Használat közben
Használat közben elsőnek és leghatározottabban az tűnt fel, hogy az Asus G55VW meglehetősen nagy. Egy normál 15,6 hüvelykes laptop megtartható ölbe véve, de ez a gép majdhogynem agyonnyomja használóját. Tápadapterrel, miegymással szállítani sem egyszerű, szűken 15,6”-os gépekre szabott táskába nem is biztos, hogy elfér, de a hozzá adott ajándék hátizsákban egyszerűbben hurcolhatjuk ide-oda. Kellemes figyelmesség az Asustól, hogy az adapter két vezetékével jó három métert áthidal, így konnektorról használva is marad némi mozgásterünk.
Érdemes megnézni a fenti képet, hogyan viszonyul a G55VW a ma divatos Ultrabookokhoz - nagyjából háromszor olyan vastag. Csatlakozóarzenálja elsőrangú, oldalanként két-két USB 3.0-t, jobbra HDMI-t, mini DisplayPortot, VGA és Ethernet aljzatot, illetve tápcsatlakozót kapott, balra került az optikai meghajtó (esetünkben Blu-ray író), a hang be- és kimenet (utóbbi lehet digitális), és a Kensington zár felfogatója. A kártyaolvasót egy sor állapotjelző LED társaságában az első élre tették. A kiosztás szerintünk átgondolt és kellően szellős, a szomszédos USB-k nem blokkolják egymást.
Némileg csalódást okozott a G55VW alja. Megelégedéssel nyugtáztuk a komoly kapacitású, 74 wattórás akku jelenlétét, viszont az nem tetszett, hogy a négy memóriafoglalatból csak kettő érhető el a gépház megbontása nélkül, de leginkább a második 2,5 hüvelykes merevlemezhely hiánya miatt ráncoltuk a homlokunkat. Sokkal kisebb 15,6 hüvelykes notebookon is láttunk már dupla 2,5”-os helyet, kár, hogy az Asus a második tárnak mSATA foglalatot készített elő, és még nagyobb kár, hogy ez is a gép gyomrában, a billentyűzet alatt rejtőzik, ezért a házilagos bővítés garanciavesztéssel jár.
Nem voltunk elragadtatva a 3D-s, de csak 1366x768 pixel felbontású, ráadásul fényes felületű képernyőtől sem. Persze pontosan tudjuk, milyen racionális volt ilyen kis felbontás választása 3D-hez (nincs mobil VGA, ami elég erős lenne Full HD-s 3D-hez), a fényes felület pedig a szükséges rossz. Szerencsére több olyan Asus G55VW variáns is kapható a hazai piacon, melyeknek matt és Full HD-s a képernyője. Természetesen TN+film panelről van szó, aminek 3D-s képessége ellenére csak átlagos, 214 cd/m² a maximális fényereje, ami a 0,4 cd/m²-es minimum révén 500:1 fölötti kontrasztarányt ad. Kalibrálással a kezdetben szokásosan pontatlan árnyalatok szép közel kerültek az optimálishoz, bár színhelyességet igénylő munkához inkább egy matt, Full HD panel illik. Az Asus G55VW színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
Játékos notebookbillentyűzetben továbbra is az Alienware a király, míg az Asus G55VW megoldása általánosságban a jobbak közé sorolható, de azért szenved a szigetes kialakítás olyan gyengeségeitől, mint gombok túlságosan rövid útja vagy a nem valami jól érezhető nyomáspont. Az Insert és navigáló gombok (Home, End, PageUp, PageDown) szerencsétlen elhelyezését egy játékos számára ellensúlyozza a háromszintű háttérvilágítás és a gép masszív vázából adódó stabilitás. Meg voltunk elégedve a G55VW hatalmas, kellően érdes és kiválóan járó gombokkal felvértezett multi-touch egérpadjával, és a SonicMaster hangrendszer is szépen ellátja feladatát. Nyilván nem hozza azt a zenei szintet, mint egy jobb füles vagy hangszórókészlet, de a notebookos megoldások közül az elit multimédiás gépek korrekt színvonalán teljesít. Tisztességes hangminőséget ad, amiből a basszus sem hiányzik, és maximumán sem recseg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
