SMT-teszt
Meg szerettünk volna győződni arról is, hogy az egyes alkalmazásokon kívül egy kétmagos processzor jótékony hatással lehet-e az egyszerű multitaszkolásra (simultaneous multithreading, SMT). Ennek érdekében két programot vettünk elő, a háttérben WinRAR tömörítések futottak (egyszálas program), míg az előtérben a Far Cry-jal játszottunk (vagyis egy demót futattunk le). Arra voltunk kíváncsiak, hogy a különböző processzorok esetében a háttérben történő tömörítés mennyire megy a játszhatóság rovására. Természetesen a WinRAR helyébe bármilyen más program behelyettesíthető, és a Far Cry helyett is lehet akár UT2004-re vagy FlatOut-ra gondolni.
Először kipróbáltuk, hogy ha a háttérben nem történik semmi, akkor melyik processzor mit nyújt. A játékteszteket figyelembe véve nem túl meglepő, hogy az Athlon 64 jött ki győztesen, a leghamarabb futott le rajta a demó, vagyis neki sikerült a legjobban kihajtania az ATI Radeon X800 XT-t (ugyanis esetünkben ez ennyit jelent). A Pentium 4 kicsit lassabb a kétmagos Pentiumoknál, ami valószínűsíthetően a chipsetnek tudható be.
Második tesztükben elindítottunk a háttérben egy tömörítést, és így futtattuk a Far Cry-t. Az eredmények érdekesen alakultak. Az Athlon 64 éri el átlagban a legkevesebb fps-t, mégis a demó közepefelé van benne erő meghajtani az X800-at annyira, hogy a Pentium D-vel versenyezzen. A Pentium EE 840 kissé furcsán viselkedik, szinte végig kevesebb fps-t fut, mint a Pentium D, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a Hyper-Threading „bekavar” (a Windows XP taskmanagere nem képes megkülönböztetni a valós magot és a Hyper-Threadinget, ezért lehetséges, hogy a Hyper-Threadinget használta fel a WinRAR futásához a második mag helyett, így lassult a játék is).
Immár két WinRAR futott a háttérben, eljöhetett a Pentium EE ideje. A grafikonon jól látható, hogy a Pentium EE futja a legrövidebb időt (vagyis a legtöbb fps-t), a Pentium D már le-lemaradozik, míg a HT-t használó P4 és az Athlon 64 már elvérzik.
Három és négy WinRAR-ral a háttérben sem változik a képlet, igaz ezekben a szituációkban már a Pentium EE-vel sem játszható a Far Cry, de mégis, a görbe sokkal inkább hasonlít az eredetihez (amikor nem futott semmi a háttérben), mint bármelyik másik processzor esetében, ami azt is jelenti, hogy rendelkezik kellő erőforrással az összes futó program számára (nem mintha bárki így szokott volna játszani). Érdekes még, hogy a Pentium 4 az utolsó esetben jobban teljesít az Athlon 64-nél, holott az előző tesztekben ez fordítva volt.
Összegezve elmondható, hogy egy kétmagos processzorral nyugodtan futtatható két egyszálas alkalmazás anélkül, hogy egymást zavarnák a programszálak (a Pentium EE esetében talán több is), ez esetben csak a processzort és a chipsetet összekötő rendszerbusz lehet a szűk keresztmetszet a maga 6400 MB/s-os (800 MHz) áteresztőképességével.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
