Kisebb csíkszélesség, új IGP
Nyílt titok, hogy az Intel egy ideje már elsősorban notebookokhoz fejleszti középkategóriás processzorait. Két éve a Clarkdale processzoroknál, a Nehalem architektúrás CPU-hoz még csak lazán, külön integrált áramkörön kapcsolódott a grafikus mag, a tavalyi Sandy Bridge esetében már egy lapkára költöztek, most pedig az Intel tikk-takk fejlesztési ütemterve szerint a gyártási csíkszélesség csökkentése mellett jelentősen korszerűsítették a grafikus részleget, így született meg az Ivy Bridge processzor. Maga a CPU rész nem sokat változott, de a kisebb csíkszélesség jobb fogyasztást, illetve magasabb elérhető órajeleket eredményez. Az Ivy Bridge asztali vonalát elemző írásunkban elolvasható minden technikai részlet, melyek a mobil processzoroknál ugyanúgy megjelennek. Az alábbi, nagyjából méretarányos képen jól látható a fejlesztések döntő többbsége.
Négymagos Sandy Bridge (felül) és Ivy Bridge (alul) méretaránya
A kisebb csíkszélesség miatt kisebb lett a processzor mérete, így olcsóbb gyártani, kevesebbet fogyaszt, ami mobil vonalon nagyon fontos. Érdemes megfigyelni, hogy a GPU már lényegesen nagyobb részét teszi ki a lapkának. Míg a CPU-nál csak finom módosításokat hajtottak végre (azonos órajelen pár százalékos gyorsulás várható), addig a régi, sokat kritizált és masszívan elavult IGP-t kidobták, és alapjaitól tervezték újra. A hetedik generációsnak nevezett Intel IGP elődeinél sokkal hatékonyabb, számolóegységei belső felépítésben és külső kapcsolataikban lényegeset fejlődtek, valamint multimédia terén is komoly előrelépések történtek.
Ezúttal is két verziót kapunk: a nagy HD Graphics 4000-et és a kisebb 2500-at. Előbbinek 16 számolóegysége van, ezekben átalakították a párhuzamos művelet-végrehajtás (co-issue) menetét, így már kevesebb olyan helyzet merül fel, hogy egyes modulok vért izzadnak, mások pedig malmoznak, mert nem kapnak rájuk specializált feladatot. Egy köztes, csak a GPU által elérhető tárterülettel megoldották az előző generáció cache koherencia problémáját, amit eddig a programozóknak kellett kiküszöbölniük, de mivel hasonló rendszerrel korábban nem találkozhattak, nagyon kevesen foglalkoztak vele. Végre a geometriai shadert is meg tudták csinálni az Intelnél, ami minden bizonnyal lényegesen jobban fog működni a korábbi, szoftveresen emuláltnál. Fejlődött, már nem szögfüggő az anizotropikus szűrés (AF), élsimításból pedig nyolcszorost (MSAA) is választhatunk, bár ennek elfogadható sebességű kezeléséhez minden bizonnyal kevés az IGP ereje.
Multimédiás téren a fő előrelépés a másodpercenként 23,976 képkockás anyagok kezelése, most már nem lesz szaggatás 30-40 másodperecenként. Szintén jó hír a javított DXVA kezelés és a YCbCr támogatás, továbbá a jövőre is gondoltak az Intelnél, már a 4k felbontású (4096x2304) anyagok lejátszását is hardveresen gyorsítják. Kapunk az AMD és NVIDIA megoldásaihoz hasonló többmonitoros technológiát, de itt még sokat kell fejlesztenie az Intelnek. Szabványok terén a DirectX 11-es, a DirectCompute 5.0-s, az OpenGL 3.2-es és az OpenCL 1.1-es API kapott támogatást, most már csak annak kell szorítanunk, hogy tisztességes meghajtóprogramok készüljenek, és ezeket átvegyék az egyes notebookgyártók. Annyit érdemes még megjegyezni, hogy az új mobil platform a Chief Bay nevet kapta, és natívan kezeli az USB 3.0-t.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
