Második nap: eljött a próba ideje!
Elérkezett végre a reggel, amire már mindenki várt: kipróbálhattuk egy bécsi gyalogtúra során az Olympus E-P3 masinát és az új objektívek egy részét valós körülmények közepette. Reggel fél kilenckor gyülekeztünk a szálloda halljában, ahol mindenki csatlakozott az előzőleg egyeztetett csoportjához. A csoportok körülbelül nyolc-tíz újságíróból és két-három vezetőből álltak. Nekünk egy fiatal helyi lány jutott, mint túravezető, valamint Jörn Fandrey, aki a gépekkel kapcsolatos kérdéseinkre próbált válaszolni (tőle lehetett menet közben másik objektívet, akkut, keresőt és egyéb kiegészítőket kérni). Alapkiépítésben mindenki egy E-P3 vázat és egy 14-42 mm F3.5-5.6 II R MSC kitobjektívet kapott.
Az időjárás kedvező volt, hétágra sütött a nap (a cikk írója szépen le is égett szabadon figyelő bőrfelületein – aú), felhők sehol. A szervezők úgy tervezték gyalogtúránkat, hogy annak több stációja legyen, ahol meg tudunk kicsit pihenni, tudunk beszélni olyan emberekkel, akik PEN felhasználók (ismételten: egyikőjük sem profi fotós!). Gyakorlatilag mindenki vadul kattintgatott, próbálgatta a gép tudását, de amint tudomásunkra jutott, hogy lehet a kapott objektív mellett másikat is kérni, úgy vad cserélgetésbe kezdtünk. Nekünk sikerült megkaparintani a 12 mm F2 objektívek egyikét (összesen hármat hozott magával a csoportvezető, ez hiba volt...), ami végül majdnem végig a gépen maradt.
Az Olympus E-P3 általános működési sebessége nagyon gyors. Minden nyomkodást, tapizást (érintésérzékeny kijelző) azonnali cselekvés követ. Itt meg kell jegyezni, hogy az érintőképernyő ugyan lezárható, de ez a lezárás könnyen fel is oldódik magától. Nyakban hordva a gépet, ha az hasunkhoz ér a hátoldalával, akkor az a kis felület is nyomást érzékel, amivel megakadályozhatjuk a véletlen működésbe lépést, így egy idő után azt vettük észre, hogy a fényképezőgép önállóan kezdte el megörökíteni a környezetét. És ezt így hogy? Nos, az érintőképernyő segítségével kijelölhetjük a használni kívánt AF mezőt, de az exponálás is történhet a kioldó megnyomása nélkül – és pontosan ez történt.
Optimális körülmények között (napsütés, kontrasztos téma, az újfajta objektívek egyikével használva) az AF valóban nagyon gyors és pontos, de véleményünk szerint nem gyorsabb, mint például a Panasonic DMC-GH2-é. Nem állt módunkban pontos összehasonlító méréseket végezni, de érzésre az előző mondat eredményére jutottunk. Ez egyébként egyáltalán nem rossz, hiszen az említett konkurens gép rendelkezik jelenleg a leggyorsabb AF rendszerrel a mezőnyben. Sötétben, kedvezőtlen körülmények között az élességállító rendszer sebessége sokat veszít lendületéből, de köszönhetően a beépített AF segédfénynek az esetek nagy részében legalább pontos marad. A követő AF is szépen dolgozik, jóval pontosabb és „ragadósabb”, mint a korábbi megoldások, de még mindig nem vetélytársa a profi rendszereknek (de nem is ez a cél, nem az a célcsoport).
Szerencsére épp volt kéznél egy régi E-P1 fényképezőgép, így meg tudtuk nézni, hogy az új 12 mm-es objektív hogyan viselkedik a vázon. Meglepő volt az eredmény: az új optika a régi váz AF sebességét is elég rendesen felturbózta. A nagy kapkodásban sajnos elfelejtettük az új kitobjektívet is kipróbálni, de azt majd tesztünkben pótoljuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
