Sony VAIO F
Mostanában már minden HD. Nagy felbontásban kapjuk a tévét, a filmeket, a monitorokat, a kamerákat, lassan már a tévéadást is. Még jobb, ha nem csak simán HD, hanem Full HD, vagyis 1920x1080 pixelen folyik a szórakozás. Kialakult az igény olyan számítógépek iránt, melyeken a HD film nem csak lejátszható, hanem saját felvételünk reális idő alatt meg is szerkeszthető. Ma a Sony kimondottan stúdió-laptopjának, a VAIO F-nek az erősebbik változatát próbáljuk ki.
Már az első találkozáskor látszott, hogy ez a masina szokatlan méretű. Nagyobb a 15,6-16 hüvelykeseknél, de kisebb a 17-17,3 hüvelykeseknél. Képátlója egészen pontosan 16,4”, rajta 1920x1080 pixel csücsül. Köré egy meglehetősen kellemes, Sonyra jellemző külsejű házat rittyentettek. Fekete – és ami még fontosabb – matt fedele van, igaz nem fémből, hanem műanyagból készült. Közepén ott virít a jól ismert VAIO felirat, amit felül egy apró Sony embléma egészít ki.
Elölről és hátulról is látszik, hogy a gép nem teljesen fekete, egy kellemes, grafitos árnyalatot párosítottak hozzá, ami körbeszalad a peremén. Elöl balra, a szokásos SD kártyaolvasó mellett ott sorakozik a Sony saját Memory Stick formátumához való nyílás. A sort a Wi-Fi és Bluetooth ki/bekapcsoló retesze, illetve két LED zárja. Semmi érdekeset nem láttunk a hengeresre formázott hátsó traktuson, amit csak az elég vékony zsanérok törnek meg.
Oldalt már lényegesen több a látnivaló, mondhatni teljes a csatlakozókínálat. Balra a méretes szellőzőnyílás uralja a terepet, de előtte van Ethernet, D-Sub, HDMI, USB-s eSATA és mini FireWire csatlakozó, illetve ExpressCard bővítőnyílás. Mögötte, a hengeres látványelembe tették a tápcsatlakozót, és van még itt egy Kensington zárhely. Jobbra diszkréten lapul egy olyan komponens, amit asztali gépekben is ritkán látni, a Blu-ray lemezeket író optikai meghajtó. Fura, hogy jelenlétére oldalt még egy aprócska felirat sem utal. Előtte található további két USB, illetve két hangcsatlakozó, melyek közül a fülhallgatóé digitális kimenetként is működik. Ezen az oldalon a bekapcsológomb került a hátsó, kerek betétbe, mely működés közben zöld fénnyel világít.
Kinyitva a VAIO F-et nagyon kellemes látvány tárult elénk. Itt sincsenek fényes felületek, nagy örömünkre a szokatlan méretű kijelző is matt, akárcsak a vékony, fekete kerete. Alatta finom, fémhálós rész rejti a hangszórókat, két végébe pedig belemar a zsanér. Ezt a kívül látottal egyformán szürke alapra helyezett, fekete billentyűzet követi, ami alatt fekete csuklótámasz terpeszkedik. Gusztusosan alakították ki. Felülete bőrt imitáló mintát kapott, ami tapintásra nagyon kellemes, a szennyeződésnek, ujjlenyomatoknak pedig ellenáll.
Bár az ilyen méretes, asztalra szánt laptopoknál nem olyan fontos szempont, a VAIO F kellemesen nagy szögben nyílik. Ráadásul ezt a mozgást úgy teszi, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Kis erőkifejtéssel mozgatható, de helyzetét nagyon stabilan, imbolygás nélkül tartja. Az egész gépet körüllengte az a VAIO érzés, ami miatt sokan magas áruk ellenére is a Sony gépeit választják. A minőségérzet példás volt, akárcsak a felhasznált anyagok tapintása, kidolgozottsága vagy az összeszerelés. Az egész gép megjelenése szolidan, hivalkodásmentesen elegáns.
Alul, a fekete műanyagban két ajtócskát és egy fájóan kicsi akkumulátort találtunk. Nem említettük még, hogy ebben a gépben egy komoly Core i7 processzor és felső-középkategóriás VGA van, ezek bizony egy nagyobb telepet is hamar lemerítenek. Középen az egyik fedél alatt a két memóriamodult, balra alul a fémfedéllel megtámogatott merevlemezt találjuk. Talán ebbe a méretbe beleférhetett volna még egy winchester.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
