SSD-vásárlási szempontok
Egy-egy SSD leírását böngészve némelyik nem is tűnik olyan gyorsnak, pl. az Intel X25-M 70 MB/s-os írási sebessége nem túlságosan meggyőző, nem beszélve az Intel X25-V 35 MB/s-os értékéről, nevetségesen kevésnek tűnik...
Valóban kevés, de tegyük fel a kérdést magunknak, hogy egy operációs rendszer alá berakott háttértár esetében melyik a fontosabb? Az, hogy a filmeket/ISO-fájlokat/játékokat és hasonlókat milyen gyorsan képes átmásolni/átmozgatni, vagy az, hogy a Windows működése közben a milliónyi kis plugin, modul, driver, mindenféle kiegészítő, regisztrációs bejegyzés és hasonlók betöltése mennyire gyors? Előbbiben versenyképes a merevlemez, utóbbiban viszont rettentően lemarad.
Ha operációs rendszer alá szeretnénk SSD-t venni, akkor egy adott SSD típus specifikációit szemlélve a szekvenciális olvasási/írási értékek (pl. 250/180 MB/s) gyakorlatilag irrelevánsak; a 4 kB-os fájlokkal való munka tempóját kell keresni a leírásban. Ezt általában IOPS azaz I/O műveletek (írás/olvasás) per másodperc értékkel szokták meghatározni, ez az igazán fontos, minél magasabb az értéke, annál jobb.
Akkor ezek után: milyen SSD-t vegyünk? Mire figyeljünk? Melyik manapság a "best buy"? Melyiktől óvakodjunk? Melyik a jövő?
A videokártyák és processzorok világában néha feltűnik egy-egy "best buy" termék, de az SSD-kkel nem ez a helyzet. Ahogy az lenni szokott, minden attól függ, mik az igényeink. Szerintünk három dologra érdemes odafigyelni azon felül, hogy mégis mekkora méretű SSD-re pályázunk. A méret is érdekes kérdés, mert ha csak az operációs rendszert és gyakran használt alkalmazásokat szeretnénk tárolni az SSD-nken, akkor sok esetben elég a 30-40 GB-os méret. Ha több és nagyobb program, esetleg 1-2 játék tárolása a célunk, akkor már a 60-80 GB-osak között kell nézelődni, míg olyan munkára, aminél számít a sebesség, a 128 GB-osak kerülnek reflektorfénybe. A 256 GB-os SSD-k jelenleg egyáltalán nem érik meg az árukat (véleményünk szerint a 128 GB-osak sem), de nyilván van ezekre is kereslet a videószerkesztéssel/vágással foglalkozó felhasználók között.
Tehát a három tényező, ami SSD-vásárlás esetén érdekes lehet, az az SSD-ben található vezérlő típusa, a TRIM-támogatás megléte/hiánya, és – ezt talán sokan nem is gondolnák – a megbízhatóság.
A vezérlők terén a következő a helyzet: a 2008-tól napjainkig megjelent SSD-ket szerintünk három csoportra, vagy mondhatnánk úgy is, hogy generációra oszthatjuk fel. Az első generációs SSD-k a Samsung anno igen drága, mára jelentősen leárazódott, SLC alapú SSD-i és a JMicron JMB602-es vezérlője, illetve annak leszármazottai köré épülnek. Talán ide sorolhatnánk még az Intel X25-M első verzióját is. Mit érdemes tudni ezekről? Először is, már jórészt kihaltak, csak elvétve találkozhatunk velük a piacon.
A Samsung SLC alapú SSD-je a maga idejében jól teljesített, de a TRIM-támogatás hiánya, a magas ár és a manapság kapható típusokhoz mért lassúsága miatt nem igazán érdemes rá pénzt szánni, csak esetleg ha nagyon olcsó. Az, hogy SLC-alapú, ne tévesszen meg senkit, emiatt (mint feljebb az élettartamra vonatkozó számolásoknál látható volt) nem éri meg a felárat.
Az Intel X25-M volt "AZ" SSD, amíg ki nem jöttek az újabbak és jobbak. Az X25-M rendkívül magas véletlenszerű adatelérési sebességével máig a topban tanyázik, de az első generációs X25-M-ből is hiányzik a TRIM támogatása, ráadásul szekvenciális írási teljesítménye mostanra már lassúcskának számít (80-100 MB/s).
Ha az X25-M "AZ" SSD, akkor a JMicron JMF602 és leszármazottai (első, második, harmadik teszt) köré épülő típusok az "ANTI" SSD-k. A JMicron által piacra dobott vezérlő olvasási teljesítményével nincs gond, de írási sebessége mai szemmel nézve botrányos, gyengébben teljesít, mint a merevlemezek, nem egy mérésünk szerint egyes esetekben 2-3 mp-nyi időre van szüksége egy kis fájl felírásához. Képzeljük el, hogy megnyitunk egy weboldalt, pl. a prohardver.hu-t. Az oldalról elkezd letöltődni egy rakás kis fájl (html, kép, script) és a gép akadozik, mert ezeket a kis fájlokat az SSD nem képes elég gyorsan kiírni a böngésző gyorsítótárába. Az igazat megvallva ez egy igazi melléfogás volt a JMicron részéről, egész egyszerűen érthetetlen, hogy hogy volt képük egyáltalán piacra dobni, de ez már nem változtat a tényeken. A JMicron vezérlő gyenge teljesítménye a gyorsítótár hiányára vezethető vissza, az ugyanis minimális méretű (32 kB). Utólag, hosszú idővel a jmicronos SSD-k piacra kerülése után kijött egy firmware, ami a teljesítményt hivatott javítani, de ez kb. annyit ért, mint halottnak a csók. A neten sikerült találnunk egy programocskát, ami a rendszermemóriából lenyisszant egy keveset, majd ezt betársítja az SSD-mellé, ezzel pedig felgyorsítja az írást, de ez is csak átmeneti megoldás. Összegezve mindezt az Intel X25-M G1-et már nem érdemes megvenni, mert már piacon van a G2 (és egyébként sem kapni), a JMicron JMF602 vezérlős SSD-k pedig egyenesen kerülendők.
A második generációs SSD-k csoportjába a 2009-ben kijött vezérlők köré épülő típusokat sorolhatjuk. Ide vehetjük az Intel X25-M G2-t, a Samsung S3C29RBB01-YK40 vezérlővel ellátott SSD-ket és az Indilinx Barefoot vezérlőjére épített modelleket. Az X25-M G2 teljesítménye lényegében megegyezik a G1-ével, de már támogatja a TRIM-et. A Samsung és az Indilinx vezérlője jó középkategóriáshoz méltóan kedveltek, napjainkban a Indilinx vezérlője a legelterjedtebb. Véletlenszerű elérésben továbbra is az Intel a nyerő, viszont szekvenciális írásban az Indilinx lépett az élre. Az Intel vezérlője felépítéséből adódóan max 100 MB/s-mal képes írni (ez is csak a 160 GB-os változatra igaz, a 80-as csak 80 MB/s-et tud) ami az Indilinx és a Samsung 150-200 MB/s-ához képest komoly lemaradást jelent.
A harmadik generációs SSD-k alatt a napjainkban megjelenő típusokat értjük. Ide vehetjük a Sandforce SF-1200/1500-at, mely a Micron által fejlesztett RealSSD C300-zal versenyzik a csúcson, illetve hazánkban komolyan terjednek a Toshiba és a JMicron társulásának köszönhetően létrejött vezérlő köré épülő SSD-k is (főleg a Kingston modellek), amelyek az alsó/középkategóriát célozzák meg. Jobb későn mint soha alapon már a Seagate és a Western Digital is kínál SSD-ket, de ezek a magas árnak köszönhetően aligha lesznek kedveltek; valószínűleg nem szeretnék kihúzni a talajt a merevlemezek alól, ami némileg érthetetlen hozzáállás, hiszen két külön termékről van szó. Ha 1-2 TB-os SSD-kről lenne szó, akkor még talán megértenénk őket, de ezek a kis 64-128-256 GB-os SSD-k biztosan nem adattárolásra lesznek befogva, legalábbis a PC-s felhasználók körében. Teljesítmény terén már 300 MB/s-os sebességnél tartunk, a SATA(2) 3 Gbps-os áteresztőképességén túlléptek a gyártók, jelenleg a Sandforce és a Micron vezérlője az ász, mondhatnánk azt is, hogy a jövő, de ez nem igaz, mert már megjelentek.
A "best buy"-ok mezőnye jelenleg igen népes, mert jópár olyan SSD létezik, amelyikkel nem igazán járunk rosszul. Az Intel X25-M 80 GB-os változata alacsony szekvenciális írási teljesítménye ellenére igen kedvelt két okból is: egyrészt véletlenszerű elérésben ez a legjobb, ami megfizethető, másrészt az Intel ismert név. Gondoljunk csak bele, az Indilinx vagy a Sandforce 2 évvel ezelőtt még sehol sem volt, senki sem ismerte őket. Hirtelen robbantak be a hardveres köztudatba, és egyelőre nincs arra semmiféle biztosíték, hogy nem tűnnek el 2 éven belül. Mi lesz azután? Azt sem tudjuk, hogy mennyire megbízható termékeket dobnak piacra. Végeredményben a jelenleg ismert, rövidtávú tapasztalatok alapján nem jelenthető ki, hogy egyik vagy másik gyártó rosszabb lenne a másiknál, de még nincsenek annyi ideje a piacon, hogy ezt bizonyosan meg tudjuk állapítani. Ennek ellenére az Indilinx vezérlői, illetve a köréjük épülő SSD-k igen kedveltek, az árazásuk is elfogadhatóbb szinten van, mint egy éve, és a terméktámogatással sincs egyelőre gond; ez a kis cég odafigyel a firmware-frissítésekre, és az Intel X25-M-hez hasonlóan támogatja a TRIM-et.
A "best buy"-ok mezőnyét erősítik az alacsonyabb árazású, nemrég kiadott Toshiba és JMicron által fejlesztett vezérlő köré épülő SSD-k is, melyek idehaza főleg a Kingston SSDNow termékcsaládjából kerülnek ki (SNV425-ös széria), de ilyet még nem teszteltünk, szóval egyelőre nem mondanánk róla véleményt. Annyit tudunk, hogy idehaza kedvelt.
Az SSD-gyártók oldalán észrevehető, hogy a kisebb méretű SSD-k mindig lassabbak, mint a nagyobbak. Ez minek köszönhető?
Ez a cikkünk elején taglalt vezérlők kérdésére vezethető vissza. Mint említettük, ezeket a vezérlőket memóriavezérlőként is felfoghatjuk, márpedig a processzorok és chipkészletek világából tudhatjuk, hogy minél több csatornás egy memóriavezérlő, annál több adatot képes egyidejűleg elérni. Ugyanez igaz az SSD-kre is. A kisebb méretű SSD-kben általában kevesebb NAND-chip található, ergo a vezérlő és a chipek között is kevesebb az adatútvonal, emiatt pedig lassabbak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
