicket teszteltük le, és mint később látni fogjuk, az előzetes várakozásainkkal ellentétben ebben a játékban ütköztünk bele leginkább a VGA-limitbe. Ahogy a táblázatból kivehető, 1280x1024-es felbontásban 4x-es élsimítással a GeForce 7900 GT számára teljesen lényegtelen, hogy melyik processzort rakjuk be alá, mert már ezekkel a beállításokkal is minden esetben 49 fps-t ér el. A Radeon X1900 XTX már kemény 1 fps-t gyorsul a szénné húzott Athlon 64 X2 vagy Core 2 Duo CPU-któl, és csak a GeForce 7950 GX2 esetében mondható ki, hogy érdemes gyorsabb processzorba ölnünk a pénzünket. Meglepődést váltott ki belőlünk az AMD processzor előnye a Core 2-vel szemben.

Magasabb felbontásra állítva és az adaptív élsimítást bekapcsolva nem változik semmit a helyzet (miért is változna, elvégre a videokártyákat terheltük le még jobban), ezúttal már a GeForce 7950 GX2 sem profitál igazán a gyorsabb CPU-kból.

Mi is derült ki mindebből? Az, hogy a Riddick már 1280x1024-ben is VGA-limites, így hát a processzor sebességének kérdésére ebben a játékban nem kell túl nagy súlyt fektetnünk.

Far Cry

A Far Cry-t is 1280x1024-es felbontásban kezdtük tesztelni sima 4x-es élsimítással. A GeForce 7900 GT azonnal kibukott, már itt sem képes profitálni a gyorsabb processzorokból. A Radeon X1900 XTX viszont igen, a tuning a Pentium D-s konfiguráción 25, az X2-es konfigon 12, a Core 2 Duo-s konfigon pedig 4%-os gyorsulást eredményezett. Itt nagyon jól látszik az, amikor egy processzor alapórajelen még kissé gyenge a videokártyához, azonban jelentős órajelemeléssel komoly mennyiségű fps-t kapunk ajándékba (vegyeslimit). Az A64 X2-vel és a Core 2-vel azért kisebb a gyorsulás mértéke, mert alapórajelen jobban kihajtották az X1900-ast, mint a Pentium D (ez nem meglepő). Ugyanez játszódik le a GeForce 7950 GX2-vel is, amely a Core 2 Duóval alapórajelen több fps-t ér el, mint az X2-es 2,7 GHz-en.

Ha magasabbra állítjuk a felbontást, és bekapcsoljuk az adaptív élsimítást, akkor a processzor milyenségének kérdése ismét lényegtelenné válik, mind a három videokártya ugyanannyi fps-t ér el az összes processzorral (a 7950 GX2 minimálisan gyorsul a Core 2-től a Pentium D-hez képest), a játék VGA-limitessé válik.

Megvizsgáltunk egy harmadik eshetőséget is, amikor kikapcsoltuk az élsimítást, viszont helyette bekapcsoltuk a videokártyák által nem túlságosan kedvelt HDR-t. A tendencia változatlan maradt, 1600x1200-as felbontásban HDR-rel az összes konfiguráció VGA-limitessé válik, a GeForce 7950 GX2-nél kimért 2–3 fps-es különbség az alapórajeles és tuningolt órajelű processzorok esetében nem túl mérvadó (2–4 %).

FEAR

A FEAR-t először 1280x960-as felbontásban teszteltük 4x-es élsimítással. Előző tesztünkben élsimítás nélkül a FEAR még vegyeslimites volt, míg az élsimítás bekapcsolásával VGA-limitessé vált, most azonban gyorsabb processzorokat tesztelünk, így az eredmény némileg módosult. A GeForce 7900 GT az összes CPU-val ugyanolyan gyors. A Radeon X1900 XTX minimális mértékben profitál a magasabb CPU-órajelből, a legnagyobb változást a Pentium D-vel mértük ki, a magyarázat itt is ugyanaz, mint a Far Cry-nál: a Pentium D alapórajelen a leglassabb processzor, így a tuning itt okozza a legnagyobb „löketet”, a CPU közelebb kerül ahhoz a határhoz, amelyen belül a VGA-t el tudja látni elegendő adattal. A GeForce 7950 GX2-vel is ugyanezt figyelhetjük meg, a Pentium D esetében a legnagyobb a különbség az alapórajeles és a tuningolt eredmény között, míg az Athlon 64 X2-vel kisebb és végül a Core 2 Duóval a legkisebb.

1600x1200-ban adaptív élsimítással ez a kis különbség még kisebbre zsugorodik, a GeForce 7900 GT-vel továbbra is 100%-osan VGA-limites a játék, az X1900 XTX-szel és a GeForce 7950 GX2-vel pedig minimális, mérési hibahatáron belülivé csökken a kimért differencia.

TR Legend

A következő teszt a Tomb Raider Legendről szól, amely napjaink egyik legújabb játéka, így valószínűsíthetően az egyik leginkább VGA-limites esetet jelenti. 1280x1024-es felbontásban next gen nélkül a játékból bekapcsolt élsimítással a GeForce 7900 GT-vel még VGA-limitet, viszont a gyorsabb kártyákkal vegyeslimitet figyelhetünk meg. Az X1900 XTX 3–8 %-ot, a GeForce 7950 GX2 pedig 6–10 %-ot gyorsul, ha magasabb órajelű processzort teszünk be alá. Egyértelmű, hogy ezúttal is a Core 2 Duóval a legkisebb a különbség a két órajelen mért eredmények között, hiszen ez a processzor hajtja meg a legjobban a videokártyákat már alapórajelen is. A GeForce 7950 GX2-vel a Pentium D alap és a Core 2 Duo tuningolt eredménye között már nem kevesebb, mint 22% a különbség. Ezt azért emeljük ki, mert a 17 és 19 colos TFT monitorok tulajdonosai ezt a felbontást használják.

1600x1200-as felbontásban a GeForce 7900 GT-n kívül már a Radeon X1900 XTX-szel is VGA-limitessé válik a játék, és csak a GeForce 7950 GX2 képes profitálni a gyorsabb processzorokból. A Pentium D és az Athlon 64 X2 esetében még 8%-ot gyorsul a játék a tuning hatására, azonban a Core 2 Duóval mindössze 1% ennek a mértéke.

Visszaváltottunk 1280x1024-es felbontásra, és a next gen kapcsoló aktiválása, illetve az élsimítás kikapcsolása után is lemértük a megjelenített képkockák számát. A GeForce 7900 GT-vel ez a beállítás is már inkább VGA-limitesnek bizonyult, bár a Pentium D-vel szemben a Core 2 Duónak 6%-os előnye van, tehát a processzor még egy kis mértékben közrejátszik. A Radeon X1900 XTX-szel 10% körüli a sebességnövekedés a gyorsabb processzor hatására, míg a GeForce 7950 GX2-vel már 10 és 23% közötti.

Oblivion

Utolsó játékunk a The Elder Scrolls: Oblivion, amelyet először szintén 1280x1024-es felbontásban teszteltünk le 4x-es, játékban bekapcsolt élsimítással és Bloommal. Ez a beállítás még a GeForce 7900 GT-vel is vegyeslimitesnek bizonyult, a processzor túlhajtása 4–6%-ot gyorsított a játékon, a leglassabb és a leggyorsabb CPU-k között pedig 11% lett a különbség. A Radeon X1900 XTX tiszteletreméltó shader-erejének bizonyítéka, hogy a két G71-es GPU-ra épülő GeForce 7950 GX2 közel azonos eredményeket ért el. Mindkét kártyával vegyeslimitált ez a beállítás, 23 és 29% közötti gyorsulást mértünk ki processzortól függően a tuningolt változat javára, illetve a Pentium D 830 és a Core 2 Duo E6400 között nem kevesebb, mint 51%-ot a Core 2 javára (71 vs. 47 fps)! Ahhoz képest, hogy egy új, shaderintenzív játékról beszélünk, ez igencsak megdöbbentő eredmény, és a gyorsabb processzor szükségességét igazolja.

1600x1200-as felbontásra váltva és az adaptív élsimítás bekapcsolása után természetesen csökken a különbség. A GeForce 7900 GT itt már hátráltatja a processzorokat, és a Radeon X1900 XTX sem bizonyul elegendőnek az Athlon 64 X2 és Core 2 Duo processzorok számára. A Pentium D-t azért nem soroljuk ide, mert az X1900 XTX és a GeForce 7950 GX2 is közel ugyanannyit fut ezzel a processzorral, igaz, a tuning jelentősen javít helyezésén, de még így is le van maradva 21%-kal a Core 2 tuningolt eredményétől. A GeForce 7950 GX2 talán tovább gyorsult volna egy, még a 3,4 GHz-es Core 2 Duónál is gyorsabb processzorral.

Ha az élsimítás helyett a HDR-t kapcsoljuk be (a 6.7-es Catalyst és az Oblivion 1.1-es verziója nem engedte egyszerre a két opció használatát), akkor az előzőleg látott eredményekhez hasonlóan viselkedik a játék. A GeForce 7900 GT-t „kinyírja” a HDR, a processzor szinte teljesen elveszíti jelentőségét ilyen beállítások mellett. A Radeon X1900 XTX számára már 3–14%-os sebességnövekedést jelent, ha tuningoljuk a processzort, és a GeForce 7950 GX2 esetében ezek a számok még tovább nőnek (12–23%).

Konklúzió

A témával komolyabban foglalkozó felhasználók között elterjedt nézet, hogy a processzornak nincs igazából jelentősége, amikor ezeket a játékokat olyan beállítások mellett játsszuk, melyek megfogják a videokártyát. Ez részben igaz, csak attól függ, hogy milyen játékot veszünk alapul. Láthattuk, hogy a Chronicles of Riddick szinte teljesen közömbösen viselkedett, amikor a videokártyák alatt kicseréltük a processzort, így erre a játékra tényleg igaz, hogy a CPU helyett a VGA sebességével törődjünk. A többi játékban is minden attól függ, hogy milyen beállítást használunk. A Far Cry 1280x1024-ben szerette a gyorsabb processzort, de 1600x1200-ban rá sem hederített. A FEAR esetében is ezt tapasztaltuk, igaz ebben a játékban a processzor milyenségének kérdése is csak a leggyorsabb videokártyájánál, a GeForce 7950 GX2-nél jött elő. A Tomb Raider Legend és az Oblivion nagyon hasonlóan viselkedtek, 1280x1024-ben mindkét játék profitált a gyorsabb processzorból, és ez volt a jellemző abban az esetben is, amikor az élsimítás helyett HDR-t vagy next gen-t használtunk. Ezekben a játékokban nem kis meglepetésre még 1600x1200-ban is volt jelentősége a CPU-nak, igaz, inkább csak a GeForce 7950 GX2-vel.

Úgy tűnik, hogy tesztsorozatunk első részében tett megállapítások itt is érvényesek lesznek. A GeForce 7900 GT mellé akkor egy 3,2 GHz körül Pentium 4-et vagy 2–2,4 GHz körüli Athlon 64-et ajánlottunk, amivel a kártya teljes kihajtását valószínűsítettük. Ezúttal is csak ismételhetjük önmagunkat, a GeForce 7900 GT mellé játékhoz „felesleges” ennél gyorsabb processzort venni, mert a kártya egyszerűen annyit tud, amennyit ezekkel a processzorokkal bőven ki tudunk hajtani; egy drágább processzor csak pénzpazarlást jelentene ebben az esetben. Ugyanez igaz a kétmagos processzorokra is, tehát széttuningolhatjuk a 7900 GT alatt található Core 2 Duónkat, a játékok ettől nem fognak gyorsulni (már persze ha nem 640x480-as felbontásról van szó).

A Radeon X1900 XT alá előző tesztünkben egy 3,8 GHz körüli P4-et vagy 2,6 GHz körüli Athlon 64-et ajánlottunk, és mivel az X1900 XTX csak kis mértékben gyorsabb az XT-nél, így ezúttal is áll ez a javaslatunk. Hozzátesszük, hogy természetesen egy Core 2 Duóval sem csinálunk rossz vételt, amennyiben X1900 XTX alá szánjuk azt, de a tesztek szerint a 3,4 GHz-es Core 2 Duo már csak egy-két esetben présel ki további fps-eket a kártyából.

A GeForce 7950 GX2 most szerepelt először skálázódást figyelő tesztben, ezért tapasztalataink ezzel a kártyával még újak. A különböző játékok alatt a 7950 GX2, ha nem 100%-ig VGA-limitált beállítást néztünk, képes volt profitálni a gyorsabb processzorból, néha nem is keveset, ezért a két 7900 GT-t összekötő VGA alá mi egy minél gyorsabb processzort javaslunk. Többször is előfordult, hogy a 7950 GX2-t még a 3,4 GHz-re tuningolt Core 2 Duo sem hajtotta ki teljes mértékben, ezért ezzel a kártyával jelentős erőtartalékokat mozgósíthatunk, ha processzorunkat helyesen választjuk meg. Láthattuk, hogy a Pentium D 830 3,9 GHz-en még megközelíteni sem tudta a videokártya erejének maximumát, amit a 3,4 GHz-es Core 2 Duóval talán sikerült súrolnunk.

Természesen megvan az órajel szerinti átjárhatóság a különböző típusú processzorok között, tehát a 2 GHz-es Athlon 64 megegyező teljesítményt nyújt a leglassabb Core 2 Duóval (E6300), a 2,6 GHz-es Athlon 64 pedig egyenértékűnek tekinthető a Core 2 Duo E6400, illetve E6600-zal, legalábbis VGA- vagy vegyeslimitált esetek szempontjából.

Reméljük, sokaknak segítethettünk az ideális konfiguráció kiválasztásában.

fLeSs

Az ATI Radeon X1900 XTX-et az ATI-tól, az Asus GeForce 7900 GT-t az Asus-tól, a GeForce 7950 GX2-t pedig a NVIDIA-tól kaptuk tesztelésre.