Új hozzászólás Aktív témák

• #1029 Miklós315 aktív tag niof #1025

  Új Válasz 2022-02-14 19:38:10 #1029

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  válasz niof #1025 üzenetére

  "Továbbra is azt mondom, hogy vallásnak semmi helye az oktatási rendszerben"
  Ha abból indulunk ki, hogy azt feltételezzük: kényszerű indoktrinálás keretében vallás-nevelik a kiszolgáltatott kölköket, akkor jogos felvetés, mert ezt így nem lehet (több okból csak egy: nem praktikus hatásmechanikailag, viszont legalább ellenszenvet, lázadást kelt, könnyű kikezdeni, stb.).
  Ha viszont abból indulunk ki, hogy iskolai hittan keretében a Föld nagy vallásait átfogó alapismeretek szintjén végigveszik (markáns ismertető- és megkülönböztető jegyek;etika; érdekességek), akkor azért egy alapműveltség elleni daclázadásként értelmezhető a kategorikus elzárkózás...
  Egy iskolában (egyházi fenntartásúban is - egyébként -, de államiban végképp) nem hit-át-nevelnek, és a legtöbb, ami kötelező elemként felmerülhet nem-állami intézményben (tehát egyházi fenntartásúban), az ima (óra előtt, vagy csak első óra előtt, esetleg nap legvégén zárásként), de ugyebár van iskolaválasztási opció...

  "ahogy a szexuális nevelésnek/érzékenyítésnek sem."
  A lobbinak valóban semmi helye (a szexuális érdeklődés és irányultság úgyis magától felmerül az ember életében: hogy úgy mondjam, nem kell neki reklám), de pl. - akár - osztályfőnöki óra keretében egy alapszintű osztályközi beszélgetés az érzelmek/párkapcsolatok témakörben nagyjából "ki is válthatná" a szakórát (főleg, mert felkészülés - szándék - kérdése, hogy a kötelező nemi betegségek/fogamzásgátlás téma is letudódjon ugyanezen "kurzus" keretében).
  Fontosnak tartom, hogy elsősorban a szülők, rokonok (család) feladata, felelőssége lenne a gyereket felkészíteni az életre. Ezért a családi nevelés és az iskolai oktatás nem helyettesítheti, mindössze kiegészítheti egymást a felnövekvő ifjú titánok számára fontos "adatok" átadását tekintve, illetve a "kérdés-válasz" topik számára szolgáló tér biztosítására.
  Ha van bizalom és megfelelő légkör, akkor a szülőhöz, a tanárhoz, a diáktársaihoz is fordulhat az aktuális kérdésével, gondolatával.
  Szintén fontos - de erre már utalásszerűen kitértem korábban -, hogy mit várunk el a tanároktól. Én spec. nevelőként is tekintek rájuk: példamutatás, etikai mintaszolgáltatás és megtanítása, felelős felnőttként segíti ifjabb embertársait betagozódni az élet nevű társasjáték szövevényes, de mintázatok által megragadható szabályrendszerébe. Ha csak tankönyvfelolvasó biorobotként tekintünk a tanárra, nem a közösségbe szervesen illeszkedő humán társra, akkor kiváltható az egész iskolarendszer (tantóstul-értékelésestül) algoritmusokkal, azt "home office".
  De szerintem egyetértünk ebben ez alapján: "Mondjuk lehet, hogy nekünk még azt és úgy tanítottak, ahogy kellett, a tanáraink, a szüleink is olyanok voltak, akik egy megfelelő erkölcsi/érzelmi hátteret, támaszt adtak."

  "A vallás (...) üzlet"; "ahogy a valláshoz kapcsolódó, arra épülő egyházak ezt megvalósítják, az eléggé gyomorforgató."
  Részigazságnak tartom.
  Pl. neoprotestáns vonalon dívik a "miből éljünk meg? alapítsunk egyházat, majd eltartanak a hívek" megközelítés: minden második sarkon egy "karizmatikus lelkivezető" temploma alakul(t), aztán magyaráz mindent, ami a csövön kifér. Abszolút üzleti modell. A show-turnék, stb. szintén.
  Másrészt, túl általánosító megítélése a dolgoknak. Klasszikusan az szokott mögöttes gondolatként meghúzódni - amit te is felvillantottál -, hogy "a vagyonon ülő gazdag-kövér papok, mint Smaug, a sárkány féltik a pozícióikat, a zsíros megélhetésüket"... Nos, pont te cáfolod meg ezt a plántált ítéletet, amikor felhozod: "A nálunk dolgozó pap is bazinagy városi terepjáróval jár, pedig csak egy kis faluról van szó, ~1000 fővel." Azt megkérdezhetem, hogy ez a papotok a tiéteken kívül még hány település plébániáját viszi...? Hány órát autózik miséről misére, faluról falura, kórházból temetésre, stb., stb.?
  Talán hallottad, de évtizedek óta paphiánnyal/lelkészhiánnyal küzd mindegyik történelmi nagy egyház. Ergo a híveknek két választ adhat az adott egyház: "bocs, így jártatok" vagy "persze, lesz mise, megoldjuk - bocs atyám, még két templomot megkaptál, írd be a naptárba".
  Innentől meg jöhet a vagyoni kérdés: pazarlás (lehetséges!) egy drágább terepjáró (alkérdések: hány pap van összesen adott egyházban?; hány céges autó van adott egyházban?, milyen arányban luxusautók/hétköznapi verdák alkotják a flottát?; milyen beszerzéssel jutottak hozzá egyik-másik autóhoz (adomány, pályázat, vegyes-fizetés, nettó zsebből fizetés)?; stb.) vagy felmerült, hogy "ár/érték/használat/tuning-->ár/érték/szerelési idő és költség" képlet alapján inkább 7 milliós terepjáró, mint 4 milliós városi korzózó (egy hegyek-völgyek közt megyényi települést konstans látogató egyházfinak)...?
  Fontos: ahol ember van, ott bűn és korrupció is van. A kereszténység alapvetése, hogy "az ember bűnös (esendő), de van megváltás (remény)". Az ateista-humanista antropológia gyökeresen eltér a keresztény emberképtől. ebből levezetve gyökeres etikai, morális keretrendszerbeli eltérés is lesz tettenérhető végül. Röviden: lehet irigykedni/szidni a terepjárós papot (adatok nélkül, tét nélkül, csakmert alapon - egyébként még az is előfordulhat, hogy tényleg korrupt, tolvaj, hedonista illetőről van szó), de a full ateista vonalon nemde ugyanígy tettenérhetőek a visszásságok? Nemde, az egyetlen közös pont a két brancs közt: az ember?

  "Ha rajtam múlna, semmilyen egyház nem létezhetne. Vallás igen, ne keverjük a kettőt, mert nem ugyanaz."
  Alapvetően téves gondolat. A tér-idő teljes cáfolatot biztosít: minden egyes vallás (hit) magával vonzotta a "papságot" (legyen bár egy darab sámáné/gyógyítóé a törzsben e szerepkör), és ez már előrevetíti a "vallás/hit magánügy"-tétel cáfolatát is, mert a vallás mindig is közösségi kapcsolódásként jelentkezett az adott csoportban. Összekötő kapocs, egy közös jellemző, egy közös cél, egy közös (rendező)elv, egy közös válasz valamely - a lét alapvető mibenlétére irányuló - kérdésre.
  Amikor a "magánügy, otthon a négy fal közt egyedül" mormogást bedobja valaki, akkor nettó valóságtagadást követ el, halmazatilag, mivel agresszív ignoranciát kíván eszközölni: "tűnjetek el!".
  Csakhogy: amíg lesznek (kis-nagy) tömegek, akiknek alapvető jelentőségű a hit/vallás, addig nem lehet csettintéssel "eltüntetni" e tömegeket, e jelenséget. Akkor már - addig is - érdemesebb lenne MEGÉRTENI, MEGISMERNI (csupán ismeretszerzés, nem átlényegülés szintjén) azt, amit kőbután (se kép-se hang) rugdalnak eme "felvilágosultak"...

  "Mert mi is a vallás igazából? Az emberek múlandóságtól való félelmén alapuló hazugságbiznisz, amiben az egyház az ernyőszervezet, amelyik megnyugtatja a kis lelkedet, hogy a halál után is minden rendben lesz, közben meg tartja a markát. Ha eleget fizetsz, üdvözülni fogsz."
  Ismerethiány rulez!
  1. Kereszténység: baromira nem nyugtatgatja a lelkedet a lehetséges örök kárhozat esélyével...
  2. Buddhizmus: elsődleges célja a "kijutás a létből", vágyik az elmúlásra (Nirvána)
  3. Az egyház (most bármely vallás bármely "egyházára" - intézmény - értve) emberekből álló élő szerveződés, melynek vannak valamely látszólag merev keretszabályai (tanok, eljárásrendek), de egyrészt ezek is - mint az üveg - lassan, nagyon kis mértékben, vagy épp robbanásszerű reform keretében módosulhatnak, másrészt az ember maga a korrupció melegágya (forrása). Nem az egyházzal van a baj, vagy tán az ENSZ, EU, Kongresszus (USA), Párt (Kína, É-Korea) nem korrupt, nem bűzlik, nem gyanús...? Minden esetben, amikor az "egyháza(ka)t" vádolják (bárki, bármivel), egy dolgot mindig figyelmen kívül hagy a képletben: az emberi tényezőt. Amelyik hitetlenül, egyháztalanul ugyanoda jut (bűn)... mert ilyen a természete. Lehet tehát a tüneteket csúfolni, de miért nem inkább a forrással foglalkozunk ("ha már a mélyére ásunk a dolgoknak")...?
  4. "Ha eleget fizetsz, üdvözülni fogsz." - Nem fogsz, mert nem így működik (az alaptanítás ismerete hívőként nem árt az embernek...), így tehát könnyű a "hamis prófétákat" felismerni és elkerülni... A tanítás az ellenkezőjét mondja, a nyerészkedő bűnös meg kiállítja magáról a bizonyítványt, amikor hazudik és megpróbál megvezetni.

  És akkor jön a pofáncsapás a "mosolygó gyilkos" - bármely egyháza(ka)t támadó akárki - részéről, mert evidens módon bedobja, hogy "Persze, alapvető emberi jog a szabad vallásgyakorlás, ezzel nincs is semmi baj", csak "ne már, mert zavar, meg fúúj".

  "Lehet mondani, hogy van közösségépítő ereje"
  Persze, hogy lehet, mert minden civilizáció alapja valamely (intézményesült) vallás volt.
  Másik kérdés, hogy van közösségromboló ereje is: mert a hit/vallás/egyház természeténél fogva csak egy "eszköz/út/módszer", így a "használótól" függ, hogy mivé fajul a környezet/körülmények sokasága. Megint az esendő ember...

  "Láttál már szegény papot? Nincs ilyen."
  Láttam, így: de, van ilyen.

  "Az elismert egyházak kapják a támogatást a kormányoktól, meg a nép is tejel nekik rendesen, mert megkövetelik tőlük. El sem kaparnak a földbe, ha nem vagy hajlandó fizetni..."
  A feudalizmus birtokrendszere megoldotta a fenntartási problémát. Ezt magunk mögött hagytuk: feltűnt, hogy az emberek 90+%-a nem "birtokos", csak bérlő-dolgozó (napszámos), akiknek még a munkáért is versenyeznie kell, hogy egyáltalán legyen...?
  Az adományok (perselypénz, stb.) baromira nem azt a volument hozzák, amit a régi - fix, saját - bevételek. Az infrastruktúra (épületek, eszközök, stb.) sem csettintésre, hanem pénzért "regenerálódik". A szolgáltatások (kórházi, szociális ellátás, oktatás, árvaház, stb.) sem "ingyen működnek", működtető pénz van mögötte.
  Lakbért, szemétszállítási díjat, benzint/bérletet, stb. fizetsz? Miért? Nem ingyen kellene járnia? Bármely szolgáltatás (telefontól a fodrászon át az egészségügyig (adó)) nem ingyen jár: fizetsz érte. Ha valaki egy egyházközösség tagjaként élte le az életét, feltehetőleg rendezve van a temetése is. Ha "potyautas" volt, akkor sincs elzárkózás, csak nem kis részletekben éveken át, hanem "egy összegben" kell kiegyenlíteni a számlát. Ez ennyi. Rengetegen akarnak egyházi esküvőt is, de életükben soha nem voltak templomban (csak hát faján néz majd ki a képeken a hacacáré), mégis megoldható. Nos, ha te (ha rajtad múlna...) felvetetted, mit szigorítanál: én (ha rajtam múlna) úgy hajtanék el minden "turistát" a bánatos búsba, (esküvő-keresztelő-temetés), mint a pinty... Ez valóban nem bizniszszolgáltatás kéne legyen, de két okból nem zárkózik el az egyház (pl. katolikus) ettől az engedékenységtől: 1. kényszer-praktikus: fogynak a hívek, a papok, hátha alapon "befektet" a jövőbe a "hogyne, mindent lehet, max ennyiért/annyiért", 2. a keresztény tanítás: alapvetően missziós (nyílt) jellegű, így elfér ez is a bevonzás (missziózás) keretébe ("kerülj beljebb").

  "ez magánügy, az én jogom eldönteni, hogy ezt akarom e, vagy nem (illetve melyiket akarom), és egy szervezetnek semmi köze hozzá, majd én gyakorlom, a magam módján"
  Nos, innen gyökerezik az egész tévút...
  A hit tárgya mindig a - vélt (megismerés problematikája: ismeretelméleti kurzus helye) - igazság, legvégső "élet-értelme" típusú kérdésekre fellelhető válaszok kutatása. Hit esetében ez többnyire valamely Istenben ér véget. Az igazság tehát (ebből levezethetően) abszolút, nem relatív, így tehát nem egocentrikus, hanem deo-/univerzum-/sorscentrikus. A viszonyok fordítottak: a hívő ember idomul az igazság által meghatározott valósághoz, nem pedig az ember formálja környezetét az aktuális vágyaihoz (milyen ironikus, hogy a szekularisták vádolják manipulációval a vallásokat, miközben ők maguk nettó önző valóságtagadást hajtanak végre...).
  Röviden: akármely létező vallás tanaihoz, kereteihez idomulsz, a "szabályrendszeréhez" tartod magad a cél érdekében (pl. üdvözülés), mert így kell, így működik a dolog, vagy valóban kitalálhatsz egy saját vallást, ami mindig épp olyan, amilyen kedved van... aztán majd egyszer úgyis eldől, kinek volt igaza (egyáltalán bárki eltrafálta-e a tutit)... Csakhogy alapvetés, hogy a vallások/hitek légvégső soron sosem aktuális egyéni örömforrás (fogyasztói szemlélet), hanem az "Igazságra irányultság" eszközei voltak. Itt tévedsz, amikor előbbit feltételezed ("akarod, mert jár"), az utóbbiról nem tudomást véve.

  #1028 niof:
  "nem tartom helyesnek az ifjú kori vallási nevelést"
  Erről megy is a vita (pl. keresztények belső köreiben), de üdv-teológiai érvek mentén alakult ki (mintegy logikus kérdésként merült fel, hogy a meg nem kereszteltek - csecsemők, fiatalok - sorsa mi lesz) a gyermekkeresztelési gyakorlat, amit (szerintem) szintén teológiai érvek mentén meg is haladtunk, szóval, ezzel a megközelítéseddel szimpatizálok (nem feltétlenül értek egyet, de érthető, jogos felvetés).
  A legfőbb ok, amiért nem tudok egyetérteni: a kisgyerek egy "szivacs", mindent is meg tud tanulni a környezete felfogása, kipróbálása által, így a hit sem elsajátíthatatlan misztikus valami, hanem igenis elmagyarázható (mire irányul, hogyan kell ezt-azt a szertartást, mi a jelentősége, stb.), aztán cseperedve úgyis elmélyed benne egyre jobban (vagy épp elhagyja)...

  Amikor a saját (tudat alatt működő-ható) etikai kódexed szerint neveled a gyerekedet, ugyanazt hajtod végre a gyereken, amit egy hívő a hite szerint, csak esetleg más hívószavak mentén írható le az életmódot jellemző szabályrendszer (mit, miért, hogyan, mi célból, stb.).

  "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák