Az Intel botlása
Újabbnál újabb, Intel processzorokat bemutató írásainkat rendre a vállalat úgynevezett tikk-takk elnevezésen futó stratégiájának megemlítésével szoktuk kezdeni, mely régen volt már annyira szükségszerű, mint most. Ez röviden annyit tesz, hogy az Intel kétévente egy számottevően megújult mikroarchitektúrát mutat be, a köztes években pedig új gyártástechnológiára állnak át. Utóbbi bevezetésekor először a már meglévő, aktuális (vagy csak minimálisan módosított) mikroarchitektúrára alkalmazzák azt, mely elsősorban gazdaságosabb gyártást, illetve alacsonyabb fogyasztást eredményez. Ezen termékvonal felfuttatása elegendő időt biztosít a tervezőcsapat(ok) számára, hogy a csíkszélesség csökkentésével előálló, a gazdaságosan gyártható lapkaméretbe kényelmesen beleférő többlet tranzisztormennyiséget a következő mikroarchitektúrában átgondoltan költsék el.
[+]
A tikk-takk remekül működött nagyjából egészen a tavalyi évig, amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy az Intel komoly problémákba ütközött legújabb, 14 nanométeres gyártástechnológiájának fejlesztése során, melynek okán borult az addig kvázi óramű pontossággal működő termékstratégia. Az elmúlt több mint 10 évben nem volt arra példa, hogy az Intel ennyire megakadjon egy fejlesztésen, ugyanis az utolsó, a vállalat számára ennyire komoly problémákat jelentő gyártástechnológia még az a 90 nanométeres node volt, amin a híres-hírhedt első Prescott kódnevű Pentium 4 is készült, valamikor 2004 elején.
[+]
A vadiúj, 14 nanométeres technológia esetében a kihozatalt (azaz a selejtarányt) érintette a probléma, ami jelentősen elmaradt az előd 22 nanométernél tapasztalt értékektől, ez pedig kvázi megakadályozta a nagyobb méretű lapkák gazdaságos gyártását. A Core M alapjául szolgáló apró, 82 mm²-es Broadwell-Y egységek tömegtermelését már tavaly elkezdte a cég, hisz az ilyen kisméretű lapkákat sokkal kevésbé érinti az ilyen probléma. Mindez végül kissé faramuci helyzetet teremtett, hisz az Intel a tikk-takk stratégiának megfelelően, bár előállt 14 nanométeres termékekkel a tavalyi év során, ugyanakkor az eredetileg tervezetthez, illetve a korábban megszokotthoz képest némileg foghíjas lett a termékskála, mivel a nagyobb méretű, négymagos lapkákra egészen idén júniusig várni kellett, már amelyik végül megjelent. Így szenvedett nagyjából egy éves csúszást az asztali Broadwell felhozatal is, aminek optimális esetben már tavaly ilyenkor a piacon kellett volna lennie.
[+]
Nem véletlen, hogy az Intel sokat szenvedett a 14 nanométeres gyártástechnológiával, ugyanis a mérnökök szerették volna tartani magukat a vállalat egyik alapítójának megállapításához, azaz a Moore-törvényhez. A technológia az Ivy Bridge processzorokkal bevezetett Tri-Gate (vagy FinFET) tranzisztorra alapoz, amit a mérnökök alaposan továbbfejlesztették. Csökkent a szubsztrátból kiemelkedő vezetékek száma, miközben azok közelebb kerültek egymáshoz, keskenyebbek lettek, a magasságuk nőtt. Mindezen változtatások hatására csökkent az ellenállás, illetve nőtt a teljesítmény és a tranzisztorsűrűség.
[+]
Konkrét számokat is közölt a vállalat, melyek alapján a processzorok cache memóriáinak építőeleméül szolgálaló SRAM cellák sűrűsége közel kétszeresére nőtt, azaz egységnyi SRAM majd feleakkora területet foglalhat, mint 22 nanométer esetében.
[+]
A lapkaterület skálázódása mellett természetesen továbbra is sarkalatos pont a teljesítmény (órajel), illetve a fogyasztás kérdése, melyek szorosan összefüggenek a szivárgási árammal. Ezen területeken végül szintén sikerült elérni a kitűzött célokat, ezzel tovább emelve az elérhető teljesítmény/fogyasztás mutatót.
[+]
A vállalat kalkulációi alapján 14 nanométeres megoldásuk 0,51-es skálázási szorzót kínál a 22 nanométerrel szemben, azaz például a Core i7-4770K alapjául szolgáló, 177 mm²-es áramkört az új eljárással legyártva egy nagyjából csupán 90 mm²-es lapkát kapnának. Ez elsőre elég jól hangzik, ugyanakkor az egységnyi négyzetméterre levetített költségek a korábbiakhoz képest némileg megugrottak, amit az Intel állítása szerint bizonyos módszerekkel képesek kompenzálni. Ennek egyik módja a szóban forgó gyártástechnológia meghosszabbított életciklusa lesz, mellyel gyakorlatilag megbomlik a feljebb ecsetelt tikk-takk stratégia, ugyanis jelen állás szerint 2017 előtt biztosan nem találkozhatunk majd 10 nanométeres Intel termékekkel a boltok polcain.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
