Monitor, hűtés, üzemidő
Kijelző kapcsán semmi különösen jót nem mondhatunk a két második generációs Ultrabookról. Több konkurens fejlesztette a felbontást és/vagy matt felületet használ, de a Lenovo és a Sony maradt az 1366x768 pixeles, minden bizonnyal elég olcsó tükrös változatnál, aminek maximális fényereje egyik gépnél sem éri el a 200 cd/m²-t, kontrasztarányuk pedig 300:1 alatt marad, így nem igazán alkalmasak világos környezetben használatra. Kalibrálással sem jutottunk valami nagyszerű eredményre, de a hétköznapi internetezéshez ez a színhűség is bőven megteszi. A Lenovo IdeaPad U310 színprofilja innen, a Sony VAIO T-é innen tölthető le, mindkettő maximális fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
Balra IdeaPad U310, jobbra VAIO T kalibrálás előtt és után
Hangszóróban sem remekelt a két vékony laptop. A Lenovónak egészen korrekt a maximális hangereje, de azt közelítve már recseg, mély hang nem jött ki a vékony házból, a magasak és középtartomány pedig átlagos notebookos szintű. A Sony kicsivel kevesebb recsegéssel kicsivel alacsonyabb maximumot hozott, itt az elöl, kézzel leárnyékolt hangszórónyílásokon a magasak sem jönnek át.
Nem voltunk megelégedve az IdeaPad U310 nyugalmi hűtésének hangjával. Tesztlaborunkban, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett állandóan pörgött picivel 20 dB fölötti szinten, amivel még nem is lett volna baj, de közben az Ultrabookokra jellemző magas frekvencián zúgott, ami csöndes környezetben kikészíti a zajokra érzékeny felhasználót. De legalább a gépház nem melegedett a langyos 35 °C fölé.
Megterhelve a processzort valamicskét javult a helyzet, a hang ultrabookos viszonylatban nagyon jónak mondható 27 dB-ig emelkedett csak, és a hangszín is mélyült némileg. Mindeközben a gépház még a hűtésnél sem melegedett 40 °C-ig, ezt az értéket csak további fél óra akadozós játékkal értük el. Thermal throttlingot, vagyis melegedés miatti órajelcsökkentést nem tapasztaltunk, a merevlemez sem melegedett 40 °C fölé.
Nyugalomban sokkal szimpatikusabb volt a Sony VAIO T, mélyebb, kellemesebb hangszínen duruzsolt 20 dB környékén, sőt sok esetben teljesen le is kapcsolt a ventilátora, miközben fémfelülete még a Lenovónál is egy picivel hűsebb maradt.
Meghajtva a kis Core i3-at most 30 dB-ig jutottunk, és itt már a VAIO hangszíne kellemetlenebbnek tűnt a Lenovóénál. Jó hír, hogy fenéklemezén, a hűtés környékén csak 38 °C-os maximumot mértünk, ami játékkal terhelve sem emelkedett tovább. Ezúttal a HDD és SSD virtuális RAID tömbje miatt nem tudtunk adattároló-hőmérsékletet mérni, azt viszont megfigyeltük, hogy az AIDA64 nem jelzett thermal throttlingot.
Mint ahogy arra számítani lehetett, a nyugalomban 5 wattnál alig többet fogyasztó Ultrabookok a 45 (Sony) és 50 (Lenovo) wattórás akkuval betyáros üzemidőt produkáltak, utóbbi majdnem kilenc, előbbi közel nyolc és fél órát. Videózás közben ezek az értékek továbbra is tisztességes öt és fél, illetve öt órára csökkentek, és teljes terhelésen is nagyjából két órát dolgozhattunk, ami elsősporban a lényegesen erősebb Lenovónál dicséretre méltó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
