A processzorhűtő születése
PH: Nagyjából ebben az állapotban a többség elégedetten hátradől, hogy megoldotta a halk, de mégis combos gép kérdését. Te mégis tovább mentél, merre is?
szab.tam: Az eszetlenség irányába... a logikát ne keressen senki! A hegymászó is mehetne helikopterrel vagy egy sherpa hátán a csúcsra. Nekem sherpák segítettek, de akkor is meg akartam mászni az értelmetlenség hegyét... Az előbb leírt gépben a Mugen 2-vel 1,00 voltos alulfesz mellett 2,80 GHz-en tudtam hajtani a processzort, így Linxszel is csak 70 fok környékére melegedett. Ez az órajel viszont egyes alkalmazásoknál nagyon kevésnek bizonyult. Mivel a halkságról már nem akartam lemondani, elkezdtem a Mugen 2 lamelláit – kétoldalas hővezető ragasztó segítségével – különböző méretű, 0,4-0,5 mm vastag alumíniumlemezekkel megtoldani. Hozott némi hűtési többletet, de nem volt az igazi, így nem nyughattam.
Ezen lemezek leszedésekor a Mugen 2 lamellái elmozdultak, és láthatóvá váltak a réz hőcsövek. Ekkor döbbentem rá, hogy a lamellák esetleg eltávolíthatóak! Nemsokára kaptam egy Scythe Ninja Coppert, így a Mugen 2 felszabadult. Ekkor jött az első hűtőboncolás. Csavarkulccsal a Mugen 2 hőcsövei végén lévő kupakokat eltávolítottam, majd óvatos, billegetető mozdulatokkal az összes lemezt lehúztam, mint a finomságokat egy saslikról. Többórás, kézvagdosós művelet után kaptam egy nyers csővázat egy CPU-blokkal a tövében.
PH: Milyen - pontosabban mekkora - terveid voltak a megkopasztott hűtővázzal?
szab.tam: Nagyok! Ekkor még csak sejtettem, hogy ki fogom nőni a CM690-et, ezért új ház után néztem. A házvadászatnál fontos szempont volt, hogy a felülre tervezett hűtőborda miatt magas legyen. Szintén emiatt a tápnak alul kellett lennie, mert felül útban lett volna, alsó tápos óriástorony pedig tudtommal nincs. Sikerült viszont olyat találni, aminél az alaplap alatt van kb. 8 centiméter hely, így a legalsó bővítőkártyahely beáldozásával és a hátsó fal kivágásával alsó tápossá varázsoltam.
Innen már egyszerű és gyors volt az út. Kellett néhány kilogramm alumínium hűtőbordaprofil, pár mérés, némi felfüggesztésterv és egy műszaki szaki, aki jó pénzért elvégezte a marást. A Mugen 2 két hőcsősorához egy-egy 50 centiméteres hűtőbordát fogattam laposrudak segítségével, szendvicsszerűen. Az érintkezési felületeket jól megpasztáztam. Felül keresztirányban acélcsövekre függesztettem a bordákat, amelyek további két borda közbeiktatásával támaszkodnak a ház tetejére.
Komoly kérdés volt a borda felfüggesztése. Be kellett „lógatni” a kb. hatkilós tömeget, de ha csak 1 mm-rel lejjebb csüng, mint kellene, akkor a CPU-nál fogva tekeri az alaplapot. Olyan megoldást csináltam, ami térbeli elmozgatást tesz lehetővé, így a kompatibilitás csak a lefogató cseréjének kérdése, mindegy, hogy hol van a CPU az alaplapon.
PH: Nemsemmi! Milyen hűtési képességei voltak ennek a monstrumnak?
szab.tam: A Q9550 így 3,60 GHz-en, 1,275 voltos (valójában 1,184 V) BIOS feszültség mellett, 27-28 °C-os szobahőmérsékleten, 30 perc Linx után 68-74 °C-os maghőmérsékletet produkált. Ez az érték nagyjából 30 perc után állt be. A további két kilónyi bordabővítéssel (így lett 6,5 kg-os) úgy 45 perc alatt állt be ez a hőfok. Még 3,952 GHz-en 1,3875 voltos BIOS (1,28 V mérve) feszültség mellett is stabil volt a rendszer, bár 20 perc Linx izzasztás hatására 80 °C-ra, további 10 perc alatt 84 °C-ra melegedtek a processzormagok, és akkor inkább lekapcsoltam. Játékok és 3DMark06 alatt ezzel a felállással 70 °C-ig sem melegszenek a CPU magok, 3,60 GHz-en pedig 65 °C a maximum, de döntően 60 °C alatt maradnak.
PH: Gratulálunk! Egy teljesen passzív processzorhűtőnél ezek tiszteletet parancsoló értékek. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél az első hűtőóriás megtervezésénél?
szab.tam: Egy súlyos tervezési hibát meg kell említenem. A Mugen 2 váza adott volt, ez volt, ezzel főztem. De! A hőcsövek, ahogy beszállítják a hőt az aluborda aljába, odáig jó; ott viszont az intenzív hőterjedés megáll. Az alsó csőből a hő menne fölfelé, de ott rögtön beleütközik a fölötte lévő csőbe, és így tovább, majd ennek a halmozottan összetorlódott hőnek kéne gyorsan felkúszni az 50 centiméter magas bordán. Ám ez sajnos nem így működik. A hőtermelés intenzitásától is függ, de ilyen hosszú utat a hő jelen bordákban 10-20-30 perc alatt jár be az alumíniumban. Ide is hőcsöveket kellett volna beépíteni, amik segítenek eloszlatni a hőt. Pusztán alumíniummal komoly hővezetést vagy csak kis távolságra, vagy csak nagyon lassan lehet megoldani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
