Acer Ferrari One 200

Annak ellenére, hogy az Intel Centrino Atom platformjával szerelt netbookok hallatlanul népszerűek, sokunkban egyfajta „nem ezt vártuk” érzés uralkodik velük kapcsolatban. Amikor két éve az első, héthüvelykes kijelzővel és harmatgyenge Celeronnal szerelt apróság nálunk járt, örömmel konstatáltuk a kategória megszületését, markunkat dörzsölve vártuk, milyen jó kis mobil gépek születnek majd pár év múlva. De a fejlődés egy fokon megállt – pontosabban az Intel megakasztotta. Az egymagos Atom és a továbbra is elterjedt, ósdi 945GSE északi híd tudásban tisztes távolban maradt a Centrino platformtól, nehogy a netbookok veszélyeztessék a notebookok piacát. Hiába nőttek a kicsik teljesen korrekt méretűre, kaptak egészen nagy akkumulátorokat, továbbra is inkább játékszernek tűnnek, mintsem eredményesen használható munkaeszköznek. Láthatóan nem is ez a célja vele a platformgyártónak.

És itt jön a képbe az AMD, mely kisebb résztvevőként nem tudja irányítani a piacot, szóval marad neki a felhasználói igények kielégítése. Ehhez viszont az ígéreteken túl technológia is kell. Jó egy éve már annak, hogy a vállalat bejelentette, hogy csinál valamit, ami a netbook és a notebook között lesz. Ismét örültünk, ismét csalódnunk kellett. Az egyetlen ilyen hardverrel szerelt notebook, a HP Pavilion dv2 máig sem jutott el a hazai piacra. Talán jobb is így, mert az interneten található tesztek szerint nem lett annyira jó. Arra azért elég volt, hogy az Intel megijedjen és sebtében létrehozza az eléggé potens CULV platformot, mely kellően mobil, teljesítménye is van, bár némi árcsökkentés még ráférne.

És megint jött az AMD, és megint naivan örülünk, reménykedünk. Itt a cég nem éppen hangzatos, második generációs ultravékony platformnak nevezett – korábban Congo néven ismert – hardvere. Tényleg itt van, előttünk a boncasztalon, egy tűzpiros fedelű gépbe szerelve. A közepén ott ágaskodik a Ferrari lova, amit egyesek talán túl hivalkodónak találnak majd – szerintünk jogosan. Különösen a hazánkban nem túl jól csengő Acer névvel párosítva. Pedig notebookos viszonylatban az Acer tűnik a legjobbnak. Ők adják el a legtöbb ilyen gépet, és ők csinálták a szerintünk legjobb méretezésű modellt, az Aspire One 751-et is.

A Ferrari One 200 ennek a masinának a nyomdokain halad. Alapterülete nagyjából 30 x 20 centiméter, szóval nem éppen kicsi, és ehhez igazodik másfél kilogrammos súlya is. Érdemes ennél a két adatnál megállni egy pillanatra. Körülbelül ekkorák az IBM (most már Lenovo) ThinkPad X sorozatának üzleti szubnotebookjai is. Talán nem véletlenül, hiszen ez a méret tűnik használhatóság szempontjából az alsó határnak. Szóval a Ferrari One akkora, amekkorának lennie kell, és úgy össze van rakva, ahogyan illik. Nem nyekergett, nem hajlott, nem találtunk ronda illesztéseket vagy egyéb hibát. A vékony zsanér kétségtelenül látványosabb lenne, ha fémből csinálták volna, de a műanyag is egészen jól jár, stabilan tartja a kijelzőt nyitott és zárt állapotában egyaránt.

Elölről nézve a ferraris netbook teljesen átlagosnak tűnik. Csak néhány szellőzőnyílást vágtak ide, az oldalsók mögött hangszórók rejtőznek. Hátul sincs sok látnivaló, a két zsanér közötti részt teljes mértékben kitölti a hatcellás akkumulátor, nem lóg ki tolakodóan a formatervből, és a gép hátulját sem emeli meg. Kár, hogy csak 48 wattórás.

Oldalról már érdekesebb a látvány. Hátul két kis vörös betét teszi vidámabbá a hangulatot. Jobbra szép szellősen osztották el az Ethernet csatlakozót, a Kensington rögzítőt, a tápaljzatot, a két USB-t és a két hangcsatlakozót, amelyek közül az egyik optikai kimenetként is működik. Legelőre került a kártyaolvasó. A másik oldalon csak három aljzat és egy méretes szellőzőnyílás van. Az USB és az analóg monitorkimenet mindenki számára ismerős lehet, de a harmadik, túlméretezett HDMI interfészre hasonlító valami magyarázatra szorul. Ez az ATI XGP port, amihez külső grafikus kártyát lehet kötni. A technológiát az év elején kipróbáltuk. Nagyon ígéretesnek tűnik, de sajnos a notebookgyártók egyáltalán nem haraptak rá. Egyelőre az Acer is csak ígéri a Mobility Radeon HD 4670-et rejtő dobozkát, de a megjelenése egyáltalán nem biztos. Úgy gondoljuk, sokkal hasznosabb lenne helyette (vagy mellette) egy HDMI kimenet.

Belül a Ferrari One sokkal komorabb, mint kívül, de talán ez nem is baj. Csak a bekapcsoló vörös kerete, valamint a szénszálas műanyagot idéző mintázatú csuklótámasz dobja fel a hangulatot, aminek a jobb sarkába újabb Ferrari emblémát tettek. A korábbi Acer laptopokról ismert, kellemes billentyűzet alatt most is elég kicsi a csuklótámasz, amibe aprócska tapipadot tettek. Sajnos a 11,6 hüvelykes, 1366x768 pixeles kijelző felülete fényes, és kerete is tükrözi a környezetet.

Kellően nagy szögben kinyitható a vörös fedél ahhoz, hogy a magasra nőtt felhasználóknak se kelljen görnyedniük a gép előtt. A felső panel közepét benyomva enyhe hullámok jelentek meg a monitoron, de ettől eltekintve semmilyen gyengeséget nem fedeztünk fel. A laptop korrektül össze volt rakva, akkumulátora is jól illeszkedett, nem lötyögött.

Alulra is került egy apró, autókat idéző részlet. A kis Acer lábacskái gumiabroncsszerű mintázatot kaptak. Szerintünk az optimálisnál kicsit keményebb anyagból készültek, ezért a könnyű laptop hasonló társainál jobban csúszkált az asztalon. Balra, külön fémfedél alatt rejtőzik a 2,5 hüvelykes merevlemez, a másik, nagyobb fedél mögött pedig a Wi-Fi adapter végét (alul), a két memóriamodult, és egy üres mini PCI Express aljzatot találtunk. Jobbra felül a hűtés egy darabja is előbukkant.

Nem túl elegánsan, egy kábelköteggel vezetik a merevlemez adatait az alaplapra. A gép házához négy gumibetéttel kapcsolódik a winchester.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Azt már tudjuk, hogy AMD platform – második generációs ultravékony – rejtőzik az Acer Ferrari One 200-ban, de mégis milyen processzor hajtja? Kétmagos; eddig tartottak a jó hírek. Ugyanis a lapka a mára elavult K8-as architektúrára épül, és 65 nm-es gyártási technológiával készül. Emiatt valahol 15-18 watt között fogyaszt, szóval nemcsak az Atom, hanem az Intel CULV platformhoz tartozó processzorai mögött is alaposan lemarad. Az Athlon X2 L310-nek nevezett CPU magjai 1,20 GHz-es órajelen járnak, másodszintű gyorsítótára 1 MB.

Sokkal jobb a helyzet chipkészlet terén. Az AMD M780G északi híd az asztali vonalon is nagyon sikeres 780G mobil változata. Benne Radeon HD 3200 grafikus mag dolgozik 40 számolóegységgel, DirectX 10 támogatással és komoly HD videolejátszó képességekkel. Nagyjából azt is mondhatnánk, hogy az AMD alapból olyan jó chipkészletet ad a platformjába, amilyen az Intel vonalon legjobb és erősen háttérbe szorított NVIDIA Ion.

A vörösfedeles többi hardvereleme már átlagosabb. Memóriája 3 GB, merevlemeze 250 GB-os, Wi-Fi adaptere n-es, van Bluetooth modulja, webkamerája és közepes, 48 Wh-s hatcellás akkumulátora. A Windows 7-tel egy napon jelentették be, így nem csoda, hogy a Microsoft új operációs rendszere került rá. Sajnos az Acernél hagyomány, hogy az alapárban csak egy év garancia van. Így a Ferrari One 200 150 000 forintba kerül, ami elsőre eléggé mellbevágó összegnek tűnik egy ilyen készülékért, hiszen majdnem két mezei netbook is belefér ebbe az összegbe. Második nekifutásra sem olyan jó ez az ár, hiszen a hasonló fizikai paraméterekkel bíró, Intel CULV kétmagossal szerelt Acer Aspire 1810T is ennyiért kapható.

A nagy kérdés, hogyan viszonyul ennek a gépnek a teljesítménye a Centrino Atom és Intel CULV platformokhoz? Ha megfelelő mértékben gyorsabb náluk, akkor talán a magasnak tűnő ára is megbocsátható. Nemrég járt nálunk viszonylag magas órajelű egymagos processzorú AMD-s gép, az Asus F83T, szóval az Intel kétmagos Atom, illetve CULV platformja mellett ezzel a masinával is összevetjük a kis kétmagos Athlont.

Bizony az AMD sem kényezteti el óriási teljesítménnyel a fokozottan mobil számítógépre vágyókat. A csupán 1,20 GHz-en járó Athlon X2 L310 egyetlen processzortesztben sem hozta a Core 2 Duo teljesítményét, és lemaradása rendszerint nagyobb mértékű volt órajelbeli hátrányánál. Persze ez nem meglepő, ugyanilyen helyzetet láttunk annak idején, amikor a Core 2 Duo színre lépett asztali vonalon, és lekörözte az addig uralkodó AMD K8 architektúrás vetélytársait. Múltkor az egymagos Athlon Neónak is több mint 20%-os órajelbeli előny kellett ahhoz, hogy befogja a Pentium SU2700-at.

Két maggal azért az L310-nek szinte minden esetben sikerült leelőznie az egymagos márkatársát. Hétköznapi használatban érzetre a táblázatban látottnál talán még nagyobb volt a teljesítménykülönbség a két versenyző között. A kétmagos processzorral szerelt rendszer alacsonyabb órajele ellenére is fürgébben reagált.

Bár nem közvetlen vetélytársak, az Athlon X2 L310 szépen megküzdött a szálakban erős, kétmagos Atommal. Egyszer az egyik, másszor a másik bizonyult jobbnak, és mindennapos használat közben is közel volt egymáshoz a két vas. Lám, az Intel joggal félti a kétmagos Atomtól a CULV platform alját!

Memóriakezelésben az Intel CULV platformja bizonyult a legjobbnak. Integrált memóriavezérlője ellenére az AMD platformja most nem remekelt. Jó volt viszont mindenben, ami multimédiával kapcsolatos. A legfrissebb Flash Playerrel érezhetően gyorsult a Flash-alapú weboldalak működése, valamint a H.264 és VC-1 kódolású anyagokat is jobban bírta konkurenseinél. Kisebb felbontáson, gyengébb grafikai beállításokkal a régebbi, pár éves játékok többsége is szépen futott a Ferrarin. Az Intel becsületét ezen a téren csak az NVIDIA Ion platformja, vagy az AMD kis diszkrét grafikus kártyái tudják megmenteni.

250 GB-os Toshiba AMD platformmal

Merevlemezes tesztjeinkben az AMD és az Intel ultravékony platformjánál nagyjából ugyanakkora teljesítményt mértünk. Lényegében a régi ICH7 déli híddal operáló Centrino Atom is tartotta velük a lépést. A nála mért magas elérési idő a felhasznált Seagate merevlemez sajátossága.

160 GB-os Seagate Centrino Atommal - 250 GB-os Toshiba Intel CULV-vel

Az AMD továbbra sem integrál vezeték nélküli hálózati adaptert platformjaiba, szabad kezet ad a gyártóknak a választáshoz. Az Acer az Atheros vezérlőjére szavazott a Ferrari One-nál, mi meg kipróbáltuk. Ehhez Ralink chipkészletes Edimax, BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X60 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.

Sajnos a mért sebességek láttán bebizonyosodni látszik azon félelmünk, hogy az Acer az újabban divatba jött, „light n” vezérlőt használt. Ennek elvi csúcssebessége nem 300 Mbps, hanem csak a fele. A LAN felé elért 2,80 MB/s körüli csúcssebességre a jobb g-s rendszerek is képesek, és ugyanez mondható el a két Wi-Fi-s állomás között tapasztalt adatátvitelre is. Sajnos a hatótávolság sem volt valami fényes, pedig egy mobil eszköznél szerintünk nagyon fontos a jó Wi-Fi.

Megjelenítés, bevitel

A tíz hüvelyknél nagyobb kijelzővel szerelt netbookok a kategóriára jellemző 1024x600 pixeles helyett sokkal használhatóbb, 1366x768 pixeles felbontást kapnak. Ilyen panellel szerelték az Acer üdvöskéjét is. Természetesen a fogyasztás és az ár alacsonyan tartása miatt LED háttérvilágítású, TN+Film paneles, de a jobbak közül való. Vízszintes betekintési szögei egészen korrektek voltak, igaz függőlegesen csak átlagosnak bizonyult.

Készítettünk a ferraris netbookhoz színprofilt azoknak, akik esetleg szeretnének a gyárinál közelebb kerülni az optimálishoz. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható differencia. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Mondhatni, ismét a szokásos eltéréseket kaptuk kalibrálás előtt és után is. Kezdetben az átlagos eltérés 10 körül volt, a maximális pedig meghaladta ennek a dupláját. Beállítással az átlagos differenciát sikerült 1 deltaE érték közelébe csökkenteni, a maximális pedig 3 deltaE fölött maradt, és a pasztellszíneknél jelentkezett. A Ferrari One 200 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb színeket.

Köszönhetően a LED háttérvilágításnak és a panel kis méretének, a Ferrari One 200 fényereje meglehetősen egyenletes volt. Ezt méréssel és a sötétben vizsgált bevilágításnál is tapasztaltuk. A kis monitor maximális, 214 cd/m²-es fényereje elég ahhoz, hogy közepesen világos környezetben elnyomja a kijelzőpanel bevonatának tükröződését. A 0,7 cd/m²-es minimális fényerőből 300:1 körüli kontrasztarány jön ki.

Úgy gondoljuk, hogy egy notebook kialakításánál a felhasználóval kapcsolatba kerülő komponensek megtervezésére kellene a legnagyobb figyelmet fordítani. Például sokkal fontosabb számunkra a billentyűzet vagy a monitor minősége annál, hogy milyen minta kerül a fedélre, mekkora kapacitású a merevlemez, vagy milyen felbontású a webkamera. Szerencsére az Acernél is hasonlóan gondolkodnak, és nagyon jó kis billentyűzetet terveztek a 11,6 hüvelykes mérethez. A normál gombok nyomófelületei még egy picivel nagyobbak is az asztali klaviatúrán megszokottnál, ráadásul szép finoman járnak, szóval élvezet rajtuk gépelni.

Azért a magyar kiosztáson némi kompromisszumra kényszerülünk. A kétsoros Enter melletti ú és ű gombja a többinél keskenyebb. Hogy elférjenek, felesre vékonyították a kurzormozgatókat, ami szerintünk jobb húzás, mint a keskenyítés. Főleg, hogy így külön PageUp és PageDown gombot is kapunk melléjük. A Home és End viszont már csak váltóval érhető el. Stílusosan vörös színben pompáznak az Fn váltóval elérhető funkciók. Közülük az F10-re pingált versenyautó látszik a legérdekesebbnek, de sajnos nem gyorsított módot aktivál, hanem a Ferrari weboldalát indítja el.

Kár, hogy az akku miatt ennyire letolták ennek az Acer laptopnak a billentyűzetét is, így csak kis csuklótámasz fért alá. Kis csuklótámaszba pedig csak kis touchpadot lehet szabni. Némileg kárpótol a méretért, hogy multi-touchos. Alá vékony, közepesen kattogó, de idővel minden bizonnyal bekopó, egybeszabott gombokat tettek. Felületük krómszerű bevonatot és Ferrari One feliratot kapott.

Az Acer sajtóanyagában kiemelték, hogy a Ferrari One nagyon fejlett, Dolby Home Theater és Virtual Surround Sound technológiával felvértezett hangszórókat kapott. A gép elejére helyezett csipogók a netbookok kategóriájában tényleg nagyon jónak számítanak, de magas tartományukat leárnyékolja a felhasználó keze, tényleg korrekt basszusokat pedig ekkora hangszóróktól nem szabad várni. Érdekes viszont a Dolby Headphone funkció, ami az átlagos fülesekben megjelenő teret tágítja, szerintünk egész hatékonyan.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Nem próbáltuk még az AMD kétmagos processzorral szerelt ultravékony platformját, ezért a szokásosnál is nagyobb kíváncsisággal vártuk a hűtési teszteket. A 65 nm-es processzornak az Atom és CULV platformhoz képes is magas a fogyasztási indexe, szóval nem meglepő, hogy a fenéklemez 24 fokos szobahőmérsékletnél már nyugalmi állapotban is 35-40 fok környékére melegedett. Eközben hűtőjének hangja az átlagos netbookok suttogásához volt mérhető.

Terhelés alatt 48 fokos kiindulási processzorhőmérséklete azonnal 56 fokra ugrott, hűtése pedig továbbra is netbookosan viselkedett, 25 dB körüli zajt produkált. A harmadik perc közepén, 60 fokos CPU-hőmérsékletnél váltott következő – és egyben utolsó – szintjére a hűtés. Két decibelt hangosodott, szóval alig volt zajosabb az átlagos készülékeknél. Fél órás terhelési tesztünk végén 64 fokos volt a processzor. Eközben a merevlemez a kezdeti 49 fokról egészen 53-ig melegedett, ami jó 10 fokkal több az üdvösnél, és nagyon megközelíti a winchester 55 fokos üzemi határértékét. Jó hír, hogy az Acer Ferrari felülete nem melegedett túlzottan. Felül csak csuklótámaszának bal oldala közelítette meg a 40 fokot, alulról pedig ugyanez a sáv melegedett picivel 40 fok fölé.

Nagy kérdés, hogy vajon az AMD megoldása fel tudja-e venni a versenyt az alig fogyasztó Centrino Atom és CULV platformokkal, melyekkel már tíz óránál hosszabb akkumulátoros üzemidőt is mértünk. A válasz sajnos nem. A 65 nm-en készülő processzornak nagyobb az energiaigénye, és a 48 Wh-s akku kapacitása sem végtelen. Azért a nyugalmi állapotban mért több mint négy és fél órás üzemidő rendben van. Hatvan wattóra körüli teleppel a hat óra is reális. Kissé csalódottan konstatáltuk, hogy a 720p videó lejátszásával kevesebb mint három órára csökkent az üzemidő. Ugyanehhez a videóhoz az Intel Poulsbo északi hídjának alig kell több energia a nyugalmi szintűnél. Amikor teljes fordulatra kapcsolt a két processzormag, alig több mint másfél óra alatt felemésztették a 48 wattórás tartalékot.

Az üzemidőből és a telep méretéből kiszámolva az Acer Ferrari One 200 fogyasztását elég lehangoló számokat kaptunk. Nyugalmi állapotban több mint 10 wattra van szüksége, míg az Intel CULV beéri 7-9 wattal, és az Centrino Atom rendszereknek sem kell ennél több energia. Videolejátszással tovább romlott a helyzet, ott már közel 18 watt volt az energiaigény. Pedig a számolást a GPU végezte, csupán pár százalékos processzorterhelést mértünk. Ilyen helyzetben a CULV durván 11-13 wattot igényel, míg az alap atomos netbookok 15-16-ot. Ezen a téren a Poulsbo chipkészletes, Z-sorozatos Atom a nyerő, annak elég akár 8-9 watt is. Teljes terheléssel 30 watt magasságába szökött a Ferrari fogyasztása, amiből elvileg 18 írható a processzor számlájára, a többiért a chipkészlet és az egyéb komponensek a felelősek. Bizony, a CULV platform ilyen helyzetben még kétmagos processzorral is bőven 20 watt alatt marad, akárcsak a régi chipkészletes netbookok. A Z-s Atom és Poulsbo chipkészlet párosa ilyenkor alig 12 wattot igényel.

Értékelés

Sajnos az a nagy helyzet, hogy az AMD második generációs ultravékony platformja nem váltotta meg a mobil világot, egymagos és kétmagos processzorral sem. Ez az öreg, K8 architektúrára alapozó, még 65 nm-en készülő processzor fogyasztásban egyszerűen nem tudja felvenni a versenyt a 45 nm-es Intel konkurensekkel, és teljesítményben sem jobb náluk. Ellenben az AMD ezzel a platformmal – különösen a fejlett IGP-vel – megmutatta, hol tarthatna az Intel, ha nem fékezné szándékosan a netbookok fejlődését. Amint az AMD ebben a szegmensben is beveti 45 nm-es, K10 architektúrás processzorait, az Intel fejlesztésre lesz kényszerítve. Addig viszont a nagyobbik processzorgyártó üzleti stratégiája szerint osztják a lapokat a könnyű, hordozható számítógépek piacán.

Mai tesztalanyunk, az Acer Ferrari One 200 joggal viseli a legendás sportkocsik színét és emblémáját. Hiszen a hazai piacon elérhető legnagyobb teljesítményű netbook. Nagyszerű az összeszerelési minősége, kiváló monitora és beviteli eszközei révén jól kezelhető. Ezért nekünk határozottan tetszett.

Persze egy Ferrari sem lehet mindenben tökéletes. Viszonylag nagy a fogyasztása, emellett gyenge a Wi-Fi-je, továbbá melegszik a merevlemeze, és sajnálatos módon lehagyták róla a HDMI-t. Figyelemfelkeltő extra az ATI XGP port, de a mai támogatással lényegében semmit sem ér. Szerintünk az Acer Ferrari One az ágaskodó paripás címke miatt kerül 150 000 forintba. Bízunk benne, hogy az Acer kevésbé hivalkodó kabátban, szimpatikusabb árral is bemutatja majd ezt a platformot.

További képek az Acer Ferrari One 200 netbookokról a galériában.

Acer Ferrari One 200

rudi

Az Acer Ferrari One 200 notebookokat az Acer hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre. A tesztelt laptop PORT Designs táskában utazott.