OLED tévék

Őrület, hogy hogy rohan az idő! Mintha csak tegnap lett volna, amikor bemutatták az első, nagyméretű, működőképes OLED tévéket a CES kiállításon, pedig erre már egy évtizede, 2012 januárjában került sor. Ma már tudjuk, hogy ez egy új korszak kezdete volt a televíziós iparágban, hiszen az eljárás nem sült be, és mostanra nem csak a LED LCD technológia legnagyobb kihívójává vált, hanem a prémium szegmenst többé-kevésbé meg is hódította.

Mi az OLED?

Az eljárásól hosszabban itt írtunk, a lényeg röviden: a technológia alapja egy olyan szerves anyag, amely elektromos feszültség hatására fényt bocsát ki. Ezt a jelenséget, azaz az elektrolumineszcenciát használják ki az OLED kijelzőkben (szerves fénykibocsátó dióda – Organic Light-Emitting Diode), ahol is két elektróda között ilyen effektust produkáló szerves félvezető anyagot helyeznek el.

A fényt tehát ennek segítségével állítják elő külön-külön az egyes képpontokban, hasonlóan a plazmákhoz, aminek következtében nincs szükség háttérvilágításra. Ennek köszönhetően elméletben lehetséges a tökéletes fekete szín megteremtése, ellentétben az LCD televíziókkal, ahol valamennyi fény mindig átszűrődik a folyadékkristályokon. Az energiafogyasztást tekintve az OLED kijelzők már az LCD panelekhez állnak közelebb, és a plazmáknál jóval vékonyabbak, könnyebbek.

A nulladik kilométerkő

Pedig az indulás nem volt könnyű, és mielőtt számba vesszük a legfontosabb mérföldköveket, érdemes megemlékezni egy termékről, amely megelőzte a korát, és amely csak nagyon-nagyon távolról kapcsolódik a mai OLED televíziókhoz. Ma már talán nem sokan emlékeznek rá, de a Sony 2007-ben bemutatott és piacra dobott egy OLED tévének nevezett eszközt. Ez volt a Sony XEL-1, amely egy 11 hüvelykes, 3 mm "vastag" megjelenítőből és egy, speciális talpból állt. Ez utóbbi tartalmazta az elektronikát, a csatlakozókat, tehát kicsit hasonlított a Samsung által később bevezetett One Connect Box koncepcióra.

Sony XEL-1 [+]

A XEL-1 remek kontrasztot, ám gyenge színmegjelenítést produkált, ráadásul a felbontása is kicsi volt, hiszen mindössze 960x540 képpont megjelenítését tette lehetővé. Ráadásul igen sokba került, 2500 dollárt, azaz akkori árfolyamon 410 000 forintot kértek el érte. Egy ilyen pici megjelenítőért pedig ez rengeteg pénznek számított, ráadásul a megbízhatóságával is komoly problémák adódtak. A projekt végül megbukott, és a Sony 2010-ben kivezette a terméket a piacról.

Az első fecskék

Az OLED tévék igazi bemutatkozására 2012 januárjában, a CES-en került sor. A Samsung és az LG is kiállított egy 55 hüvelykes, azaz már valóban tévé méretű, működőképes, 55 hüvelykes OLED készüléket. E modellek Full HD felbontásúak voltak, az önálló pixelvezérlésnek köszönhetően végtelen kontrasztot, gyönyörű színeket produkáltak, viszont a mozgásmegjelenítéssel és a megbízhatósággal akadtak problémáik.

[+]

Mindenesetre bebizonyították, hogy az eljárás életképes, és van benne fantázia. E televíziókat láthattuk élőben is, és teljesen el voltunk tőlük ájulva. Az LG még abban az évben, nyár közepén piacra dobta saját készülékét néhány országban 10 000 dolláros áron, a Samsung modellje pedig annyira megtetszett valakiknek, hogy a berlini IFA kiállításról el is loptak két példányt, ami akkoriban óriási vihart kavart.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a két dél-koreai gigász eltérő utat választott, és házon belül fejlesztette a kijelzőket. Az LG a WOLED technológia mellett tette le voksát, amelynek lényege, hogy fehér OLED fényt használnak alapnak, és alakítják át az egyes szubpixelekben színszűrők segítségével. A Samsung pedig az RGB OLED eljárást részesítette előnyben, ahol az egyes szubpixelekben gyárilag is eltérő színű OLED fényforrásokat alkalmaznak. Mindkét megoldásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, és ezek később döntőnek bizonyultak...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!