A hét elején írtuk meg, hogy az Intel már szállítja a partnereknek az Ice Lake-U kódnevű processzorokat, amelyekről megpróbáltunk némi extra információt szerezni a már korábban ismert adatok mellé.

Az Intel kétféle BGA tokozásban kínálja majd a processzor és vezérlőhíd párosítást, amelyek közül az 50 x 25 x 1,3 mm-es Ice Lake-U verzió 1526 tűt vezet ki az alaplap felé, míg a 26,5 x 18,5 x 1 mm-es Ice Lake-Y változat 1377 tűvel gazdálkodik. A legnagyobb különbség a 128 bites memóriavezérlő kivezetésénél érhető majd tetten, ugyanis az Ice Lake-Y mellé csak LPDDR4/LPDDR4X szabványú maximum 3733 MHz-es memória társítható, míg az Ice Lake-U esetében opció a maximum 3200 MHz-es DDR4 is.

[+]

Információink szerint az alábbi Ice Lake-U modellek érkeznek, amelyek – általunk ismert – paramétereit egy táblázatban részleteztük:

Sajnos az IGP-k pontos órajelei még nem ismertek, de annyit megtudtunk, hogy az alkalmazott turbó tekintetében döntő szerepe lesz a TDP fogyasztásnak. Az Intel az Ice Lake-U sorozat esetében 15 és 28 wattos alapkereteket szab meg, de előbbi esetben az adott notebook gyártója ezt felülbírálhatja, majd egy erre vonatkozó konfigurálható beállítással 25 wattra emelheti. Ugyanez vonatkozik majd az Ice Lake-Y sorozatra, csak ott az alap 9 watt ilyen módon 12 wattra növelhető.

Ami érdekes, hogy az extra fogyasztási keretet zömében az IGP kapja majd meg, ugyanis a lapkák úgy vannak paraméterezve, hogy elsődlegesen a processzormagok turbója működjön, ami azért szükséges, mert az alapórajelek igen alacsonyak, és ezt a hátrányt a lehető legtöbb esetben kompenzálni szeretné az Intel az agresszív órajelskálázással. Cserébe ilyenkor az IGP nem fog kellő TDP-kerethez jutni, tehát például a 15 wattos beállításnál igen tipikus lesz, hogy az 1 GHz körüli maximumhoz képest a grafikus vezérlő inkább 600 MHz környékén jár majd. Ezzel szemben a 25 wattos TDP-keret aktiválásánál már inkább 900 MHz környéki órajelek várhatók, és mindez a teljesítményben is 40 körüli előrelépést fog eredményezni. Az alapvetően a gyártók döntése lesz, hogy mit állítanak be, de erre érdemes figyelni, ha valaki inkább a grafikus teljesítményt keresi.

Az Ice Lake-Y sorozatról lényegesen kevesebb adat van, például az órajelek még annyira sincsenek eldöntve, hogy a gyártók sem tudják ezeket, de az már biztos, hogy ebből is lesz olyan verzió, amely négy magot és 64 feldogozóval rendelkező IGP-t kap. A 9-12 wattos fogyasztási keret miatt viszont a teljesítménye azért visszafogottabb lesz.

Nagyon fontos tényező, hogy a tizedik generációs Core sorozat rendkívül kevert lesz, a 10 nm-es Ice Lake csak a teljes termékcsalád egy szelete, például mellé érkeznek szintén 15 wattos fogyasztású Comet Lake kódnevű fejlesztések is, amelyek még az Intel 14 nm-es node-ján készülnek. Bár ez teljesen logikátlannak tűnik, de okkal történik így, ugyanis ezek a processzormagok tekintetében gyorsabbak lesznek az Ice Lake-nél, viszont az IGP tekintetében már nem. Erre vonatkozóan annyit tudtunk meg, hogy a Comet Lake sebességelőnye csupán az órajelből ered, ugyanis egy tipikus notebookdizájnban bő 600-800 MHz-cel nagyobb órajelen tud működni egy magja az Ice Lake-hez viszonyítva, miközben az energiaigény nagyjából megegyezik. A grafikus vezérlő viszont túl öreg, tehát annak igazából semmi esélye az új Gen11-es fejlesztéssel szemben. Ez lehet az oka annak, amiért az Intel próbálja győzködni a médiát a tesztprogramok megfelelő kiválasztása szempontjából, mert talán a Cinebench alkalmazásban a Comet Lake gyorsabb tud lenni, de eközben az Ice Lake tényleg kínál olyan dolgokat, amelyek az említett tesztprogramon belül bizonyosan semmit sem érnek, viszont extra funkciókat adnak az egyes felhasználási területeken belül. Az Ice Lake ilyen szempontból rendkívül nagy hangsúlyt fektet a heterogén módon történő programozhatóságra.