Asus P5N32-E SLI

Az NVIDIA legújabb Intel processzorokhoz szánt chipkészletei az nForce 600i sorozatba tartoznak, a név az utolsó i betűje utal az inteles platformra. A termékcsalád csúcsmodelljét, a 680i SLI-t korábban már kipróbáltuk. Megismerkedtünk az NVIDIA referenciatervével, melyet – a grafikus kártyákhoz hasonlóan – saját maga gyárttat (ez esetben a Foxconnal), és így kínál partnereinek. A saját gyártókapacitással rendelkező vállalatok, köztük az Asus is, egyedi tervezésű nyomtatott áramkörrel rukkoltak elő. Mai tesztünkben három ilyen alappal ismerkedünk meg.

Az Asus P5N32-E SLI nevében csupán egy jelentéktelen E betű mutatja, hogy a nem túl sikeres nForce 590 SLI Intel Edition leváltójáról van szó. Ahogyan egy felsőkategóriás alaplaphoz illik, minden kiegészítővel ellátták, amire szükségünk lehet. Kaptunk hozzá négy SATA és két IDE merevlemez hajtásához elegendő kábelt, SLI hidat, hátlapi USB és FireWire kivezetést, különálló hangmodult. A 60 000 forint fölötti árba nem fértek bele az olyan kiegészítők, mint a Wi-Fi modul, a szokásos Asus mikrofon, CD-tartó vagy ajándék játék.

Az áramköri elemek elrendezésére pillantva látszik, hogy az Asusnál több dolgot is átvariáltak. A processzorfoglalat egy picivel beljebb került, ez a széles hűtőben gondolkodóknak jöhet jól. Csúcslaphoz méltóan nyolcfázisú a feszültséggenerálás. Az északi híd közelebb került az elsődleges PCI Express x16 aljzathoz, fölötte pedig nem egyszeres PCI Express, hanem a hangmodul csatlakozója látható. A déli híd helyét is megváltoztatták.

A referenciának megfelelő alaplapon a három hosszú PCI Express csatlakozóba telepíthető három vaskos grafikus kártya miatt a SATA csatlakozók többségét, valamint az előlapi gombok és LED-ek tűit ügyetlenül a memóriaaljzatok tövébe rakták. Szerencsére az Asus ezt nem vette át. Az előlapi tűsor a szokásos helyén maradt, a hat SATA aljzatot pedig elforgatva „gyűrték” a második és harmadik hosszú PCI Express mögé, így az IDE és floppycsatorna is a megszokott helyén maradhatott. Az Asus megoldásáról lehagyták a négytűs perifériacsatlakozót, a kétszámjegyű diagnosztikai kijelzőt, valamint a bekapcsoló- és reset gombot is. A P5N32-E SLI-nek nyolc ventilátoraljzata van.

Az északi és a déli hidat is rézből készült, hőcsövekkel megtámogatott passzív bordák hűtik. A korábban látott, NVIDIA tervezte alaplapokhoz járt egy kiegészítő ventilátor, de az Asus bízik a passzív megoldásban. Szerencsére a bordák nem túl magasak, így a termetesebb processzorhűtők (képünkön a viszonylag alacsony építésű Coolink U8-120 látható) is elférnek fölöttük. A FET-ekre helyezett lamellasor magassága valamivel kisebb, mint 35 mm.

Első ránézésre a hátsó panel csatlakozókban meglehetősen szegényesnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy az audiokonnektorok többsége külön lapra került. Azért a FireWire aljzat mellett jó lett volna még pár USB-t vagy esetleg eSATA-t látni.

A kiegészítő SupremeFX audiomodulon nyolccsatornás ADI 1988B hangkodek látható. A kis kártya DTS audiojelet generál a számítógép sztereó vagy többcsatornás hangjából.

Az nForce 680i SLI chipkészletet kimondottan a tuningosoknak szánják, így nem csoda, hogy az Asus lap BIOS-a is tömve volt mindenféle feszültségekre, órajelekre és késleltetésekre vonatkozó beállításokkal. A processzor FSB-je esetében itt is a négyszeres, Quad Pumped értéket kell beírni, meglehetősen tág határok között. A memória órajelét szinkronban, fix arányban, de az FSB-től függetlenül is állíthatjuk, szintén széles skálán. A három hosszú PCI Express csatlakozó és a lapkakészlet két tagja közötti kommunikáció frekvenciája is fixen megadható, a processzor és északi híd közötti frekvenciaszorzó 1 és 8 között egyes lépésekben állítható.

Minden lényeges alkatrész – processzor, memória, HyperTransport, északi híd, déli híd – feszültsége szabályozható. A monitorozó részen a feszültségértékek mellett a processzor és alaplap hőmérsékletét, valamint a nyolc ventilátor fordulatszámát követhetjük nyomon. Az eszközök között a szokásos és hasznos BIOS-flashelő, valamint profilmentő mellett megtaláljuk az inkább mókásnak nevezhető zenés ébresztőt, mely akár CD-t is meg tud szólaltatni.

Őszintén szólva tuningban többet vártunk az eredményül kapott 445 MHz-es FSB-nél, amit ráadásul az északi híd feszültségének emelésével értünk el. Hiába próbáltunk mindenféle felállást, a memória, CPU lassítását, 445 MHz fölött már hibázott a rendszer, pedig ezek az alkatrészek más alaplapban sokkal tovább bírták. A viszonylagos gyengélkedés oka talán a hűtésben kereshető, mert teszt közben az északi híd bordája közel 80 fokosra melegedett.

Asus P5N32-E SLI – 445 MHz-es FSB

Asus Striker Extreme

Az Asus jelenlegi nForce 680i SLI-s csúcsmodellje a játékosok országába (Republic of Gamers) való Striker Extreme. Az ide tartozó alaplapok, a Striker mellett az nForce 590-es Crosshair és az Intel 965-ös Commando igazi különlegességek. Hűtésük seregnyi réztömbből és hőcsőből áll össze, körítésük pedig igazi villantós, a szó szoros értelmében is, mert telistele vannak pici LED-ekkel.

A játékosoknak szánt alaplap rengeteg kiegészítővel érkezett. Jár hozzá hat SATA és két IDE kábel, valamint floppymeghajtóhoz való vezeték, hátlapi USB és FireWire kivezetés, SLI híd, audiomodul, kiegészítő hűtőventilátor, három hőérzékelő, Ghost Recon játék és még egy ROG címkés kulcstartó is. Persze több mint 80 000 forintért illik kiadós körítést adni.

Felépítésben a Striker Extreme szinte teljesen azonos a P5N32-E SLI-vel, csak néhány kiegészítőjét módosították. A bal szélen megjelentek az extra gombok, a déli hídon a ROG címke, az északi környékén pedig a vaskosabb hűtés. A hátsó csatlakozópanelt is kiegészítették. Az összes kondenzátort szilárdelektrolitosra cserélték.

Működés szempontjából a két nForce 680i SLI-s Asus kap között a fő különbséget a Striker nagyobb hűtése jelentheti, ami feltehetőleg komolyabb tuningot biztosít. Az északi hídra még extra ventilátort is telepíthetünk. Sajnos a nagyságnak ára van – a Striker bordái esetében az, hogy 40 mm-es magasságuk és csupán 104 mm-es távolságuk miatt a nagyobb hűtők fennakadhatnak rajtuk. Alaposabban megvizsgálva látszik, hogy a felső részen körbefutó hőcső, amely miatt túl magas lett a borda, nem valami hatékony, hiszen alig érintkezik az északi híd és a hőleadók lamelláival. Az is szerencsétlen megoldás, hogy a déli híd – csövén keresztül – az északit fűti (vagy fordítva). Szerintünk a P5N32-E SLI hűtése átgondoltabb.

A hátsó csatlakozópanel különlegessége a diagnosztikai kijelző és az alaplap világítását kapcsoló gomb. Mondjuk egy fal mellé helyezett gép esetében ezekre az extrákra rálátni – és elérni őket – meglehetősen bajos, okosabb lett volna előlapi panelre telepíteni őket. Nagyszerű extra viszont a két eSATA port.

Konfigurációjukat meztelenül kifektetve tartó tuningosoknak jöhet jól az alaplapra szerelt bekapcsoló, reset és BIOS-resetelő gomb. Azért a hagyományos, előlaphoz köthető tűsor is megmaradt.

A tápot készenléti állapotba helyezve csak a hátsó kijelző és a világítás kapcsolója fénylik. Ezt megnyomva viszont elkezdődik a fényorgia. Normál esetben a gombok felirata izzik, de felkapcsolt lámpánál a mellettük sorakozó kék LED-ek is kéken világítanak. Úgy helyezték el őket, hogy segítségükkel el tudjuk olvasni a csatlakozók feliratait.

A Striker Extreme BIOS-a teljesen megegyezik a P5N32-E SLI-re telepítettel, ugyanazokat a beállítási lehetőségeket találtuk benne, bár nehéz megmondani, hol lehetett volna még bővíteni.

A két Asus lap nemcsak BIOS-ban, de tuningban is nagyon hasonlított egymásra. A Strikerrel 450 MHz-es FSB-t produkáltunk, hiába tettük fel az extra ventilátort, próbálgattunk feszültséget emelni és szorzókat módosítani. Ami érdekes volt, és az elégtelen hűtésre utal, hogy az első bekapcsolásnál 490-es FSB-vel is hibátlanul betöltődött a Windows. Kicsit később – minden bizonnyal a chipkészlet bemelegedése után – már 460 MHz-nél is gondjaink támadtak. Nem volt lelki erőnk a komplex hűtést lefeszegetni, és ellenőrizni a hővezető pasztát, de kézi méréssel közel 80 fokos értékeket mértünk a lamellákon.

Asus Strike Extreme – 450 MHz-es FSB

Asus P5N-E SLI

Az nForce 600-as család közepes tagja a 650i SLI, amely szintén kezeli az NVIDIA két videokártyás rendszerét, de dupla üzemmódban csak 8–8 PCI Express sávot biztosít a két VGA-nak. Mondhatni, az nForce 4 SLI és az nForce 570 SLI utódja és az Intel 965 ellenfele. Az Asus erre a chipkészletre építi P5N-E SLI deszkáját.

A nyomtatott áramkörre pillantva látszik, hogy nem sok köze van az nForce 680i SLI alatt látotthoz. A fő különbség, hogy csak két hosszú PCI Express aljzata van, a szóló és páros VGA üzemmód között pedig egy pici lapocska forgatásával lehet váltani, akárcsak a legelső SLI-s lapokon. Az egyszerűbb chipkészletre már négy IDE eszköz köthető, de ennyire csökkentették a SATA portok számát is. Harmincezer forint alatti árú lapról lévén szó a hűtése sem túl komoly. A processzoraljzat körüli FET-ek ugyanúgy meztelenek, ahogyan a déli híd. Az NVIDIA chipkészletek melegedési hajlamát ismerve ez meglehetősen bátor húzásnak tűnik, de legalább a déli híd környékén megmaradtak a borda rögzítéséhez való lyukak.

Az északi híd egyszerű, de termetes alumíniumbordát kapott. Szerencsére a fémdarab nem túl magas, így a szélesebb processzorhűtők biztonsággal átnyúlnak fölötte.

A hátsó panel meglehetősen kontrasztos. A régi jó párhuzamos port alatt ott mosolyog a modern eSATA. Az egyik gigabites Ethernet aljzatot FireWire-ra cserélték. Sajnos a sor végén csak három audiocsatlakozó sorakozik, ami hatcsatornás hangkodekre utal – az alaplapon egy Realtek ALC883 chip dolgozik.

Ahogyan felszereltségben, úgy BIOS-ban is egyszerűbb az nForce 650i SLI készletes deszka. Szerencsére az FSB és a memória órajele itt is függetleníthető és tág határok között állítható, tehát egyszerűbb memóriamodulokkal is jól kihajthatjuk benne a processzorunkat. A PCI Express sebessége csak 131 MHz-ig emelhető, de ez is bőven elég szokott lenni. A chipkészlet két eleme között nem tudjuk állítani az órajelet.

A feszültségek területén is sok kurtítás érte a közepes nForce 600-ast. Csak a CPU, RAM és északi híd feszültsége állítható, ráadásul ezek is jóval szűkebb határok között. A BIOS lapjait is átszervezték egy kicsit. A monitorozó részen látható, hogy a középkategóriás alaplapnak csak négy ventilátoraljzata van. A jó kis zenés ébresztőt is kihagyták.

Nem számítottunk rá, de a legegyszerűbb Asus lap hozta a legjobb tuningeredményeket. Az északi híd csipetnyi feszültségemelésével a középkategóriában egészen jónak mondható, 475 MHz-es FSB-ig jutottunk, ami majdnem 80%-os tuningot jelent. Az északi híd bordája mindenközben 75 fok alatt maradt, tehát valamivel hidegebb volt, mint a nagyok hőcsöves csodái. A mezítelen déli hídnál 80 fok fölötti értékeket mértünk.

Sajnos gondunk volt a második memóriacsatornával. A teszthez használt Corsair TwinX1024-8500UL modulpárral 1T beállítással semmiképpen sem tudtunk életet lehelni a rendszerbe, viszont egyetlen memóriával hibátlanul működött a rendszer. Másik, DDR2-800-as Corsair készletünkkel az alaplap sehogy sem akart elindulni kétcsatornás memóriavezérlővel. Egy kis kutakodás után az Asus fórumán is találtunk hasonló problémával küszködő felhasználókat. A P5N-E SLI-nél nem sok előrelépés történt, de a P5N32-E SLI-hez még a napokban is rengeteg javított BIOS érkezik, ami azt jelzi, hogy a mérnökök dolgoznak a problémán.

Tesztkonfiguráció és tesztek

Az Asus nForce 600-as lapjai mellé az NVIDIA referenciára épülő EVGA nForce 680i SLI alaplapot, valamint a konkurens Intel chipkészleteit – 975X és 965 – használó megoldásokat választottunk. Mivel a P5N32-E SLI és a Striker Extreme azonos felépítésű, és hajszálra ugyanazokat az eredményeket produkálta, így csak az előbbi számait tüntettük fel. A mérésekhez négymagos Intel Core 2 Extreme QX6700 processzort használtunk. Fogyasztásban az Asus megoldásai is a referencia szintjén voltak, ami üresjáraton és csúcsterhelésnél is közel 30 wattos többletet jelent az Intel 975X-hez képest. Az alap FSB értékek minden alaplapnál stabilan 266,7 MHz-re álltak be.

Memóriakezelésben az NVIDIA megoldásai bizonyultak jobbnak. Az élen látható pici különbség inkább a tesztprogramnak, mintsem az eltérő teljesítménynek köszönhető. A másolási tesztben már az Intel 965-ös chipkészletével szerelt Asus P5B Deluxe került az élre, és itt az 1T-s connamd rate-beállításnak is látszott a hatása. A referencia és az Asus-féle nForce 680i SLI egyformán teljesített, de a 650i SLI sem maradt le mögöttük. Késleltetésben a 975X mentette meg az Intel becsületét, az egyes nForce 600i-variánsok között ismét nem volt eltérés.

A WinRAR tömörítős tesztekben komoly előnyre tettek szert az Intel megoldások. Az NVIDIA-s chipkészleteknél ismét megmutatkozott az 1T előnye, de emellett nagyon együtt volt az asusos és a referenciatervezésű gárda. Videotömörítésben minimális eltérés volt az inteles és NVIDIA-s chipkészletek között. Az első és az utolsó helyezett között nagyjából 6% volt a különbség.

A Cinebench 9.5 többprocesszoros tesztjéből az Intel 965 chipkészlet jött ki győztesen, de az nForce-ok nem sokkal maradtak le mögötte. A sort az Intel 975X zárta.

Játékra szinte mindegy, hogy melyik chipkészletet választjuk. A 80 000 forintnál is drágább Striker Extreme köré építkezve ugyanazt a sebességet produkálta rendszerünk, mint a 30 000 forint alatti P5N-E SLI-vel.

USB-, LAN- és audiotesztek

Az USB-vezérlők teszteléséhez először egy 512 MB-os RAMDRIVE-ra másoltunk adatokat (olvasási sebesség), majd a RAMDRIVE-ról visszamásoltuk az adatokat az USB-s rackben található merevlemezre (írási sebesség).

USB-kezelésnél az Intel ICH8 olvasásban, az azonosan teljesítő nForce 600-asok írásban voltak jobbak. Mindennapi használatban talán az olvasási tempó a fontosabb, mert írásnál a külső tároló szokott lenni a szűk keresztmetszet. A processzorterhelés mindkét készletnél közel azonos, 0–1% körüli volt.

Ethernet

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének teszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot használtuk fel.

A gigabites hálózati vezérlők terén közel egyformák az Intel és NVIDIA megoldásai, bár az Intel lap esetében egy külső vezérlőt mértünk meg. Az Intel 965 chipkészlet natív vezérlője sem gyorsabb a konkurenciánál.

Audio

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket.

A DTS dacára a tesztprogram az ADI kodekes lapoknak is csak „Jó” minősítést adott, úgy, ahogyan a Realtek ALC883-nak. Ezen a téren az NVIDIA referenciája a maga Realtek ALC885 lapkájával jobban bizonyult.

Értékelés

Komoly probléma, ha egy tuningra kihegyezett alaplap köhögősen kezeli a memóriamodulokat. Az is gond, ha a hűtésén fennakadnak a méretesebb processzorhűtők. Aki több mint 80 000 forintot szán alaplapra, az biztosan nem szeretne ilyen problémákba ütközni, ezért jobban teszti, ha egyelőre óvatosan szemez a Striker Extreme-mel. Érdemes figyelni a fórumokat, hogy mikor jelennek meg hírek a stabilizált memóriavezérlőről.

Ha választanunk kellene a Striker Extreme és a P5N32-E SLI között, akkor minden bizonnyal az utóbbira tennénk le a voksunkat. Szerintünk a néhány LED, hőérzékelő, két eSATA és a pár kiegészítő konnektor nem ér meg több mint 20 000 forintot, ráadásul a P5N32-E SLI-nek praktikusabb a hűtése is. Erre az alaplapra is érvényes, hogy ki kell várni a stabil működést biztosító végleges BIOS-t.

Az Asus trió legügyesebb tajga az nForce 650i SLI chipkészletes P5N-E SLI – csak az a fránya memóriagond ne lenne. Ez az egyetlen dolog fosztja meg a modellt a kövér különösen ajánlott címkétől. A kevesebb mint 30 000 forintos árban benne van egy olyan chipkészlet, mely sebességben méltó partnere nagytestvérének és a konkurenciának is, ráadásul emellett jól tuningolható. Az alaplap nincs túlcicomázva, de van FireWire és külső adattárolásban nagyon hasznos eSATA csatlakozója. Érdemes kivárni, hogyan alakul a memóriahelyzet, és mit tudnak majd felmutatni a konkurensek.

rudi

Az Asus alaplapokat az Asus és az Expert Computer Kft., az EVGA nForce 680i SLI-t a Case Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.