Külső, ergonómia

A Samsung szinte ontja magából az újabbnál újabb fényképezőgépeket - persze nem mindegyik típus lesz tökéletes, de ami szinte minden modellnél garantált, az a kivitelezés kiváló minősége és az igényes anyaghasználat. Ez az ST600-nál sincs másképp; már első kézbevételkor feltűnik, hogy „ebben a gépben van anyag”.

A letisztult formavilágú készüléken semmi sem nyeklik-nyaklik, az illesztések tökéletesek. Ezt sajnos muszáj kihangsúlyozni, hiszen utóbbi időben egyre gyakrabban venni észre a „költségérzékeny” gyártás nyomait, ami már nem csak abban merül ki, hogy a gyártást kedvezőbb árú munkaerővel dolgoztató országba helyezik át.

Az előlapon a villanó végre távolabb került a váz szélétől, így már kizárt, hogy ujjainkkal véletlenül belelógjunk fényébe. Ennek persze ára van, hiszen így az optikához közelebb került, tehát nagyobb az esélye annak, hogy vörösszemű nyuszikat lőjünk. Ez a jelenség azonban elővillantással és digitális manipulálással szépen szűrhető. A Schneider-Kreuznach optika fölött, a sarokban az AF segédfénye csücsül. Fenti képen nem látszik, hogy az ST600-nak az előlapján is van egy kis kijelző, amely többféle funkciót képes ellátni (erről kicsit később bővebben).

A műanyag előlap tökéletesen rejti kikapcsolt állapotban az elülső kijelzőt. Az érem másik oldala, hogy a tökéletes álca hatására erősebb fényben igen nehézkesen látható a kis képernyő képe:

A műanyag vastagsága mellett a tükrös felület és az egérmozi kis fényereje rontja le az összhatást.

A hátoldalon a nagy érintőképernyőn kívül semmit nem találunk - minden funkció a kijelző tapogatásával aktiválható. A képernyő keretének jobb oldali, vastagabb sávja enyhén hajlított, így jobb támasztékot ad a hüvelykujjnak.

Legalul fém állványmenet és jól záródó akkufedél fogadja a nézelődőt. Apró érdekesség, hogy a fényképezőnek több lába van, így nem csak függőlegesen, hanem enyhén hátrafelé döntve is megáll egy sík felületen. Érthetetlen azonban, hogy miért microSD és nem normál méretű SD memóriakártya szükséges a masinához? Hely lenne bőven, a mini mérettel meg csak a gond van.

Keskeny műanyag ajtócska mögött bújik meg a HDMI és az USB aljzat a váz jobb oldalán. Alatta a csuklópánt rögzítési pontja található.

Az ST600 tetején az elülső LCD-t ki-/bekapcsoló gomb, a bekapcsoló, a mikrofon és a hangszóró, az exponáló és a zoomgyűrű, valamint a jobb felső sarokban a képvisszanézést indító nyomógomb van. Ha a kikapcsolt állapotú készüléken ez utóbbit megnyomjuk, akkor erre feléled a masina.

Sajnos, egyelőre nem állt rendelkezésünkre a termék részletes műszaki adatlapja, így nem tudjuk pontosan, mekkora felbontása van a hátsó nagy érintőképernyőnek. Egy biztos: szép a képe. Ami azonban nem tetszett, hogy az ST600 teljes mértékben nélkülözi a kezelőszerveket, így minden feladat a kijelzőre hárul. A gép kezelése így kissé nehézkes, de mindenképp lassú. A készülék fogása amúgy elég jó (már kategórián belül, persze), a kioldó kissé döntött pozíciója és a zoomgyűrű szintén pluszpontot ér. Egyszerű, lekerekített formájával minden táskába, zsebbe gond és fennakadás nélkül csúsztatható, ékszerdobozos megjelenésével (főleg ebben a színben) pedig ideális divatkiegészítő is lehet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!