SSDNow V+200 90 GB SSD

Alig néhány hete mutattuk be a Kingston SSDNow V200 sorozat 64 GB-os tagját, mely sajnos nem igazán nyerte el tetszésünket. Mint később kiderült, a különböző, leginkább írási műveletek esetén előforduló problémákba több olvasónk is belefutott. Mindez bizonyos szituációkban már a felhasználói élmény érezhető romlásához vezethet, melynek okát a Kingston egyelőre nem tudta orvosolni. Ezzel szemben a tavalyi év egyik "best buy" SSD-je épp a gyártó egy korábbi sorozatának, az SSDNow V+100-nak 96 GB-os tagja lett, amely ár/teljesítmény, valamint ár/kapacitás szempontjából is igen jó vételnek számított. Sajnos ez a modell újonnan már nem elérhető, így aki hasonló kapacitású alternatíva után kutatna, annak másfelé érdemes keresgélni. Ilyen tárterülettel csak viszonylag kevés meghajtó kerül forgalomba, pedig meglátásunk szerint (még) van létjogosultsága a 64 és 120-128 GB méret közötti SSD-knek. Egy ilyen, 90 vagy 96 gigabájt tárkapacitású meghajtó elsősorban azoknak lehet ideális, akiknek egy 64 GB-os modell már éppen szűkös lenne, de a 120 GB-osat már nem szeretnék/tudják kifizetni.

Minden bizonnyal a Kingston tisztában van vele, hogy továbbra is van igény a 90 gigabájt körüli kapacitású meghajtókra, így a legújabb, V+200 elnevezésű családban is helyet kapott egy ilyen tag. Ezt a modellt fogjuk most kicsit közelebbről is szemügyre venni.

[+]

Nálunk most is a dobozos verzió vendégeskedett, de természetesen ebből a modellből is létezik egy egyszerűbb (és olcsóbb) kiszerelés, ami csak magát a meghajtót tartalmazza.

[+]

A dobozban a beépítőkeret, a tápátalakító és a SATA adatkábel mellett egy USB 2.0-s külső keret is helyet kapott. Kapunk még egy klónozószoftvert is, ami a mellékelt DVD-ről telepíthető fel.

[+]

Ez a modell a V200-as sorozattal ellentétben sajnos még 9,5 milliméter magas. Ez leginkább bizonyos notebooktulajdonos vásárlóknak lehet rossz hír, ugyanis egyre több mobil gépbe már csak az alacsonyabb, 7 milliméter magasságú meghajtót lehet beépíteni. Ahogy a fenti képen is látszik, a Kingston itt sem spórolt a vastag (és súlyos) hővezető anyaggal – ennek hozománya, hogy a meghajtó 103 grammot nyom a mérlegen. Összehasonlítás gyanánt a 7 milliméter magas Samsung 830 mindössze 59 gramm. Ez a tulajdonság ismételten csak a notebookokba szánt meghajtók esetében lehet szempont.

SandForce SF-2281

A Kingston teljes "V" sorozata az úgynevezett "value" (jó ár/érték arány) kategóriába sorolható, ennek okán a gyártó elsősorban olcsó vezérlőkkel és NAND lapkákkal próbál operálni ezeknél a modelleknél. Ahogy már említettük, ez a V200 sorozat esetében nem bizonyult jó stratégiának, ugyanakkor a korábbi szériákra nem volt jellemző hasonló probléma. Mindenesetre a spórolásnak első hallásra kissé ellentmond, hogy a V+200 ugyanazt a SandForce SF-2281 vezérlőt kapta meg, mint ami a Vertex 3-ban vagy éppen a vadiúj Intel 520 sorozatban is dohog, ami egyben azt is jelenti, hogy a meghajtó SATA 6 Gbps kompatibilis. Valamelyest kompenzálhatja a költségeket a SandForce egyik sajátossága, mely szerint a kontroller mellé nem szükséges cache. Ezzel a gyártónak meg lehet spórolni legalább egy DRAM chipet, valamint ennek következtében egy kicsit egyszerűbb NYÁK is elég lehet.

A NAND chipek szerepét 25 nanométeres, asszinkron MLC Intel (pontosabban IMFT, azaz Intel-Micron) modellek töltik be. A NYÁK-on ezekből 12 darabot számolhattunk össze, melyek kapacitása egyenként 8 gigabájt. Ez összesen 96 GB tárkapacitásra lenne elég, de ebből 6 gigabájtot a SandForce RAISE elnevezésű technológiája emészt fel. Erről, valamint a DuraWrite-ról egy korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk.

[+]

Tesztkörnyezet, specifikációk

SATA 6 Gbps kompatibilis, SSD-s tesztrendszerünkben egy Intel Core i7-2600K próbálja kipréselni a meghajtókból a bennük rejlő potenciált. Most is úgy döntöttünk, hogy mellőzzük a Turbo Boost lehetőségét, mivel a Sandy Bridge processzoroknál a maximális turbó órajel nemcsak fogyasztás, hanem hőmérséklet függvénye is, ezért fennállhatna olyan szituáció, hogy ugyanazon teszt alatt esetleg más órajelen dolgozik a CPU, ami befolyásolhatná az eredményeket. Ezt természetesen nem szeretnénk, így inkább kikapcsoltuk a turbót. Mindezek mellé nem kevesebb, mint 16 gigabájt G.Skill RipjawsX DDR3 RAM is társult, hogy a tesztek alatt egészen biztosan ne fogyjon el a szabad memóriánk sem.

A tesztkörnyezet [+]

A lefuttatott tesztek most sem változtak a korábbiakhoz képest, de az esetlegesen eltérő alaplap, processzor és memória miatt nem minden esetben helytálló összevetni a kapott értékeket a 2011 júliusa előtti cikkeinkben szerepeltekkel. A főszereplővel együtt összesen nyolc darab SSD állt csatasorba a jelenlegi teszthez. Az érdekesség kedvéért most is bekerült a csapatba a korábbi tesztgyőztes, 500 GB-os Seagate 7200.12 merevlemez, mert ennek eredményeihez viszonyítva szemléletesebben jelenik meg, hogy mennyit is jelenthet az SSD-re való átnyergelés.

[+]

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél; ha éppen rendszerlemezt keresünk, akkor ez csak egy sokadrangú szempont lehet. A V+200 itt a SATA 6 Gbps kompatibilis meghajtók mezőnyének végén foglalt helyet, de lemaradása minimális.

Írásnál a SandForce belső tömörítésnek köszönhetően a főszereplő az élre ugrott.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik kedvenc témája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, holott ez egy átlagfelhasználót különösebben nem érint. A 90 GB-os Kingston itt a 120-as Vertex 3 eredményeihez közeli produkciót mutatott.

Az iméntiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges. A V+200 ebben a tesztben is viszonylag jól szerepelt.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét használtuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt a tesztalany meglehetősen gyenge produkciót mutatott fel. A helyzet többszöri újramérés után sem változott.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már teleszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A rendszert mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag szinte ugyanolyan eredményt ért el, illetve az 1-2 másodperces eltérés itt még éppen a mérési hibahatáron belül lehet.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Látható, hogy elég hasonló eredményt mutatott fel az öt meghajtó. Ez a teszt jobban támaszkodik a processzora, mint az SSD-re.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Az SSD-k itt is viszonylag közel vannak egymáshoz, és a V+200 képes volt hozni a legjobbak eredményét.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek. Az új Kingston itt is hasonlóan jó eredményt ért el.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. A V+200 itt is hozta azt, ami szinte már elvárható volt.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már merevlemezes cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami korlátozhatja a művelet sebességét. Minden bizonnyal emiatt sem mérhettünk túl nagy különbségeket, bár hibernálásban valamivel lassabb volt a V+200, mint a mezőny többi tagja, amit mi a tömörített állománynak és az aszinkron NAND-oknak tulajdonítottunk. Egyébiránt itt a közvetlen előd V+100 sebességét hozta a meghajtó.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat immáron a 250 GB-os Intel 510-en helyeztük el, ami – ahogy az IOMeter eredményből is látszik – körülbelül 450 MB/s-es szekvenciális olvasásra képes, tehát az SSD-k írási teljesítményét szinte biztosan nem korlátozza.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman – Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. Az eredmények nem okoztak meglepetést. A már tömörített állományok, valamint az aszinkron NAND okán itt gyengébb eredményeket kaptunk, ergo a 90 GB-os V+200 nagyjából a 64 GB-os Crucial eredményeit hozta.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. A grafikonról jól látszik, hogy nincs túl nagy különbség a SATA 6 Gbps-os mezőnyben.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, ergo az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le. Ebben a mérésben a V+200 kissé lemaradt, de az élmezőnytől való differencia messze nem olyan vad, mint amit a gyengélkedő V200 esetében láttunk.

A játékbetöltési időkhöz most is a két jól bejáratott játékot használtuk. Az SSD-k között láthatóan nem túl nagy a különbség, és az is leginkább a S.T.A.L.K.E.R alatt jött elő.

Virtualizáció és végszó

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az jól tudja, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Az installáció témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli.

Ezen tesztünkben általában jóval nagyobb különbségeket tudunk kimérni a különböző meghajtók között. Itt nyugodtan mondhatjuk, hogy tesztalanyunk tisztesen helytállt.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ahol egyáltalán mutatkozik különbség, ott is csak minimális. A V+200 itt is hozta a joggal elvárható szintet.

Végszó

Az eredményeket látva megállapíthatjuk, hogy a V+200 szerencsére nem szenved olyan problémáktól, mint a korábban tesztelt V200. A közvetlen előd V+100-hoz képest ugyan bizonyos (tömörített) anyagok írásában lassabb, de a programok betöltésében (ha nem is jelentősen) már gyorsabb. Az AS SSD alatti gyenge eredményt nem igazán tudjuk hova tenni, bár – ahogy fel is hívtuk rá a figyelmet – ez csak egy benchmark, ami nem feltétlenül tükrözi a valós használat során tapasztalható sebességet. Ez most be is igazolódott, mivel a programok betöltésénél jó eredményeket produkált a V+200. Kellemes meglepetés volt a különböző írási és olvasási műveleteket felvonultató, komplexebb, VMware telepítéses tesztünk alatt mutatott eredmény.

[+]

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a meghajtó sebessége bőven kielégítheti szinte bármelyik átlagfelhasználó igényeit. Az általunk tesztelt 90 GB-os V+200 ára most 35 000 forint körül mozog, ami ugyan nem olyan kedvező, mint korábban a 96 GB-os V+100 30 000 Ft körüli cédulája, de azóta sok minden változott; a mai árak mellett már ezt sem mondanánk soknak, ezért a V+200 sorozat 90 GB-os tagját ajánlott vételnek minősítjük.

Kingston SSDNow V+200 90 GB SSD

Oliverda

A Kingston SSDNow V+200 90 GB SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.