Belső részletek
Bár elsőre nem tűnik fel, de belül is fémfelületekkel találkozunk. Ezekre viszont kellemes tapintású, enyhén gumi hatású bevonatot applikáltak, ez a touchpaden és billentyűzeten is visszaköszön. Természetesen mindkét gépnek matt kijelzője van és az alap, 1366x768 pixeles felbontás mellett kérhetőek 1600x900 képponttal menőző, komolyabb, de szintén TN+film technológiás panellel is. Az E6430-at a nagyfelbontású, az 6430u-t a kisfelbontású monitorral kaptuk, elég mellbevágó volt köztük a különbség minden téren.
Dell Latitude E6430 (balra) és Latitude 6430u (jobbra) kalibrálása
Az 1366x768 pixeles egy nagyon alap, és minden bizonnyal olcsó panel 185 cd/m²-es csúcs fényerővel és 200:1 alatti kontrasztaránnyal, szerény betekintési szögekkel. Az 1600x900-as lényegesen magasabb, 288 cd/m²-es maximumot mutatott 700:1 fölötti kontrasztaránnyal, így szabadban, erős napfénynél is használható. Emellett a vízszintes tengelyen IPS panelek szintjét közelítő betekintési szögeket tapasztaltunk, a függőlegesen viszont – különösen alulról nézve – már nem volt ilyen rózsás a helyzet. A Dell Latitude E6430 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál 6-tal alacsonyabb (ugyanis az egyes szintekkel nagyon lassan csökken az intenzitás) fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat. A Dell Latitude 6430u színprofilja innen tölthető le, ennél a maximálisnál kettővel alacsonyabbra érdemes a fényerőt állítani.
Közvetlenül összehasonlítva a két Latitude billentyűzetét az E6430 bizonyult jobbnak, de kategóriatársaihoz mérten a 6430u érdemel komoly dicséretet. Volt már nálunk MacBook Air, ThinkPad X1 Carbon és HP Spectre XT Ultrabook, melyek billentyűzetben elmaradtak a Dell vékony gépe mögött. A Latitude 6430u trükkje abban rejlik, hogy annyira nem is vékony, így több hely maradt normális nyomásúttal és nyomásponttal bíró gombmechanizmus, valamint a stabil talapzat kialakítására.
A Dell Latitude 6430u billentyűzete
A Latitude E6430-nak sincs szégyenkeznivalója e téren, összességében jobb is a billentyűzete, mint a 6430u-nak, sőt nem csak cseppálló, mint az Ultrabooké, hanem rendes vízelvezető csatornája van, de azért szerintünk még így sem ér fel a csúcs ThinkPadek szintjére. Alapja a komoly konkurensnél egy leheletnyivel jobban rugózik (videónk ezen a részen túloz egy kicsit), nyomásútja rövidebb, nyomáspontja valamivel merevebb, a mi ízlésünknek egy kicsit magasan van, de meg tudnánk vele barátkozni. Meg kell még említeni a billentyűzetet körülvevő keretet, ami korábban vörös árnyalatú volt, most visszafogottabb szürkére cserélték. A 6430u-nak és E6430-nak is öt fokozatban kapcsolható a billentyűzetvilágítása.
A Dell Latitude E6430 billentyűzete
Touchpad terén mindig is nagy jó volt a Dell, a két 6430-asnál sincs ez másként. A felület éppen eléggé sima a jó használathoz, nem válik csúszóssá vagy ragadóssá, alatta két remekbe szabott gomb dolgozik finom puha járással, határozott nyomásponttal. Pöcökegérben továbbra is a harmadik helyre sorolnánk a Dellt, szorosan a HP nyomába, a Lenovótól utcahosszal lemaradva. Sokéves ThinkPad használat után pár nap alatt egyáltalán nem tudtunk ráhangolódni a Dell sokkal ridegebb, mondhatni kelletlenül reagáló megoldására.
Öltönyös létükre a Dell 6430-asok egészen jól szólnak. Kár, hogy az E6430 hangszóróit a ház elejére tették, mert van bennük potenciál, aminek jelentős részét – különösen a magas tartományt – leárnyékoljuk kezünkkel. Konkurenseihez mérve kimondottan jól szólt a Latitude 6430u Ultrabook, legfőképpen azért, mert hangszóróit nem rejtették el, hanem a billentyűzet fölött vannak, a gépház pedig elég vaskos rendesebb példányok beépítéséhez. Persze egy komoly, multimédiás laptop hangzását azért ne várjuk ezektől a vállalati notebookoktól!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
