Hőmérsékletek, konklúzió
Hőmérsékletek:
A tesztek után a gépet egy rövidke pihenő után újraindítottuk és papíron rögzítettük a terhelés nélküli hőfokokat, mind a HD Sentinellel, mind pedig egy infra hőmérőt applikálva közvetlenül a vezérlőre. A Sentinel 31 °C-ot olvasott ki a belső szenzorból, a hőmérő pedig 36,1 °C-ot mutatott.
[+]
Ezután ismét lefutott a Sentinel írástesztje, aminek során a belső hőmérsékletek végig egy kifejezetten kiszámítható sémát követtek. Fél percen belül mintegy 5 °C-ot emelkedett a "láz", és az elkövetkező öt percben 35 °C-on ácsorgott a mutató, majd hirtelen megtoldotta magát 11 °C-kal. A 46 °C ismét stabil volt újabb öt percig, és innen már csak elenyésző 1-1 °C-ot nőtt ez az érték a soron következő tíz percben, majd a próba utolsó harminc szekunduma alatt 48 °C-ról 47 °C-ra süllyedt vissza a higanyszál. A futam befejezése előtt néhány másodperccel aztán ismét megragadtuk a hőmérőt: a végszó hallatán a belső szenzor 48 °C-ot, a fizikai mérés pedig 61,8 °C-ot mutatott.
[+]
Hőfokok terén azt kaptuk, amit vártunk, sőt talán még annál is többet (bár az adott vonatkozásban kevesebbet). A hűtőborda hiányának ténye máris nem fáj annyira, hiszen nem szembesültünk throttlinggal, a meghajtó tette a dolgát, ahogy kell, és a tükörtojás elkészítésének okán mégiscsak a konyhába kellett magunkat száműznünk; az NVMe-s konkurenciát gyakorlatilag lemossa ezen a téren a pályáról, és már-már SATA-s éghajlati övben leledzik ez az SSD. Néhány fokot le tudtunk volna még faragni a kapott eredményekből egy aktív hűtés hadrendbe állításával, de erre nem került sor – mint kiderült, igazából annyira szükség sem volt rá, és a lényegen sem változtatott volna. Azt is vegyük hozzá, hogy az eszköz egy testbenchen, a "szabad ég" alatt tanyázott – egy jól szellőző ház esetében is lehetségesnek tűnik még egy-két-három fokot redukálni a végeredményből.
Érdemes észrevenni, hogy ahogy a benchmark ette a GB-okat, úgy az írási sebességek némileg magasabbra kúsztak, mint a korábbi Sentinel írásteszt alatt, és a kezdeti, 900-950 MB/s-os "robbanó" starttól eltekintve is gyakran elérték a 800 MB/s-os határt, esetleg még kicsit fölé is húzódzkodtak – a 400 MB/s körüli minimum értékek ellenben maradtak.
Konklúzió:
Összességében jó benyomást tett ránk a Kingston A1000-es. Bár a kétszeres PCIe sávhasználat és a csupán 4 GB-os SLC buffer miatt a sávszélesség és a sebességi mutatók elmaradoznak a négyszeres buszt használó NVMe-s "nagytestvérektől", cserébe az ár is mérsékeltebb – és még így is magunk mögött hagyjuk a SATA csatolóval érkezett elődöket, olvasásban pláne. A melegedéssel nem tapasztaltunk problémát, és ahogyan írtuk is, a hőfokokat még tovább lehetett volna mérsékelni egy aktív hűtés és/vagy egy jól szelelő kalyiba segítségével – a külön megvásárolható NVMe SSD hűtőbordákról már ne is beszéljünk. Az agresszív árazás, az öt év garancia és az ajándékba adott Acronis True Image HD nagyon is valós opcióvá avanzsálja a belépőszintű NVMe-s meghajtók szegmensében a kaliforniai gyártó fiókáját.
Kingston A1000 M.2 SSD
Synthwave
A Kingston A1000 SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.
