Fogyasztás
A Core i5-661 alapjáraton
A tesztek során minden energiatakarékossági funkció, illetve a Turbo Boost is ki volt kapcsolva. A Turbo Boostot azért deaktiváltuk, mert nem szeretnénk, ha ez a kis gyári tuning eltorzítaná az eredményeket. Az energiamenedzsment opciói csak az üresjárati fogyasztásméréseknél voltak bekapcsolva. A processzort a CPU-Z már felismeri, mint látható, alapórajele 3,33 GHz (ez a Turbo Boosttal 3,6 GHz-ig kúszhat fel), ehhez pedig mindössze ~1,15 V-ra van szüksége. A Core i5-ös két processzormaggal rendelkezik, de négy szálat képes kezelni, köszönhetően a Hyper-Threading technológiának.
Az AMD processzorokkal szerelt konfigurációk esetében a Gigabyte MA790XT-UD4P alaplappal mért eredményeket tüntettük fel a grafikonokon. P55-ös alaplapot használva a GPU-t is tartalmazó Core i5-ösök grafikus magja inaktív, így az nem terheli a hálózatot. Üresjáratban a Core i5-661-gyel szerelt konfigurációval mértük a második legalacsonyabb fogyasztást. A korábban kiadott processzorok közül csak a 45 nm-en gyártott Core 2 Duo tudta megelőzni (jóval alacsonyabb, 2,66 GHz-es órajelen), és a szintén 45 nm-es Athlon II X2 tudta megközelíteni. Ez igen szép eredmény, főleg ha a Core i5-ös teljesítményben a többiek fölé tud nőni.
Terhelve némiképp megváltozott a helyzet, ugyanis a Core i5-661 került az élre a már eleve igen jól szereplő Core 2 Duót is megelőzve. Akárhogy is nézzük, ez a 118 wattos maximális fogyasztás kiemelkedő, és ezúttal már jól látszik az is, hogy a 32 nm-es csíkszélesség jót tett a processzornak, hiszen a 45 nm-en gyártott négymagos Lynnfieldek alacsonyabb órajelen arányaiban többet fogyasztanak. Ha ki szeretnénk deríteni, hogy a Core i5-661 mennyit fogyaszt önmagában terhelve, akkor kb. 25-30 watt jönne ki (a teljes rendszer fogyasztása terhelve, mínusz a teljes rendszer C1E/EIST/C-state melletti fogyasztása, plusz a Core i5 C1E/EIST/C-state melletti fogyasztása [kb. 10 watt lehet], mínusz a többi komponens [RAM-ok, alaplap, chipset, táp] terhelés miatt megnőtt fogyasztása). Asztali processzorról lévén szó, ennél jobbat már nemigen lehetne kívánni.
| Memóriatesztek (Everest) | ||
| Processzor típusa | Core i7-870 | Core i5-661 |
| L1 cache elérés | 1,3 ns | 1,3 ns |
| L2 cache elérés | 3,5 ns | 3,5 ns |
| L3 cache elérés | 4,6 ns | 5 ns |
| Memória (DDR3-1600) olvasás-írás-másolás elérés |
13805 MB/s - 10720 MB/s - 14294 MB/s 50,6 ns |
9346 MB/s - 7571 MB/s - 9178 MB/s 84,2 ns |
Az alkalmazástesztek lefuttatása előtt az Everest segítségével megvizsgáltuk, hogy a memóriavezérlő távolabbi mivolta miként befolyásolja a memóriaelérés sebességét. Mint az kiderült, az első és a másodszintű gyorsítótár elérési ideje nem változott a Lynnfieldekhez képest, ugyanakkor az L3 cache elérési ideje egy picit megnőtt, ami több mint valószínű, hogy az alacsonyabb uncore (északi híd és harmadszintű gyorsítótár) órajelnek köszönhető. Ez az i7-870 esetében 2,4 GHz volt, az i5-661-esen ezt semmilyen programmal nem tudtuk megállapítani, de az i5-750-en 2,13 GHz-en jár, tehát valószínűleg ez a helyzet az i5-661-gyel is. Az IMC eltávolítása azonban elsősorban a memóriaelérést érinti, és ezen a területen a Clarkdale igencsak különbözik a Lynnfieldtől, olvasásban 33%-kal, írásban 30%-kal, másolásban pedig 36%-kal lassabb, az elérési idő pedig 66%-kal hosszabbodott meg. Számos alkalommal bebizonyosodott már, hogy a memóriaelérés sebessége egy asztali használatra szánt rendszer esetében nem nevezhető kritikus fontosságúnak, hiszen erre csak néhány program érzékeny (főként a tömörítők), a többség azonban nem különösebben hatódik meg emiatt. Az adatfolyamokkal dolgozó alkalmazások (render, kódolók, konvertálók stb.) nem érzik meg, a játékoknál pedig közbeszól a VGA, tehát emiatt nem valószínű, hogy a GPU-s Core i5 komoly hátrányba kerülne, de tény, hogy 3DMark rekorddöntögetésre vagy szerverekbe nem lenne az ideális, nyilván nem is ezekre a területekre szánták.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
