Külső, kezelőszervek
Az X-T3 minimálisan nagyobb elődjénél; az 1 milliméteres magasságnövekedés mellett a leginkább szembetűnő változás a vastagságban keresendő, hiszen csaknem egy egész centimétert hízott az újdonság, amiből következően a markolat is némileg húsosabb lett. A váz fogása vastagságát tekintve kényelmes, ám a markolat fogásában érezhető a különbség egy X-H1-hez képest: csak kézben tartva még elfért rajta a kisujjunk, exponálás közben viszont már lecsúszik róla, mivel ilyenkor szinte teljesen függőlegesen kell tartani a mutatóujjat, hiszen csak így érjük el a kioldógombot. Ez persze egyáltalán nem vészes, ám a nagyobb kézzel megáldott felhasználóknak érdemes lehet beszerezni a gyári portrémarkolatot is.
[+]
A 132,5 x 92,8 x 58,8 milliméteres, akkumulátorral és egy memóriakártyával 539 gramm tömegű magnéziumötvözet vázból az ezüst verziót kaptuk, ezen kívül létezik még teljesen fekete variáns is. A világosabb színnek megvan az a hátránya, hogy a felületet nem védi festékréteg, ezért érzékenyebbé a karcokkal és a kopással szemben, ez a tesztelt példányon is észrevehető, akár háborút is megjárt fényképezőgépként is el lehetne adni. Személyes véleményünk szerint azonban ez a szín kifejezetten jól áll neki, üde színfolt a rengeteg fekete váz között, és még retró hatást is kölcsönöz a gépnek, de aki tudja magáról, hogy hajlamos néha odacsapni dolgokhoz a kamerát munka közben, az inkább a fekete változatot válassza.
[+]
Az előlapon az X bajonetté a főszerep, tőle jobbra egy menetes kupakkal lezárt vakuszinkron csatlakozót és a manuális, folyamatos és egyszeri fókuszmód között váltó kallantyút találjuk. A bajonettől balra egy testreszabható gomb és egy szintén szabadon választható funkcióval felvértezhető tárcsa kapott helyett, közöttük pedig egy fehér színű AF segédfény pihen.
[+]
A váz tetején a szokásos X-T kezelőszervek helyezkednek el; a legtöbb beállításhoz külön tárcsa tartozik, ebből összesen hármat kapunk. A jobb szélsővel az expozíciókompenzációt tudjuk vezérelni, mellette a záridőt szabályzó tárcsa kapott helyet, a túloldalon pedig az ISO értékek között váltogathatunk. Utóbbi kettőt A állásba állítva a rendszer maga választja ki a szerinte a körülményeknek leginkább megfelelő értékeket, és ugyanez igaz a minden XF objektíven megtalálható rekeszállító gyűrűre is, ezzel a megoldással nincs szükség A, P vagy S mód külön kiválasztására. A tárcsák nagyjából 1-2 milliméterrel lettek magasabbak, mint az X-T2-n helyet kapó testvéreik.
A záridő és az ISO tárcsák magukban foglalják a fénymérést és a sorozatkép-sebességet választó gyűrűt is, utóbbival válthatunk például videó vagy panoráma módba is. A kamerát bekapcsolni az exponálógomb körül található kétállású retesszel tudjuk, ez alatt egy programozható Fn gomb várja, hogy használatba vegyük. Az elektronikus kereső jobb oldalán egy mostmár rögzíthető dioptriaszabályzó tárcsát találunk, vele átellenes oldalon pedig az EVF és a hátsó kijelző között tudunk váltani, a két kezelőszerv között pedig egy vakupapucs pihen.
[+]
Ahogy az előző bekezdésből logikusan kitalálható, a váz hátsó oldalán összesen két megjelenítő segíti a komponálást. Közülük a nagyobb a 3 hüvelykes, 1,04 millió pixelt magába foglaló érintésérzékeny LCD monitor, ami a széria korábbi tagjainál megszokott módon lefelé, felfelé és befelé dönthető, a teljes kihajthatóságról sajnos ezúttal is le kell mondanunk. A kijelző felett a már említett, 100 százalékos lefedettségű, OLED technológiás, közelségérzékelővel megtámogatott E-VF található, melynek felbontása 3,69 millió pixel, nagyítása pedig 0,75-szörös. A körülöttük található kezelőszervek teljes egészében az X-T2 elrendezését kapták: felül a törlés, visszajátszás, AE-L és AF-L gombot találjuk, valamint plusz egy tárcsát, utóbbi három a menüből teljes mértékben testreszabható. Ugyanez elmondható a négyirányú D-Padról is, ami alatt a vissza gomb, felette pedig a Q menü kapcsolója és a fókuszpontválasztó joystick helyezkedik el.
[+]
A portok nagy része a váz – hátulról nézve – bal oldalára került, a levehető ajtó mögött egy 3,5 milliméteres fejhallgató-kimenet és egy 2,5 milliméteres mikrofonbemenet, egy micro HDMI és egy USB 3.1 Type-C leledzik. A gép jobb oldalán már csak a memóriakártyák foglalata várja, hogy megtöltsük őket, erre maximum két darab, UHS-II sebességű SD, SDHC vagy SDXC kártyát használhatunk. Az NP-W126S típusú akkumulátort a váz alján található ajtót kinyitva tudjuk betenni, mellette csupán az 1/4 hüvelykes, optikai középvonal alatt elhelyezett állványmenet árválkodik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
