Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #90088192

    törölt tag

    válasz Aryes #73775 üzenetére

    Szia

    Nekem úgy sikerült megérteni, hogy a tranzisztor paramétereket gyakorlatilag egy ellenállás hálózatra hajaznak. A bázis munkapont beállítása feszültség osztóval úgy történik hogyha a kollektor hoz közelebb eső ellenállás mondjuk 9 akkor az emmiterhez eső 10 értékű ha jól emlékszem. Az arányból következik hogy a bázisra 1/10 áram fog folyni a felső ellenálláshoz képest. Ami a legtöbb esetben ųA nagyság rend. Az osztón folyó áram hostabilitast és nagyobb tűrést ad a feszültség ingadozásokra anélkül, hogy komolyabb változás állna be a munka pontban.

    A bázis potenciál még 0.7V kell hogy legyen, mert a bemenet egy nyitó irányú SI dióda karakterisztika, vagyis az apja nem lineáris. Ami eszméletlen torzítást okoz, hangfrekvenciás felhasználásban.

  • And

    veterán

    válasz Aryes #73775 üzenetére

    ""Annyit tudok, hogy a féltápfeszültséghez feszültségosztó kell két egyforma ellenállásból --> mindkettőn egyforma áram folyik keresztül. Ha tudjuk a kollektoráram értékét, a feszültségosztó másik felén is ekkora áram kell, hogy átfolyjon. Ha a bázisáram 0.283mA, annak a 260x-osa 73.58mA. 4.5V/0.07358A=~60Ω-os ellenállás kell hozzá, hogy nyugalmi helyzetben a kollektoron ~2.5V legyen. Erre írtam, hogy a tranzisztor a kapcsolás szerint nyugalmi helyzetben egy 60Ω ellenállással egyenértékű ellenállásként viselkedik.
    Ez a számítási menet két pontban kifogásolható: az első, hogy mint arról szó volt, a _pontos_ bétából - lineáris működést tervezve - egyszerűen nem lehet kiindulni a gyakorlatban, mert olyan nincs. Iskolai feladatokban nagyon jól mutat, a valóságban többszörös arány is lehetséges a gyakorlati B-tartomány minimuma illetve maximuma között (ezért használunk szimpla bázisellenállás helyett bázisosztót, illetve esetleg plusz ellenállást /ill. hidegítésként egy vele párhuzamos kapacitást/ az emitteren). Ezen felül a kiindulási adat általában a szükséges kollektoráram, és abból számítjuk a bázisáramot, nem pedig fordítva. A másik, hogy még mindig ide kevered a szaturációt, pedig azt nem kell. Ha egyszer tudjuk, hogy féltápfeszre van szükségünk a kollektoron, akkor felesleges a tranzisztor adott munkapontbeli helyettesítő / avagy ekvivalens ellenállását számítgatni, mivel a szükséges kollektorellenállás pontosan ugyan akkora lesz, és mi arra vagyunk kíváncsiak: Rc= (Ut/2) / Ic, ami a te induló Ic-értékeddel 34Ω-ra jön ki, 50 mA-es Ic-vel pedig 50Ω-ra.
    A szaturációs feszültség annyiban módosíthatja a munkapontot, ha nagyon precízek akarunk lenni, hogy a lehetséges kollektorpotenciál nem 0...5V, hanem csak 0,5...5V lehet, így a nyugalmi kollektorszintet az utóbbi tartomány közepére kell választani. Mivel a hasznos - torzítás nélküli - kimeneti feszültségtartomány ennél jóval szűkebb, ezért ennek sincs akkora jelentősége.

Új hozzászólás Aktív témák