Külső vonások, ergonómia
Ezt is megértük: az első olyan Samsung kompakt fényképezőgéphez volt szerencsénk, amelybe első, sőt második ránézésre sem lettünk szerelmesek. Félreértés ne essék - hogy egy jól ismert közhellyel példázzunk -, gyakran találkozik az ember „ronda, de finom" eszközökkel, melyek kevésbé tetszetős külső mellett kínálnak extra szolgáltatásokat, funkciókat (és képminőséget). A Samsung WB650 is pont ebbe a kategóriába esik: amint az kicsit később cikkünkből is ki fog derülni, tengernyi funkció segíti a fotós kreativitását, a képminőség is rendben van, de formavilágával nemigen fogja megnyerni a potenciális vásárlókat.
A WB650 hasonlít kisebb testvérére, a WB550-re, így itt is megtaláljuk a Schneider-Kreuznach optikát, a kisméretű, kidomborított markolatot (itt azonban csúszásgátló gumicsík nélkül), valamint a villanót, amely - sajnos - még közelebb került a váz széléhez, így könnyen kitakarhatjuk kezünkkel.
A vaku és az optika közt az AF segédfénye kuksol. A vörösen világító LED igen erős fényt bocsát ki, amely emberek és állatok fotózása közben zavaró. A nem túl fényerős optika 15-szörös átfogást biztosít, a gyújtótávolsági tartomány kisfilmes értékre ferdítve 24 és 360 mm közé esik.
A hátlapon egy 3”-os AMOLED kijelző terpeszt, melynek VGA felbontása és karcolásokra érzékeny felülete van. Próbánk során kiderült, hogy erős napsütésben nem látszik túl jól a kijelző egyébként gyönyörű képe. A nyomógombok ennél a készüléknél is igen kisméretűre sikeredtek, cserébe legalább határozott a nyomáspontjuk. Mivel azonban a kijelzőnek domborodik a kerete, a központi kezelőszerv-egység pedig igen közel van hozzá, ezért a bal kurzort csak körömmel lehet jól megnyomni, egyszerűen nem férni hozzá másképp. A filmfelvételt dedikált gombbal indíthatjuk, ennek elhelyezése elvileg nincs rossz helyen, hiszen a támasztó hüvelykujjat kell csak elfordítani. Az csupán a baj, hogy ezzel a kis mozdulattal ki is billen a gép az egyensúlyból, esetenként el is ejthetjük, ha nem fogunk rá erősen. Érdemes két kézben tartani a jószágot, akkor nem történhet malőr.
A fényképezőgép csatlakozói elölről nézve a váz bal oldalára kerültek egy kis fedlap alá. Itt található a HDMI, az USB és a töltő csatlakozója.
A masina fenéklapján pontosan középre került a fémből készült állványmenet. Az akkut és a memóriakártyát egy (túl) könnyen nyíló fedél választja el a külvilágtól. A hétköznapi használatban többször is előfordult, hogy szűk zsebből kihalászva a kis retesz - és így vele a fedél is - kinyílt.
Az unalmas átlag tetőlap képétől némileg eltér a WB650-é: bal oldalon helyezkedik el a GPS vevő, mellette a GPS egység bekapcsolója (az ezt övező kis lyukak a sztereó mikrofon nyílásai), majd a gép bekapcsoló gombja, a módválasztó tárcsa, végül a kioldó, melyet a zoom gyűrűje ölel.
Ha pár mondatban kellene összefoglalni első benyomásainkat, akkor azt mondanánk, hogy kissé csalódtunk, hiszen nem ezt szoktuk meg a gyártótól. A Samsung képes sokkal jobb, szebb és meggyőzőbb külsejű gépeket is gyártani (lásd pl. NV sorozat), és bizony az ergonómia sem a legjobb. Érthetetlen, miért kellett lehagyni a gumicsíkot a markolatról, miért nem lehetett a vakut máshová helyezni, vagy miért kellett a hátoldalon kidomborítani a kijelző keretét, hogy a bal kurzor gombot csak körömmel lehessen nyomkodni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
