Lenovo IdeaPad S12 kívülről
Sokat foglalkozik a számítógépes szakma azzal, hol a határ a netbookok és notebookok között. Sőt van egy ennél is érdekesebb kérdés a normál és mini laptopok világában: van-e egyáltalán határ a netbookok és notebookok között. Az Intel sokáig azt szerette volna, hogy legyen, de úgy tűnik, ebbéli törekvései teljesen kudarcba fulladtak. Köszönhető ez többek között mai tesztalanyunknak, a Lenovo IdeaPad S12-nek. Ez a 12,1”-os kijelzővel szerelt laptop a maga másfél kilogramm körüli súlyával pár éve még szubnotebookként szerepelt volna, ma pedig a könnyű és vékony, Intel CULV platformmal fémjelzett kategóriába is beférne. Hardvere, a VIA Nano platformja viszont a netbookok közé sorolja, és az S12-es elnevezéssel a Lenovo is netbooknak kategorizálta. Pedig a 30 x 22 cm körüli alapterület minden, csak nem netbookos. Az IdeaPad S12 fényes, kellemesen mintázott fedele is azt sejteti, hogy ez a masina több a szokásos minimálgépeknél.
Az elején és a hátulján sem találtunk csatlakozót, ez netbookos jellemző. Akárcsak a hátul kilógó, egészen méretes, hatcellás akkumulátor.
Oldalt a csatlakozók arzenálja is netbookos szintű, három USB-t, két hangcsatlakozót, Ethernet és D-Sub monitoros aljzatot, kártyaolvasót és szellőzőnyílást osztottak szét. Jobbra előre került egy miniknél szokatlan elem, az ExpressCard bővítőhely.
Az átlagos, netbookosnál nagyobb fedelet a megszokottól eltérő zsanér tartja. Ez a panel sarkait fogja, a végeire pedig egy méretes, krómkeretes díszt tettek. Érdekes, hogy működés közben nem világít.
Kinyitva az IdeaPad S12-t, meglehetősen komor, teljesen fekete belsőre leltünk. Lényegében nincs is ezzel semmi baj, hiszen nem a gépre, hanem a monitoron megjelenő látnivalóra szokás koncentrálni. Sokkal fontosabb, hogy a billentyűzet már elsőre nagyon kellemesnek tűnt, alatta, a matt csuklótámaszba pedig közepes méretű tapipadot telepítettek. Az egyetlen kifogásolható részletnek a fényes kijelzőt tekinthetjük.
Oldalról szembesültünk egy elég kellemetlen hibával. Az IdeaPad S12 csak nagyon kis szögben nyitható ki, amit tovább csökkent a farrészt megemelő akkumulátor. Sajnos a magasabb felhasználóknak majd görnyedniük kell, hogy rendesen lássák a monitort, ha ölbe veszik a kis masinát.
Alul jól látható, hogy a netbookos viszonylatban méretes gépházból hátul kilóg az akkumulátor. Nem egy elegáns megoldás ez, de utazás közben az extra telep rendszerint többet ér az eleganciánál. Meglehetősen fura dolgokat találtunk a két alsó fedél mögött, melyek kisebbek a szokásos, 2,5”-os merevlemezeknél. A felső mögött a Wi-Fi adaptert és egy üres memóriafoglalatot leltünk, az alsó viszont ennél a modellnél lényegében fölösleges. Ide egy vak Mini PCI Express aljzat és egy szintén vak 3G modemes SIM kártyának való helyet tettek. Ha mind a kettőt kiépítenék, akkor ez a gép félelmetesen jól felszerelt és bővíthető lenne. Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e majd ilyen modell.
Összességében az IdeaPad S12 megtapogatása után az volt az érzésünk, hogy ez a masina nemcsak nagyobb, de sokkal komolyabb is az átlagos netbookoknál. A gépház nagyon egyben volt, egy picit sem csavarodott, a billentyűzet is stabilan állt. Sokkal inkább lényegesen drágább szubnotebooknak éreztük a terméket, pedig árban a 11,6”-os nagy netbookok szintjén van.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
