Moddervilág
A most bemutatásra kerülő projekt, bár nem a legfrissebb, de aki szereti a méretes alumíniumtömböket, és eddig ez a munka elkerülte a figyelmét, annak mindenképpen érdemes egy pillantást vetnie mind az építés folyamatára, mind pedig a páratlan végeredményre.
Devin Spratt (Achron) különleges HTPC-jét, az Acronym-et még 2009-ben kezdte el építeni, de diplomájának megszerzése és az élet egyéb nehézségei miatt végül csak 2012-ben sikerült befejeznie a munkálatokat. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy időről időre meg kellett küzdenie maximalizmusával, melynek következtében számos komponenst újra legyártott, sokszor az egész gépet is, mert nem volt elégedett az eredménnyel – dehát ez a hozzáállás kellett ehhez a tökéletes végeredményhez.
A koncepció egy olyan HTPC építése volt, amely egy Mini-ITX alapú konfiguráció befogadására képes, ezt viszont a lehető legkisebb méretben teszi. Persze a piacon számos gyári megoldás található, azonban a kínálat átnyálazása után sem talált kedvére valót, mindegyiket unalmasnak találta, így végül saját számítógépház építésébe kezdett.
Bár már több mint 5 éve bújja a bit-tech.net fórumát, ez az első saját munkanaplója, ennek ellenére a dokumentáció minőségére nem lehet panasz, ráadásul számos esetben fórumtársaival is konzultált, szavazásokat rendezett egyes döntések előtt. Azt nem tudta specifikálni, hogy a ház formáját mi ihlette, alapvető elképzeléseihez mégis makacsul ragaszkodott, még ha a kivitelezés olykor komoly nehézségekbe is ütközött.
A HTPC alumíniumtömbökként kezdte életét, eredetileg nem is tervezte más anyagok használatát. Idővel mégis arra az elhatározásra jutott, hogy plexi berakásokkal, rétegekkel izgalmasabbá teheti a végeredményt. A munka oroszlánrészét egy CNC vezérlésű, háromtengelyes marógéppel végezte, de emellett még számos speciális fémipari berendezéshez volt hozzáférése.
Az építést természetesen most is gondos tervezés előzte meg, az ötlet a Solidworks tervezőprogramban öltött formát, amelynek használatában már ötéves tapasztalata volt, ami igen hasznosnak bizonyult. A tervek precizitása most azért is volt létfontosságú, mert a munka jelentős részében CNC gépeket vetett be, így a modellezésnél minden apró tényezőt figyelembe kellett venni, hogy végül a rendszer hardverkomponensei gond nélkül beférjenek a szűkös helyre.
Először úgy kezdte a ház legyártását, hogy az alsó és a felső rész ne egy nagy alumíniumtömbből, hanem három egymáshoz illesztett, kisebb darabból készüljön, költségcsökkentést és egyéb szempontokat figyelembe véve. Végül azonban, amit csak lehetett, egy darabban valósított meg. A plexirétegeket összefogta a méretes alumíniumtömbbel, így ezek „megfaragása” egyszerre történt, hogy minden elem tökéletesen passzoljon egymáshoz.
Az előlapot számos alkalommal újrakezdte, mire végre elérte a kívánt eredményt. Ide került az infravörös vevő ablaka, a slot-in rendszerű optikai meghajtó rése, valamint két nyomógomb, utóbbiak közül az egyik a bekapcsoló, a másik pedig a lemezkiadó gomb. A maró hosszú órákon át farigcsálta a méretes tömböket, először a nagyját kapta le a fölöslegnek, majd precízebb munka következett, azonban tapintásra hiába tűnt simának és egyenletesnek a végeredmény, a gép felbontása véges, ami a képeken is tökéletesen látszik.
Itt jön be a képbe a kétkezi munka, ugyanis a felület simítása egyre finomabb csiszolópapírral történt, amely folyamat hosszantartó és fáradságos, ráadásul a projekt során elszenvedett kéztörés sem könnyítette meg Achron munkáját. Minden nehézség ellenére végül ezt a roppant feladatot is sikerült leküzdenie. A simítás azért volt nagyon fontos, mert az alumínium alkatrészeket szerette volna eloxálni, amely köztudottan nem hogy elfedi, de még ki is emeli a felülethibákat.
Az elemeket végül üvegfúvásnak vetette alá, ami olyan, mint a homokfúvás, csak itt apró üveggömbök végzik el a „rombolást”. A felület előkészítése olyan jól sikerült, hogy az eredmény a maximalista Devint is meglepte, így nem maradt más hátra, mint az alumínium feketére oxálása és a plexidarabok tökéletessé polírozása. Összeszerelésnél a processzorhűtő és a külön beszerzett vezérlőhídhűtő összetűzésbe került, de előbbiből lecsapott pár lamellasort, utóbbihoz pedig egyedi leszorítót készített, így végül ez sem okozott különösebb problémát.
Az Acronym nevű egyedi HTPC végül, ha nem is gyorsan, de elkészült, az eredményt elnézve pedig bőven megérte a várakozást azok számára, akik „élőben” kísérték végig a munkafolyamatot. A 37 oldalas munkanapló a bit-tech.net fórumában, a kemény munka gyümölcse pedig a következő oldalon található galériában tekinthető meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!