Toshiba Satellite L505

Aki próbálta már, biztosan tudja, hogy nem egyszerű notebookot vásárolni. Egyrészt az igazán tetszetős modellek fenemód drágák, másrészt óriási a kínálat, harmadrészt nem mind arany, ami fénylik. Ma egy egészen jól összeállított csomagot mutatunk be, ami sokféle felhasználásra lehet jó. A Toshiba Satellite L505 sorozatának egyik tagjáról, az L505-139-ről van szó. Később majd kiderül, miért fontos a pontos megjelölés, de haladjunk szép sorjában! A Toshiba Satellite laptopjait a külföldiül „konzumer” közönségnek szánja, vagyis az otthoni felhasználóknak. Mintha otthonra nem lehetne vállalati (business class) gépet venni. Az L széria kedvezőbb árfekvésű, az A rendszerint formásabb gépeket tömörít, de azért a mi L505-ünknek sem kell ám szégyenkeznie. Fényes kabátját az A-modellektől csak némi krómos keretezés különbözteti meg, aminek hiányába valószínűleg nem hal bele a vásárló. A fényes felületbe süllyesztett, íves minta mutatós, de hamar ujjlenyomatok és egyéb maszatok fedik.

Szemből nézve egy Toshiba klasszikust, a tekerős hangerőszabályzót figyelhetjük meg. Mint oly sokszor korábban, most is eltartott egy ideig, míg megtaláltuk, de utána már nagyon ráállt a kezünk. Mellette a kártyaolvasó nyílás húzódik, és ezzel vége is a látnivalóknak. Hátul sem valami érdekes a helyzet. Egy nagy, szokatlan kialakítású zsanért láthatunk csak, csatlakozókat vagy akkut nem.

Oldalról a Satellite L505 szinte bármelyik jól felszerelt, mai notebook lehetne. Ott sorakoznak rajta a kötelezők: pár USB, eSATA, HDMI, D-Sub hangcsatlakozók, Ethernet aljzat, ExpressCard bővítő, szellőzőnyílás. Az elosztás korrekt, bár balra jól jött volna még egy (két) USB az eSATA-s kombó mellé. Igaz, egy mai Wi-Fi és Bluetooth adapteres, webkamerás, kártyaolvasós laptopra már nem kell túl sok mindent akasztani, szóval a három USB is megteszi. Még akkor is, ha nem 3.0-sak.

Kellemesen, a jól összerakottság érzését keltve fordult a Satellite L505 vaskos fedele a szokatlan zsanéron. Szerintünk ez a megoldás jobban mutat, mint a klasszikusak. Azt a látszatot kelti, mintha az alsó és felső rész egy egészet alkotna, nem pedig valami kétes stabilitású pántokon fordulna a kijelzőpanel.

Belül is folytatóik a hullámos minta. Újabb, L-t az A szériától megkülönböztető részletet láthatunk a billentyűzet fölött, ami a 15,6”-os gépeknél szinte már kötelezően numerikus padot is magában foglal. Itt az extra gombok sora hagyományos, az A-soknál rendszerint érintős. Két végére krómkeretes hangszórót tettek, de ezúttal sajnos elmaradt a Harman/Kardon felirat. Talán ez a legfájóbb hiányzó részlet. Csak az A-modelleknek jár korrekt csipogó, az L-eknek meg kell elégedniük a kommersszel. Természetesen a kijelző is fényes, akárcsak vékony kerete, sőt Toshibáéknál a billentyűzet is tükrös. De legalább nem szigetes.

Maximális nyílásszögben nem bajnok a Satellite L505, de a szükséges szintet azért hozza. Egy ekkora gépet ritkábban használnak ölben tartva, asztalnál ülve pedig a magasabb felhasználóknak is megfelel majd nyílási szöge.

Alul csak a legszükségesebb cserélhető alkatrészekhez fértünk hozzá, nevezetesen az akkumulátorhoz, a merevlemezhez és a két memóriamodulhoz. Az akku sajnos elég kicsi, csupán 44 wattórás. Ezzel még a takarékos Intel platform sem húzza sokáig. Jó hír, hogy a telep alatt belső 3G modem nyílása húzódik. Kár, hogy ez a tétel az opciós listára szorult, nem része az alapfelszerelésnek. Ma már szinte kötelező a merevlemez fémfedeles védelme. Sajnos 3D rázkódásvédelmet csak a Satellite A széria kapott. Említést érdemel még a szellőzőrendszer hangsúlyos bemeneti nyílása. Ez az a rész, amit nem célszerű – mondjuk combunkkal – eltakarni.

Összességében az L505 kívülről egy jól összerakott, szolid masinának tűnt. Egyedül közel 3 kilogrammos súlyát kifogásoltuk, ilyen méretű akkumulátorral a konkurensek gyakran fél kilóval is könnyebbek. Nyilván az az ötven deka nem fogja agyonnyomni a cipekedő felhasználót, de minek vonszoljuk az extra súlyt, ha a vetélytársaknál nem kell? Persze ennek a vaskosságnak van előnye is. A „sok anyag” miatt elég masszív lett az L505, nem csavarodik, nem horpad, nem nyekereg.

Platform - CPU, RAM, HDD

Miért is fontos, a Toshiba Satellite L505 nevének végén a 139? Azért, mert csak ennek a modellnek van Mobility Radeon HD 5165 grafikus alrendszere. Téved az, aki úgy gondolja, hogy a többi variáns HD 5145-ösénél legfeljebb órajelben erősebb vasról van szó. Míg az öcskös csak 80, addig a HD 5165 nem kevesebb mint 320 számolóegységgel rendelkezik. Lényegében a DirectX 10.1-es Mobility Radeon HD 4650 átkereszteléséről van szó, ráadásul a GPU órajelét 550-ről 600-ra növelték. Azért a viszonylag alacsony számozás, mert ez a GPU még 55 nm-en készül, szóval többet fogyaszt, mint a hasonló tudású, de már 40 nm-es Mobility Radeon HD 5650. A Toshibánál – több konkurenssel ellentétben – tisztában vannak azzal, hogy a grafikus alrendszernél a GPU mellett a memória képessége is sokat számít. Nem egyszer láttunk már lassú DDR3 memóriával agyonütött, egyébként ígéretes mobil VGA-t. A Satellite L505-ba 1 GB GDDR3 került.

Természetesen, van a laptopnak processzora is, ráadásul nem is akármilyen. Az Intel Core i5 szériájának talán a legjobb – de mindenképpen a legnépszerűbb – darabja az i5-430M, mely alapból 2,26 GHz-en jár, de felpörög 2,53 GHz-ig. Mellé a szokásos Intel HM55 chipkészlet és 6 GB memória került egy 2 GB-os és egy 4 GB-os DDR3-1067 modul formájában. Rendben van a merevlemez kapacitása, ami 500 GB, és vezeték nélküli hálózati lehetőségekből is van választék: n-es Wi-Fi vagy Bluetooth. Egyedüli gyenge pontnak a 44 Wh-s akkumulátort véljük. Summázva és 64 bites Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel, illetve két év garanciával kiegészítve a Toshiba Satellite L505-139 nagyjából  265 000 forintba kerül. Nem kevés pénz ez, de hasonló tudású gépeit a konkurencia sem adja olcsóbban.

Szinte már csak illendőségből néztük meg az utóbbi időben többször is kipróbált Core i5-430M teljesítményét. Összehasonlítási alapnak a Satellite L505-139 egy érdekes konkurensét, az Acer Aspire TimelineX sorozatának jól felszerelt darabját választottunk.

Jól ismerjük már az Intel Core i5-430M processzorának képességeit. Az előző, Core 2 generáció csúcsmodelljeinek szintjét hozza, az AMD pedig eddig még nem csinált hasonlóan gyors mobil CPU-t. Persze könnyen lehet, hogy ez a kijelentés a Danube platform megjelenésével már érvényét veszti. Rövidesen meglátjuk.

500 GB-os Fujitsu (Satellite L505) és 640 GB-os Western Digital (TimelineX 4820T) merevlemez

Általános érvényű az azonos fordulaton pörgő mobil merevlemezeknél, hogy minél nagyobb a kapacitásuk (ezzel az adatsűrűségük), annál nagyobb a sebességük. Így hát ma a percenként 5400-as fordulatú modellek között a 640 GB-osak a nyerők. A Toshiba egy Fujitsu 500-as vetett be, de annak sem kell szégyenkeznie. Igaz, az asztali gépekbe szánt winchesterek vagy az SSD-k sebességétől még távol van, de a Western Digital 640 GB-os modelljét szépen megközelítette.

Játékos képességek

Mai tesztünk talán legérdekesebb hardveres kérdése, hogy vajon a Satellite L505 320 számolóegységes, de GDDR3 memóriával megtámogatott, DirectX 10.1-es Mobility Radeon HD 5165-je gyorsabb tud-e lenni a múltkor nálunk járt Acer Aspire TimelineX 4820 400 számolóegységes, DirectX 11-es, de csak DDR3 memóriás Mobility Radeon HD 5650-énél. Csatájukban az 50 MHz-cel magasabb GPU órajel is az átnevezett HD 4650 mellett szól. Hogy még érdekesebb legyen a dolog, egy GeForce konkurenst és egy korosodó asztali gépet is bevontunk a versenybe.

Játékok

• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban csak annyit módosítottunk, hogy az anizotropikus szűrést nyolcszorosra állítottuk. A Oblivionban és a GRiD-ben egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflict és Far Cry 2 játékokban a beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az Unreal Tournament 3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a méréseinknél. A grafikonokon szereplő megnevezések az alábbi konfigurációkat takarják:

Radeon HD 5165 - Toshiba Satellite L505: Intel Core i5-430M 2,23 GHz, Mobility Radeon HD GDDR3 memóriával, 5165 600/800 MHz, 6 GB RAM

Radeon HD 5650 - Acer Aspire TimelineX 4820T: Intel Core i5-430M 2,23 GHz, Mobility Radeon HD 5650 DDR3 memóriával 550/800 MHz DD, 4 GB RAM

GeForce GT 330M - Samsung R580: Intel Core i5-430M 2,23 GHz, GeForce GT 330M 575/1265/800 MHz-en, 4 GB RAM

GeForce 8800 GT 512 MB - Desktop: Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB RAM

Mivel korábbi eredményeink nem a Satellite L505 elég kicsi, 1366x768 pixeles felbontásában készültek, ezért most is külső monitoron végeztük a játékteszteket 1280x1024, illetve 1600x1200 pixeles felbontáson. A Toshiba laptop kisebb, natív felbontásán a játékok valamivel jobban futottak, mint alacsonyabb beállításunkon.

A lassabb memóriás és alacsonyabb órajelű, de 400 számolós mobil HD 5650 és a gyorsabb memóriás, magasabb órajelű, de csak 320 számolós HD 5165 csatájának első körét a frissebb fejlesztésű modell nyerte. Igaz, az Unreal Tournament 3-ban szinte azonos köröket futottak. Nagyjából ugyanez mondható el a GeForce GT 330M-ről is. Mind a három VGA bőven játszható tempót produkált a Core i5-430M mellett.

Oblivion erdejében lényegében ugyanazt láttuk, csak a különbségek még kisebbek lettek. A két Radeon azonosan teljesített, a GeForce 330M – mely szintén népszerű az általános célú notebookoknál – kissé lemaradt.

Ha csak hajszálnyival is, autós játékunkban a Radeon HD 5165-tel szerelt Toshiba végzett az élen. Most sem tapasztaltunk lényeges különbségeket a versenyzők között. A nagyobb felbontásban mért 25-26 fps körüli értékek már a játszhatóság alsó határát jelentik. Még szerencse, hogy kisebb felbontásban lényegesen jobb a helyzet, a látvány pedig alig romlik.

Stratégiai játékunk sem hozott újdonságot. DirectX 9-ben szépen, élvezhetően – és minden gépen hasonló sebességgel – futott, DirectX 10-ben viszont hellyel-közzel diavetítést kaptunk az arcunkba.

Jó hír, hogy Far Cry 2-ben mindent maximumra húzva is korrektül ment a Radeon HD 5165. Talán most először érződött a gyorsabb memória hozadéka. A DDR3 memóriás mobil Radeon HD 5650-et több mint 15%-kal előzte meg.

Játékos köreinket összefoglalva gyors számolásba kezdünk. A Mobility Radeon HD 5650-nek 25%-kal több számolóegysége van, mint a HD 5165-nek, GPU órajele viszont 8%-kal alacsonyabb, szóval grafikus processzora úgy 17%-kal erősebb. Ezt a fórt a HD 5165-höz párosított gyorsabb, GDDR3 memória minden esetben ellensúlyozni tudta. Tehát azt mondhatjuk, hogy a jobb memória nagyjából 17%-os előnyt jelent, ami az éppen hogy csak játszható, 20-25 fps-es teljesítményből 24-30 fps-es, már elegendően gyorsat varázsol, szóval érdemes a jobb grafikus memóriával szerelt modelleket keresni. Nagy kár, hogy a termékek specifikációjában ez a paraméter nem mindig, vagy nem egyértelműen szerepel.

Megjelenítés, bevitel

Kijelzőből a Chi Mei egy standard 15,6 hüvelykesét kapta a Satellite L505. Ez – ahogyan a kategóriára jellemző – TN+film technológiájú, LED-háttérvilágítású, 1366x768 pixel felbontású és fényes felületű. Első ránézésre semmi extrát nem mutatott, oldalról nézve viszont egészen sokáig megőrizte a színeit, melyek alulról viszont hamar átfordultak.

Szokásunkhoz híven kalibráltuk a Satellite L505 kijelzőjének színeit. A művelethez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Már a beállítás előtt is az átlagosnál jobb, utána pedig nagyszerű értékeket kaptunk. Más, hasonló kategóriás notebookoknál nem a maximális, hanem az átlagos eltérés deltaE értéke szokott 1,7 környékén mozogni, itt a 0,7-es átlag miatt tökéletesnek mondható a kalibrálás. A Toshiba Satellite L505-139 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legjobb árnyalatokat. Fontos tudni, hogy a kalibrálást nemcsak a monitor, hanem a hozzá kapcsolódó grafikus alrendszer is meghatározza, így a HD 5165-höz való profil nem biztos, hogy jó lesz a HD 5145-höz!

Köszönhetően a modern LED-es háttérvilágításnak – amely ma már lassan alapkövetelmény – a Satellite L505 maximális fényereje jó magas, 218 cd/m², melyhez egészen alacsony, 0,6 cd/m²-es minimum társult, ami több mint 350:1 kontrasztarányt jelent. Ezeknek a paramétereknek az együttese csak erős napfényben nem tudta legyőzni a tükrös felületben megjelenő arcképünket. Szintén a LED-eknek köszönhető az eléggé homogén háttérvilágítás, igaz, a fekete bevilágítása lehetett volna kisebb mértékű.

Egyik szemünk sírt, a másik nevetett a Satellite L505 billentyűzetét látva. Nem a divatos, de többnyire nem túl ergonomikusan megvalósított, szigetes formatervet követi, ennek köszönhetően viszonylag stabilak a gombjai, nyomáspontjuk jól érezhető, nem járnak rövid úton és túl keményen. Ebből a szempontból a konzumer kategória felső régiójába tartozik a Toshiba klaviatúrája. Ellenben a gombok felülete fényes, ráadásul nagyon kis mértékben, de különbözően áll a nyomófelületük, így a tükrösség miatt hamar koszosnak és szedett-vedettnek látszanak a sorok. Matt felületnél az ilyen kis egyenetlenség biztosan nem tűnne fel...

Elrendezésben egészen jó a Toshiba klaviatúrája, de nem hibátlan. A 15,6 hüvelykes kategóriában már bele kellett törődnünk a numerikus pad jelenlétébe. Szerencsére a Satellite L505-ön nem préselték bele a kurzormozgatókat, azok szépen elkülönülnek, így az sem zavaró, hogy a többieknél valamivel laposabbak. Sokszor visszasírtunk már a notebookokon a klasszikus billentyűzetek Insert, Delete, Home, End, PageUp, PageDown hatosát, hát most a Toshiba megcsinálta nekünk – nagy kár, hogy olyan lehetetlenül a jobb szélre telepítették őket. Bezzeg az „extra fontos” PrintScreen, Pause/Break és Scroll Lock sokkal jobban kézre áll. Még ha csúnyább is lenne, kedvenc hatosunkat akkor is sokkal szívesebben látnánk a helyükön.

Annak idején, az A300-as formatervvel – és a fényes felületekkel – együtt debütált a Toshibánál a hatalmas gombokkal ellátott tapipad. Az A300-on szerettük is őket, mert könnyű volt rájuk találni, és nagyon szépen jártak, az L505-ön viszont iszonyatos kattanások kíséretében üzemeltek. Fölöttük az érintőmezőt viszont nagyon megkedveltük: sima, fényes környezetétől csak érdes felülete különböztette meg, így könnyen kitapintható volt. Nem is hiányoltuk felőle az A sorozatra jellemző világító sávot.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Korábban többször tapasztaltuk már, hogy a Core i5-430M processzor nem fogyaszt túl sokat, és nem is melegszik. A 15,6 hüvelykes gépházakban a Radeon HD 5650 és GeForce GT 330M társaságában is sikerült lehűteni. Csakhogy ezek a grafikus kártyák 40 nm-es csíkszélességgel készülnek, míg a Satellite L505 Mobility Radeon HD 5165-je 55 nm-es. Vajon milyen hatással lesz ez a hűtésre? Nyugalmi állapotban, 24 °C-os tesztkörnyezetünkben a Toshiba laptop egy picivel melegebb volt a hasonló gépeknél. Persze a 35-36 °C körüli értékek egyáltalán nem vészesek, főleg úgy nem, hogy ehhez 20 dB alatti neszezés tartozott csak.

Meghajtva az Intel processzort nyugalmi, 41 °C-os hőmérséklete azonnal 60 °C-ra emelkedett, a notebook hűtése pedig felpörgött, először 26 dB-es, hasonló tudású gépeknél még éppen elfogadható szintre. A második perc végén, 65 fokos processzornál még két decibelt hangosodott, így már nem találtuk valami kellemesnek. Jó hír, hogy ezt a hűtési zajszintet tényleg csak komoly processzorhasználatnál érte el, egyébként csak 26 dB-ig zajosodott. Félórás tesztünk végén a CPU-n 68 °C-ot mértünk, a hűtés pedig már nem hangosodott tovább. A merevlemez elég alacsony, 32 °C-os kezdeti értékéről a még szintén nem vészes 43 °C-ig melegedett. A notebook felületén mért 40 °C körüli értékek is rendben voltak.

Természetesen nem álltunk meg itt, hanem tovább folytattuk fél óra játékkal. Ennek első, hallható eredménye a hűtés eléggé kellemetlen, 35 dB-es hangja volt. Szerencsére ezen felül csak 43-44 °C-ig melegedő felületeket regisztráltunk.

Bár az ilyen nagy laptopokat rendszerint nem hordozzák annyit, mint a kisebbeket, azért náluk is fontos kérdés, mennyit bírnak akkumulátorról. Sajnos a Satellite L505 esetében a 44 Wh-s telep mérés nélkül is megadja a választ: nem sokat. Nyugalmi állapotban, amikor vezeték nélküli hálózati eszközök nélkül, legsötétebbre vett kijelzővel csak egy szöveges állományt mozgattunk, sikerült közel négyórás üzemidőt elérni. Videolejátszással viszont ez az eredmény drasztikusan, majdnem a felére, két órára csökkent. Nagy kár, hogy itt nem volt lehetőség a diszkrét Radeon kiiktatására, hogy csak a sokkal takarékosabb, CPU mellé tokozott Intel grafikus mag végezze ezt a feladatot. Teljes terhelésnél alig több mint egy óra alatt vége lett a dalnak. Még jó, hogy a kis akkut viszonylag hamar feltöltötte a mellékelt táp.

Számoljunk kicsit utána a fogyasztásnak! Az akku méretéből és az üzemidőből arra lehet következtetni, hogy a Satellite L505 nyugalmi állapotban 11,8, videózás közben 22, teljes terhelésen pedig 39,4 wattot fogyasztott. Ugyanezek az értékek a szintén Core i5-430M processzorral, de 40 nm-es Mobility Radeon HD 5650-nel szerelt Acer Aspire TimelineX 4820TG-nél 9, 19,6 illetve 54 watt voltak. Nyugalomban és videózás alatt tehát az újabb GPU-s modellnek volt némi előnye, teljes terhelésen viszont ez hátrányba fordult. Talán ott az újabb GPU nagyobb feszültséget kap.

Értékelés

Milyen notebook ez a 139-es Toshiba Satellite L505? Elsősorban sokoldalú. A Core i5 processzor számításigényes feladatokhoz is elég erős, a memóriával és merevlemezzel sem lesz gondunk. Ha játszani támad kedvünk, a Radeon HD 5165 révén – kevés kompromisszummal – megtehetjük, és a csatlakozóarzenál – HDMI, eSATA – is rendben van. A gép összeszerelési minősége korrekt, masszív benyomást kelt. Érdemes még kiemelni az alapból egészen jól beállított, ferde szögben is jól látható kijelzőjét.

A másik serpenyőbe a mára már lassan elöregedő, nem éppen praktikus, fényes felületeket, a pici akkut, a konkurenseknél nagyobb tömeget és a játék közbeni hangosságot tehetjük. Aztán itt van még a kissé borsos ár, de bizony a hasonló tudású konkurensek sem olcsóbbak. Manapság – még – ennyibe kerül egy univerzálisan, legtöbb feladatra jól használható laptop. Mivel a Samsung R580 is megkapta, úgy illik, hogy a Toshiba Satellite L505-139-et (fontos a 139!) is ajánlott címben részesítsük. Ebben a mezőnyben az Acer és a Sony is képviselteti magát egészen jó modellekkel, szóval komoly a verseny a vásárlók kegyeiért.

Utóiratként kihangsúlyoznánk még a grafikus memória jelentőségét. Ma láthattuk, hogy a GDDR3 a DDR3-mal szemben több mint 15%-os előnyt is jelenthet.

Toshiba Satellite L505-139

rudi

A Toshiba Satellite L505 notebookot a Computer Imperium bocsátotta rendelkezésünkre.