Apple iMac

Az Apple egybeépített, minden komponenst magukba foglaló Macintosh asztali számítógépei már több mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza. A széria a kompakt, kicsi Mac miniknél nagyobb, ám a professzionális felhasználásra szánt Mac Próknál szerényebb teljesítményű gépezeteket foglal magába. A legelső, 1998-ban megjelent változat, az iMac G3 még CRT monitorral rendelkezett, színes, fiatalos külseje és formája pedig elég népszerűvé tette; egészen 2003-ig forgalmazták. Azóta a termékvonal igen nagy változáson esett át, megjelentek az első lapos képernyős készülékek, majd a PowerPC processzorokat felváltották az Intel gyártmányúak. A jelenlegi forma elődje 2006-ban debütált, akkor még hófehér műanyagborítással és vezetékes beviteli eszközökkel.

G3 (1998), G4 (2002), G5 (2004), iMac (2006), iMac (2009)

A legutóbbi, múlt őszi termékcsalád-frissítés nem csak a készülékek belső konfigurációját érintette, hanem a külsejük is jelentősen megváltozott. A korábbi 20"-os és 24"-os, 16:10-es képarányú monitorral ellátott változatokat az üveglapos, 16:9-es szélesvásznú, 21,5"-os és a hatalmas 27"-os modellek váltották. A készülékházak továbbra is alumíniumburkolattal rendelkeznek, az Intel Core 2 Duo processzorai mellett pedig már a legújabb Core i5 és i7 CPU-kkal is rendelhetők az Apple gépek. A vezeték nélküli egér és a billentyűzet újra lett tervezve, illetve maga az operációs rendszer is frissült a 10.6-os Mac OS X Snow Leopardra.

A készülék hatalmas fehér, minimalista dizájnú dobozban érkezett. A lekerekített ívű, hungarocell támasztékok alól az iMac, egy tápkábel és egy titokzatos fehér doboz került elő csupán.

A fehér, lapos doboz rejtette a kiegészítőket. Mindent igényesen csomagolva és elhelyezve találtunk, külön fakkokban a perifériákat, külön a papíranyagokat.

Az Apple gép mellé tehát kaptunk billentyűzetet, egeret és távirányítót, továbbá egy puha kendőt a képernyő tisztán tartásához. A másik csomagban használati utasítások, dokumentációk voltak, két Apple matrica, egy telepítő és egy rendszer-visszaállító DVD. Tehát elég bőséges a felhozatal.

A dobozából kiemelve már megérezhettük a gép súlyát, kicsivel több, mint 9 kilót nyom a 45 x 53 x 19 cm-es iMac. A nagyobbik modell ezzel szemben már majdnem 14 kilogrammos tömegű, mérete pedig 52 x 65 x 21 cm körüli. A számítógép igazán impresszív látványt nyújt. Az alumínium és az üveg összhatása elég meggyőző, a néhol éles, néhol lekerekített sarkok, élek pedig kellemes összhangban vannak.

A képernyő, ugyan nem túl tág határok között, de dönthető. Ami igazán meglepett minket, az a szinte tökéletes kiegyensúlyozás volt. A zsanéron akár egy ujjal, nagyon kis erő kifejtésével lehetett előre-hátra dönteni a monitort, ami természetesen fixen a beállított pozícióban maradt. Az iMac jobb oldalára került a slot-in 8x-os DVD-író és az SD memóriakártya-olvasó.

Hátoldala szinte teljesen sima, pár helyen törték meg csak az íveket. Legfelül, a vízszintes sötét csík egy hosszúkás nyílás, ezen keresztül szellőzik a gép, itt áramlik ki a meleg levegő. Alatta az elmaradhatatlan alma logó, még lejjebb pedig a táp csatlakozóaljzata látható. Található még itt Kensington zárhoz való lyuk is. A jobb alsó sarokba rakták a felszínbe simuló bekapcsológombot.

Ugyancsak a gép hátulján, alul gyülekeznek katonás sorban a különféle aljzatok. Találunk itt hang ki- és bemenetet, négy darab 2.0-s USB-t, FireWire 800 aljzatot, továbbá mini DisplayPort és Gigabit Ethernet csatlakozót. A mini DisplayPortra ráköthető az Apple LED Cinema Display is másodlagos megjelenítőként például, de MacBook és MacBook Pro is csatlakoztatható rá.

Az olyen apróságok miatt jelenti jó pár embernek az Apple a végletekig maximalista, mindenre ügyelő gyártót, mint például a tápkábel csatlakozójának kialakítása. Bedugva ugyanis teljesen beleolvad a környezetébe, ügyes megoldás.

Platform - CPU, RAM, HDD

Az új iMac-ek kétféle képernyőméretű modellje több konfigurációban is elérhető. A 21,5"-es tesztkészülékünkben 3,06 GHz-es, 3 MB másodszintű gyorsítótárral rendelkező Intel Core 2 Duo processzor volt. A kisebbik iMac párjába viszont már a 3,33 GHz-es Core 2 Duót tették, amely 6 MB cache-t tartalmaz. A 27"-os típusok pedig 2,66 GHz-es Core i5 vagy 2,8 GHz-es Core i7 CPU-val lehetnek felszerelve, amelyek a Turbo Boost technológiával 3,2, illetve 3,46 GHz-es órajelen is működtethetők. Alapesetben 4 GB 1066 MHz-es DDR3 memória található bennük, azonban a négy slotot kitöltve akár 16 GB is lehet az összkapacitás. A kisebbik gépezet 500 GB-os vagy 1 TB-os, a nagyobbak 1 TB-os vagy 2 TB-os háttértárral vásárolható meg. Egy 8x-os optikai meghajtó és kártyaolvasó is van bennük. A grafikus megjelenítést típustól függően 256 MB GDDR3 RAM-os ATI vagy NVIDIA kártya végzi. A mellékelt vezeték nélküli egér és billentyűzet külön is beszerezhető, ezek 23 000 forint körüli áron kaphatóak.

A táblázatba foglalt modelleken kívül a 21,5"-es iMac nagyobb, 3,33 GHz-es CPU-val ellátott változatáért már majdnem 450 000-et kérnek, a 27"-esek ára pedig 450-625 000 forint között változik felszereltségtől függően.

Ahogy az Mac mininél, most is három tesztprogramunkat használtuk a gépek teljesítményének összevetéséhez. Első körben az Xbench-et próbáltuk ki, mely OS X alatt fut, és a hardver minden lényegesebb elemét meghajtja. Egyetlen hátránya, hogy fejlesztése már évekkel ezelőtt abbamaradt. Pontozása egy 2004-es PowerMac G5-re alapul. Ennek a 2 GHz-es PowerPC G5 processzorral, 2,5 GB memóriával, GeForce 6800 Ultrával és 300 GB-os Maxtor DiamondMax 10 merevlemezzel ellátott masinának az eredményei jelentik a 100%-ot. Hozzá viszonyul a legutóbb tesztelt Mac mini, és egy kettővel ezelőtti generációs, 2007-es iMac. További eredmények találhatók az Xbench online rendszerében.

Az eredmények megjósolhatóak voltak, néhol majdnem másfél-kétszeres értékekkel az új iMac győzedelmeskedett. Ebben persze a jóval erősebb processzor játszott szerepet főleg, de a memóriaméréseknél is jobban szerepelt az új gép.

Cross platform tesztprogramokkal folytattuk a kutakodást, melyek a hardver mellett a szoftveres környezet képességeit is megvizsgálják. Itt a Cinebench 10 és Geekbench 2.1.2 szoftverre támaszkodtunk, melyeket a mini mellett ez előbb említett régebbi iMac-en, és egy Windowsos asztali gépen is lefuttattunk.

Ugyan a desktop gép négymagos processzorával nem biztos, hogy túl fair volt összeengedni a kétmagosokat, de azért több mérésnél is tisztességesen helyt álltak az Apple-ök, sőt volt, ahol kicsit meg is szorongatták azt. A 2009-es iMac mindenesetre ezúttal is néhol másfélszeres értékekkel kerekedett felül elődjén és a minin.

A gép meghajtása előtt és után is lemértük a hátsó fémburok hőmérsékletét, és természetesen jó szokásunkhoz híven a hangmérés sem maradt el. Nos, ez utóbbinál eredményekkel nem igazán tudunk szolgálni, ugyanis az iMac még terhelés közben is olyan halk, szinte hangtalan maradt, mint nyugalmi állapotában, pedig nem spórolták ki a ventilátorokat belőle. A levegőt egyébként alulról szívja be, és fent, a hosszúkás, keskeny résen át fújja ki. Itt nagyjából 30-35 fokos kiáramló levegőt mértünk működés közben. A kezdeti, nagyjából 30 °C-os burkolat a nem éppen kímélő processzorhajtás után is néhol alig pár fokot emelkedett, a legmelegebb sarok is csak 40 fokos volt.

Megjelenítés

Az új iMac kétféle méretű képernyővel érkezett, tesztkészülékünké Full HD, azaz 1920x1080 pixeles felbontású, 21,5"-es képátlójú volt, míg a nagyobb modellbe a 27"-es változatot rakták, amely már 2560x1440 pixeles felbontással rendelkezik. A 16:9-es kép- és 1000:1 kontrasztarányú kijelzők LED háttérvilágításúak, és sokak nagy örömére végre IPS panelt tartalmaznak. Ezáltal a színek gyönyörűek, élénkek, a betekintési szögek pedig igazán nagyok lettek, a specifikáció szerin 178°-osak. Felülről, alulról vagy oldalról sem látható szinte semmilyen kontraszt vagy színtorzulás. Egyedül felül-oldalról nézve volt némi világosodás tapasztalható, azonban még így is messze túlszárnyalta a TN+filmes panelek minőségét.

Megmértük a monitor színhelyességét is. A kalibrációt ezúttal is a GetagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és az Eye-One Match 3 szoftverrel végeztük. A program azt méri, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. A kalibráció eredménye élőben látványosabb volt talán, de azért egy összehasonlító képpel megpróbáljuk szemléltetni a különbséget. A képernyő bal oldalán a gyári beállítást, míg jobb oldalon a beszabályzott színprofilt alkalmazó képernyőt fényképeztük le. A színek sokkal élénkebbek, teltebbek lettek, tehát érdemes lehet letölteni és kipróbálni a színprofilt.

A képernyő tehát alapvetően rendben van. Pontosabban lenne, de azért van egy kis negatív tulajdonsága. Talán nem is nehéz kitalálni, a tükröződésről van szó, amit már jó párszor felemlegettünk a notebookoknál is. Teszteléskor úgy jártunk a legjobban, ha a helyiségben minden függönyt behúztunk, és a lámpák sem világítottak túl erősen. Ekkor ugyanis végre elsősorban nem a mögöttünk lévő dolgokat és persze - mivel ennyire hiúak nem vagyunk -, nem az önarcképünket láttuk. A kijelző felett, középen van az iSight webkamera, ami egyébként kiváló képminőséggel és képfrissítéssel rendelkezik.

Bevitel

Az Apple géphez mellékelt beviteli eszközök is jelentősen megújultak. Közülük az őszi megjelenés előtt talán az egér kapta a legnagyobb figyelmet, hiszen nem akármilyen változáson esett át! A végül Magic Mouse-nak keresztelt beviteli eszköz még az előd Mighty Mouse-nál is nagyobb mértékben szakított a PC-s egerek által kialakított hagyományokkal. Az új változat íves, egyetlen műanyagdarabból kialakított háta ugyanis érintésérzékeny, sőt mi több, multi-touch-os. Kicsit furcsa azért, hogy ezt a monitoroknál gyakran hallott, megszokott kifejezést most egy egérnél is lehet használni.

Lássuk be, még a végletekig lekerekített Mighty Mouse a kis görgőbogyójával is elbújhat dizájnban az új modell mellett. Persze minden bizonnyal annak is megmarad a saját rajongótábora, hiszen nem egyszerű váltani. Nos, ennyit a külsőségekről és a pozitívumokról. Sok egeret próbált kezünk a tesztelés végéig sem tudta megszokni a lekerekített beviteli eszköz használatát. A kattintással még nem lenne gond - bár nagyon furcsa volt, hogy a műanyagon pihentetett ujjainkat fel kell emelni a jobbklikkhez -, de a többérintős figurák használata annál inkább szokatlan volt. Ha valaki ismeri, hogy milyen zavaró, irritáló érzés egy több éves, tükörsimára koptatott billentyűzeten gépelni, bizonyára átérzi, mennyire kellemetlen lehet, amikor elsőként próbálja a Magic-en a kétujjas nagyítást, a görgetést vagy éppen a forgatást. Nyilván meg lehet szokni, idővel biztosan, nekünk pár nap alatt nem ment.

A fehér-szürke, azaz műanyag-fém beviteli eszköz egyébként két darab (AA) ceruzaelemmel működik. Alján egy kis kapcsolóval kelthető életre, amit egy parányi zöld lámpa jelez. Ezek mellett található az 1000 dpi-s lézeres szenzor. Két, az egér szinte teljes hosszán végighúzódó csúszótalpa könnyíti a siklását. A számítógéphez Bluetooth-szal kapcsolódik, így nagyjából 10 méterig használható. Az iMac-hez természetesen alapból jár, de ha valakinek ilyenre fájna a foga, külön is megvásárolható 69 dollárért.

A billentyűzet első pillantásra szokatlanul kicsinek tűnt, és nem a numerikus pad hiánya miatt. A minimalista dizájn, a keretek vékonyra vétele és a chiclet stílusú (szigetes kialakítású) gombok okozhatták ezt, holott egy teljesen átlagos klaviatúra paramétereivel rendelkezik az iMac szintén Bluetooth-os perifériája. Elődje szögletes formáihoz képest ezt is sokkal ívesebb külsővel látták el. Természetesen eltűnt róla az USB aljzat, hiszen vezeték helyett immár rádiójelekkel kommunikál a számítógéppel.

A működését egy nagyon apró zöld lámpa jelzi, ez leginkább csak csatlakozásnál villant fel néhányszor. Egy hagyományos PC-s vagy notebookos billentyűzet után ez is igényel némi megszokást, de ez pár perc alatt megtörténik.

Maga a gépelés elég halk, a gombok rövid úton jártak, nyomáspontjuk is rendben volt. Ami nagyon hiányzott, az a Home-End stb. hatosa, ezeket szinte folyamatosan kerestük rajta. A lapos alumíniumborítású beviteli eszköz három darab (AA) ceruzaelemmel működik, ezekhez egy fémkupak kicsavarozása után férhetünk hozzá. A beviteli eszközökről további képek tekinthetők meg a galériában.

Végül a legkisebb mellékelt eszközt vizsgáltuk meg, a iMac távirányítóját. Az Apple Remote is átesett egy kis változáson. A távvezérlővel például az iTunes és a DVD-lejátszó is irányítható, de a dokkolóba rakott iPhone, illetve iPod is kezelhető vele.

Elsősorban azonban a Front Row nevű, teljesképernyős médiaböngésző vezérlésére szolgál. Ebben a gépen található képeket, videókat, zenéket vagy a közvetlenül az internetről letöltött tartalmakat nézegethetjük.

Értékelés

Az OS X használatáról beszámoltunk a Mac mini tesztjénél. A véleményünk ezúttal is hasonló volt. Windowson nevelkedett emberként a tesztelésre szánható idő kevés volt ahhoz, hogy igazán kiismerjük az operációs rendszert, ez nyilván az évek óta OS X-et alkalmazó felhasználóknak adatik csak meg. Azalatt viszont, amit eltöltöttünk vele, egész kellemes benyomást keltett. Természetesen más, mint a Microsoft rendszere, és más, mint bármelyik Linux disztribúció. De ez is megszokható, ahogy a többi dolog is. Azt pedig, hogy számára melyik a megfelelő, csakis a felhasználó feladata eldönteni.

Az új iMac hamar rabul ejthet, hiszen látványnak sem utolsó. Formája, ahogy a többi Apple gépé, jól illik minden környezetbe, és az összerakás, illetve az anyagok minőségével sincs gond. A kijelző képe - főleg a kalibráció után - nagyon szép, élénk. A gép használata közben is a pozitív élményeink voltak többségben, amiket csak az említett pár idegesítő dolog zavart meg néha, mint az iszonyatosan tükröződő felületű képernyő vagy a nagyon furcsa fogású egér. Érdekes volt az eddig képernyőkön használt kézmozdulatokat egy egér hátán alkalmazni. Továbbá sokan azt is kifogásolhatják, hogy egyik modellbe sem került Blu-ray-meghajtó.

Az Apple iMac legújabb verziója szerintünk méltó utóda az előző modelleknek. Még letisztultabb, még jobb lett, nekünk nagyon tetszett. Azonban ennek ára van, nem is kevés, hiszen a legolcsóbb modellé, azaz tesztkészülékünké is jóval 300 000 forint felett van, a plusz fél terabájt háttértár és az ATI videokártya pedig körülbelül 70 000 forinttal növeli tovább ezt az összeget. A legfelszereltebb, Core processzoros 27"-os csúcsmodellek ára akár az alapmodell árának kétszeresét is elérheti. Nyilván el lehet gondolkodni azon is, hogy a tesztelt alapkonfigot mennyiből lehetne összehozni, ha PC-nek építenénk. Nos, nagyjából negyedmillióból összejönne, de - csattannának fel sokan - hol lenne ez a csupa üveg, csupa alumínium lapos géptől? Teljesítményben ugyanott, külsőben viszont már kevésbé. Az Apple-öknél tehát kicsit a dizájnt, kicsit a nevet is meg kell fizetni, azonban az kétségtelen, hogy egy rendkívül igényesen összerakott, megbízható számítógépet kapunk a pénzünkért.

Apple iMac 21,5"

ndavid

Az Apple iMac-et az Apple hazai képviselete bocsátotta a rendelkezésünkre.