Heti okosság: NGFF, Cell, feature listák
Tudástárunk a héten 7 darab friss anyaggal bővült!
Az M.2 (NGFF) formátum
Az M.2 (NGFF – Next Generation Form Factor) egy univerzális bővítőhely, mely a Mini PCI Express és az mSATA foglalatok utódjának tekinthető. A formátum a PCI-SIG és a SATA-IO tervezőcsoportjainak közös munkájaként jött létre; a cél egy kompaktabb és rugalmasabb bővítőhely létrehozása volt, mely megfelel a modern kor követelményeinek. Az M.2 a mPCIe kártyahelyhez hasonlóan bármilyen PCI Express kapcsolatot alkalmazó, és a szabványnak megfelelő kártyát képes fogadni, melybe ugyanúgy beletartozik a Wi-Fi vagy a WWAN, mint az SSD.
Az M.2 foglalatba illeszkedő kártyák vékonyabbak, illetve a maguk 22 milliméterével keskenyebbek is, mint a korábbi Mini PCIe/mSATA egységek. A hosszúság tekintetében már más a helyzet, ugyanis ez a dimenzió nem egységes. Jelenleg több méretszabványt alkalmaznak, így az M.2 formátumú kártyák 30, 42, illetve szükség szerint akár 60, 80 és 110 milliméter hosszúak is lehetnek, melyek közül a 42 milliméteres (lesz) a legelterjedtebb. A méretet természetesen jelölik is, így például az M.2 2242 típus 22 milliméter széles, és 42 milliméter hosszú, míg az M.2 2280 már 80 milliméteres hosszúsággal bír. Ennek nagy jelentősége van, hisz nem mindegyik alaplap képes fogadni a hosszabb megoldásokat.
Az M.2 (NGFF) formátum bejegyzés folytatása ide kattintva olvasható!
Cell Broadband Engine
A Cell Broadband Engine a Sony, az IBM és a Toshiba közös fejlesztésű processzora, mely 2006-ban jelent meg a PlayStation 3 konzolban, és az architektúra működése, illetve elvi felépítése irányt mutatott a piac számára annak ellenére, hogy a Cell önmagában végül nem lett igazán sikeres. A Cell különlegessége az volt, hogy az első olyan heterogén módon programozható processzort köszönthette benne a piac, ami bebizonyította, hogy a papíron már évek óta létező irányvonal a gyakorlatban is működőképes.
Cell Broadband Engine
Elméletben a ténylegesen megjelent processzorok mellett a mérnökök folyamatosan kutatják azokat az irányokat, amelyekkel drasztikus előrelépést lehet tenni. A kilencvenes évek folyamán többször is előkerült, hogy a gyártástechnológia fejlődése nem tartható fenn a végtelenségig, így előbb-utóbb a CMOS technológia beleütközik fizikai korlátaiba. Az elméleti megoldások között állandóan jelen volt a többmagos koncepciók lehetősége, de ezen belül már nem volt igazi egyetértés, hogy a homogén vagy a heterogén irány lesz a nyerő. Előbbi esetben a processzormagok képességei megegyeznek, míg az utóbbi opció érdekesebb, mivel kétféle mag kerülhetne a lapkára, amelyek vagy késleltetésre, vagy adatpárhuzamos végrehajtásra lennének optimalizálva.
A Cell Broadband Engine bejegyzés folytatása ide kattintva olvasható!
További friss tudástár bejegyzések:
- Az NVIDIA TXAA-t támogató játékok listája;
- Az NVIDIA GPU-s PhysX-et támogató játékok listája;
- Az Intel PixelSync kiterjesztést támogató játékok listája;
- Az AMD TrueAudio API-t támogató játékok listája;
- Az AMD Mantle API-t támogató játékok listája.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
