Megjelenítés, bevitel

Monitorában sem egy átlagos netbook az IdeaPad S12. Annyira nem, hogy 12,1 hüvelykes, 1280x800 pixeles panelt eddig nem is láttunk a minik kategóriájában. Annál többet a szubnotebookok között. A felhasznált darab itt is olcsó, energiatakarékos, de nem éppen színhelyességéről híres TN+film paneles, ahogyan az elvárható. Háttérvilágítása LED-es, így viszonylag homogén és nagy fényerejű a képe.

Készítettünk az IdeaPad S12-höz színprofilt azoknak, akik esetleg szeretnének a gyárinál közelebb kerülni az optimálishoz. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Ismét a szokásos értékeket mértük az eredeti és a kalibrált képen is. Beállítás előtt az optimálistól átlagban 10, legfeljebb közel 20 deltaE értékkel tértek el az árnyalatok, amit kalibrálással sikerült 1 és 3 közelébe csökkenteni. A Lenovo IdeaPad S12 VIA platformos változatához való színprofil innen tölthető le, és a maximálisnál hárommal alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Köszönhetően a LED-es háttérvilágításnak, az IdeaPad S12 kijelzőjének fénye szemre és műszerrel vizsgálva is kellemesen homogén volt. Igaz, az alsó sarkainál már majdnem 10%-kal alacsonyabb intenzitást mértünk, mint középen. Feketéjének bevilágítása az átlagosnál valamivel nagyobb volt. A 254 cd/m²-es maximális és 0,7 cd/m²-es minimális fényerőből 350:1-nél jobb kontrasztarány jön ki, ami a borús téli napon bőven elég volt a monitor fényes bevonatának ellensúlyozásához, és minden bizonnyal világosabb környezetben is használható marad az IdeaPad S12.

Egy netbooktól soha nem várjuk, hogy különösebben jó vagy kényelmes legyen a billentyűzete, így az IdeaPad S12 első kinyitásakor eléggé meglepődtünk. Kellemesen csalódtunk benne. Már akkor sejtettük, hogy ezek a gombsorok egy laza ragasztásnál jobban le vannak rögzítve, és szétszereléskor tényleg ott találtuk a csavart. Emellett a gombok járása is rendben van. Bár nem az a ThinkPad minőség, de netbookos vagy konzumer notebookos vonalon határozottan ez elitbe tartozik. Gombjai szépen, puhán mozognak, közepesen hosszú úton, amin jól érezhető a nyomáspont. Kedves konkurensek, valahogy így kellene ezt csinálni!

Egészen jó a gombok elrendezése és méretezése is. Igaz, a picivel több mint 29 centiméteres szélességből közel 2 centit feláldoztak. Így a magyar kiosztás ú, ű, í, valamint nulla gombja a többinél keskenyebb lett. Szerencsére a kurzormozgatókat nem zsúfolták túlzottan össze. Erre a részre került külön PageUp és PageDown billentyű, szóval csak a dedikált Home, End párost hiányoltuk. Bezzeg a „fontos” PrintScreen és Pause most is ott terpeszkedett az F12 és Insert között.

A fő gombsorok fölött balra két további gomb és három LED, a túloldalon négy billentyű sorakozott. Balra a kikapcsoló és az előtelepített, biztonsági másolatokat készítő szoftver indítója került, jobbra a hangerőszabályzók mellett a merevlemez tartalmát titkosító alkalmazás gombja látható.

Netbookos viszonylatban egészen nagynak mondható az IdeaPad S12 csuklótámasza, amibe a billentyűzet alatti hullám miatt csak közepes tapipadot vágtak. Két gombja elég nagy, és némi bekopás után minden bizonnyal finoman fognak majd járni. Az érintőfelület finom peremével és érdes felületével is elkülönül környezetétől.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!