Bevezető
A nemrégiben bemutatott 22 colos kijelzők után növeltük az elvárásokat, és kipróbáltunk néhány 24 hüvelykes monitort. Az idő múlásával szerencsénkre ezek az óriásmegjelenítők is megfizethetővé válnak, igaz, lenne még mit lefaragni az árból, de ha jobban körülnézünk a piacon, akkor kis szerencsével kifoghatunk nagyon jó ajánlatokat is. Bizonyosan vannak olyan olvasók, akik a 24 colos monitorokat már feleslegesen nagynak tartják. Először mi is így gondolkodtunk, az első monitor kicsomagolásakor feltettük magunkban a kérdést: vajon kinek lehet ekkora monitorra szüksége? Biztosíthatunk mindenkit, hogy néhány óra használat után már nem tűnt túl nagynak a monitor, inkább a többi (19-es és 22-es) érződött kicsinek... Nem árt vigyázni, ugyanis nem egy olcsó mulatságról van szó.
Méretarányok [+]
A 24 colos kijelzők felbontása 1920x1200 pixel, tehát 16:10 képarányról van szó, mint a kisebb szélesvásznú monitorok esetében. Igen nagy felbontása egyszerűen tökéletessé teszi videózásra, hiszen már az 1920x1080-as HD filmeket is maradéktalanul meg tudja jeleníteni, de természetesen az óriási képfelület nagyon jól jön a munkában, például képszerkesztés során, és a játékok sem éppen csúnyák ekkora méretben... A méretarányokat szemléltető képünkön látható, hogy a 24 colos panel nagyobb az összes általunk eddig bemutatott kijelzőnél; magasságra éppen akkora, mint a 4:3 képarányú 21 colos, viszont több mint 7 centiméterrel szélesebb annál (nem véletlen, hogy a pixelek száma csak vízszintesen nőtt 1600-ról 1920-ra, függőlegesen maradt 1200 pixel).
Az igen nagy méretű kijelzőhöz – ha mindenképpen natív felbontásban szeretnénk játszani – érdemes egy jobbfajta videokártyát is beszerezni. Tesztjeinkből kiderül, hogy AMD-vonalon mindenképpen az X1900/X1950 szériából kell válogatni, NVIDIA-ból viszont minimum 7900 GTX-et érdemes venni (8800 GTS/GTX ajánlott), ezek a kártyák a monitor árához képest már nem is olyan drágák. De ha tovább szeretnénk fokozni az élvezeteket, akkor érdemes SLI-ben vagy CrossFire-ben gondolkodni, két kártyával már nincs olyan játék, amely az élsimítás bekapcsolása után játszhatatlan lenne. A komoly videokártyákhoz nem árt egy jó processzor (Athlon 64 vagy Core 2 Duo) és legalább 2 GB memória sem, tehát összességében, ha a játék miatt vennénk ekkora kijelzőt, akkor jó mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ugyanis a monitor mellé fejleszteni kell a számítógépet is.
A következő oldalakon megismerkedhetünk öt monitorral. Ezek közül csak négy kapható egyelőre, az ötödiket a Samsung a 2007-es CeBIT-en mutatta be. Érdekesség, hogy a nemrég bejelentett Samsung 245B-n kívül az összes monitor PVA technológiára épül, azaz Samsung panelra, így a képminőséget illetően nem számítottunk egetverő különbségekre, mégis értek meglepetések. Árban az egyes modellek között igen nagy a differencia, tesztünkből pedig kiderül, hogy ez minek köszönhető.
GretagMacbeth mérőműszer és a LaCie szoftvere [+]
A monitorokat a szokásos módon teszteltük. Először a GretagMacbeth Eye One Display kalibrátorral bemértük a kijelzőt alapállapotban, illetve lemértük a kijelző fényerejét különböző fényerő- és kontrasztbeállítások mellett. A kalibrációval kapcsolatban az idevágó cikket érdemes elolvasni. Ezután a monitort a LaCie Blue Eye Pro programmal kalibráltuk úgy, hogy a végeredmény 6500 kelvines színhőmérséklet, 120 cd/m2-es fényerő és 2,2-es gamma legyen.
Cikkeinkben minden egyes kijelző bemutatóoldalának alján látható egy kis táblázat, amelyből a fényerő, kontraszt és a három alapszín értéke olvasható ki. Ezeket az értékeket (az OSD-ben vagy a monitorhoz mellékelt programmal) beállítva az adott monitoron, majd a mellékelt ICC-profilt betöltve színhelyesre „kalibrálhatjuk” a monitort (a gammát és a színhőmérsékletet alapállapotban kell hagyni minden esetben). Javaslatunk, hogy mielőtt ez megtörténne, írjuk fel a korábbi adatokat, ugyanis a színhelyes beállítás nem egyenlő a szemünk számára legszebb képpel. A gyártók a monitorokat szánt szándékkal rikító színekkel, túl kontrasztos képpel szállítják, mert a szem számára ez a tetszetősebb, azonban ez nem egyezik meg a színhelyes beállítással. Az ICC-profil betöltésére többféle program létezik (pl. Windows Color Control Applet), azonban a legegyszerűbb módszer, ha a Windows asztalon jobbklikk után a Beállítások / speciális / színkezelés fül alatt hozzáadjuk a listához az általunk mellékelt profilt és ezt tesszük alapértelmezetté; a Windows újraindítása után már ez töltődik be.
A kalibráció után a GretagMacbeth Eye One Match programmal is bemértük a kalibrált végeredményt, majd a kijelzőt felosztottuk 9 részre (3x3-as mátrixban), és ugyanezzel a programmal lemértük a megjelenítő egyes pontjain a fényerőt. Mindezek után a már színhelyesre kalibrált monitort megvizsgáltuk több szubjektív módszerrel, elsődlegesen a Flatpanels.dk oldaláról letölthető programokkal a gradienseket, színátmeneteket és utánhúzást vizsgáltuk. A 24 colosok esetében az inputlag néven ismert jelenséget is megvizsgáltuk (az LCD panelek minimális késéssel jelenítik meg a videokártya által továbbított jelet, erről úgy bizonyosodhatunk meg, hogy egy CRT monitor mellé téve teszteljük az LCD-t). Ezután jöttek a „rutintesztek”, a homogenitás (háttérvilágítás egyenletessége), bevilágítás vizsgálata, a fekete, a fehér és a barna kép megjelenítése (lásd tesztoldalak), majd a filmnézés (minőség és az utánhúzás) és a játékok (utánhúzás).
A filmnézéssel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy az LCD monitorok sajnos rendelkeznek egyfajta hibás megjelenítéssel, amit más tesztoldalak csak „twinkling” effektus néven emlegetnek, és gyakorlatilag az összes LCD monitor (de főként az MVA/PVA és IPS panelesek) negatívumaként hozzák fel. Valóban, a rosszabb minőségű filmeket közelről (kb. 1 méterről) szemlélve látszik, hogy a kijelzőn a film egyes részletei, főleg tömörítési hibák villognak (CRT-n nézve semmi ilyesmi nem történik). Az LCD technológia sok sebből vérzik, és ezeken (színhűség, megjelenített színek viszonylag kis száma, szűkebb betekintési szögek, alacsony kontrasztarány) csak hosszú évek alatt képesek a gyártók javítani valamicskét, ezért ezt a filmekben látható villódzást mi nem szoktuk felhozni negatívumként, hiszen az összes monitoron látható jelenségről van szó. De létezik. A problémára minimális gyógyír a videokártyák meghajtóprogramjaiba beépített zajszűrő, amivel ez némileg csökkenthető, de el nem tüntethető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
