Szövetségesek és ellenfelek
A 2006-os esztendő rengeteg nagy horderejű és érdekes, sőt gyakran meglepő hardveres eseményt hozott. Az év meglepetése kétségkívül az ATI Technologies felvásárlása volt – az AMD-ről annak ellenére sem akaródzott sokáig elhinni, hogy ajánlatot tesz a kanadai vállalatra, hogy a bejelentést megelőzően nem a klasszikus pletykaforrások, hanem komoly piacelemzők kezdték – aligha véletlenül – feszegetni, milyen előnyökkel is járna a két cég fúziója. Július végén aztán hivatalosan is hírül adták: az üzlet megköttetett, majd három hónap múlva már le is zárultak a hivatalos engedélyeztetési eljárások és az egységes vállalati szervezet kialakításának első köre. A tranzakció nem talált egyöntetűen pozitív visszhangra, sokan tartottak attól, hogy az Intel azonnal visszavonja az inteles ATI chipsetekhez adott licenceket, megkérdőjeleződött az AMD és az NVIDIA együttműködésének jövője, sőt pletykaszinten felmerült az is, hogy az Intel esetleg felvásárolná az NVIDIA-t. Azóta – ebben a formában – egyik félelem sem igazolódott, bár tény, hogy egyre inkább megritkulnak az ATI chipsetes, Intel processzorok alá való alaplapok, és az asztali PC-k szegmensében az NVIDIA a korábbinál mintha kissé nagyobb elszántságot mutatna az Intel processzorok támogatására. Ezzel együtt az NVIDIA továbbra is fontos szövetségese maradt az AMD-nek, ezt jól példázza, hogy ő szállítja a Quad FX platform alapjait is.
Az ATI AMD általi felvásárlását nem is lehet objektíven megítélni PC-s szemszögből. Ha csak innen vizsgáljuk, az ATI helyzetéről nincs sok jó hír: a lapkakészletbe integrált grafikus vezérlők, a notebookokba szánt GPU-k és az asztali számítógépekbe való videokártyák szegmensében is csökkent a részesedése az év második felében. Úgy tűnik azonban, hogy az AMD számára nem ez volt az ATI legvonzóbb oldala, legalábbis a decemberi elemzői értekezleten különös hangsúlyt kaptak a digitális tévékben, különféle szórakoztatóelektronikai berendezésekben és mobiltelefonokban használatos ATI megoldások, meg persze az Xbox 360 és Wii konzolok grafikus vezérlői, melyek óriási forgalmat jelentenek, ugyanakkor értelemszerűen részint kívül esnek a PC-központú szaksajtó érdeklődési körén. A két cég más tekintetben is képes erősíteni egymást: az AMD-nek Latin-Amerikában és Kínában vannak erős bázisai, az ATI pedig koreai és japán kapcsolatait tudja a közös ügy szolgálatába állítani. Az újfajta, innovatív termékek sorában kell említeni a Fusion kódnevű, GPU-t is magában foglaló processzort, mellyel kapcsolatban kézzelfogható eredmények 2008 végére, 2009 elejére várhatók. Az ATI által fejlesztett grafikus processzorok újszerű felhasználása előtt is megnyílik a terep: máris bejelentették az első GPU-alapú, de kifejezetten általános célokra szánt gyorsítókártyát. A Stream Processor az R580 kódjelű magra épül, és PCI Express csatolót kapott, de már készülnek a jövőbeni, HyperTransport interfésszel ellátott koprocesszorok tervei is. A fejlesztés számára kedvező tendencia, hogy a grafikus processzorok evolúciója is az egységesített, azaz egyforma stream processzorokból felépülő chipek felé mutat.
Bár még 2005-ben jelentették be, de csak 2006-ban szembesültünk az ULI felvásárlásának következményeivel. Az NVIDIA-nak sikerült borsot törnie az akkor még független ATI orra alá, hiszen utóbbinak nem volt igazán modern, minden tekintetben kifogástalanul működő déli hídja, így az alaplapgyártók többsége az ATI északi hídjaihoz az ULI chipjeit társította. Az NVIDIA akciója után azonban már csupán a raktárkészletekből lehetett gazdálkodni, így létkérdés volt, hogy mielőbb megjelenjen az új ATI déli híd – az SB600-szállítmányok májusban valóságos felmentő seregként érkeztek.
Az alaplappiac egyébként is tartogatott meglepetéseket. Már 2005-ben elkezdődött az Abit látványos agóniája, sokáig kérdéses volt az is, egyáltalán fenn tud-e maradni a termékeivel egyébként jó hírnevet szerzett vállalat. 2006 januárjában aztán a tajvani Universal Scientific Industrial (USI) bejelentette, hogy új leányvállalatot hoz létre, melybe beolvasztja az Abit alaplap üzletágát. A Universal Abit néven működő cég továbbvitte az Abit márkanevet, és a kapacitások egyesítésével évi 10 millió alaplap eladásával számolhat. A stagnálás után a megerősödés jelei mutatkoznak az Abiton, hiszen először csak szerényebb alaplapokkal, majd több csúcskategóriás termékkel is gyarapította kínálatát.
Nem titok, hogy az alaplapok többségét igen szerény árréssel tudják a gyártók eladni, a gyártósorok és a fejlesztőbázis kapacitásának és rugalmasságának fenntartása pedig nemcsak nagy befektetéseket igényel, de a processzorok rövidülő termékciklusai és a kereslet változásai miatt komoly kockázatot is hordoz. A tendencia tehát most már ezen a piacon is az, hogy a nagyobbak még nagyobbakká lesznek, a kicsik közül pedig valószínűleg sokan el fognak hullani, vagy – miként a DFI – szűkebb rétegeket kiszolgáló specialistákká válnak. A nagyobbak, de nem a világelsők közé tartozó cégek sorsa viszont bizonytalannak tűnt, nem véletlen, hogy évek óta újra meg újra felröppennek az MSI és a Gigabyte felvásárlásáról szóló pletykák – a kérőket rendszerint az Asusban és a Foxconnban látták. A Gigabyte-nak úgy sikerült elkerülnie egy felvásárlási ajánlatot, hogy Gigabyte United néven vegyesvállalatot alapít az Asustekkel (51:49 százalékos tulajdonrésszel), melybe beviszi alaplap- és videokártyagyártását. Jól mutatja, mennyire kritikus az előállítási költségek minimalizálása, hogy ma már mindegyik nagy alaplapgyártó rendelkezik az olcsó munkaerőre építő kínai üzemekkel. Érdekes ugyanakkor az is, hogy a csúcskategóriás lapok készítéséhez a kisebbek már nem is rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, így – a videokártyák piacán már korábban kialakult gyakorlatot követve – a kisebbek készen vesznek bizonyos alaplaptípusokat, melyeket saját ízlésük szerint látnak el szoftver- és más körítéssel. Az NVIDIA chipsetes csúcsmodellek szállítójaként ma a Foxconn tehet szert profitra.
A hardverpiac mindenre szolgál példával és ellenpéldával, így azt is megtanulhattuk idén, hogy a tőkeerős, komoly kutatási-fejlesztési bázissal bíró, marketingben és értékesítésben is jeleskedő cégek nem minden piacon tudják megállni a helyüket. A kéziszámítógépek és más hasonló hordozható eszközök területén legalább annyira fontos a gyors reagálás, mint a modern technológia. Az Intel ezt felismerve adta el XScale processzorai által fémjelzett kommunikációs és alkalmazásprocesszor üzletágát a Marvellnek, s az év közepén az AMD is bejelentette, hogy MIPS architektúrára épülő, különféle beágyazott rendszerekben, (mobil) médialejátszókban, set-top boxokban és más szórakoztatóelektronikai berendezésekben, valamint biztonságtechnikai és hálózati eszközökben használatos Alchemy processzortechnológiáját a Raza Microelectronics vásárolja meg. Az AMD esetében ez egyúttal profiltisztítást is jelentett, hiszen így a Geode chipektől az Opteronokig a teljes portfólió az x86-os architektúrára alapoz.
Május közepén jött a hír, immár hivatalos forrásból, hogy a Dell hosszú önmegtartóztatás után AMD processzorokkal is kínál számítógépeket. Az első közlemény csúcskategóriás szerverekről, azaz egy viszonylag szűk piaci szegmensről szólt, de a vezetői nyilatkozatok csakhamar egyértelművé tették, hogy belátható időn belül PC-kben is elérhetővé válnak a kisebbik processzorgyártó lapkái. Szeptembertől aztán főként otthoni felhasználók és kisebb vállalkozások számára kínált asztali gépekben és notebookokban kezdtek megjelenni AMD processzorok – egyelőre nem túl nagy tételben.
Lehetne még sorolni a figyelemreméltó együttműködéseket, összefonódásokat, felvásárlásokat és vállalatalapításokat – néhány fontosabbról az egyes témáknál külön is említést teszünk. Jól látszik, hogy sok területen olyan nagyok a fejlesztési költségek, hogy csak néhány óriásvállalat képes maga kigazdálkodni, más esetekben annyira kicsi az árrés, hogy kis tételben való termelés nem térülhet meg. Mindkettő ahhoz vezet, hogy akár egyébként versenytársnak számító vállalatok is közös konzorciumokat, vegyesvállalatokat alapítanak a probléma kezelésére. Ez sok területen fokozott koncentrációhoz, a termékválaszték szűküléséhez vezet, mely önmagában azért nem új dolog, hiszen megszokhattuk már, hogy számos, különféle márkanév alatt kapható termék valójában ugyanazon gyártótól származik. Kellemetlenebb, ha egy néhány szereplőssé váló szegmens gyártói összehangolják árképzésüket: a memória- és TFT-gyártók elleni vizsgálatok bizonyítják, hogy a kereslet-kínálat függvényen kívül is lehetnek még tényezők az árak meghatározásában.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
