Miért pont 160 000 forint?

Ha valaki azzal a céllal látogat el egy hardveroldalra, hogy szeretne bizonyos összegért valamilyen, céljainak minél jobban megfelelő notebookot választani, akkor még a témára specializálódott oldalakon is kétséges, hogy könnyen és jól használható információs anyagot talál. Rendszerint egyesével, legfeljebb kis csoportban tárgyalják a mobil gépeket, nem véletlenül, ugyanis egy komolyabb csoportteszt megszervezése és kivitelezése nem éppen egyszerű feladat. Most mégis belevágtunk. Augusztus végén egy közvélemény-kutatással indítottunk, végül többhetes szervezés, tesztelés és utómunkálatok révén sikerült eredményhez jutnunk.

Az első nagy kérdés a kategória kiválasztása volt, hogy mégis milyen masinákat nézzünk meg. Igyekeztünk úgy alakítani a merítést, hogy minél jobban lefedjük a kérdéseinkre válaszoló olvasók igényeit, így döntöttünk a 15,6 hüvelykes méret és a 160 000 forintos ár mellett. Mivel az ár egy olyan tényező, amivel a gyártók előszeretettel trükköznek, még két megszorítást bevetettünk. Versenyzőinknél ebbe bele kell férnie legalább két év garanciának – ahol csak egy évet adnak, ott további egy évet vettünk –, illetve az árban benne kell lennie valamilyen Windows verziónak. Vitatható kérdés az operációs rendszeré, mert egyesek rendelkezhetnek sajáttal, mások Linuxot telepíthetnek, megint mások kedvezményesen, netalán illegálisan jutnak hozzá. Azt a tényt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nehéz úgy árkategóriában versenyezni, ha egyes résztvevőket „sújt”, másokat meg nem az OEM Windows nagyjából 24 000 forintos felára. Tehát a megcélzott 160 000 forintot legalább két év garanciával és Windows operációs rendszerrel követeltük meg.

Az idei év eléggé furcsa volt a notebookgyártók és értékesítők számára. Tavaly nagyon szép, felfelé ívelő tendencia mutatkozott az eladásokban, ezért mindenki alaposan berendelt. Aztán a kereslet mégsem lett akkora, mint a kínálat, így méretes raktárkészletek alakultak ki, ami az eladóknak sohasem jó, mert közben jönnek az új modellek, a raktárban porosodó régebbieket már csak kisebb nyereséggel (esetleg veszteséggel) lehet eladni. Így alakult ki az a fura helyzet, hogy még ma is lehet venni Core 2 alapú notebookokat, holott a Core i már második generációját tapossa, az új AMD APU-k mellett pedig bőséges a kínálat az előző, Danube generációból.

Igyekeztünk időtálló tesztet készíteni; tudjuk, hogy ezek a régi gépek hamarosan elfogynak, de azért párat bevettünk a versenybe. Mi az, ami 160 000 forintba belefér? Alapvetően a gyártók belépőszintű, otthoni felhasználásra szánt (konzumer) gépei, illetve egyes kisvállalati masinák. Az alábbi notebookokat választottuk mai megmérettetésünkbe (hogy pontosan milyen konfigurációkban, azt később részletezzük):

• Acer Aspire 5755
• Asus K53TA
• Dell Inspiron N5110
• Fujitsu Lifebook A531
• HP ProBook 4535s
• Lenovo G570AH
• MSI CX640
• Packard Bell EasyNote TK
• Samsung RV511E
• Sony VAIO E
• Toshiba Satellite L750D

Mint látható, a piac összes nagy nevétől sikerült egy-egy modellt beszereznünk. A HP esetében tettünk csak kivételt – bár a Dellnél is fontolgattuk –, és egy konzumer Pavilion helyett egy kisvállalati ProBookot vetettük be.

Hardver tekintetében fontos szempont volt számunkra, hogy olvasóink többsége itt-ott játszana is notebookján, ezért az erősebb processzorral szemben előnyben részesítettük a különálló grafikus alrendszert. Így hát a tizenegy kiválasztott laptopból csak háromnak volt pusztán IGP-je, a legerősebb VGA pedig a Radeon HD 6650M lett, ami már egészen korrekt jószág. Processzor terén az alsóbb régiókban válogattunk, mert azt valljuk, hogy az x86 központi egységek teljesítménye már jó ideje túlhaladta a legtöbb felhasználó igényeit. Azért egy Core i5-2410M és egy négymagos Phenom II is felkerült a listára, bár elsősorban Core i3-ak és AMD APU-k versenyét láthatjuk majd. Válogatás közben nem különösebben figyeltük a memória és merevlemez méretére, végül mégis szinte ugyanazzal a felszereléssel jött az összes résztvevő: 4 GB memóriával és 500 GB körüli merevlemezzel, ami a jövőre nézve is elégnek tűnik. Jó hír, hogy minden egyes gépre jutott HDMI kimenet és a Bluetooth modul sem hiányzott, sőt a mezőny fele USB 3.0 csatlakozót is kínál.

Külső – megjelenés

Egységesen 15,6 hüvelykes laptopokat választottunk, így nem meglepő, hogy alapterületük közel azonos volt, nagyjából 370 x 250 milliméter. A legnagyobb és legkisebb között csupán néhány milliméteres eltérést tapasztaltunk, és ugyanez igaz volt a 30 milliméter körüli vastagságra, valamint a jellemzően 2,6 kilogrammos tömegre. Papíron a HP ProBook 4535s-nél szerepelt egyedül 2,33 kg, de mérleggel 2,5 kilogrammot kaptunk nála. Ami a vastagságot illeti, több gyártó optikai trükkel próbálja csökkenteni. A fedelet és az alsó rész felső burkolatát is világosabb színű anyagból készítik, így látszatra vékonyabbnak tűnnek, mint az egyszínű, rendszerint sötét konkurensek. Legügyesebben ezt a trükköt a Sony alkalmazta a nálunk fehérben járt VAIO E-n, mely egyébként is több vidám, harsány színben kapható. Szintén több színben kínálja az Acer Aspire 5755 modelljét, ami egészen kellemes vörösben érkezett hozzánk.

A Sony VAIO E-t karcsúsítja a kétszínű oldalsó burkolat

Konzumer gépeknél egy időben az ujjlenyomatmágnes, fényes fedél volt a divat, aztán fokozatosan a többség áttért a matt, anyagában textúrázott, szerintünk sokkal kellemesebb megoldásokra; az utóbbi időben azonban megint kezd visszajönni a fényes. Meg kell hagyni, szemre a fényes, mintával díszített gépek egészen jól mutatnak, de elég egy kis tapogatás és máris ujjlenyomatok rondítják. Mezőnyünkben az Acer Apire 5755, a Dell Inspiron N5110, a Lenovo G570A, az MSI CX640 és a Toshiba Satellite L750D kapott ilyen fedelet, a legszerencsétlenebb ezek közül az egyszínű, fekete Lenovo volt. No, azt pillanatok alatt sikerült berondítani, bár ezen a téren a Dell sem volt gyenge. Sokkal okosabb húzásnak véljük a fényes, világosszürke fedelet némi textúrával, mert az jól mutat, ugyanakkor az ujjlenyomatok nem látszanak rajta annyira. A legjobb fényes fedeles trükköt a Sony vetette be. Az E-s VAIO fedele fényes, de nem egyenesem tükörsima, hanem töredezett. Szerintünk ettől nem csak egyedi és nagyon mutatós, hanem ezzel az ujjlenyomatok és a matt felület komorságának problémáját is megoldották.

Fényes fedél sötétben, minta nélkül és világosban, mintával

A másik, nagyon mutatós borítástípus valódi, szálcsiszolt fémfelület, amilyet a HP ProBooknál alkalmaztak. Igaz, hogy ezen az árszinten nem szabad komoly anyagra gondolni, látszik is rajta, hogy csak egy nagyon vékony betétről van szó, de úgy gondoljuk, látványra és tapintásra is igen kellemes. Sokkal kellemesebb, mint mondjuk a Fujitsu Lifebook komoran fekete, selymes, matt megoldása vagy az Asus K53TA nem éppen látványos, apró, dombornyomott mintája. Ezen a téren látszatra a PackardBell EasyNote TK faerezetre emlékeztető mintája sem rossz az oldalra tolt gyári emblémával, de megtapogatva nagyon plasztik érzetet kelt. Sokkal kellemesebb volt a Samsung RV511E finom sávokkal barázdált, kétszínű fedele. Külsőre tehát nálunk a Sony és a komolyabb HP volt a nyerő, de bejött még a Samsung is, a Lenovót és Dellt nem szíveltük, a többi gép külsejével pedig együtt tudnánk élni, de nem találjuk különösen szépnek. Mindenesetre a külső megjelenés megítélése egyéntől függ, azt, hogy tetszik-e az adott modell vagy nem, célszerű élőben megtapasztalva eldönteni. Nagyobb notebookszaküzletekben vagy elektronikai áruházláncokban minden versenyzőnket láttuk kiállítva.

Samsung RV511 fedelének rovátkolt mintája

Ami a belsőket illeti, ott talán még több a szubjektivitás. Van, aki a komor színvilágot kedveli, van, aki a vidámabbat. Szerintünk a Sony teljes fehérje egészen jó lett különösen azzal, hogy a fedélhez hasonlóan fényes, de mégsem maszatolódó csuklótámaszt tették alá. Ugyancsak dicséretet érdemel a komoly megjelenésű, HP ProBook fémmel bevont belseje, továbbá a Lenovo G570, ahol szintén fémbetét van a csuklótámaszon, bár a fazont itt komorabbra vették.

Szigorú, mégsem komor a HP ProBook 4535s belseje

Tetszett még a Samsung RV511 fekete billentyűzetes sávja a méretes, szürke csuklótámasszal és a vékonyabb, felső, hangszórós szakasszal, de a touchpad körüli hatalmas, komor műanyagfelület olcsó és rideg hatást keltett. Jó lett volna bele valami olyasmi minta, amit a Toshibánál vagy az MSI-nél használtak, hogy feldobja az unalmas hangulatot. Eléggé komorra sikeredett az Asus K53TA belseje, ami fölött furán hat a fényes kijelző és fényes kávája. Mondjuk ez sok más versenyzőnkre is igaz, mert a mezőnyben csak a HP és a Fujitsu Lifebook kapott matt képernyőt. Utóbbinál szürke csuklótámasszal és feszes ívekkel sikerült egészen komor, már-már nyomasztó irodai hatást kelteni. Hasonlóan lehangoló volt a Packard Bell-seje. Igaz, hogy megkaptuk a csuklótámaszra a fedél erezetét, de itt is olcsó hatást kelt, viszont a korábbi Acer notebookokról áthozott billentyűzet – mert a két vállalat kapcsolatban áll egymással – legalább érdekes.

Két gép belső megjelenését nem tudtuk hová tenni. Az Acernél, ahol az Ethosok vagy a TimelineX-ek formáját kiválóan megszabták, a konzumer vonalra sajnos nem maradt a lendületből. Alapvetően nem rossz belső az 5755-é, csak a bordó keret a sötétszürke felületekkel, fekete kiegészítőkkel, illetve a tükrös kijelzővel és keretével számunkra nem áll össze. A Dell Inspiron N5110 pedig egyenesen szétesik. Elméletben jó lehetne a fényes, de mintázattal „könnyített” csuklótámasz, gyakorlatban viszont nekünk nem jött be. Fölötte a billentyűzet krómkerete és fényes alapzata olyan dolog, amit nem szeretnénk napi szinten érinteni, a fényes keretes fényes monitor meg… Az a gond, hogy a színes fedelű modellek is ezt a szerintünk eléggé ízléstelen belsőt kapják. Egyébként a másik nagy névnek számító vállalat, a HP konzumer Pavilion G6-os gépe sem szépségdíjas. Talán a Dell esetében is inkább a kisvállalati Vostrót kellett volna választani.

Ergonómia, minőség

Kézbe fogva, masszivitásukat vizsgálva egyik tesztgépünket sem neveztük volna bazári terméknek, nem ropogtak, csavarodtak, nyekeregtek. Fedelüket nyomogatva azt tapasztaltuk, hogy a Dell, a Fujitsu és a Toshiba meglehetősen rugózik, a fémbetétes HP és az erezetes Packard Bell pedig a többieknél valamivel masszívabbnak tűnt. Jól vizsgázott a HP akkor is, amikor elkezdtük nyomorgatni csuklótámaszát. A többiek nagyobb nyomásra rugóztak valamennyit – nem sokat, és tényleg csak nagy nyomásra – de a ProBook szinte teljesen mozdulatlan maradt. Szerintünk ez elsősorban nem a vékony fémbetéteknek, hanem az alsó burkolat alatti, második műanyagváznak köszönhető.

Belső műanyagváztól olyan stabil a HP ProBook

Látszatra fémből készült a ProBook zsanérja, de ez valójában csak egy rátét volt, alatta műanyagban fordult a kijelző panel, viszont ezt meglehetősen stabilan tette. Felső peremének csak úgy egy centiméter volt a holtjátéka, ezt a szintet a Sony, Lenovo és meglepetésre az MSI tudta hozni. A többiek hasonlóan lötyögtek, kb. két centiméteres holtjátékkal. Persze a nagy kérdés az lesz, hogy néhány hónap alatt melyik mennyire lazul ki.

A zsanérok tartósságát majd az idő mutatja meg

Amikor a zsanér stabilitását vizsgáltuk, feltűnt egy nagyon fura jelenség, amit eddig nem nagyon tapasztaltunk notebookoknál, de talán csak azért, mert most figyeltünk fel rá először. Kivétel nélkül, még az eddig legmasszívabbnak tűnő ProBook alsó kávája is elvált a paneltől. Nyilván, ide nem tesznek csavarokat és a 15,6 hüvelykes gépek közel 40 centiméteres szélességével elég nagy erőkar alakul ki, de talán akkor is meg lehetne előzni ezt a jelenséget, amitől legjobban az Acer Aspire 5755 és a vele konstrukcióban azonos Packard Bell szenvedett.

Lényeges szempont a notebookoknál, hogy milyen a csatlakozókínálat, és legalább ennyire fontos, hogyan osztják el őket. Ma már abban az örömteli helyzetben vagyunk, hogy a 160 000 forintos árkategóriában alap a HDMI monitorkimenet. Emellett az Acernek, Asusnak, HP-nek és Toshibának belefért egy-egy USB 3.0 aljzat, sőt a Dell és MSI ebből kettőt kínál. Rendszerint három USB csatlakozót kaptunk, a Dell, HP, Lenovo és Sony ezt még eggyel megfejelte, sőt a Dellnél és Lenovónál az egyik USB-be eSATA csatlakozót is tettek. A Fujitsunak és HP-nak – vállalati gépekhez illően – a matt monitor mellett ExpressCard bővítőhelyük is van.

A Fujitsu Lifebook A531 ExpressCard foglalatot is kapott, hangcsatlakozói elöl vannak

A csatlakozók kiosztása kapcsán azt szeretjük, ha minél kevesebb zavaró tényező kerül a jobb oldal elejére. Ugyanis sokan egeret használnak touchpad helyett, jól jön, ha nincs az útjában USB vagy egyéb aljzatra kötött kábelköteg. Ennek az elvárásnak a Dell példaértékűen felelt meg. Jobbra elöl semmi sincs, aztán az optikai meghajtó következik, amit évente párszor szoktunk kinyitni, aztán jön a hang ki- és bemenete, végül a sort az egyik 3.0-s USB zárja. Tovább is iszonyat jó a Dell, mert hátra tették a Kensington zár felfogatóját, az Ethernet aljzatot még, a második gyors USB-t, a D-Sub monitorkimenetet és a tápcsatlakozót is. Balra a kártyaolvasó kezd, majd jön az eSATA-s USB, a HDMI, a szellőzőnyílás és még egy USB.

A Dell Inspiron N5110 nagyszerűen elosztott csatlakozói

Egészen okos még a Samsung RV511 elrendezése is. Itt a jobb oldal hátuljára egy USB és tőle kellően távolra a Kensington zárhely került. Hátulra – a többi versenyzőhöz hasonlóan – a zsanér kialakítása miatt nem tettek semmit, balra pedig a kártyaolvasó és hang csatlakozók kezdenek, aztán jön a két monitorkimenet, két USB, végül az Ethernet és elektromos hálózat aljzata. Szintén ügyes a Lenovo jobb oldala, ott az optikai meghajtó előtt csak a hangcsatlakozók vannak. A többi notebook csatlakozóinak kialakítása szerintünk gyatra. Mindegyiknél előre pakolták az USB portokat, a Sony hármat is tett jobbra, így ha több vezetékes USB-s perifériát használunk, hamar ronda kábelrengetegünk lesz. Érdemes lehet egy USB hubot (lehetőleg gyorsat és saját áramellátással bírót) beszerezni. Több esetben (Acer, HP, MSI, Packard Bell, Toshiba) a HDMI csatlakozó szorosan követte az USB-ket, nem egyszer próbáltuk ebbe beledugni pendrive-unkat.

Gép balkezeseknek: három USB a rossz oldalon

Billentyűzet, touchpad

Fontos részei egy notebooknak a beviteli eszközök, a billentyűzet és a touchpad, hiszen ezekkel szinte állandóan érintkezésben van a felhasználó. Összes versenyzőnk numerikus paddal ellátott billentyűzetet kapott, ami valamiért trend lett a 15,6 hüvelykes laptopoknál. Még a kisvállalati HP ProBooknál is átvették, érdekes, hogy eközben a HP konzumer Pavilion G6-nak viszont nincs ilyenje. Nagy divat mostanság a szigetes billentyűzet, mezőnyünkből heten használtak ilyet. Sajnos egyes modelleknél (Dell, MSI, Samsung) fényes háttér került mögé, ami hamar foltos és csúnya lesz.

A HP ProBook és a Lenovo G570 billentyűzete a legjobb

Talán nem véletlen, hogy a vállalati célokra szánt HP ProBook és a szintén mattkijelzős Fujitsu Lifebook klaviatúrája nyugszik a legstabilabb alapokon. A HP lényegesen, a Fujitsu egy kicsivel kevésbé horpadt a mezőny átlagánál, amiből lefelé az MSI, Packard Bell és nagy meglepetésünkre a Sony lógott ki. Pedig a fehér VAIO E nyomáskomfortja és tapintása egészen kellemes, az Aceréhez hasonlít, de az kevésbé rugózik. Érintésre és nyomáskomfortra nekünk a Lenovo G570 gombjai jöttek be legjobban, bár nem hozza a legendás ThinkPadek szintjét. A HP ProBook csak egy picivel maradt le mögötte, de alapja masszívabb, ezért erősen kalapálóknak a HP lehet a jó választás. Szintén korrekt volt az Acer, a vártnál kicsit jobban rugózó Sony és a fényes hátterű Samsung. Érdekes, hogy ezek mind szigetes megoldások.

Az Acer, a Sony, és a Samsung szintén jó ezen a téren

A legjobb nem szigetesnek az Asus K53-at éreztük, ennek kialakítása hasonlít a vállalati B53-nál és a prémium multimédiás N75-nél látottra, de anyaga olcsóbb érzetet kelt, nyomásra ridegebb, alapja átlagosan rugózik. Bár nem horpad különösebben, a Fujitsu klaviatúrája nekünk nem jött be. Gombjai határozatlanul járnak, nyomási felületeik túl közel vannak egymáshoz. Hasonló a helyzet a Packard Bellel, amin a korábbi Acerek egyedi gombsorait alkalmazták. A méretes billentyűk ellenére elég sokszor mellényomtunk, nem pont középen nyomva eléggé imbolyogtak a gombok.

Az Asus, a Fujitsu és a Packard Bell még elmegy

A mezőny végére a szégyenszemre a Dell és Toshiba került az MSI mellé, ami hosszú ideje küszködik a rendes klaviatúra létrehozásának problémájával. A CX640 horpadt a legjobban, szigetes gombjainak háttere fényes, ráadásul a bal felső részen akadozást tapasztaltunk, MSI gépeknél nem először. A Dell csak annyiban jobb, hogy nem akadozik és csak átlagosan horpad, de a gombok nyomásútja és nyomáspontja az MSI-hez hasonló. Bizony, a hajdan billentyűzetben nagyon jó Toshiba sem remekelt! A Fujitsuhoz hasonló kialakítást kapunk borzasztó nyomáskomforttal, amit a Lifebookénál nagyobb, átlagos szintű horpadás kísér.

Az MSI, a Dell és a Toshiba billentyűzetét viszont nem szerettük

Touchpadban a Dell remekelt. Felülete ugyan lehetne egy gondolattal érdesebb, de gombjai nagyszerűen járnak, fölötte pedig egy LED világít, ha éppen kikapcsoltuk az érintőfelületet. Szintén jó volt a Sony, tapintásra a legkellemesebb, bár gombjait és méretét csak átlagosnak véltük. Dicséretet érdemelnek a Lenovo gombjai, bár az érintőfelülete lehetne egy fokkal érdesebb. Hatalmas gombokat és korrekt felületet kapott a Toshiba, illetve a HP, a Samsung is hasonló volt, de ott nem tetszett a krómhatású gomb. A mezőny hátsó részét a két, Acertől származó (a másik a Packard Bell) masina nyitotta, a leggyengébbnek az MSI kényelmetlenül körkörösen érdesített és az Asus túl sima, rondán kattogó krómhatású gombos megoldását találtuk.

Monitor, hangszórók

Kijelzők terén alapvetően sok mindent megmértünk, szabadtéren is lefotóztuk a versenyzők képét, végül mégis eléggé általános következtetésekre jutottunk. A fényes kijelző szívás. Hiába a 200-250 cd/m²-es maximális fényerő és 300:1 körüli kontrasztarány, erősebb fényben tükörkén viselkedik az egész, ami hosszabb távon fárasztó. A maximális fényerőben és kontrasztban sem remekelő – amolyan közepes – Fujitsu és HP matt képernyőjét összehasonlíthatatlanul kényelmesebb volt nézni, ezeknél a monitoroknál a szabadtéri, napsütésben használat is teljesen reális volt.

Szabadban a tükrös monitorok mind így néztek ki...

Másodjára tizenegyszer meggyőződhettünk róla, hogy a TN+film panelek betekintési szöge nem valami tág. Ha valaki mellettünk ülve rápillant monitorunkra, nem fog korrekt árnyalatokat látni, az sem biztos, hogy egyáltalán bármit is leolvas róla. Mondjuk ez egy notebooknál nem is olyan vészes tulajdonság. Kellemetlenebbnek találtuk, hogy az arasznyi magas monitorokon függőlegesen torzulnak a színek, ha csak 5-10 centiméterrel magasabbról vagy alacsonyabbról nézzük őket. Ezen a téren minden monitor hasonlóan gyenge volt, van még hova fejlődni.

...a mattok pedig így

A harmadik dolog, amit régen tudtunk már, és most is igazolódott, hogy kalibrálás nélkül egy hajítófát sem ér a notebookmonitorok színbeállítása. Ha nem végzünk grafikával kapcsolatos munkát, akkor persze ez nem olyan zavaró, bár tény és való, hogy egy kalibrálatlan gépen megigazított családi fotók nyomtatás után szinte biztosan a várttól eltérő árnyalatokat mutatnak majd. Még jó, hogy kalibrálással mindegyik monitor közel tökéletesre belőhető. Mindegyiknél átlagosan 1 körüli delta E értéket kaptunk, a maximális eltérés pedig 3 delta E környékén mozgott. A legjobban az Asus K53T beállítása sikerült 0,9-es átlagos és 1,7-es maximális eltéréssel, de a legrosszabb Acer sem volt lényegesen gyengébb a maga 1, illetve 4,5-es értékével. Az alábbi táblázatban található az egyes notebook színprofilja. Megadtuk azt is, hogy a maximálisnál hány fokozattal alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat. Fontos tudni, hogy a színprofilok egy esetet kivéve a processzorba integrált grafikus maggal készültek. A kivétel a Packard Bell volt, melynek nincs IGP-je.

Hogyan szólnak a relatíve kedvező árkategóriába tartozó notebookok? Jellemzően vegyesen. Pár éve még nem volt igazán szempont egy notebook hangzása, de az utóbbi időben egyre több gyártó hív segítségül valamilyen hangszórós témában járatos vállalatot. Igaz, hogy elsősorban a drágább, multimédiás vasakat tápolják ilyen téren, de mezőnyünkben is akadt pár váratlanul jó darab, ugyanakkor volt pár gép, ami negatív meglepetést okozott.

Az MSI CX640-nek volt a legjobb hangzása, de csodát nála sem szabad várni

Az MSI és az Acer hangjában még a basszus tartomány jól érzékelhető nyomait is felfedeztük, pedig egy notebookban nem sok hely van kibontakoztatásához. Elfogadhatóan szólt még az Asus, a Dellnél viszont elkövették azt a hibát, amit a Lenovo is. Az egészen korrekt, nagy maximális hangerővel és némi basszussal is bíró hangszórókat előre, a csuklótámasz alá tették, ahol kezünkkel jól leárnyékoltuk a magasabb frekvenciákat. Felemelve a Dell jobban szólt az Asusnál, de asztalon visszaszürkült a Fujitsu, Samsung, Toshiba és Sony által képviselt, basszustalan, műanyag átlagba. Pedig a Sonytól azért többet vártunk. Nem lett volna rossz a HP, de sajnos rettentően dobozszerűen szóltak a basszusai. A leggyengébben az első hangszórós Lenovo és a minden bizonnyal előző generációs Acer csipogókkal operáló Packard Bell szólt.

Teljesítmény

Mai tesztünkben az egyes versenyzőkhöz nem feltétlenül kötődik teljesítményük. Ahogyan fejlődik, változik a piac, módosulnak a konfigurációk. Lehet, hogy az a gép, ami ma csak egy Core i3 processzorral vagy IGP-vel fért bele a 160 000 forintos keretbe, pár hónapon belül már Core i5-tel, és/vagy különálló VGA-val is megkapható majd. Alapvetően az aktuális Intel Huron River (mobil Sandy Bridge) és AMD Sabine (mobil Llano) platformokra épülő konfigurációkat választottunk, de a Samsung RV511-ben az előző generációs Intel Core i3 (Arrandale), a Packard Bell EasyNote TK-ban pedig a korábbi AMD Phenom II (Danube) is megmutatkozott, csak hogy lássuk, mire képesek a régi vasak. Grafikus kártyák terén lényegesen nagyobb volt a szórás. Mivel olvasóink fontosnak tartják a játékos teljesítményt, ezért igyekeztünk odafigyelni a VGA-ra, ahol lehetett, inkább nagyobbat választottunk a processzor és többi hardverelem rovására. Így sikerült két Radeon HD 6650M-et behozni a mezőnybe, melyek középkategóriásnak számítanak mobil vonalon, és lett Cross Fire-t támogató AMD-s vas is. Memóriából legalább 2 GB, merevlemezből legalább 320 GB-os volt a követelményünk, ezt a legtöbb gép túlteljesítette.

Fontosnak tartottuk továbbá a legalább kétéves garanciát, ezt páran (Dell, Fujitsu, Toshiba) eggyel túlteljesítették, az Acernél külön vettük meg a második évet, a Packard Bellnél viszont erre nem találtunk lehetőséget, így maradt az egy év. Korábban már említettük, hogy az esélyek kiegyenlítése végett a Windows 7-et is belevettük az árba. Amelyik géphez nem adtak, ott 24 000 forinttal (ennyibe kerül a Windows 7 Home Premium OEM verziója) olcsóbb konfiguráció után néztünk. Alábbi táblázatunk összefoglalja a főbb paramétereket és mérési adatokat.

[+]

Annak, aki esetleg nem tudná értelmezni a szintetikus tesztek mérési eredményeit, elmondjuk, hogy mindennapi használatban, internetezés, multimédiás tartalmak nézegetése, irodai alkalmazások futtatása közben nem sok eltérést tapasztaltunk az egyes versenyzők között. Talán a leggyengébb AMD A4-3300-as Asus és HP valamivel lomhábbnak tűnt a turbós Core i5-tel szerelt Lenovonál vagy az előző generációs, combos Phenom II-nél.

Szintetikus méréseinkben arra jutottunk, amit korábbi cikkeinkben is tapasztaltunk. Hogy a Phenom II X4 N970 nagyjából hozza a Core i5-2410M szintjét, az A6-3400-es APU pedig a Core i3-2310M magasságában, vagy picivel alatta teljesít, az előző generációs, magasabb órajelű Core i3-380M pedig szintén hasonló tudással bír, és a mezőnyt a kétmagos A4-es APU zárja. Memóriakezelésben az Intel Sandy Bridge architektúrája a nyerő, az AMD nem tudja felvenni vele a versenyt. Merevlemezek terén sem tapasztaltunk meglepő újdonságot. Nem a márka számít a percenként 5400-at forgó konkurensek között, hanem az adatsűrűség. Ennek megfelelően a nagyobb kapacitású tányérokkal operáló 750 GB-os a Packard Bellben a többi 500-640 GB-os fölé kerekedett, a 320 GB-os Fujitsu pedig a mezőny végére szorult.

Játékok terén már sokkal színesebb volt a helyzet, hiszen a Sandy Bridge korrekt, de nem éppen izmos IGP-jétől a 480 számolóegységes, középkategóriás Radeon HD 6650M-ig terjedt a kínálat. Értelemszerűen a legerősebb CPU-k egyikével párosított Radeon HD 6650M muzsikált a legjobban. A Packard Bell Phenom II X4-ével karöltve a notebookok 1366x768 pixeles natív felbontásán mind az öt játéktesztünkben bőven játszható sebességet produkált közepes felbontásban, ami kielégíti az alkalmi játékosok igényeit. Érdemes megnézni mellette az Asus K53T számait, ahol a lényegesen gyengébb A4-3300 APU a HD 6650M mellett. A négymagos Phenom II-vel összevetve látszik, hogy a kis kétmagos APU központi processzorban már ezen a szinten is kevés a játékhoz. Így hát hiába volt a sok számolóegységes és a közepes Radeon, azért nem lettek olyan jók az fps értékek, itt-ott a játszhatóság határának számító 30 alá esett az átlag.

[+]

Lényegesen jobban szerepelt az A6-3400 APU és Radeon HD 6470M kombinációja a Toshiba Satellite L750D-ben. Itt be lehetett kapcsolni a CrossFire-t, így összesen 480 számolóegység (320 az APU-ban és 160 a HD 6470M-ben) dolgozott együtt. Persze ez a felállás nem olyan potens, mint a HD 6650M, de így is csak egyszer csökkent 30 alá az átlag fps. Szintén AMD-féle CrosFire dolgozott a HP ProBookban, de az A4-3300-as APU 240 és a Radeon HD 6370M 80 számolóegysége a két gyengécske processzormaggal már nem sok mindenre volt jó, többnyire 30 alatti értékeket kaptunk.

Intel és NVIDIA vonalon a legerősebb vas a GeForce GT 520M volt Core i3-2310M társaságában az MSI CX640-ben. Teljesítménye nagyjából a HP és Asus közé sorakozott be. Valami kis jelképes játékra a Samsung RV511 GeForce 315M-je és a Sony VAIO E GeForce 410M-je is képes, de itt már inkább papíron létező funkcióról beszélhetünk, ami legfeljebb minimális grafikai részletesség és felbontás mellett tud 30 fps-t kipréselni. Önmagában a Lenovo G570-ben lévő Radeon HD 6370M sem éppen fényes, akárcsak az Intel erősebbik IGP-je. Ezen a téren az AMD lényegesen jobb alternatívákat kínál. Szerintünk a Toshiba versenyzőjében látott AMD A6-3400 és Radeon HD 6470M párosa adja az optimális teljesítményt, persze egy Radeon HD 6650M-mel még jobb lehet a helyzet. Sajnos, ebbe az árkategóriába a GeForce GT 540M már nem fér bele.

Hűtés

Nagyon lényeges szempont egy notebooknál a melegedés és zajszint. A közelgő télben ugyan jól jöhet a tenyér- és combmelegítő, de az állandó zúgást, morgást kevesen szívelik. Jó hír, hogy nyugalmi állapotban, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett egy kivétellel az összes versenyzőnk szépen csöndben, 20 dB-es zajszint alatt duruzsolt, ami csak halk környezetben (könyvtárban, jó nyílászárós, csendes környéken lévő szobában) hallható. Egyedül a vállalati környezetbe, minden bizonnyal zajos irodába szánt HP ProBook volt ennél hangosabb, de nála is csak 22 dB-t mértünk. Melegedés terén sem volt ekkor gond, minden gépen 30-35 °C közötti, legfeljebb langyosnak mondható értékeket kaptunk, csak a Dell alja volt valamivel melegebb, 37 °C-os.

A processzort megterhelve már nagyobb különbségeket tapasztaltunk. Voltak olyan laptopok, amelyek azonnal melegedni kezdtek, mások hangosodtak, megint mások mind a kettőt csinálták, és volt olyan is, ami egyiket sem. Nagyjából 15 perc hajtás után viszont mindegyik beállt egy stabil szintre, végül fél óra CPU gyötrés után vettük elő újra a hő- és hangmérőt. A legcsendesebbnek 20 dB-es, majdnem némasággal a Samsung RV511 bizonyult, de az Asus K53T (22 dB), Fujitsu Lifebook A531 (23 dB), Dell Inspiron N5110 (23 dB) és a komoly hardverrel bíró Packard Bell EasyNote TK (24 dB) sem volt hangos, sőt kimondottan csöndesnek neveznénk őket. A skála másik végére a Toshiba Satellite L750D helyezkedett, melynek 31 dB-es zajszintje csendes környezetben már kimondottan zavaró volt. A többi versenyző 26-28 dB között végzett, ami még elfogadható.

Akkor lesz teljes a kép, ha megnézzük, milyen hőmérsékletek tartoznak a zajszintekhez. A csendes Asus hűs is maradt, billentyűzetén 36, alján 38 °C-ot mértünk, ami kis jóindulattal még langyosnak nevezhető. A 20 dB-es Samsung, illetve a szintén csendes Dell alján ölbe véve már zavaró, 45 °C-ot mértünk, és a komoly hardveres Packard Bell is hasonlóan felmelegedett. A leghűsebb, a 35 °C-nál alig melegebb Acer és HP lett, melyek hűtését 27, illetve 28 decibellel az átlagosan zajosak közé soroltuk. A Lenovo G570 volt az a gép, ami viszonylag hangos, 28 dB-es hűtése ellenére eléggé felmelegedett, billentyűzetén és alján is 40 °C-ot mértünk.

Játék közben többnyire nem sokat változott a helyzet, a mezőny döntő többsége nem hangosodott tovább, felületük egy-két Celsius-fokot melegedett. Az eddig csendes Asus viszont az átlagosak 28 dB-es szintjére zajosodott, burkolata pedig alul és felül is 40 °C fölé melegedett – beindult a Radeon HD 6650M. A legmagasabb értékeket a továbbra is leghalkabb Samsung RV511-en mértük, alja megközelítette az 50 °C-ot, ami ölbe véve már nagyon kellemetlen, de a 45 °C-os billentyűzet tapogatása sem valami felemelő érzés. Hűtés szempontjából legkevésbé a Lenovo G570-nel voltunk megelégedve, ami 30 dB-es zajszintje ellenére is 43, illetve 46 °C-ig melegedett. Érdekes, hogy a Toshiba Satellite L750D játék közben lényegesen csendesebb volt, mint amikor csak a CPU-ját terheltük.

Merevlemez melegedésben szinte minden gép rendben volt. Félórás terhelés alatt csak a Samsung RV511-nél mértünk 45 °C-nál magasabb, egészen pontosan 49 °C-os értéket. Itt már nem sok tartalék maradt a mobil winchesterek rendszerint 55-60 °C-os maximális üzemi hőmérsékletéig. Az Acer, Fujitsu és HP versenyzőjénél picivel 40 °C alatti értéket kaptunk.

Akkumulátoros üzemidő és fogyasztás

Végül, de nem utolsósorban a notebookok fogyasztásával is foglalkoztunk. Szokásos, három forgatókönyvünkben vizsgáltuk meg a versenyzőket. Először minden energiagazdálkodási funkciót be, a vezeték nélküli hálózati eszközöket pedig kikapcsoltuk, és egy szöveges állományt pörgettünk. Másodjára közepesre vettük a fényerőt, és egy Full HD filmet néztünk. A harmadik körben maximálisra kapcsoltuk a teljesítményt és a vezeték nélküli hálózati eszközöket, miközben egy 3D-s alkalmazás futott, emellett a processzort és merevlemezt is terheltük. Megvizsgáltuk még, mennyi idő alatt tölt fel az akkumulátor. Mivel az Asus K53T kivételével minden résztvevőnk hatcellás, 48 wattórás akkut kapott, így az alábbi táblázatban látható üzemidők közvetlenül összevethetőek.

Nem meglepő, hogy az Intel Core i3-mal, különálló VGA nélkül érkező versenyzők produkálták a legjobb számokat. Nyugalomban több mint hét órát, videóval majdnem négy és felet, teljes terheléssel pedig közel másfél órát mentek. A Dell és az Acer mellé viszont oda tudott állni a GeForce GT 520M-mel ellátott MSI, ami azt mutatja, hogy a kis GeForce fogyasztásban nagyon jó, és az őt teljesen lekapcsoló Optimus technológia is kiválóan működik. Érdekes, hogy az Acerhez és Dellhez hasonlóan Core i3 + IGP-s kevesebb ideig bírta.

Nyugalomban és videóban az A4-3300-as APU-val és kis Radeonnal ellátott HP sem volt sokkal gyengébb az inteles élmezőnynél, nagyobb akkumulátora révén pedig az Asusk K53T is közel teljesített hozzá. Picivel lemaradt mögöttük az előző generációs kis GeForce-ot és Core i3-at használó Sony, és nagyjából ezen a szinten mozgott az A6-3400 APU-val és Radeon HD 6470M-mel ellátott Toshiba.

A mezőny végére azok a notebookok kerültek, melyekben nem oldották meg a különálló grafikus kártya lekapcsolását. A Samsung RV511 emellett előző generációs Core i processzort kapott, ami még nem annyira takarékos, mint a legújabb modellek. Hasonló a helyzet a Phenom II X4-gyel és Radeon HD 6650M-mel ellátott Packard Bellnél is, ami a legéhesebb gépnek bizonyult. Itt nincs a CPU-ban GPU, szóval a közepes Radeon mindig dolgozik. Fény derült arra is, hogy hangos hűtése ellenére miért melegszik annyira a Lenovo G570. A Core i5 IGP-je nem igazán tud a kis Radeon HD 6370M-mel együttműködni. Itt minden bizonnyal nincs az Optimushoz vagy tisztán AMD-s rendszerekhez hasonlóan jól dolgozó lekapcsoló eljárás.

Érdemes megtekinteni fenti táblázatunkat, ahol az üzemidőket és akkumulátorok méretét ismerve kiszámoltuk az egyes helyzetek átlagos fogyasztását. A Core i3 processzorral ellátott gépek 7 watt körüli nyugalmi fogyasztást tudnak, aminél az AMD riválisok 9 wattja sem sokkal rosszabb, a korábbi platformok és az Intel-AMD kombinációs Lenovo pedig már 10 vagy több wattot kér. Videózásnál is ez a két watt volt az Intel és AMD aktuális platformjai között, a régiek itt, és a rendszerint 35 wattos maximális fogyasztás terén is lemaradtak.

Értékelés - általánosan

Mielőtt minden versenyzőről szólnánk pár sort, levonhatunk néhány általános következtetést a 160 000 forintos, 15,6 hüvelykes notebookokról. A megjelenés teljesen szubjektív dolog, vásárlás előtt lehetőleg nézzük meg élőben a potenciális befutókat, mert a fotók nem tudnak visszaadni minden részletet. Minőség terén ebben a kategóriában ma már nincs nagyobb probléma egyik gyártónál sem, a billentyűzet kialakítására, horpadására és a csatlakozók elosztására viszont oda kell figyelni. Alapvetően érdemes lehet egyes gyártók vállalati felhasználásra szánt modelljeit is megnézni, mert ezek a maszívabb gépház mellett rendszerint matt kijelzőt kapnak, ami sokkal kellemesebb a konzumer gépek fényesénél. Egyénként az olcsó és energiatakarékos TN+film kijelzők között ebben a kategóriában nincs túl nagy különbség, és ez igaz az akkumulátorokra is, 48 wattóra a standard, ettől ritkán térnek el a gyártók.

A vállalati felhasználásra szánt modellek rendszerint komolyabbak, masszívabbak

Idén abban az érdekes helyzetben vagyunk, hogy az AMD és az Intel is új architektúrát mutatott be, a kereskedők pedig kicsit túlvállalták magukat, szóval bőven van választék az előző generációs megoldásokból is. A 160 000 forintba lazán beleférhet olyan összeállítás, amivel már korrektül lehet játszani. Ezen a téren az AMD új A6-os APU-jával és valami kisebb vagy akár közepes, HD 6000-es családba tartozó grafikus kártyával ellátott gépeket ajánljuk. Igaz, hogy az Intel i3 és i5 processzorai valamivel erősebbek, de a hozzájuk járó IGP és kis GeForce-ok eléggé vérszegények. Amit nagyon nem ajánlunk, az az Intel processzor mellé AMD grafikus kártya. Ha pusztán a nyers erő számít és nem fontos az akkumulátoros üzemidő, akkor az előző generációs Phenom II X4 is jó alternatíva, mert kifutóban van, így közepes Radeonnal sem drága. Ami az egyéb komponenseket illeti, a 4 GB RAM és 500 GB-os merevlemez, illetve Wi-Fi és Bluetooth adapter ma már ugyanúgy alapkövetelmény 160 000 forintért, ahogyan a HDMI kimenet, ezt szinte miden gép tudja. Esetleg az USB 3.0 meglétét érdemes még szem előtt tartani.

Akár két USB 3.0 csatlakozót is kaphatunk

Hűtés és zajszint területén jelentős különbségek vannak az egyes modellek között. Sajnos ez olyan terület, amit nem lehet szaküzletben kipróbálni, a tesztekre, részben elfogult tulajdonosok véleményére lehet csak hagyatkozni. Általában érvényes, hogy a vállalati felhasználásra szánt gépek hangosabbak a konzumereknél, de alig melegszenek. Azt érdemes megfigyelni, hogy az adott modell magasabb árkategóriában milyen konfigurációban kapható. Ha erős processzorral és grafikus kártyával is létezik, akkor sejteni lehet, hogy aránylag hangos, esetleg közepesen zajos lesz, de hűs marad, mert a nagy vashoz méretezték a hűtését. Jó példa volt erre mai tesztünkben az Acer Aspire 5755, ami GeForce GT 540M-mel és Core i7-tel is elérhető, Core i3-mal és IGP-vel pedig alig melegedett.

Az Acer Aspire 5755 hűtését komoly hardverhez méretezték, tesztkonfigurációnk alig melegítette fel

Ha vásárlásra adja a fejét az ember, akaratlanul is megnézi, mit kaphat kicsivel több és kicsivel kevesebb pénzért. Mai mezőnyünkben több versenyző hivatalos ára jóval a megcélzott 160 000 forint alatt volt. Komoly, 24 000 forint körüli spórolást jelent például a Windows elhagyása. Hasonlóan költségcsökkentő tétel a rövidebb, egyéves garancia, amit viszont csak az Acer és a hozzá közel álló Packard Bell alkalmaz. Mi erősen ellenezzük ezt a húzást, hiszen egy laptop, különösen olyan, amit sokat hurcolnak, komoly fizikai behatásoknak van kitéve, botorságnak tarjuk a garancián való spórolást.

A Packard Bell csak egy év garanciát ad gépeire, bővítési lehetőség nincs

Erősen megfontolandó lehet a további ezresek kiadása. Az Acer Aspire 5755 például 165 000 forintért (igaz csak egy év garanciával) megkapható a Core i3 processzor mellett elég komoly, GeForce GT 540M grafikus kártyával, sőt Windows nélkül ebbe már a Core i5 CPU is belefér. Szintén kecsegtető az Asus K53T azon modellje, amiben A6-3400 APU és Radeon HD 6650M grafikus kártya van, ugyanis vételára 180 000 forint körül alakul, és itt már működik az APU-ban az integrált és különálló VGA közötti CrossFire. A többi gyártónál is lehet kisebb felárért lényegesen többet kapni, kérdés, hogy szükség van-e erre a többletre.

Értékelés – Acer, Asus, Dell

Rettenetesen nehéz értékelni egy ilyen nagy mezőnyt, mint ami ma összejött, hiszen rengeteg – köztük több szubjektív – tényezőt figyelembe kell venni, ráadásul ezek minden potenciális vásárlónál más-más súllyal számítanak. Először arra gondoltunk, hogy az egyes képességeket pontozzuk, és amelyik notebook a legtöbb pontot kapja, az lesz a győztes. De hát hogy lehet az ügyetlen formatervet például a melegedéssel vagy kiváló billentyűzettel egy lapon emlegetni? Végül úgy döntöttünk, minden notebookról leírjuk véleményünket ábécésorrendben, majd azt is, mi melyiket választanánk és miért. Mielőtt belekezdenénk, itt egy szép nagy táblázat, amiben szerepel a résztvevők specifikációja és az általunk kimért eredmények.

[+]

Acer Aspire 5755

Az Aspire 5755 akkor lehetne igazán jó gép, ha egy kicsivel többet költenénk rá. Mivel az alap, egyéves Acer garanciát két évre bővítettük, a 160 000 forintos keretbe csak IGP fért a Core i3 mellé, miközben 15 000 forinttal többért már van GeForce GT 540M, amivel mezőnyünk legjobbja lehetne grafikában. Így legalább akkumulátoros üzemidőben remekelt, és a diszkrét VGA-ra méretezett hűtés miatt az átlagnál valamivel kisebb zajszintet és hőmérsékleteket produkált. Szintén jónak találtuk az Acer billentyűzetét és touchpadját, hangzásban ugyancsak a mezőny élére sorolható az MSI elé. Valahogy a belső formatervével nem tudtunk azonosulni, a fedél pedig igazi ujjlenyomatmágnesnek bizonyult, viszont a legnagyobb szögben nyitható.

Pró: kellemes beviteli eszközök és hangzás, nem túl hangos és hatékony hűtés, jó akkumulátoros üzemidő, USB 3.0
Kontra: fényes fedél, és kissé szedett-vedett formaterv, alapárban csak egy év garancia, gyenge hardver

Asus K53TA

Az Asus K53TA az Acerre hasonlít konfiguráció terén. Sokkal jobban járnak a vásárlók, ha a miénknél drágább, A6-3400 processzorral szerelt verziót választják. Esetünkben az A4-3300-zal ugyanis az AMD nem oldotta meg CrossFire-t, és a kis kétmagos processzor lemaradása hétköznapi felhasználásban is feltűnhet azoknak, akik figyelnek. Játékban az A4-3300 és Radeon HD 6650M párosa is szépen helytállt, igaz itt-ott úgy éreztük, a CPU szűk keresztmetszet. Többieknél nagyobb akkumulátora révén a K53TA a nagyobb VGA dacára sem maradt le akkumulátoros üzemidőben, a processzort hajtva pedig halk és hűs maradt. Nem igazán tetszett az Asus K-s formaterve, és sajnos a gyártóra jellemző gyenge touchpadot is megkaptuk a kattogós, olcsó, krómhatású gombokkal. Billentyűzet és hangzás terén közepesnél jobbnak véltük a K53TA-t, kár, hogy a B53 gombjainak csak formáját, kellemesebb anyagát nem kapta meg. Szót érdemel még az Asus 30 napos pixelgaranciája. Ha csak egyetlen hibás képpontot is találunk a vásárlás után eltelt 30 napban, cserélik a notebookot.

Pró: erős VGA, USB 3.0, nagy akkumulátor, 30 napos pixelgarancia
Kontra: gyenge CPU és CrossFire hiánya, gyenge touchpad, nem valami látványos formaterv, kicsit drágábban lenne igazán jó

Dell Inspiron N5110

Alapvetően haragszunk a Dellre az Inspiron N5110 miatt, ugyanis látszik rajta, hogy olyan csapat csinálta, aki nem ma kezdte a notbookgyártást, olyan részleteket fedeztünk fel – például a kiváló touchpad és elsőrangú csatlakozóelosztás –, amit a konkurensek meg sem tudnak közelíteni. Ezeket viszont agyoncsapták egy szerencsétlen külalakkal, amin azért cserélhető fedlappal némileg javítani lehet, de a billentyűzete szégyenletes, csendes hűtését pedig örömmel cseréltük volna hangosabbra, ha jobban hűti a gépházat és merevlemezt. Felemásra sikerült a gép hangzása. Hangszórói jól szólnak, de előre tették őket, ami sokat ront az összképen. Dicséretes, hogy volt tesztgépünkön két USB 3.0 és egy eSATA csatlakozó, Intel Wi-Fi adaptere lévén támogatja a vezeték nélküli monitoros WiDi technológiát, a hároméves garancia is örvendetes, de a 160 000 forintos árba nem fért bele a Windows, szóval lényegében egy 184 000 forintos gépről beszélünk, amibe a Core i3 mellé csak IGP jutott, bár így az akkumulátoros üzemidő elég jó lett.

Pró: csatlakozók elosztása kiváló, a touchpad elsőrangú, halk hűtés, jó akkumulátoros üzemidő, két USB 3.0 és egy eSATA, 3 év garancia
Kontra: nem valami szép formaterv, gyenge billentyűzet, csak IGP a CPU mellett, melegszik, nem fért bele a 160 000 forintba a Windows

Értékelés – Fujitsu, HP, Lenovo, MSI

Fujitsu Lifebook A531

Egy gond van a Fujitsu notebookjaival: még a Siemensszel közös időben sikerült a filléres Amilo szériával nagyon elrontani a nevét. Sajnos sokakban elég erősen él a negatív élmény, amit nagyon olcsón beszerzett, annak megfelelő minőségű gépükkel szereztek. Ilyen alapokra pedig iszonyat nehéz olyan gépeket építeni, mint a Lifebook A531. Ez ugyanis egy valamennyire kisvállalati masina matt kijelzővel, ExpressCard bővítővel, sőt belsejében egyedüliként egy üres mini PCI Express foglalatot találtunk, és a Dellhez hasonlóan Intel Wi-Fi adaptert kapott, így támogatja a WiDi vezeték nélküli monitorkapcsolatot. Sajnos nem jellemző rá az ilyen gépek átlagosnál jobb billentyűzete és touchpadja, mindkét területen közepes, akárcsak hangzása, formaterve pedig nem valami megnyerő. Emellett kifogásolható, hogy a mezőny legkisebb merevlemezével és memóriájával rendelkezik, nincs dedikált grafikus alrendszere, viszont fogyasztása és hűtése ezáltal kiváló, halk, ráadásul három év garancia vonatkozik rá.

Pró: matt kijelző, 3 év garancia, halk, jól bírja akkuról
Kontra: gyenge hardver, komoran unalmas formaterv, múltja miatt nem éppen bizalomgerjesztő a márka

HP ProBook 4535s

Mezőnyünk egyetlen igazán vállalati felhasználásra szánt résztvevője a ProBook 4535s volt, ez külsőre azonnal látszott is rajta. A többiek ívei és mintái helyett itt határozott éleket és ugyan vékony betétekből kialakítva, de mégis fém felületeket kaptunk kívül-belül. Ehhez jött még a többieknél masszívabb gépház és billentyűzetalap, no meg a matt kijelző, szóval érzésre a HP a konkurensek fölé emelkedett. Vállalati szférába szánt tulajdonság, hogy a hűtés az átlagosnál hangosabb, cserébe szinte egyáltalán nem melegszik a gépház. Ahogyan az ilyen gépekhez illik, a ProBookra három év garancia vonatkozik. Hardverben már nem volt ilyen rózsás a helyzet. Az A4-3300-as AMD APU a mezőny leggyengébbike, és hiába lehet vele CrossFire-be kötni, a Radeon HD 6470M így sem nagyon hozott játékra alkalmas teljesítményt. Érdemes megnézni, hogy a Toshiba ugyanezzel a VGA-val, de erősebb APU-val mennyivel jobb volt ezen a téren. Külsőre tehát a ProBook 4535s nagyon jó, belsejébe viszont egy erősebb APU kellene, ami extra kiadást jelent.

Pró: nagyon komoly és igényes kivitelezés, matt kijelző, kategóriájában élvonalbeli billentyűzet, hűs gépház, USB 3.0, Express Card, 3 év garancia
Kontra: gyenge processzor, hangos hűtés, nem jó a csatlakozók elhelyezése

Lenovo G570AH

Ennél a gépnél mondhatjuk, hogy mi is és a Lenovo képviselete is hibázott, akik hozzánk ezt a gépet küldték. Jól látható a G570AH külsején, hogy az IdeaPad széria alá tartozik, eléggé komorra, olcsó hatásúra sikeredett kívülről, belül azért rendben van a fémborítással és kategóriájában nagyszerű billentyűzettel, de az IdeaPadok sokkal kellemesebbek megjelenésben. Hardverben sikerült kicsit melléfogni, az erős Intel processzor mellé nem bizonyult jó választásnak az AMD grafikus kártya, ezt az akkumulátoros üzemidő és melegedés is megszenvedte, ráadásul játékban sem sikerült maradandót alkotni. Az erős processzor önmagában nem sok mindenre jó, általános használat közben ez a Core i5-ös rendszer nem tűnt fürgébbnek a Core i3-as vagy AMD A6-os konkurenseknél.

Pró: kategóriájában kiváló billentyűzet, 4 db USB és egy eSATA jó elrendezésben,
Kontra: olcsó hatású külső, rossz CPU-GPU párosítás, ami ront a fogyasztáson és hűtésen, gyenge hangzás

MSI CX640

Olyan a jó billentyűzetes MSI notebook, mint a fehér holló. Sajnos a CX640 is fekete ezen a téren, mai mezőnyünk legrosszabb, horpadós, akadós, határozatlan nyomáspontú megoldását prezentálta. Touchpadját is sikerült eltolni, a körkörös rovátkázás nekünk nagyon nem jött be, megnehezítette a használatot. Bele lehetne még kötni a csatlakozók kiosztásába, hogy a HDMI összetéveszthető a bal USB-kkel, de ezt szerintünk bőven ellensúlyozza a két USB 3.0 aljzat. Ki kell emelni az MSI versenyzőjének hangját, ami a legjobb volt a mezőnyben, persze ezt egy közepes füles is lazán lekörözi. Hardverben nagyon jól összeválogatták a CX640-et. A Core i3 mellett a kis GeForce GT 520M már koca játékhoz is bőven elég erős, emellett alig van fogyasztásuk, ezért a 48 Wh akkuval is sokáig bírta. Egyébként külső méreteit tekintve ez volt a legnagyobb akku, kár, hogy nem combosabb. Lehetett volna halkabb a hűtés, de legalább nem melegedett a gépház.

Pró: korrekten összeválogatott hardver, két USB 3.0, kategóriájában vezető hangzás, jó fogyasztás és melegedés
Kontra: rettenetes billentyűzet és touchpad, lehetne egy kicsit halkabb

Értékelés – Packard Bell, Samsung, Sony, Toshiba

Packard Bell EasyNote TK

Mai tesztünk teljesítménybajnoka a Packard Bell EasyNote TK lett. Nem ez az első eset, hogy a néhány éve Acerhez tartozó vállalat árkategóriájában egészen komoly izomerőt produkál, látunk már tőle Core i3-mal és GeForce GT 540M-mel szerelt megoldást is nem sokkal 160 000 forint fölött. Az igazat megvallva, mai versenyzőnk is drágábbnak számít a megcélzott árszintnél, ugyanis csak egy év garancia vonatkozik rá, nálunk pedig legalább kettő lenne az elvárás. Sajnos a Packard Bell esetében nem találtunk bővítési lehetőséget. Visszatérve a hardverhez, bizony, a komoly izomzatnak van hátulütője is, a nagy étvágy és melegedés. Mai mezőnyünkben a Packard Bell hozta a legrövidebb akkumulátoros üzemidőket, és a legjobban melegedett, ugyanakkor hűtése halk volt. Külső megjelenésén érezni, úgy csinálták meg, hogy ne igazán tudjon versenyre kelni a vele azonos alapokra épülő Acerrel. Az erezetes mintázat jó ötlet, de a felhasznált, olcsó műanyagból elkészítve meglehetősen bazári hatást keltett. Billentyűzetben és hangszóróban az EasyNote TK az Acernél levetett, előző generációs megoldásokat kapta, nincs rajta USB 3.0 csatlakozó sem, viszont merevlemeze a legnagyobb és leggyorsabb volt. Nagyon érdekes lehet majd ez a masina felfrissített AMD platformmal.

Pró: a legerősebb hardver a mezőnyben, legnagyobb merevlemez, halk
Kontra: olcsó hatású külső, csak egy év garancia az árban, melegszik, rövid akkumulátoros üzemidő, gyenge hangzás

Samsung RV511

Mire tesztünk megjelenik, ebből a notebookból már az utolsó darabokat fogják árulni, jó eséllyel valami nagyon barátságos, akciós áron. Már ma is 150 000 környékén kapható, így a mezőny relatív legolcsóbbika. Megjelenése szerintünk teljesen rendben van, a Samsung rövid notebookos pályafutása alatt nagyon sokat fejlődött. Nekünk kifejezetten bejött a kétszínű, rovátkált fedél, belül szolid, erős közepes billentyűzetet, touchpadot és hangszórókat találtunk, a gépház összeszerelési minőségére sem lehet kifogásunk – bár utóbbi érvényes a konkurensekre is. Hardverben egyértelmű, hogy a kifutó RV511 le van maradva a többiekhez képest, ez elsősorban soványka GPU-ján látszik. Persze küszöbön a Samsung új, egészen ígéretes, hármas sorozata, aminek igyekszünk majd 160 000 forint környéki képviselőjét megnézni.

Pró: kellemes külső megjelenés, kedvező ár, szolidan erős közepes részletek, különösen halk
Kontra: vetélytársainál elavultabb hardver, gyenge VGA, melegszik

Sony VAIO E

Egyfajta mítosz lengi körül a Sony VAIO notebookjait. Ügyesen csinálja a gyártó, mert nem megy le az abszolút legalsó kategóriába, így nem kell bevállalnia túl nagy kompromisszumokat, nincs gyenge gépe, ami rombolná a márkanevet. Mai tesztalanyunk a már-már netbooknak nevezhető apróságok mellett az egyik legolcsóbb Sony laptop, ezért nagyon kíváncsiak voltunk, mennyit tud átadni abból az állítólagos VAIO érzésből. Bizony, a japánok tudnak valami, mert az E sorozat külső megjelenése látványra és érzésre is sokkal kellemesebb volt a konkurenseknél. A többi versenyző mellett egy kategóriával komolyabbnak hatott még fehérben is. Nagyon mutatós a fedele, csuklótámasza, ugyan a többiekhez hasonlóan horpadós, de kellemes billentyűzetet, nagyon jól használható touchpadot kapott, hangban viszont a bemutatott átlagos szintnél többet vártunk egy Sonytól. Szintén rendben volt a VAIO hűtése, átlagos, felvállalható zajszint mellett kellemesen hűs maradt. Tényleg ennyivel többet tud a Sony? Nem feltétlenül. A külsőre fordított extra erőforrásokat a belsőn spórolták meg. A Core i3 processzor mellé telepített, előző generáció GeForce 410M grafikus kártya eléggé harmatos, nincs USB 3.0 csatlakozója, a mezőny legkisebb akkumulátora pedig az átlagosnál gyengébb üzemidőt eredményezett, ráadásul feltöltéséhez három órára volt szükség.

Pró: nagyon igényes megjelenés és beviteli eszközök, valóban VAIO érzés, korrekt hűtés
Kontra: nem túl komoly hardver, gyenge akkumulátor lassú töltéssel

Toshiba Satellite L750D

Többet vártunk a Toshiba Satellite L750D-től. A gyártóra korábban jellemző volt a nagyszerű billentyűzet, most ebben a modellben viszont elég halvány megoldást kaptunk, ellenben a touchpad egészen jónak bizonyult. Tudni kell, hogy a Satellite L széria fölött van még egy konzumer sorozat, az A, a jobb billentyűzet és korrekt (rendszerint Harman/Kardon) hangszórók ahhoz járnak, no meg a magasabb ár is. Formára szerintünk az L750D amolyan átlagos, nincs lényeges hibája, de extrája sem. Fényes, de okosan megválasztott mintája miatt nem látszanak rajta az ujjlenyomatok. Kicsit eljátszhattak volna még a csatlakozók elosztásával. A jobb első, zsúfolt USB-k után nem valami mutatós a modem vak csatlakozója, balra pedig a HDMI-t minduntalan USB-nek néztük és pendrive-ot nyomogattunk bele. Dicséretet érdemel a hardvert összeállító csapat. Az A6-3400-es APU a kicsi, Radeon HD 6470 grafikus kártyával is egészen jó játékos teljesítményt mutatott, amiben a bekapcsolható CrossFire-nek is része volt. Érdemes összevetni játékos teljesítményét a Core i3 és GeForce GT 520M párossal ellátott MSI-vel, mert lényegében az a konkurens alternatíva. A Starcraft II kivételével mindenhol az AMD megoldás volt jobb. Érdekesnek találtuk, hogy a processzort maximumra terhelve hangosabb volt a Staellite L750D, mint játék közben. Fontos kiemelni még, hogy a Toshibára három év garancia vonatkozik.

Pró: jól összeválogatott hardver, USB 3.0, 3 év garancia
Kontra: váratlanul gyenge billentyűzet, csatlakozók kiosztása lehetne jobb

Prohardver ajánlása

Ha nekünk kellene a 160 000 forintos árkategóriában választanunk, akkor minden bizonnyal arra szavaznánk, hogy rászánunk még kb. 20 000 forintot a notebookvásárlásra. Minden gyártónál érezhető, kompromisszumokra volt szükség ahhoz, hogy beleférjen a keretbe, valaki itt, valaki amott tett engedményeket. Ha a külső megjelenést, használhatóságot tartjuk szem előtt, akkor a HP ProBook 4535s-et és a Sony VAIO E-t ajánlanánk. A vállalati körökbe szánt HP fémfelületei, szigorú, de nem komor vonalvezetése, konkurenseinél jobb minőségérzete, matt kijelzője, élvonalba tartozó billentyűzete és touchpadja, illetve 3 éves garanciája miatt érdemel ajánlott címet, igaz processzora nem egy világbajnok, hűtése pedig elég hangos. A Sony versenyzője nagyszerű megjelenése és szintén korrekt minőségérzete, valamint kellemes beviteli eszközei miatt ajánlott. Kár, hogy nem kapott tisztességesebb grafikus alrendszert és hangszórókat, illetve az USB csatlakozók jobbra előre pakolása sem tetszett.

Nekünk a HP ProBook 4535s...

Ha a teljesítményt tartjuk szem előtt, akkor a Packard Bell EasyNote TK a nyerő. Igaz, hogy a Phenom II X4 soha nem tartozott az abszolút erőgépek közé, de most pályafutása végén, ebben az árkategóriában a Radeon HD 6650M társaságában nagyot alakított. Nyilván fogyasztásban és melegedésben nem tudja felvenni a versenyt a modernebb konkurensekkel, illetve a Packard Bell hivatalból egy lépéssel az Acer mögött halad, de nekünk az ereje miatt tetszett. A legokosabb hardverkörítést a Toshiba Satellite L750D-ben kaptuk. A nagyobb, A6-3400-es AMD APU hozta a kategóriát uraló Core i3-ak tudási és fogyasztási szintjét, a kis Radeon HD 6470M-mel kiegészítve CrossFire-ben pedig játékhoz is elégnek bizonyult. Ennek fényében a Toshiba gép gyenge billentyűzete és átlagos megjelenése ellenére is tetszett. Nem szabad elfelejteni, hogy három év garancia vonatkozik rá.

...és a Sony VAIO E jött be legjobban

Két notebookot emelnénk még ki, melyek ugyan ebben a kategóriában nem nagyon jeleskedtek, de egy picivel többet rájuk költve konkurenseik fölé emelkedhetnek. Az IGP-s Acer Aspire 5755-nek kiváló billentyűzete és hangzása ellenére nem jutott babér, de a Radeon HD 6650M-et lazán átugró GeForce GT 540M-mel 180 000 forint körüli áron igencsak érdekes alternatíva. Ugyanez mondható el az Asus K53TA-ról is, mely nem éppen szépségbajnok, de picivel a mi árkategóriánk fölött elérhető AMD A6-3400 és Radeon HD 6650M kombóval, ami CrossFire-t bevetve szintén kellemes játékélményt nyújt.

HP ProBook 4535s Sony VAIO E	Packard Bell Easynote TK Toshiba Satellite L750D

rudi

A tesztben szereplő notebookokat az alábbi cégek bocsátották rendelkezésünkre:
– Asus K53TA és Packard Bell Easynote TK: Expert Zrt.
– HP ProBook 4535s: Ramiris Europe Kft.
– MSI CX640: HRP Hungary Kft.
– Acer Aspire 5755, Dell Inspiron N5110, Fujitsu Lifebook A531, Lenovo G570, Samsung RV511, Sony VAIO E, Toshiba Satellite L750D: hazai képviseletek.