Próba
Külsőre megtévesztésig hasonlít a Surface Pro 4 az előd Surface Pro 3-ra, legfeljebb az tudja megkülönböztetni őket, aki felkészült a témából, ami egyáltalán nem baj – ugyanis már a hármas is lényegében tökéletes volt ezen a téren, így a négyes is fogásra kellemes, éle nem vág, kitámasztója nagyon igényesen, fokozatmentesen mozog, a töltő és a billentyűzet példásan cuppan a helyére, a készüléket összességében komoly árához illő, prémium érzet lengi körül.
Kiválóan illeszkedik ehhez a kijelző, aminek színei még lapos szögből nézve is alig torzultak. Képek nézegetése közben igazán nagyszerű élményt biztosít a nagy felbontás és pixelsűrűség, a gyári Windows 10 eszközöket tologatva sem volt probléma a skálázódással, persze a régi programokkal ezen a téren nem lehet mit kezdeni. A kijelző felülete a Gorilla Glass miatt fényes, de 400 cd/m² körüli maximális fényereje és 1000:1-et meghaladó kontrasztaránya ezt az esetek döntő többségében elég jól kompenzálja. Egy kicsit nőtt a kijelző mérete, így keskenyedett a kerete, emiatt jobb kézzel fogva néha akaratlanul előhívható a Műveleti Központ.
A kijelző legjobb része, amikor tollal rajzolunk rá, pontosabban amikor a tollal kezeljük. A Microsoft adatai szerint az előd felhasználóinak fele intenzíven tollazott, ezért erre alaposan rágyúrtak. Még egy kicsit finomítottak a működésén, késleltetése lényegében nincs, a 1024 nyomási szint átlagfelhasználónak, hobbirajzolónak és profiknak is biztos, hogy elég lesz. András, a tablet gazdája Surface Pro 2-ről tért át, ahhoz képest gigantikus a toll fejlődése, két hét alatt annyira megszokta, hogy már vakon koppintgat a megfelelő helyekre, és a tablet mindig azt csinálja, amire utasítja. Hasznos fejlesztés, hogy a toll immár erős mágnessel kapaszkodik fel a tablet üres, bal oldalára.
Kellemes darab az új Type Cover billentyűzetes tok. Nem is gondolná az ember, hogy a billentyűs rész néhány milliméterrel széthúzása és a nyomófelületek egymástól eltávolítása ekkora javulást eredményez, és néhány tizedmilliméterrel nőtt a nyomásút is. Ha a billentyűzet ki van fektetve valami kemény felületre, mondjuk asztalra, akkor nagyon stabil, viszont a tablet oldalára feltámasztva vagy ölben tartva már rugózik, de ezzel meg lehet barátkozni. Annak ellenére, hogy a gombsorok már nem zárnak úgy össze, mint a korábbi modelleknél, a háttérvilágítás nem üt ki a gombkupakok között, ezt nagyon szépen megoldották.
Jár a dicséret a touchapdnek is, ami megnőtt, tapintása is kellemesebb, működése hiba nélküli, a Windows gesztusait is botlás nélkül bevette. András ehhez a készülékhez a toll és a touchpad mellett már nem is használ egeret, még programozáshoz sem. Szintén jók a Dolby technológiás hangszórók, amiket a felhasználó felé fordítottak, és felveszik a versenyt bármilyen elit tablet hangzásával. A kamera fotós képességével egyelőre nem foglalkoztunk, ennél sokkal érdekesebb a Windows Hello funkció. Amint a tablet látóterébe (kb. egy méterre) kerül felhasználója, felismeri és belép a fiókjába. Infravörös tartományban is dolgozik, ezért fényképpel nem lehet átverni, állítólag egypetéjű ikrek sem tudják kijátszani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
