Dizájnos külső
A Series 9 kapcsán sokat hallhattuk már korábbi sajtótájékoztatók és bemutatók alkalmával, hogy a külső pár dolgot leszámítva úgynevezett dúralumíniumból készül, ami rendkívül vékony, könnyű és ellenálló. Úgy tűnik, hogy mindez igaz, de ezt annyival még kiegészítenénk ki, hogy a matt fekete szálcsiszolt fedél nagyon jól is néz ki, az NP900X3A kifejezetten elegáns. Az anyaghasználat pedig telitalálat volt a tervezők részéről, persze alaposabban is érdemes megvizsgálni a notebookot.
Nem csak a hűvös elegancia tűnik fel, amikor kézbe vesszük a 13,3"-es masinát, hanem az is, hogy roppant könnyű. Bizony, érzékszerveink nem csalnak, a nálunk járt SSD-s változat csupán 1,32 kilogramm, tehát cipelése nem fog gondot okozni, szinte meg sem érezzük, hogy táskánkban van.
Mielőtt felnyitjuk a fedelet, nézzük meg alaposabban is a külsőt. Alul nem sok érdekességet találunk: négy gumitalpon és pár szellőzőrostélyon kívül láthatjuk az oldalról hozzáférhető csatlakozók ajtaján a fehér szitázott feliratokat. Ugyanis az NP900X3A annyira vékony oldalról nézve, hogy a csatlakozókat nem tudták másképpen elhelyezni, csak úgy, hogy egy-egy lenyitható panelre helyezték el őket.
A bal oldalon a töltő csatlakozóját láthatjuk szabadon, a teljes méretű USB, a micro HDMI és egy különleges, eddig még nem látott port a lenyitható fedél mögé került. A furcsa port valójában az Ethernet csatlakozósora, speciális kivitelben. Ennek felbukkanása is a vékony kivitel hozadéka, mivel a teljes méretű LAN port nem fért volna el, ezért egy speciális kábelt kapott, aminek egyik végén ez a csatlakozó fityeg, a másikon pedig a szabványos RJ-45.
A ház jobb oldalán található ajtó mögött szintén egy normál méretű USB, a fülhallgató és a mikrofon 3,5 mm-es jack csatlakozója, valamint egy microSD kártyaolvasó található. Tulajdonképpen a felsoroltakon kívül nincs több ki- vagy bemenet a gépen, csak a hangszórók rácsát fedezhetjük még fel, tehát be kell érnünk ennyivel. Természetesen optikai meghajtó sincs a gépben, nem is fért volna el.
A lenyitható ajtós megoldás tekinthető egyfajta kényszermegoldásnak is, de használhatóságába könnyű belekötni, ha gigantikus fizikai méretekkel rendelkező pendrive-ot akarunk csatlakoztatni. Tulajdonképpen az USB portok száma sem túl sok, legalább három darabra lenne szükség az egyszerű használathoz, főleg, hogy normális méretű SD kártyaolvasó sincs; a microSD-nek maximum az okostelefonok-tabletek tulajdonosai örülnek, a fotósok inkább szomorúak lesznek. Azt persze be kell látni, hogy a vékonyka méretek miatt kompromisszumokat kellett kötni.
A fedelet felnyitva nem csalódunk a csuklótámaszt látva, mely szintén fémből készült. A szigetes billentyűzet szépen beleolvad az összképbe, de a körülötte lévő fényes műanyag kicsit böki az ember szépérzékét, noha kétségkívül jó minőségű anyagból van. A billentyűzet felett találhatók a visszajelző LED-ek, valamint a bekapcsológomb, ám ezekből semmit sem látunk a gép becsukott állapotában.
Ha a kijelző körüli részre fókuszálunk, akkor ott is felfedezhetjük ugyanazt a fényes műanyagot, amit a billentyűzet körül is láthattunk. Mivel a kijelző matt, tetszetősebbnek találtuk volna, ha a keret is matt fényezést kap, de sajnos nem így történt. Mivel viszonylag vékony kávával van dolgunk, nem akkora probléma ez, de mindenképpen említést érdemelt. Sokkal inkább okoz az problémát, hogy a kijelző csak nagyjából 130 fokban nyitható, ami roppant kevés.
Az illesztésekkel nem voltak problémáink, a vékony felépítés ellenére sem recsegett-ropogott a ház, pedig a sarkánál megfogva látható volt, hogy egy picit hajlik a váz – de nem jobban, mint az eddig gyártott és általunk próbált vékony gépek háza, tehát ez ebben a szegmensben ez jelenleg elfogadottnak tekinthető, de meglátjuk majd, hogy teljesít a konkurencia ezen a téren.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
