Próba
Régi ismerősünk a Mionix Naos, már annak idején, hat évvel ezelőtt is nagyon szimpatikus volt kényelmes, terpeszkedős formája, amit máig az egyik legjobb tenyeres kialakításnak tartunk. Ebből viszont egyenesen következik, hogy semmi más fogási móddal nem kényelmes, illetve hangsúlyos jobb oldala lehet, hogy nem mindenkinek felel meg. Gombjai szép pontosan járnak, a felső műanyaglemeznek nincs holtjátéka a mikrokapcsoló fölött. Az egér háza viszont felerősíti a gomb kattanását és a kapcsoló visszaállásának hangját, ami egy minőségi drága egérnél eléggé kiábrándító hangot kelt. Ezen felül viszont nincs mibe belekötni, a zsinóros „egérfarok” nem túl merev, a görgő fokozatai megfelelőek, itt is legfeljebb a hang lehet gond.
Balról: Castor, Avior, Naos
Az Avior szimmetrikus formájával már nem voltunk ennyire elégedettek, pontosabban a forma rendben van, a keskeny hát és a középső szűkítés révén karmos és ujjas fogáshoz is kifejezetten jó. Az oldalsó, hüvelykujjas gombok viszont zavaróan kinyúlnak oldalra, ugyanis felfelé az egér hirtelen és nagy mértékben szélesedik. Ez a jellegzetesség az egér emelése közben meglehetősen zavaró volt, állandóan attól tartottunk, hogy akaratlanul megnyomjuk az egyik gombot, ami nem kívánt akcióhoz vezet, ezért kevésbé biztosan markoltunk rá, ez pedig pontatlanságot okozhat. Tenyeres fogásban még jobban zavartak a külső oldali gombok a gyűrűsujj környékén. A gombok járásával viszont minden a legnagyobb rendben, itt a burkolat által felerősítet zaj sem jelentkezik olyan mértékben, mint a Naosnál.
Balról: Castor, Avior, Naos
Elsőre nagyon fura volt a Castor formája. Rövid és nem túl széles, így az ujjas és karmos fogás adja magát elsőre, de mivel az egeret kissé jobb kéz alá fordították, mintha ki akarna szabadulni a fogásból, a külső oldalon a tenyeres fogáshoz való kitüremkedésnél nem tudtunk jól ráfogni. Ez a kiszélesedés viszont a neki szánt tenyeres fogásnál kevésnek bizonyult, távolról sem találtunk kezünknek olyan kényelmes helyet, mint a Naoson. Ugyanakkor néhány nap használat után ráéreztünk a formájára, azt lehet mondani, hogy mindenféle fogási módnál. A fő gombok kicsit olcsó hatású működése itt is jelentkezett, a bal gomb útját az ideálisnál rövidebbnek találjuk. A hüvelykujjas résznél ezúttal is elég nagy a gombok túlnyúlása, ami emelésnél kicsit fura lehet.
Balról: Avior, Castor, Naos
Az érzékelő kapcsán együtt lehet tárgyalni a három ma próbált Mionix egeret, ugyanis mindháromban Avago ADNS-3310 dolgozik; ez egy nagyon jó optikai szem, amit a Mionixnál az évek során kiválóan behangoltak. Tényleg nem éreztünk semmiféle gyorsítást, és az ívek kiegyenlítése is kikapcsolható, ezzel ideális lehet játékhoz. Szerintünk fölösleges 1800 dpi-nél magasabbra kapcsolni, de némi próbálgatással arra jutottunk, hogy csak valahol 4000 dpi fölött kezd egy kicsit veszít a pontosságából. Mindenesetre nagyon jó játékosnak kell lennie annak, aki ezt a szenzort a Mionix egereiben kevésnek találja. Az egerek ugyanolyan jól reagáltak a hirtelen rántásokra, mint a finom, kis mozdulatokra.
Az egértrió a könnyűségének és jó minőségű csúszótalpainak köszönhetően a fürgébb modellek közé tartozik, ezért akinek nem elég stabil a keze, jobban teszi, ha szövetpadot tesz alájuk. A beépített felületelemző szerint a Mionix Propus kemény padot találták a legjobbnak az egerek, 100%-ot adtak neki. Némi tisztogatás után teflonréteges CM Storm Battle Pad SSK alátétünk 90%-ot kapott, a Sargasnak 60%, az Aliothnak 50% jutott. Ennek ellenére mind a négy felületen jól siklottak az egerek, egyéni preferencia kérdése, hogy kinek melyiken tetszenek majd.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
