Asus UL30Jt és UL80Jt

Találkoztunk már két- és négymagos mobil Core i processzorokkal, melyek asztali társaikhoz hasonlóan nagyszerűen teljesítettek. Már csak egyetlen – bár annál érdekesebb – kategória vizsgálata maradt hátra, az alacsony fogyasztású, könnyű és vékony modelleké. Az előző Core 2 generációban a CULV platform képviselte ezt a vonalat, melynek, bár voltak kétmagos tagjai, alacsony órajelük miatt teljesítményben elmaradtak normál notebookos társaik mögött. Most az új generáció Turbo Boost technológiája miatt ez a rés csökkenhet, miközben kellemesen alacsony fogyasztás várható.

Régi ismerősünkben, az Asus UL sorozatában érkezett hozzánk az új platform. Korábban találkoztunk már a 15,4”-os UL50-nel és a 12,1”-os UL20-szal, most a két köztes modellt, a 13,3 hüvelykes UL30-at és a 14,1 hüvelykes UL80-at kaptuk meg. Mindkét gép teljesen fekete, de létezik belőlük ezüstszürke változat is. Ahogyan képátlójuk, úgy alapterületük sem sokban különbözik. Az UL80 tényleg csak pár milliméterrel szélesebb és mélyebb.

Természetesen az UL szériára jellemző formatervet kapták, aminek fő elemei a vékonyság és a zsanérnál csinosan leforduló fémfedél. Hozzájuk nagyon korrekt összeszerelési minőség párosul, így az Asus vékony sorozata nagyon kellemes, érett benyomást kelt.

Szemből nézve nem sok érdekeset találni az UL-eken, legfeljebb a hangszórónyílásokat. Hátul található kedvenc részletünk, a hatalmas, 84 wattórás akkumulátor. Az alacsony fogyasztású platformmal párosulva fantasztikus üzemidőre képes. Még ezzel a méretes teleppel sem nehezek az ASUS UL-jei. A 13,3 hüvelykes 1,7 kilogrammot, a 14,1”-es 1,9 kilogrammot nyom.

Oldalt a csatlakozók környékén a fő különbség, hogy a picivel nagyobb UL80-nak van, az UL30-nak nincs optikai meghajtója. Ennek megfelelően a nagyobb modellnek zsúfoltabb a bal oldala. A méretes szellőzőnyíláson és tápcsatlakozón túl ide került a két monitoros (D-Sub és HDMI), a két hang és közéjük két USB csatlakozó. Az UL30-nak is van HDMI-je a D-Sub mellett, de USB-ből csak egy került balra. A másik két USB a hang-, Ethernet és tápcsatlakozóval együtt jobbra található, akárcsak a kártyaolvasó. Az UL80 jobb oldalán elöl található az optikai meghajtó, amit a kártyaolvasó, egy harmadik USB és az Ethernet aljzat követ. Mindkét könnyű és vékony laptopról hiányzik az ExpressCard bővítő.

Nem csak kívülről, hanem belülről is közel egyforma a két UL. Sötét színük miatt komorabb benyomást keltenek, mint az ezüstszürke változat. Felül a tükrös kijelző és szintén tükrös kerete, alul a szigetes billentyűzet uralja a terepet. Sajnos ennek alapja fényes. Jó hír viszont, hogy a csuklótámasz matt. Műanyagból készült, de rafinált mintázata miatt azt az illúziót kelti, hogy a fedélhez hasonlóan fémből készült. Benne természetesen krómos gomb virít a tapipad alatt, és két ilyen fényes kezelőszerv van a billentyűzet fölött is. Az UL80-nál fél-fél centiméterrel szélesebb a klaviatúra melletti tér.

Maximális nyílásszögben mindkét gép korrekt volt. Alábbi képünk kissé csalóka, ugyanis az UL30 nem ennyivel gyengébb ezen a téren, csak a fotó kedvéért ferde alapra (a másik laptopra) tettük. Ölbe véve mindkét gépet kényelmesen tudják használni az átlagosnál magasabbra nőtt felhasználók is.

Alulról nézve derül ki, hogy a hardver elhelyezésekor a valamivel nagyobb UL80-ban állt rendelkezésre kisebb hely. Hiszen nála az optikai meghajtó jó tenyérnyi helyet foglal el, míg az UL30-ban ilyen nincs. Így hát az alsó fedelek elrendezése különbözik. Az UL30 a szintén optikai meghajtó nélküli UL20-ra hasonlít. Balra, fémfedél alatt rejtőzik a merevlemez, tőle jobbra pedig külön fedél alatt található a két memóriamodul.

Asus UL30Jt

Az UL80-nál a merevlemezt alulra költöztették az optikai meghajtó miatt, a memóriás rekesz pedig kicsit beljebb került. Mindkét gépben sejthető, hogy a processzor és chipkészlet a jobb felső sarokban lapul, valahol a hűtés környékén.

Asus UL80Jt

Core i5-520UM és Optimus

A notebookok Arrandale processzorcsaládja közeli rokona az asztali gépek LGA1156 foglalatú Clarkdale lapkáinak. Lényegében ezek válogatott példányairól van szó, olyanokról, melyek képesek alacsonyabb feszültségen – ezáltal alacsonyabb fogyasztással – működni. Mindegyikben ott lapul a grafikus mag, így nem igényelnek túl komoly kiegészítő chipkészletet. Ennek megfelelően a processzorok TDP fogyasztási értéke megnövekedett, hiszen a központi egység mellett a grafikáért felelős áramkör is a CPU tokozásába került, akárcsak a memória és PCI Express vezérlő. Ellensúlyozásként a chipkészlet energiaigénye drasztikusan csökkent.

Korábban az Intel különválasztotta, és CULV névvel illette alacsony fogyasztású mobilt processzorait, most kevésbé markáns az elválasztás. Csupán a típusnév végére ragaszott UM betűk jelzik, hogy takarékos (U) és mobil (M) modellekről van szó. Elég érdekes lett a számozás is, mert négy UM-es Core i7-et és csak egy Core i5-öt kapunk. Az alábbi táblázat foglalja össze az alacsony fogyasztású mobil Core i processzorokat.

Érdemes megfigyelni, hogy milyen komoly mértékben emelkedik az órajel a Turbo Boost hatására. Még a legkisebb Core i5-520UM is megközelíti a klasszikus i5 széria működési frekvenciáját, ha csak kevesebb szálon kell feladatot végrehajtania. Ez azt eredményezheti, hogy az alacsony fogyasztású modellek teljesítményben felzárkóznak a többiekhez. Kérdés, milyen hatással lesz ez a fogyasztásukra?

Tesztlaborunkba a Core i5-520UM érkezett, ilyen CPU-t kapott mindkét Asus UL. Nem csodálkoznánk rajta, ha a mobil Core i7 és Core i5 után az ultra-alacsony fogyasztású vonalon is a legkisebb – és legolcsóbb – modell lenne a legkedveltebb, hiszen a nagyobb verziók ára teljesítményüknél sokkal nagyobb ütemben nő. A Core i5-520UM alapórajele meglehetősen alacsony, 1,06 GHz, de ha megfelelőek a körülmények, ez jelentős mértékben, akár 1,86 GHz-re is megemelkedhet. Kicsit előreszaladva megsúgjuk, hogy az Asus laptopokban ennél lényegesen nagyobb frekvencián is dolgozott tesztjeink során.

Bár a mobil processzornak tokozáson belül is van korrekt grafikus segédje, az Asusnál úgy döntöttek, hogy az UL30Jt és UL80Jt diszkrét grafikai alrendszert is kap. Ezt a feladatot az NVIDIA új – pontosabban újrakeresztelt – alapmodelljére, a GeForce 310M-re bízták. Ez a lapka még a több mint három évvel ezelőtt bemutatott G80-as GPU felépítését használja, igaz, sok részen továbbcsiszolták. Már 40 nm-en készül, támogatja a hardveres videolejátszást, a CUDA-t és a DirectX 10.1-et. Mindemellett tizenhat számolóegysége nem képvisel túl nagy grafikai potenciált.

Ennél sokkal érdekesebb az új ki-/bekapcsoló technológia, az Optimus. Hasonló megoldást láttunk már korábban. Alapfilozófiája, hogy lekapcsolja a diszkrét GPU-t, ha épp nincs rá szükség, hiszen ott van egy kisebb teljesítményű grafikus mag a CPU mellett. Persze lehetne olyan felállás is, hogy csak a kis GeForce van integrálva a chipkészletbe, de ez üzletileg kevesebbet hozna az Intelnek, így ezt a fajta megoldást kiirtották.

Marad hát az Optimus, ami egyfajta szimbiózisban él a CPU tokozásában található Intel GMA 3150-nel. Alapból ugyanis csak az Intel grafikája csatlakozik a képkimenetekhez és a monitorhoz. A kis GeForce szokás szerint a PCI Express hídon keresztül kapja az adatokat, de újdonság, hogy a kiszámolt képkockákat ezen keresztül küldi vissza a képpuffernek (frame buffer). A folyamat némi késleltetéssel jár, ami az NVIDIA szerint 0,2 képkockát jelent. Ennyi csúszás a profi játékosokat talán zavarhatja, de általános felhasználásban nemigen érezhető a hatása.

Érdekes, hogy az Optimus a korábbi módszerrel ellentétben automatikusan kapcsol, ráadásul önműködően tájékozódik arról is, mikor melyik grafikus alrendszert célszerű használni. Erre a módosításra azért volt szükség az NVIDIA szerint, mert a felhasználók többsége rendszerint elfelejtette átkapcsolni a korábbi, manuális módszert. Hogy melyik alkalmazáshoz melyik GPU a jobb, azt alapvetően a meghajtóba kódolják, de mivel ezt is rendszerint elfelejtik frissíteni a felhasználók, önállóan leszedi a friss profilokat az internetről. Azért mi magunk is belenyúlhatunk a kiosztásba, módosíthatjuk a profilokat.

Platform - CPU, RAM, HDD

Ismerjük tehát a Jt utótagos Asus UL tesztgépeink processzorát és grafikus rendszerét. Hozzájuk a meglehetősen egyszerű HM55 chipkészlet kapcsolódik, ami lényegében csak az adattárak és egyéb perifériák működtetéséért felel. A kijelző mindkét modellben LED háttérvilágítású 1366x768 pixeles felbontással. Mindkét masinában méretes, 640 GB-os winchester dolgozott, memóriából 4 GB DDR3-at kaptunk, és ahogyan korábban írtuk, az UL80Jt-ben optikai meghajtó - DVD-író - van a gépben. A Wi-Fi modul n-es, van Bluetooth adapter, de sajnos 3G modem még az opciós listán sincs. A vékony Asusok 64 bites Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel érkeznek.

Egyelőre pontos árat nem tudunk mondani a nálunk járt Asus UL80Jt-hez. 500 GB-os winchesterrel 290 000 forint környékén várható, a nagyobb adattáras verzió ára valószínűleg átlépi majd a háromszázezer forintos határt. Valamivel olcsóbban, 280 000 forint környékén vásárolható meg a nálunk járt Asus UL30Jt. Bizony, nagyon sok pénz ez. Szerencsére olcsóbban is hozzájuthatunk majd hasonló laptopokhoz. Az UL30Jc klasszikus Core i3-350M-mel, 4 GB memóriával, 320 GB-os merevlemezzel és optimusos GeForce 310M-mel 200 000 forintos áron jön. Szívesen látnánk egy még olcsóbb, diszkrét VGA nélküli változatot is.

Két kérdés merül fel az új, alacsony fogyasztású platform teljesítményével kapcsolatban. Hogyan viszonyul ez az előző generációhoz CULV-éhez, és hogyan a nagyobb Core i5-ös testvérekéhez? Mielőtt elemeznénk a méréseket, megjegyezzük, hogy a Core i5-520UM egyáltalán nem úgy viselkedett az Asus laptopokban, mint ahogyan vártuk tőle. Először is alapórajele nem 133 és nem is 166, hanem 177 MHz volt, ami a 14-es maximális szorzóval nem 1,86, hanem 2,46 GHz-es maximális órajelet eredményezett. Emellett az összes magot terhelő tesztek is 11-12-es szorzóval, tehát 1,95-2,12 GHz között futottak. Hogy a lényegesen magasabb órajelnek mi az oka, nem tudjuk, de azt gyanítjuk, hogy az Asus így is kellően stabilnak és jól hűthetőnek találta ezeket a processzorokat. Való igaz, hogy az UM-es Core i7-ek még ennél is magasabb órajelre fel tudnak gyorsulni, persze olyankor már TDP értékük is magasabb.

Viszonyítási alapnak a CULV platform legerősebb, 1,40 GHz-es modelljét, a Core 2 Duo SU9400-et és a 2,26, illetve turbóval 2,53 GHz-es Core i5-430M-et használtuk, melyek Acer gépekben jártak nálunk. Mivel az UL30Jt és UL80Jt azonos hardverrel érkezett és ugyanúgy szerepelt, csak az egyik eredményét tüntetjük fel.

Bizony, a kis takarékos teljesítménye sokkal közelebb van a nagyobb i5-höz, mint az elődhöz. Lemaradása az Asus gyorsítással 10-30% között mozgott, nélküle 15-40% lenne, ami nem is olyan vészes. A CULV platform legerősebb, 1,40 GHz-es képviselőjét szinte állva hagyta az i5-520UM. Több esetben majdnem ráduplázott, de még a legkisebb különbség is 30% körüli volt. Lényegében az új takarékos processzor a korábbi P8000-es sorozat teljesítményét hozza, ami egyáltalán nem rossz, sőt! Az AMD például egyelőre nem is tud ennél gyorsabb mobil processzort prezentálni. Nagy kérdés, hogy ehhez milyen fogyasztás társul majd.

640 GB-os Seagate (Asus UL30Jt) és Western Digital (Asus UL80Jt), 500 GB-os Seagate (Sony VAIO F)

Nem lehet panaszunk a merevlemez-kezelésre sem. Bár a beépített, 640 GB-os tárak percenként csak 5400-at pörögtek, de nagy adatsűrűségük miatt egészen jó átviteli tempót produkáltak. Összevetve a múltkori, Sony VAIO F tesztgépünkben szereplő 500 GB-os társával, a Seagate minden tekintetben javulást mutatott, és az UL80Jt-ben dolgozó Western Digital 640-est is megelőzte egy picivel.

Megjelenítés, bevitel

Hasonló méretű és tudású kijelzője van a két UL sorozatosnak. A 13,3 és 14,1 hüvelyk között alig több mint öt százalék az eltérés. Lényegében, ha nincsenek egymás mellett a gépek, akkor nem is lehet megmondani, melyik a kisebb és melyik a nagyobb. A LED-es háttérvilágításnak köszönhetően egészen korrekt a képük. Persze a felhasznált TN+film technológiától nem szabad csodákat várni. Ahogyan megszokhattuk, ezeken a konzumer gépeken is fényes a kijelző felülete.

Asus UL30Jt - Asus UL80Jt

Kalibráltuk a két notebook színeit. Ehhez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátort (kolorimétert) és a LaCie Blue Eye Pro szoftvert használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen különbözik az elvárttól.

Asus UL30Jt - Asus UL80Jt

Beálltás előtt és után is az UL80Jt-nél kaptunk jobb eredményt. Kalibrálás után a kisebbik gépnél átlagosan két deltaE értékkel különböztek az árnyalatok az optimálistól, ami nem valami jó. A nagyobbiknál csak vörösnél volt kiugró eltérés. Az UL30Jt színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legjobb árnyalatokat. Az UL80Jt színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legjobb árnyalatokat. Mindkét kalibrálást az Intel grafikus maggal végeztük.

Asus UL30Jt - Asus UL80Jt

Szemmel és műszerrel mérve is az UL80Jt kijelzőjének fénye bizonyult jobbnak. Az UL30Jt jobb oldala a LED-es háttérvilágítás ellenére is 15%-kal sötétebb volt a középső résznél. A kisebb Asuson 211, a nagyobbikon 258 cd/m²-es maximális fényerőt kaptunk. A 0,5, illetve 0,6 cd/m²-es feketével ez mindkét gépnél valamivel 400:1 fölötti kontrasztarányt jelent, ami csak világos környezetben volt kevés a monitor tükrös felületének semlegesítéséhez.

Billentyűzet terén az Asus UL30 és UL80 teljesen egyforma, ugyanolyanok, mint az UL20. Mai divat szerint szigetes kialakítású gombjai vannak, melyek kissé labilisak, rövid úton járnak, felületük és nyomáspontjuk is kemény. Szóval nem leányálom sokat gépelni rajta, de sajnos mostanában ez a megoldás válik általánossá. Kategóriájában csak az Acer Timeline gépei tudnak lényegesen jobbat felmutatni.

Legalább kiosztásban minden rendben van. Bár a mi tesztgépeink a nemzetközi elrendezést kapták, az UL20-ról tudjuk, hogy a magyar verziónak kétsoros Enter gombja van, és a speciális, ékezetes és kurzormozgató gombokat sem szűkítették. Felül a klaviatúra fölött mindkét gépen két krómozott gomb csücsül. A jobb a bekapcsoló, a ballal kikapcsolt gépnél az Express Gate mini operációs rendszer indul (feltéve, hogy telepítettük), bekapcsolt gépnél pedig az energiagazdálkodási profilok között válthatunk vele.

Már az UL20-nál sem találtuk szerencsésnek a gödröcskékből felépített érintőfelületet. Ezt a szennyeződésre hajlamos megoldást kapta a két nagyobb UL is. Sokkal jobban örültünk volna, ha az Eee PC-k ügyesebb, apró szemölcseit használhattuk volna. Legalább a felület multitouch-os. Alatta természetesen a márkára jellemző, kattogósan járó, krómhatású gomb feszített.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Kíváncsian vártuk, hogyan viszonyul egymáshoz a nagyobb, de az optikai meghajtó miatt zsúfoltabb Asus UL80Jt és a méretre ugyan kisebb, de belül a hardvernek több helyet kínáló UL30Jt hűtés és hang terén. Először a kisebbiket próbáltuk 24 °C-os tesztkörnyezetünkben. Felső és alsó burkolatának hőmérséklete is közelítette a 35 °C-ot, ami teljesen rendben van. Főleg úgy, hogy a masina hangja eközben 20 dB alatt maradt.

Megkezdve a processzor, merevlemez és grafikus alrendszer együttes terhelését, a kicsi, de gyárilag túlhajtott Core i5 46 °C-os nyugalmi hőmérséklete azonnal 65-re ugrott, és megjött a hűtés hangja. Először 27, majd alig egy perc elteltével 30 dB-re hangosodott, ami notebookos viszonylatban még elfogadható. Jó hír, hogy félórás tesztünk során ennél már nem lett hangosabb az Asus UL30Jt, igaz, processzora 85 °C-ig, merevlemeze pedig 40 °C-ig melegedett. Felülete csak a hűtés környékén melegedett jelentősebben. Felül 40, alul 44 fokot mértünk. A terhelést megszüntetve a hang és a hőmérséklet is gyorsan csökkenni kezdett. Pár percen belül már a kiindulási szint közelében voltak.

Nyugalmi állapotban még csak a pár fokkal magasabb felületi csúcshőmérséklet jelezte, hogy az UL80Jt-ben kisebb helyre zsúfolták be ugyanazt a hardvert. Ez a gép is szép csendben duruzsolt.

Terhelve viszont hamarabb melegedni és hangosodni kezdett. Az első perc végén már 73 °C-ot mértünk a CPU-nál, a zajszint pedig egy köztes, 27 dB-es lépcsővel elérte a 31 dB-t. Sajnos nem ez volt az utolsó állapot. A harmadik percben 76 °C-os processzorhőmérsékletet és 35 dB-t mértünk. Félórás hevítésünk végén a CPU 80 fokos volt, de ennél még aggasztóbb, hogy a merevlemez 50 fokig melegedett. Sajnos, ezt az értéket mértük a gép alján is. Ölbe véve bizony elég kellemetlenül felmelegíti az ember combját. Ugyancsak zavaró érzés volt a 45 fokos tapipadon tologatni ujjunkat. Bizony, az optikai meghajtó bezsúfolása komoly hatással volt a hűtésre. Ide talán sok volt az Asus gyári tuningja.

Számítottunk rá, hogy a termetes, 84 Wh-s akkumulátorral még a komoly teljesítményű processzor ellenére is jó hosszan tudunk majd dolgozni. Mindkét géppel közel kilenc órára volt elegendő a telep minimális terhelésnél. Ez valamivel 10 watt alatti átlagfogyasztást jelent, ami nagyszerű. Nem olyan jó, mint a korábbi CULV-s gépeknél, de ugye itt a teljesítmény is lényegesen nagyobb. Jól működött az Optimus technológia, mely ilyenkor kikapcsolta a GeForce-ot. Nélküle – tehát bekapcsolt grafikus kártyával – a nyugalmi üzemidő hat és fél órára csökkent, a fogyasztás pedig majdnem 13 wattra emelkedett. Videózni is kikapcsolt GeForce-szal érdemesebb. A HD anyagokkal a CPU-ba épített Intel GPU is megbirkózott, és vele bő fél órával jobb időt futottunk. A 84 wattóra most majdnem négy és fél órára volt elegendő, ami 19 wattos fogyasztást jelent. GeForce-szal a négy órás határt sem sikerült átlépni, a fogyasztás pedig 22,5 wattra emelkedett. Hasonló helyzetben a Core 2 alapú CULV platform beérte 12-14 wattal.

Teljes terhelésen, amikor a Core i5 maximális, túlhajtott órajelre kapcsolt, és a kis GeForce is pörgött, már alaposan megnőtt a fogyasztás. Ekkor a nagy akku csak két órára volt elegendő, amiből 42 watt körüli fogyasztás következik. A CULV-s rendszerek csúcsra járatva ennek a felével is be szokták érni, de nem szabad elfelejteni, hogy az utód lényegesen nagyobb teljesítménnyel bír. Sajnos egyelőre még nem járt nálunk klasszikus Core i5 mobil processzor kis diszkrét VGA-val, szóval nem tudjuk pontosan megmondani, mennyivel eszik többet az alacsony étvágyúnál. Az a gyanúnk, hogy 2 GHz fölött nem olyan nagy a különbség köztük. Szóval az új takarékos platform csúcsra járatva már nem is olyan takarékos. De legalább gyors.

További jó hír, hogy a méretes akku visszatöltéséhez elég volt két és fél óra. Ráadásul a 90%-os szintet kevesebb mint két óra alatt elértük. Kíváncsiak vagyunk, hogy a kis GeForce nélkül hogyan alakult volna a helyzet. Úgy gondoljuk, hogy ebben a platformban nincs túl nagy szükség rá. Grafikai teljesítménye minimális, a HD videókkal meg takarékosabban elbánik a CPU-ba integrált Intel megoldás. Egyedül a CUDA-t támogató alkalmazásoknál lehet haszna.

Értékelés

Két részre kell bontani mai értékelésünket. Először is itt van a szépreményű, de piaci szinten a vártnál kevésbé sikeres CULV platform utódja, az UM jelölésű Core i széria. Egyesek szerint azért nem fogytak az elvárások szerint a könnyű és vékony, emellett hosszú üzemidejű laptopok, mert teljesítményük jelentősen lemaradt a klasszikus modelleké mögött, árcédulájuk kitöltésekor pedig vastagon fogott a ceruza. Szerintünk a magas ár jogos indok, a túl kicsinek tartott teljesítményt viszont tudatlanságnak és megvezetésnek érezzük. Sokan nincsenek tisztában vele, hogy hétköznapi feladataik ellátásához bőven elegendő egy 1,30 GHz körüli Core 2 Duo.

No, de most itt az utód, az UM-es Core i sorozat. Erre már nem lehet azt mondani, hogy lassú lenne. Ha felpörög, alig marad le a klasszikus mobil Core i CPU-k mögött, a CULV-s elődöket keresztbe nyeli le, nagyjából annyit tud, mint a korábbi Core 2 Duo széria csúcsmodelljei. Ha pedig takarékosságra van szükség, akkor majdnem olyan kevéssel beéri, mint a CULV platfrom. Már csak abban kell reménykednünk, hogy nem lesz túl drága. Erre sajnos kevés az esély, ugyanis jelenleg nincs hasonló megoldása a konkurenciának.

Ma találkoztunk először az NVIDIA Optimus technológiájával. Úgy tapasztaltuk, hogy korrektül működik, az akkumulátoros tesztekben látszott is a hatása. Abban viszont egyáltalán nem vagyunk biztosak, hogy az Intel beépített GPU-s processzorai mellé van értelme kis GeForce-ot – vagy Radeont – tenni. A CPU-val egybetokozott lapka is boldogul a HD filmekkel, 3D-ben pedig a kis VGA nem hoz annyit, mint amennyit elvisz árával és magasabb fogyasztásával. Szerintünk az Optimusnak lényegesen nagyobb VGA-k esetében lenne értelme, ahol a grafikus egység lekapcsolásával jelentős energia spórolható meg.

Úgy gondoljuk, jelenleg az Asus egyik legjobb formaterve az UL sorozaté. Ezek a könnyű és vékony laptopok egyediek, tetszetősek, és nem akarnak neves konkurensekre hasonlítani. A fémfedél kellő komolyságot ad neki, és az összeszerelési minőségre sem lehet panasz. Persze akadnak azért gyengéi is, például a billentyűzet és a tapipad. Továbbá az optikai meghajtó miatt kisebb hellyel gazdálkodó UL80Jt-nél a hűtés és halkság rovására ment a zsúfoltság. Nagyra értékeljük a méretes akkumulátort, amivel már megoldható egy teljes munkanap töltés nélkül. Az egyetlen, igazán nagy probléma az árral van, ugyanis ezek a gépek a takarékos processzorral közel 300 000 forintba kerülnek. Ettől a részlettől eltekintve az UL30Jt nekünk tetszett, az UL80Jt-t forrósága és hangja miatt kevésbé szívleltük. Bízunk benne, hogy idővel jönnek olcsóbb alacsony fogyasztású Intel (vagy AMD) processzorok, melyek csökkentik majd a hasonló könnyű és vékony, de közben azért elég erős, akkumulátorról pedig sokat bíró laptopok árát. Hiszen éppen erről szólnak a mobil számítógépek.

További képek az Asus UL30Jt és UL80Jt notebookokról a galériában.

Asus UL30Jt

rudi

Az Asus UL30Jt és UL80Jt notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.