Asus N53SV - megjelenés

A Huron River platform az Asus 15,6 hüvelykes N53SV modelljének vélhetőleg egy prototípusában érkezett hozzánk. Ezt onnan lehetett tudni, hogy fenéklemezén az egyes nyilások le voltak ragasztva, mögöttük pedig egyáltalán nem az a komponens bújt meg, amire számítottunk. Mindenesetre a külső már végleges, hiszen az összes N53 altípus így néz ki. Hogyan is? Nagyon kellemesen. Ez a széria az Asus prémium, multimédiás vonala, ennek megfelelő megjelenéssel és minőséggel. Fedelét tényleg igényes, és nem csak amolyan látszatfémből csinálták, akár a Dell vagy a HP is megirigyelhetné ebben a kategóriában.

Felszereltségben is nagyon korrektre sikerült az N53-as. Van négy USB csatlakozója, amiből egy 3.0-s, így az eSATA-t már nem is hiányoltuk. Kapunk HDMI kimenetet, a ronda D-Subot pedig a használat közben hasonlóan „szép” Kensington zárral és tápcsatlakozóval együtt hátra tették. Ráadásul arra is ügyeltek, hogy ezek használata ne korlátozza a kijelzőpanel nyithatóságát, ami egyébként éppen akkora szögben nyílik, amekkorára asztalon szükség lehet. Feltesszük, hogy egy ekkora és ráadásul majdnem három kilogrammos gépet nem sokan akarnak majd ölben használni.

Belül is nagyon korrektnek találtuk az N53-at. Bár felül tükrös a kijelző és annak vastag, fekete kerete is, de manapság melyik konzumer gép nem ilyen? A felső és alsó rész határán egy nagyon ízléses, méretes hangszórósávot találtunk. Mennyivel szebb és jobb ez a csuklótámasz alá rejtett, ronda, rácsos megoldásnál! Ráadásul nem is akármilyen csapat, hanem a Bang & Olufsenhez tartozó ICEpower adta alájuk a technikát. Ezt bizony hangzásban is érezni lehetett! Kevés kéthangszórós notebook szól olyan jól, mint az Asus N53. Kár, hogy képben nem hozták ezt a szintet, és a 15,6 hüvelykes, LED háttérvilágításos panelnek csak 1366x768 képpontja van. Remény viszont van a jobbra, ugyanis a többi N53-as létezik Full HD kijelzővel, igaz a hazai piacon még nem láttunk ilyet, pedig a beépített Blu-ray meghajtóval jól ki lehetne használni. A gép közel három kilogrammos tömegéből arra tippeltünk, hogy két merevlemeze (pontosabban egy SSD-je és egy merevlemeze) van, de be kellett érnünk egyetlen winchesterrel. Igaz, az legalább percenként 7200-at pörgött.

Használni majdnem olyan jó érzés volt az N53-at, mint ránézni. A fémmel borított, kellemesen masszív fogású csuklótámasza fölött a B53-ban látott, egészen tetszetős – és főleg nem szigetes – billentyűzetet találtuk, amin alapvetően nem lett volna rossz gépelni, de alapja elég komolyan horpadt már finom érintésekre is. Talán azért, mert Huron River tesztgépünk még egy „béta” prototípus volt, ugyanis a korábbi N53-akkal kapcsolatban nem tapasztaltunk hasonlót. A silány tapipad gomb viszont krónius Asus betegség. Legalább most nem ezüstösen, hanem a környezetéhez illően, grafitosan csillogott az egybeszabott, kattogós gomb.

Az utolsó lényegesebb látványelem egy sáv a billentyűzet és a hangszóró között. Egészen kellemesre sikerült szerintünk, csak az a baj vele, hogy működés közben a jobb szélén több lámpa is világít állandó jelleggel. Az egyik tartós az üzemet jelző fehér, a másik a vezeték nélküli hálózati eszközök kékje (bekapcsolva) vagy fehérje (kikapcsolva), a két ideiglenes pedig a leragadó gomboké. Összességében az Asus N53 formatervét egy érett – bár még csiszolható – egésznek éreztük. Olyan masina ez, ami a MacBook, VAIO-k, HP Envy vagy Dell Studio vasak mellett abszolút vetélytársnak hat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!