ASUS Sabertooth P67

P67-es alaplapokkal még december végén, az LGA1155-ös platform hivatalos rajtja előtt foglalkoztunk utoljára, ezért akkor kénytelenek voltunk egy kissé rendhagyóan rejtélyes elemzést publikálni. Ezután a Sandy Bridge január eleji sikeres rajtját követően pár héttel a gyártó bejelentette, hogy egy, a SATA 3 Gbps portokat érintő hiba miatt azonnal leállítják a B2 steppinges Cougar Point lapkák forgalmazását, melynek okán egy ideig szünetelt az erre épülő alaplapok forgalmazása. Az Intel gőzerővel dolgozott a javított chipsetek mihamarabbi forgalomba hozatalán, aminek köszönhetően márciusban már a polcokra is kerültek az immáron B3 steppinges PCH-val ellátott alaplapok. A gyártók ezt meglovagolva új modellekkel és a korábbiak új köntösbe való csomagolásával készültek. A most következőkben kettő B3-as P67 chipsetre épülő csúcslapot fogunk bemutatni.

ASUS Sabertooth P67

TUF, azaz a The Ultimate Force széria tagjaként látott napvilágot a Sabertooth P67. A gyártó a TUF-okat masszív igénybevételre tervezi. Ehhez és az extrémebb körülmények kibírásához persze megfelelő komponensek is szükségesek, így a Sabertoothra a manapság a gyártók által előszeretettel alkalmazott katonai szabványoknak is megfelelő kondenzátorok, tekercsek, MOSFET-ek kerültek. Ennek okán az ASUS a szokványos 3 év garancia helyett nem kevesebb mint 5 évet vállal az alaplapra, ami rendhagyónak nevezhető.

Doboz és a tartozékok [+]

A dobozt kibontva semmi meglepőt nem tapasztaltunk. A tartozékok listája meglehetősen rövid: a hátlapi takarólemez mellett két SATA kábel, az alaplapi aljzatok könnyebb csatlakoztatását elősegítő kis kiegészítők (Q-Connector), egy CrossFire híd és négy csavar kapott helyet.

Kicsomagolva [+]

Magát az alaplapot a kezünkbe véve azonnal feltűnik, hogy meglehetősen egyedi megjelenést kapott. Konkrétan a gyártó által csak Thermal Armornak nevezett műanyagborításról van szó, amely az alaplap nagy részét betakarja. Az ASUS szerint ez a különböző (elsősorban grafikus) kártyák által generált meleg levegőtől védi a NYÁK-on található komponenseket, melynek segítségével a rendszer élettartama és stabilitása is megnő.

Pajzsot le [+]

Néhány csavar segítségével a Thermal Armor eltávolítható, mely alatt nem túl meglepó módon már egy teljesen szokványos látványvilág tárul elénk. A szóban forgó funkció hatékonyásga egy ventillátorral tovább növelhető.

A ventillátor helye [+]

A tartozékok között talált négy csavar segítségével középtájra egy opcionálisan megvásárolható, 5 centiméter átmérőjű légkavarót rögzíthetünk, melyhez szerencsére egy 3 tűs szabványos ventillátorcsatlakozó is társul. Az, hogy a Thermal Armor pontosan milyen hatással van az élettartamra és a stabilitása, a mi próbálkozásainból nem derült ki maradéktalanul, mivel pontosan olyan stabil volt vele a rendszer, mint nélküle, valamint nyilvánvalóan nem voltak éveink a pontos élettartam tartostesztjéhez.

A különböző PCI bővítőaljaztok tekintetében átlagosnak nevezhető a Sabertooth. A maximálisan elhelyezhető 7 slot helyett csak 6 került az alaplapra, bár ez a legtöbb vásárló igényeit ki tudja elégíteni. A két, teljes hosszúságú PCI Express segítségével kialakíthatunk kétkártyás CrossFire vagy SLI rendszereket is x8-x8 sávkiosztással. Ezek mellett még három x1-es PCIe slotot kapunk, valamint legalul egy klasszikus PCI slotot is. A P67-es PCH a mai alaplapok tekintetében átlagos méretűnek nevezhető bordát kapott. Ezen chipset által natívan meghajtott két SATA 6 Gbps (barna) és négy SATA 3 Gbps szabványú port (fekete) mellett egy integrált Marvell vezérlőn keresztül működő SATA 6 Gbps kompatibilis port páros (szürke) is szerepet kapott. A soros ATA portok felett egy NEC chip által vezérelt előlapra kivezethető USB 3.0 csatlakozó helyezkedik el. Amennyiben megtöltjük felülről a második PCIe x1 slotot, akkor ez utóbbi USB 3.0 csatlakoztatási lehetőségről le kell mondanunk, mivel ezek egyazon sávon osztoznak. Ennek funkcióját a BIOS-ban szabályozhatjuk.

A PWM területe [+]

Ugorva egyet az alaplap felső részéhez megvizsgáltuk a tápellátást, pontosabban hogy mi rejtőzik a TUF ENGINE! elnevezés alatt. A páros borda eltávolítása után egy klasszikus, 8+2 fázisú analóg kialakítás tárult elénk, melyeket itt is a Digi+ névre keresztelt vezérlőchip szabályoz. A tesztünk alatt végig meglehetősen hűvös tudott maradni a zöld-fekete hőcsővel összekötött bordázat.

A hátlapon egy PS2 billentyűzet/egér csatlakozó mellett még nyolc darab USB 2.0 port sorakozik. Ezeken túlmenően itt is van két USB 3.0 aljzat, melyeket szokás szerint kék színnel jelöltek. Ahogy ebben a kategóriában megszokhattuk, nem maradt le a FireWire és az optikai SPDIF hangkivezetés sem. Az egy LAN port az Intel 82579 vezérlőjén keresztül képes akár gigabites sebességre is. Az USB portok földszintjén 1-1 eSATA port található, melyek közül a zöld színű eSATAp, vagyis "powered" eSATA, amely egy arra alkalmas kábel és eszköz segítségével feleslegessé teszi a külső keret hálózati adapteres tápellátását, mivel 5 és 12 voltos feszültésget képes továbbítani az azzal kompatibilis külső meghajtó irányába. Az alaplapi hangért a Realtek ALC892 8 csatornás HD codecje felel.

Ahogy az ASUS-nál mostanság már megszokhattuk, úgy immáron ezen az alaplapon is UEFI kapott helyet, melynek beállítási lehetőségeit a következő képeken próbáljuk bemutatni:

Asus Sabertooth P67 UEFI

MSI P67A-GD80

Akik ismerik az MSI immáron évek óta alkalmazott névadási metodikáját, azok már a modell nevéből sejthetik, hogy GD80 egy felsőkategóriás megoldást takar. Az abszolút csúcsra a "Big Bang" elnevezést használja a gyártó, mely a P67-es alaplapok esetében konkrétan a Big Bang-Marshalt takarja.

Doboz és a tartozékok [+]

Kicsomagolás után az alap hátlapi takarólemez melett egy kártyahelyre beilleszthető dupla USB 3.0 port kivezetést, négy SATA adatkábelt, két MOLEX->SATA tápátalakítót, egy CrossFire hidat, valamint az ASUS-nál már megismerthez hasonló, az aljzatok könnyebb csatlakoztatását elősegítő kis kiegészítőket találtunk meg a dobozban. Ezeken túlmenően kapunk még az alaplap különböző feszültségeinek méréséhez szükséges kis vezetékeket is.

Kicsomagolva [+]

Az alaplap az MSI aktuális szín- és formavilágát kapta. A fekete-kék slotok mellett a NYÁK sötétbarna. Ezen az alaplapon található bekapcsoló és reset gomb is; ezeknek a tesztelők és tuningosok vehetik hasznát. A harmadik gomb az automatikus tuning szerepét betöltő OC Genie funkciót aktiválja. A Gigabyte korábban bevezetett rendszeréhez hasonlóan ezen az alaplapon is felbukkant a Dual BIOS, ami akkor jöhet igazán jól, ha balül sül el a BIOS frissítése. További plusznak nevezhető a JUSB1 jelölésű alaplapi USB 2.0 port, mely a szabvány 0,5 amperes áremerősség helyett 1,5 ampert képest leadni, még abban az esetben is, ha a gép felfüggesztett vagy kikapcsolt (S3/S4/S5) állapotban van. Ez a Super-Charger névre elkeresztelt funkció különböző külső eszközök (pl. mobiltelefon, tablet) töltésénél vagy áramellátásánál jöhet jól.

[+]

PCI slotokból összesen 7 darab található az alaplapon. Ezekből három teljes hosszúságú PCI Express, melyekből a felsőhöz 16 sáv került kivezetésre. Amennyiben többkártyás CrossFire vagy SLI konfiguráció kiépítésének céljából a középső slotba kártya kerül, akkor a 16 sáv fele-fele (x8-x8) arányban megoszlik a két aljzat között. A legalsó teljes hosszúságú slotra már csak négy sáv jutott, ráadásul ez a négy sáv is osztozik az eSATA portok vezérlőjével, valamint a két pár alaplapi és egy pár hátlapi (legalsó) USB 3.0 portok és a PCI aljzatok vezérlőivel. Ez röviden annyit jelent, hogy el kell döntenünk, hogy a slotot vagy a felsorolt vezérlőket szeretnénk használni inkább. Mivel a Sandy Bridge processzorokban található 16 sáv egyenesen a fenti két hosszú kék slothoz van dedikálva, és a P67-es chipkészlet összesen 8 PCIe sávot tartalmaz, ezért hasonló kompromisszumok nélkül nem lehet ilyen bő felszereltségű alaplapokat építeni. A két említett PCI slot mellett még két PCIe x1-es slotot kapunk, melyek használata szintén limitált, azaz egy időben csak az egyik slotot használhatjuk. Az aljzatok felett egy 6 tűs PCIe tápcsatlakozó lapul, melynek opcionális használata az izomsabb VGA kártyák tuningja esetén biztosíthat még stabilabb tápellátást.

[+]

Az ASUS-hoz hasonló méretű bordát kapott a PCH környékén, a két NEC chip által vezérelt USB 3.0 alaplapi csatlakozó mellett sok említésre méltó dolgot nem találtunk. Extra alaplapi SATA portot nem kapunk a két natív SATA 6 Gbps (fehér) és négy SATA 3 Gbps (fekete) csatlakozó mellett.

A V-Check mérőpontok a többi gyártó kínálatát nézve extrának számítanak, de az MSI még az eggyel alacsonyabb szinten elhelyezkedő P67A-GD65-re is elhelyezte őket. Ezek, valamint egy multiméter segítségével folyamatosan nyomon követhetjük a CPU, a CPU VTT, CPU SA, DDR és PCH feszültségeit. Komolyabb tuning esetén ez szintén egy kényelmes és hasznos lehetőség.

Ennél az alaplapnál is benéztünk a Military Class II házi (katonai) szabványra épülő, tápellátást hűtő bordák alá. Ez röviden alumíniumbelsejű kondenzátorokat, prémium minőségű tekercseket, tantálmagos, nagy vezetőképességű polimer Hi-c CAP (Highly-Conductive Polymerized Capacitor) elnevezésű kondenzátorokat és az MSI által már évek óta használt DrMOS megoldást takarja.

A PWM területe [+]

Utóbbinak a lényege, hogy az egyszerűbb D-PAK, és a náluk jobb kapcsolási tulajdonságú Power-PAK tokozású diszkrét tranzisztorokkal ellentétben egy összetettebb áramkört használ, amelyben két MOSFET és egy vezérlőchip van. Ez a megoldás minden paraméterében jobb a klasszikus analóg kivitelezésnél. Fogyasztása 27,6%-kal kisebb, mint a D-PAK megoldásoknak, 30%-kal kevésbé melegszik, és átlagosan több mint 70%-kal kisebb helyet foglal el. Tuningnál lehet fontos, hogy a DrMOS lényegesen kisebb tüskével és gyorsabban kapcsol, mint a klasszikus megoldások. Ez konkrétan 1000 kHz-es üzemi frekvenciát jelent a normál analóg kivitel 250 kHz-ével szemben. Az MSI a MSI P67-GD80 esetében a Renesas (NEC) DrMOS chipjeit használta fel, melyből nem kevesebb mint 12 darab kapot helyet az alaplapon, amiből következően 12 fázisról beszélhetünk a GD80 esetében. A fázisok terhelés függvényében lekapcsolhatnak, melyek aktivitásáról az alaplap felső szélén található LED-sor ad folyamatos visszajelzést.

Az MSI hátlapja is egy kombó PS2 billentyűzet/egér aljzattal nyit, mellette 4 db USB 2.0 és 6 db USB 3.0 port kapott helyet. A két eSATA (Marvell 88SE9128) mellé egy FireWire és két Gigabit Ethernet port került még ki a hátulra, melyet a Realtek RTL8111E chipje vezérel. Mindezek mellé társulnak a Realtek ALC892 8 csatornás HD hangcodec analóg és digitális kimenetei, és egy CMOS reset gomb, mellyel a ház oldalának leszedése nélkül állíthatjuk vissza beállításainkat egy esetlegesen balül elsült tuningkisérlet után.

Az MSI ClickBIOS névre elkeresztelt UEFI-jének beállítási lehetőségeit a következő képeken szemléltetjük:

MSI P67A-GD80 UEFI

Tesztelés, értékelés

Alaplapok között a nyilvánvaló felépítésbeli eltéréseken kívül a fogyasztás, valamint ebben a kategóriában a tuning esetében jöhetnek ki említésre méltó különbségek. Először a fogyasztást néztük meg, amihez teljesen gyári alapbeállításokat használtunk. A fogyasztás mérését most is egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük.

Látható, hogy az MSI mindenhol kevesebbet fogyasztott, mint az ASUS, bár a különbség szinte elhanyagolható. Mivel az MSI-n rendelkezésre állnak mérőpontok is, ezért megpróbáltuk minden esetben kimérni, hogy az egyes esetekben milyen feszültséget ad az alaplap i7-2600K processzorunknak. Az összehasonlítás érdekében némi keresgetés után az egyik CPU foglalat közeli SMD kondenzátor lábán a Sabertoothon is találtunk mérőpontot, így már semmi sem állt az utunkba, hogy ilyen téren is összevessük az alaplapokat.

Érdekes, hogy az ASUS az alapértelmezett beállítások szerint 1,25 voltos feszültséget állapított meg a 2600K-nak, míg az MSI ugyanennek a processzornak csak 1,20 voltot kalibrált be. Ehhez mérten a gyári alapbeállítások mellett az ASUS terhelésnél kevesebb fesztülséget adott a processzornak, míg az MSI csak a Crysis alatt adta le pontosan a saját maga által meghatározott 1,20 voltot. Terheletlen állapotban mind a processzor órajele, mind pedig a feszültsége visszaesik az energiagazdálkodás miatt, így ez különösebben nem mérvadó, bár itt az MSI adott nagyobb feszültséget, de a rendszer fogyasztása mégsem volt magasabb, mint a Sabertooth esetén.

Ezután következett a tuning. A Turbo Boostot kikapcsoltuk, és elkezdtük feljebb tekerni a szorzót. Az MSI esetében így 4400 MHz-ig jutottunk. Ekkor ismét megmértük a feszültséget, és a Prime tesztprogram futása közben immáron 1,24 voltot mértünk, ami 0,04 volt tülfeszültséget jelent az alapbeállításhoz képest. Az ASUS hasonló beállítások mellett már nem volt stabil, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Sabertooth tuningnál továbbra is csak 1,20 volt körüli feszültséggel kínálgatta a processzort, ami gyakorlatilag 4 századdal kevesebb, mint az MSI-nél. Így már érthető is, hogy ugyanaz a processzor ugyanolyan órajelen miért nem volt stabil.

Az ASUS egy ideje a Load Line Calibration (LLC) nevű eljárást alkalmazza a terhelés hatására visszaeső feszültségek kordában tartására. A Sabertooth UEFI-jében is van erre lehetőség, így megnéztük, hogy ez a gyakrolatban mennyit ér. Az opciót HIGH beállításra téve beton stabilan 1,25 voltot kapott a CPU, így már az ASUS alaplapban is sikerült stabilan elérnünk a 4400 MHz-et. Ezután elkezdtünk feljebb kúszni a CPU feszültséggel is. Az MSI-nél ezt 1,32-re állítottuk, ami terhelés hatására a multiméterünk szerint a valóságban 1,37 voltot jelentett, ami már 5 század plusz a beállítotthoz képest. Ezzel 4800 MHz-ig sikerült felhúzni a i7-es Sandy Bridge-et. Hiába emeltük tovább a feszültséget, az nem segített, Thermalright léghűtésünkkel valószínűleg itt volt a processzorunk vége. Az ASUS-nál az LLC-s tapasztalatok után egyből 1,37 volttal indítottunk, amit a műszerünk alapján pontosan meg is kapott a CPU. Ennek ellenére ugyanazon processzorral csak 4600 MHz-ig jutottunk el. Próbáltuk emelni a VRM fekvenciát, illetve egyéb feszültségeket is, de nem használtak, így a teszt időpontjában aktuális BIOS verziókkal az MSI bizonyult a jobb tuningos alaplapnak.

ASUS - MSI

Utolsó mérésünkkel a SATA portok teljesítményére vetettünk egy gyors pillantást, mivel ezen a téren is előfordulhatnak különbségek még ugyanazon chipsetre épülő alaplapok esetében is. Mindezt a jelenleg egyik leggyorsabb, és korábban már tesztelt SATA 6 Gbps szabványt is támogató Intel 510 250 GB-os meghajtóval végeztük. Itt egy kicsivel az ASUS volt a jobb, de a különbség nem volt számottevő.

Értékelés

Mindkét kipróbált alaplap a csúcskategóriásnak tekinthető, de az MSI mind felszereltség, mind tuning terén egy lépéssel a Sabertooth előtt jár. Az MSI-n egy fokkal fejlettebb a tápellátás is, ami 12 fázissal eteti a processzort. Amiben mindképpen jobb a Sabertooth, az a garancia és az ár, ugyanis az ASUS P67 alaplapjára már 46 000 forint ellenében rátehetjük a kezünket, míg az MSI P67A-GD80 csak majdnem tízezerrel drágábban, valahol 55 000 forint környékén lehet a miénk. Akinek az igényeit kielégítik a Sabertooth által nyújtott szolgáltatások, valamint nem akarja a processzorából kipréselni az utolsó utáni megahertzet is, annak az ASUS alaplapja is jó választás lehet, főleg ha hosszabb távra tervez, és olyan üzletben vásárol, ahol megkapja rá a gyártó által biztosított 5 év garanciát is. Az MSI P67A-GD80 kevesebb kompromisszummal bír, és meglehetősen sok extrát is kínál. Ilyen például a 10 darab USB 3.0 port, amit egy jó darabig még nem lesz egyszerű kihasználni.

ASUS Sabertooth P67	MSI P67A-GD80

Oliverda

Az ASUS Sabertooth P67 alaplapot az Asustól kaptuk, az MSI P67A-GD80-at pedig az MSI biztosította. A tesztben használt Intel processzort Gianni bazárja kölcsönözte.