OLED tévék
Őrület, hogy hogy rohan az idő! Mintha csak tegnap lett volna, amikor bemutatták az első, nagyméretű, működőképes OLED tévéket a CES kiállításon, pedig erre már egy évtizede, 2012 januárjában került sor. Ma már tudjuk, hogy ez egy új korszak kezdete volt a televíziós iparágban, hiszen az eljárás nem sült be, és mostanra nem csak a LED LCD technológia legnagyobb kihívójává vált, hanem a prémium szegmenst többé-kevésbé meg is hódította.
Mi az OLED?
Az eljárásól hosszabban itt írtunk, a lényeg röviden: a technológia alapja egy olyan szerves anyag, amely elektromos feszültség hatására fényt bocsát ki. Ezt a jelenséget, azaz az elektrolumineszcenciát használják ki az OLED kijelzőkben (szerves fénykibocsátó dióda – Organic Light-Emitting Diode), ahol is két elektróda között ilyen effektust produkáló szerves félvezető anyagot helyeznek el.
A fényt tehát ennek segítségével állítják elő külön-külön az egyes képpontokban, hasonlóan a plazmákhoz, aminek következtében nincs szükség háttérvilágításra. Ennek köszönhetően elméletben lehetséges a tökéletes fekete szín megteremtése, ellentétben az LCD televíziókkal, ahol valamennyi fény mindig átszűrődik a folyadékkristályokon. Az energiafogyasztást tekintve az OLED kijelzők már az LCD panelekhez állnak közelebb, és a plazmáknál jóval vékonyabbak, könnyebbek.
A nulladik kilométerkő
Pedig az indulás nem volt könnyű, és mielőtt számba vesszük a legfontosabb mérföldköveket, érdemes megemlékezni egy termékről, amely megelőzte a korát, és amely csak nagyon-nagyon távolról kapcsolódik a mai OLED televíziókhoz. Ma már talán nem sokan emlékeznek rá, de a Sony 2007-ben bemutatott és piacra dobott egy OLED tévének nevezett eszközt. Ez volt a Sony XEL-1, amely egy 11 hüvelykes, 3 mm "vastag" megjelenítőből és egy, speciális talpból állt. Ez utóbbi tartalmazta az elektronikát, a csatlakozókat, tehát kicsit hasonlított a Samsung által később bevezetett One Connect Box koncepcióra.
Sony XEL-1 [+]
A XEL-1 remek kontrasztot, ám gyenge színmegjelenítést produkált, ráadásul a felbontása is kicsi volt, hiszen mindössze 960x540 képpont megjelenítését tette lehetővé. Ráadásul igen sokba került, 2500 dollárt, azaz akkori árfolyamon 410 000 forintot kértek el érte. Egy ilyen pici megjelenítőért pedig ez rengeteg pénznek számított, ráadásul a megbízhatóságával is komoly problémák adódtak. A projekt végül megbukott, és a Sony 2010-ben kivezette a terméket a piacról.
Az első fecskék
Az OLED tévék igazi bemutatkozására 2012 januárjában, a CES-en került sor. A Samsung és az LG is kiállított egy 55 hüvelykes, azaz már valóban tévé méretű, működőképes, 55 hüvelykes OLED készüléket. E modellek Full HD felbontásúak voltak, az önálló pixelvezérlésnek köszönhetően végtelen kontrasztot, gyönyörű színeket produkáltak, viszont a mozgásmegjelenítéssel és a megbízhatósággal akadtak problémáik.
[+]
Mindenesetre bebizonyították, hogy az eljárás életképes, és van benne fantázia. E televíziókat láthattuk élőben is, és teljesen el voltunk tőlük ájulva. Az LG még abban az évben, nyár közepén piacra dobta saját készülékét néhány országban 10 000 dolláros áron, a Samsung modellje pedig annyira megtetszett valakiknek, hogy a berlini IFA kiállításról el is loptak két példányt, ami akkoriban óriási vihart kavart.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a két dél-koreai gigász eltérő utat választott, és házon belül fejlesztette a kijelzőket. Az LG a WOLED technológia mellett tette le voksát, amelynek lényege, hogy fehér OLED fényt használnak alapnak, és alakítják át az egyes szubpixelekben színszűrők segítségével. A Samsung pedig az RGB OLED eljárást részesítette előnyben, ahol az egyes szubpixelekben gyárilag is eltérő színű OLED fényforrásokat alkalmaznak. Mindkét megoldásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, és ezek később döntőnek bizonyultak...
Lelkesítő idők, amikor azt hittük...
2013-ban úgy tűnt, hogy az áttörés küszöbén állunk, és eljöhet az OLED televíziók kora, amelyek hamarosan nyugdíjba küldhetik az elavultabbnak tűnő LED LCD modelleket. Ma már tudjuk, hogy mindez hiú ábránd volt, de akkoriban tényleg totál lelkesek voltunk, és nem is alaptalanul, hiszen a cégek nagyon pozitív dolgokat mondtak a januári CES kiállításon.
Samsung, LG és az ívelt tévék
Ez az az időszak volt, amikor a gyártók elkezdték gőzerővel nyomatni a hajlított kijelzőket, amelyet a marketingkommunikációban összekötöttek a modernitással, a prémium szinttel. Ráadásul az OLED paneltechnológia az egyszerűbb szendvicsszerkezet révén sokkal könnyebben tette és teszi lehetővé az ívelt képernyő létrehozását, így nem túl meglepő módon a hajlítás ebben a szegmensben is hamar megjelent.
[+]
2013 első napjaiban az LG és a Samsung is bemutatta saját ívelt, 55 hüvelykes OLED televízióját, amelyeket egyébként mindkét cég meglehetősen vicces módon a "világ első" ilyen készülékeként aposztrofált. Mindkét vállalat maradt a korábban már kiválasztott ösvényen, azaz az LG az LG Display által fejlesztett és gyártott WOLED, a Samsung pedig a Samsung Display által fejlesztett és gyártott RGB OLED panelt építette a készülékébe.
Mindkét dél-koreai cég buzgón fogadkozott, hogy ezeket a termékeket hamarosan elérhetővé teszi, és a televíziók néhány hónappal később tényleg megérkeztek néhány kiemelt országba 9000 dolláros áron. Magyarországra szerintem ezek nem jutottak el hivatalos úton, én legalábbis nem emlékszem, hogy bármelyiket láttam volna itthon. Az első OLED tévé tesztünkre mindenesetre 2014 közepéig kellett várni, ami szintén azt sejteti, hogy 2013-ban még nem voltak hazánkban ilyen készülékek a boltokban.
[+]
A Samsung és az LG készüléke egyaránt gyönyörű színeket és remek kontrasztot produkált, de még be kellett érni Full HD felbontással. A képfrissítési ráta 50/60 Hz volt, a fényerő tekintetében kifejezetten visszafogottan teljesítettek, és a gyors mozgások terén továbbra is bele lehetett futni anomáliákba.
Jönnek a japánok
A két dél-koreai cég mellett két másik vállalat is figyelemreméltó saját fejlesztéssel jelentkezett az OLED tévék frontján: a két nagy japán óriás, a Sony és a Panasonic fogott össze, hogy együtt fejlesszenek televíziókba szánt OLED panelt. 2013-ban ennek eredményeként a CES-en már be is mutattak néhány működőképes, 65 hüvelykes, és ráadásul 4K felbontású prototípust.
[+]
Emellett megígérték, hogy akár már az év végén megvásárolhatóak lesznek az első példányok. Ők is az RGB OLED technológia mellett döntöttek, amiről később kiderült, hogy végzetes hiba volt. De ekkor még minden rózsaszínnek és reménykeltőnek tűnt, így minden jel arra utalt, hogy hamarosan egy többszereplős tévéháború közepén találhatjuk magunkat.
Csak egy maradhatott
2014 januárjában aztán több bomba is robbant. Az LG bemutatta saját UHD OLED panelre épülő tévéjét, ami egyértelműen pozitív fejlemény volt, viszont némiképp meglepő módon a Samsung e téren már nem tudta tartani a lépést a nagy riválissal. Ennél is rosszabb hír volt, hogy a Sony és a Panasonic bejelentette a közös munka végét. Nem tudtak megegyezni, hogy merre haladjanak tovább , és sikerült úgy összeveszniük, hogy inkább úgy döntöttek, hogy mindenki saját maga folytatja a fejlesztéseket a megkezdett alapokon.
2014 tavaszán aztán megtörtént az, amire senki sem számított a korábbi nagy szavak után: a Samsung bejelentette, hogy felfüggeszti az OLED televíziók gyártását és értékesítését, és jegeli az OLED tévé projektet. Emlékszem, hogy mikor először olvastam ezt valamelyik koreai weblapon, el sem akartam hinni a dolgot, az egész annyira hihetetlennek tűnt. De később kiderült, hogy mindez igaz, és a döntés hátterében az alkalmazott RGB OLED paneltechnológiával kapcsolatos problémák álltak.
[+]
Ha minden igaz, akkor ez az eljárás valamivel szebb színeket produkált, mint az LG WOLED megoldása, azonban a gyártási költségeket nem tudták kellőképpen leszorítani. Ennél is nagyobb bajnak bizonyult, hogy állítólag komoly problémák adódtak a hőelvezetéssel, illetve a tartóssággal, magyarul az üzemidő nem érte el a kívánt szintet. Ha minden igaz, akkor az egyes színkomponensek eltérő mértékben öregedtek, és ez radikálisan lerontotta idővel a képvilágot, hiszen az egyik tónus túlsúlyba került. Egy közel 10 000 dollárba kerülő, abszolút luxuskategóriás modell esetében pedig mindez elfogadhatatlan.
[+]
Az is kiderült a 2014-es év során, hogy a Sony és a Panasonic is hasonló problémákkal küzd saját, eredetileg közösen kalapálgatott RGB OLED paneleik kapcsán, tehát nem a Samsung mérnökei baltáztak el valamit, hanem egyszerűen akkor még ez az eljárás nem állt készen azokra a kihívásokra, amelyeket a televíziók támasztanak a kijelzők irányába. Végül mindkét japán cég feladta a küzdelmet, vezetőségük úgy döntött, hogy nem öntenek több pénzt a feneketlen kútba. Utólag a Panasonic egy volt munkatársa azt is elárulta, hogy a nagy kiállításokon például rendszeresen elfüstöltek a prototípusok, és volt, hogy a mérnökök éjszaka a meghibásodott készülékekből legóztak össze egy-két működőt, hogy a rendezvények végéig maradjon legalább néhány bemutatható darab.
Egyedül a világ ellen
2014-nek úgy indultunk neki, hogy négy, saját panellel támadó OLED tévégyártó lesz a piacon, és úgy fejeztük be, hogy ezek közül egyetlen egy maradt, az LG. Az általuk favorizált WOLED paneltechnológiája nem produkált olyan szép képet, mint a rivális módszer, ám annál lényegesen stabilabb és olcsóbb volt, és végül ez maradt az egyedüli életképes variáns, a többiek mind kihaltak mellőle 2015-re.
[+]
A cégre hárult a feladat, hogy életben tartsa az OLED lángot, és nem is volt könnyű dolguk, hiszen volt olyan időszak is, amikor csak és kizárólag az LG kínált OLED televíziót. A riválisok nyíltan vagy fű alatt szapulták a technológiát, mondván nem jó a képminőség, megbízhatatlan a panel, tartani kell beégéstől. Volt olyan nemzetközi szakkiállítás, ahol a Samsung például egy külön részen prezentálta, hogy miért rossz az OLED és milyen veszélyeket rejt magában, ahelyett, hogy a saját tévéit mutogatta volna.
Beégett kijelző
Bár az akkori OLED panelek nem voltak tökéletesek, de az LG vezetése nagyon bízott az eljárásban, és a mérnökök minden támogatást megkaptak, hogy kiküszöböljék a hibákat. Ebben egyébként a koreai állam is komoly segítséget nyújtott a holdingnak, amely időről-időre súlyos (dollár)milliárdokkal dobta meg a céget, hogy építsenek fejlesztőközpontot, gyártósort, miegymást. A legnagyobb támadásokat a beégés miatt kapta a cég, és nem is alaptalanul.
Az első időszakban azért elő-elő fordult, hogy ha valaki monitorként használta a készüléket (vagy ha a boltban egész nap ugyanaz a demó ment rajta), hogy jelentkezett a ghosting vagy a beégés, ami értelemszerűen hosszabb időre vagy örökre hazavágta a tévét. Az LG Displaynél tudták, hogy ezt a problémát mindenképp meg kell oldani, és végül kidolgoztak több olyan módszert (pl. pixelátmosás, pixelcsúsztatás), amelyek megóvták ettől a jelenségtől a paneleket.
[+]
Ez azért is volt kulcsfontosságú, mert az LG vezetése mindenképp arra törekedett, hogy más gyártóknak is eladja a kijelzőket. Ezáltal egyrészt további bevétel keletkezik, másrészt akkor nem csak az LG vállára nehezedik a marketing, illetve a képalkotási eljárás népszerűsítése, és emellett a vásárlók is sokkal jobban megbíznak egy olyan megoldásban, ami nem pusztán egyetlen piaci szereplőnél van jelen. Nem is kellett sokat várniuk erre egyébként, hiszen a nálunk viszonylag ismeretlennek számító kínai cégek hamar lecsaptak erre a lehetőségre. Így a Konka és a Skyworth kínálatában is egész korán megjelentek az LG Display által gyártott, WOLED panelekre épülő, luxuskategóriás, remek képminőséget produkáló televíziók.
[+]
De az igazi nagy áttörést nem ezek a vállalatok hozták el, hanem egy olyan cég, amely globálisan is az LG nagy vetélytársának számított, ez pedig nem más, mint a Panasonic, amely legyűrte büszkeségét, megállapodott az LG-vel, és a 2015-ös IFA kiállításon már színre is lépett egy "saját", azaz LG paneles OLED televízióval. Én jelen voltam a bejelentésen, és konkrétan felállva tapsoltam, mint egy félbolond (egy csomó másik újságíróval együtt), annyira örültem mikor kigurították a színpadra a televíziót.
Több cég, több modell
A Panasonic mellé hamar felsorakozott a Philips, a Grundig, a Vestel vagy a Sony, és az évek során még többen csatlakoztak ehhez a táborhoz. Köztük olyan vállalatok is, mint a Bang & Olufsen, a Loewe vagy épp az a Hisense, aki korábban kategorikusan elutasította az OLED technológiát. A partnerek meggyőzésében nagy jelentőséggel bírt, hogy néhány év alatt sikerült az árat csökkenteni. E folyamatban kulcsszerepet játszott a gyártás hatékonyabbá tétele, hiszen amíg az első időszakban az elkészült OLED kijelzők csupán tíz(!) százaléka volt alkalmas arra, hogy a tévébe építve értékesítsék, addig ez az arány 2015-re 80%-ra nőtt.
[+]
A konszern komoly erőfeszítéseket tett és tesz mind a mai napig annak érdekében, hogy minél szélesebb potenciális vásárlóréteget érjen el modelljeivel. A hagyományos sík és ívelt készülékek mellett az évek során előálltak hangprojektorra épített, speciális kerettel ellátott modellekkel is, sőt kifejlesztettek falra simuló, rugalmas kijelzőt is. A már említett egyszerűbb, vékonyabb szendvicsszerkezet dizájn szempontjából is sok lehetőséget tartogatott magában, amit ki is használtak a gyártók, ennek következtében számos egyedi külsejű készülék látott napvilágot, amelyek kitűntek az egyre inkább uniformizálttá váló LED LCD készülékek közül.
[+]
Az OLED panel természetesen nem korlátozta a gyártókat az okostévérendszerrel kapcsolatban, így megjelentek a piacon a webOS, Android, MyHomeScreen platformot használó OLED televíziók is. És itt kell megemlíteni a Sony speciális, Acoustic Surface néve hallgató megoldását, amelynél az úgynevezett aktivátorok az OLED panelt rezegtetik, így az adja ki a hangot. Tehát viszonylag hamar meglehetősen nagyra duzzadt az OLED televíziók választéka, de az LG maradt a legnagyobb szereplő ebben a szegmensben, hiszen náluk jelentek meg elsőként az újdonságok, és mindig a dél-koreai vállalat kínálata volt a legnagyobb. Ez meg is látszódik a piaci részesedésen, amit az LG dominált és dominál mind a mai napig.
De az is a történethez tartozik, hogy bármennyire nagy szerepet kapott az OLED tévé az egyes cégek kommunikációjában és a médiában, az nem tükrözte az eladási adatokat. Amíg éves szinten durván 230-250 millió televíziót értékesítenek összesen, addig 2017 volt az első esztendő, amikor ebből már egymillió darab OLED tévé volt. Ugyanakkor évről-évre több ilyen készülék talált gazdára. Erre tökéltes példa, hogy az LG-nek, mint a legnagyobb szereplőnek, hét évre volt szüksége ahhoz, hogy eladjon 5 millió OLED televíziót, viszont utána már csak két év kellett ennek megduplázásához.
Hol tartunk ma?
Jelenleg több mint 15 cég portfóliójában találhatóak meg az OLED tévék, amelyek között akadnak már 8K felbontású modellek is. A képátló terén is sikerült elmozdulni mára, hiszen bemutatták a világ legkisebb, 42 hüvelykes, és a legnagyobb, 98 hüvelykes televíziókat is. A HDR támogatás és a 120 Hz-es maximális képfrissítési ráta, dinamikusan változó opcióval ma már teljesen általánosnak számít. A legolcsóbb termékek 300 000 forintba kerülnek, tehát az árazás terén is sikerült vállalható, akár a nagyobb tömegek számára is elérhető szintre eljutni.
[+]
A jelenlegi információk szerint a tavalyi évben az eladási adatok 80 százalékkal nőttek, és így már 6,5 millió darabot értékesítettek egyetlen esztendő alatt. Az LG 2021-ben átlépte a 10 milliós küszöböt, és ezzel nagyjából párhuzamosan az összes eladott OLED tévé száma már meghaladja a 20 milliós értéket. Az előrejelzések szerint a trendek idén sem fordulnak, meg sőt. Egyes elemzőcégek szerint az is benne van a pakliban, hogy 2022-ben 10 millió új OLED televízió talál majd gazdára.
Visszajön a Samsung
De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy ha minden igaz, akkor 8 év után ismét többszereplős lehet a piac. A kínai cégek ugyan állandóan mondogatják, hogy már tényleg a célegyenesben vannak, és elkezdik a saját OLED panelek gyártását, úgyhogy az ilyen hírekre már csak legyint az ember. 2022 elején viszont maga a Samsung jelentette be, hogy visszatér egy saját fejlesztésű és gyártású OLED tévépanellel. Már régóta pletykálták, hogy a cég intenzív fejlesztéseket folytat a kvantumpontos (QD-OLED) kijelzőtechnológia terén, és az erőfeszítések a jelek szerint már be is értek.
[+]
A cég az idei CES-en demózta az első ilyen termékeit, és a Sony már be is mutatott egy konkrét modellt, ami Samsung panelre épül. 2022 több szempontból is vízválasztó lehet, és nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy a nagyméretű OLED tévék tízéves pálya futása végül abszolút sikertörténetté vált. Voltak nagyon nehéz pillanatok, de ezek a termékek túlélték a megpróbáltatásokat, köszönhetően elsősorban az LG-nek, és természetesen az eljárást mindig is támogató nagyközönségnek.
Személyes vélemény
Én OLED-párti vagyok, az első pillanattól az voltam, és jelenleg is egy ilyen tévét használok otthon. Részemről le a kalappal minden piaci szereplő előtt, aki részt vett ebben az egy évtizedes hullámvasutazásban, és izgatottan várom, hogy mit is hoz a jövő.
elefant
