Asus X54L és X54H

Ma egy olyan kérdést járunk körül, ami elsősorban a kedvező árú notebookok potenciális vásárlóit érdekelheti. Megnézzük, mire képes a második generációs Core i processzorok kínálatának alsó szegmense, ahol az Intel megtartotta a régi, Pentium nevet. Ehhez szükségünk volt két, nagyon hasonlító hardverrel felszerelt laptopra. Némi keresgéléssel ráakadtunk a 15,6 hüvelykes Asus X54 konfigurációira, melyek teljesítményt meghatározó komponenseik közül csak processzorukban különböznek, ezzel ideális alapot adva az összehasonlításhoz. Az X széria az Asus nagyon alap gépeit jelenti, a teljesen belépőszintet. Persze ma már itt sem „egypálcás” műanyagra kell számítani, annyira nem, hogy mindkét X54 alaplapját K54-nek azonosította az AIDA64, vagyis az Asus eggyel magasabb kategóriájú sorozatának nézte.

Külsőre sem vészes az X54, fedele matt, anyagába nyomott, domború mintázattal, amin az ujjlenyomatok és apró karcolások sem látszanak úgy meg, mint a fényes verziókon. A kategória átlagánál nem horpad jobban, zsanérjai is rendben vannak, persze nem szabad prémium osztályú minőséget elvárni ezektől az olcsó gépektől. Az X54L-et kaptuk Pentium B950-nel, az X54H-ban érkezett a Core i3-2330M. Mindkét gépet 4 GB memóriával, 320 GB-os merevlemezzel, 1366x768 pixeles kijelzővel és DVD-íróval látták el, így közvetlenül összehasonlíthattuk velük a két központi egységet.

Azért akadt pár elég jelentős különbség a két gép között. A Core i3-as, H utótagos modell kijelzője matt volt, a pentiumos, L-esé viszont fényes, ráadásul előbbin volt HDMI csatlakozó, utóbbin viszont nem. Mobilitás szempontjából fontos, hogy az X54H-ba a kategória átlagánál nagyobb, 56 wattórás akku került, az X54L-ben viszont csak egy átlag alatti négycellás, 37 wattórásat találtunk. Annak ellenére, hogy a H-s modell másfélszer akkora energiatárolóval bír, a két akku külső formára és méretre teljesen egyforma, ám súlyuk különböző.

Csatlakozók kiosztása terén az Asus K szériája átlagos, az alatta helyet foglaló X viszont gyengébb. A legfőbb gond, hogy csak két USB csatlakozó van, az X53L esetében a bal oldal legelején, az X54H-nál a második helyen a HDMI trónol, az USB-t pedig átköltöztették jobbra előre, az optikai meghajtó elé, így a beledugott pendrive vagy kábel majd zavarni fogja egeret tartó kezünket. Jó hír, hogy a bal első (X54H-nál a bal oldali) USB támogatja a gyors, 3.0-s szabványt, ami ritkaságszámba megy az alvégen. Visszatérve a bal oldalra, a HDMI (X54H) illetve második USB (X54L) után jön a D-Sub, majd az Ethernet aljzat, őket nagyjából középtájon követi a tápcsatlakozó. Ennek L-alakú végződése van, így kábelét vagy a hűtés kimeneti nyílása előtt, vagy egyes csatlakozókat blokkolva, előrefelé vezetjük el – ez nem valami szerencsés.

Belül jobb a helyzet, lényegében semmit sem szúrtak el a tervezők. Szerencsére a kijelző kávája matt, akárcsak a többi felület. Még a szigetes billentyűzet alá sem tettek „tükröt”, ugyanis a billentyűzet nem szigetes, hanem az aktuális Asus modellekével külsőre azonos, széles nyomófelületű. Ilyet látni a K, N és B modelleknél is, de korábbi tapasztalataink azt mutatják, hogy az egyforma külső mögött különböző minőség rejlik. Természetesen a kialakítás numerikus pados, ahogyan manapság a 15,6 hüvelykes gépeknél ez lenni szokott. Ez az elrendezés azt eredményezte, hogy a touchpad balra tolódott. Körülötte a fedélen látott, mintás, matt anyagból kialakított csuklótámasz terül el, kopogós, átlagosan horpadós minőségben. Jó hír, hogy az Asus-mumustól, a kattogó, krómhatású touchpad gombokkal itt nem találkoztunk.

Mint feljebb már írtuk, a két Asus X54 egyaránt 4 GB memóriával, 320 GB-os merevlemezzel és DVD-íróval érkezett. Azonos Wi-Fi és Bluetooth adapterük is, az X54H viszont matt kijelzőt, HDMI kimenetet és másfélszer akkora kapacitású akkut kapott, mint az X54L. Cserébe a Pentium B950-nel ellátott Asus X54L operációs rendszer nélkül, de két év garanciával csupán 109 900 forintba került, míg a Core i3-as X54H-ért ugyanilyen kivitelben 133 900 forintot kérnek, vagyis 22%-kal (24 000 forinttal) többet.

Pentium a Core i3 ellen

Elsősorban azért vettük elő a két olcsó Asus X54-et, hogy megvizsgáljuk, milyen a bennük található Core i3 2330M-re, illetve Pentiumra B950-re alapozó hardver teljesítményviszonya. Mindkét processzor kétmagos, Sandy Bridge architektúrás, ugyanazzal a 32 nm-es gyártástechnológiával készülnek, órajelük picivel 2 GHz fölötti, de itt véget is érnek a hasonlóságok. A Core i3 támogatja a Hyper-Threading technológiát, tehát egyszerre négy programszálat tud végrehajtani, míg a Pentium két magja csak két szálat kezel. Másodszintű gyorsítótárban ugyancsak jobb a Core i3, 3 MB-tal bír, a Pentium B950-nek csak 2 MB jutott.

Lényeges a különbség a két CPU grafikus magja között is. A Pentiumban HD Graphics 2000 dolgozik, a Core i3-ban viszont HD Graphics 3000. A leglényegesebb, hogy előbbi hat, utóbbi viszont tizenkét számolóegységgel rendelkezik, vagyis illene határozottan jobbnak lennie 3D-ben. Persze a teljesítményt a memóriavezérlő is befolyásolja, és ebben egyforma a két megoldás. Különbség van még a multimédiás funkciókban, ami videólejátszásnál számít. Az alap ugyanaz, de a HD Graphics 2000 nem támogatja a Quick Sync, InTru 3D, Insider, Wireless Display és Clear Video HD funkciókat.

Méréseink azt mutatják, hogy a Core i3-2330M minden esetben gyorsabb volt a Pentium B950-nél, és pontosan ezt is vártuk. A különbség mértéke attól függött, hogy a konkrét feladat és alkalmazás mennyire használta ki a két extra szál nyújtotta lehetőséget. Volt olyan eset, ahol a Hyper-Threading semmiféle gyorsulást nem hozott (előfordulhat az is, hogy éppen lassít), de volt olyan is, ahol 75%-os teljesítménynövekedést eredményezett. Gyakorlati felhasználásban, laza internetezés, irodai feladatok futtatása közben nem igazán érzékeltük a Pentium hátrányát a Core i3-mal szemben. Alap felhasználásra szerintünk a kisebb testvér is elegendő teljesítményt nyújt.

Más volt a helyzet a játékoknál. Ezen a téren a HD Graphics 3000 már többször megmutatta, hogy nem elveszett gyerek. Visszavett grafikai beállítással, esetleg felbontással akár a legújabb játékokkal is megbirkózik, még ha konkurensei (AMD integrált, illetve AMD és NVIDIA kis különálló grafikus kártyák) erősebbek is nála. Játékban a HD Graphics 2000 rendszerint alaposan lemaradt a HD Graphics mögött, egyedül a Starcraft 2-ben mértünk minimális különbséget. Tehát a kisebb Intel vas ebben az esetben elvérzett, bár tény, hogy mind az öt kipróbált játékot be tudtuk úgy állítani, hogy még elfogadható sebességgel fusson. Persze a képminőség (felbontás és részletesség) ekkor már eléggé gyenge volt.

Videólejátszás közben azt tapasztaltuk, hogy az extra funkcióknak alap szinten nincs különösebb jelentősége, a Pentium ugyanúgy megbirkózott a ma szóba jövő formátumokkal, mint a Core i3. A rendszer válaszidejénél, alkalmazások betöltésénél és adatok mozgatásánál is érezni a merevlemez hatását. Minél nagyobb adatsűrűségű egységet sikerül szerezni, annál jobban járunk. Asus tesztgépeinkben egyforma, 320 GB-os Seagate tárak voltak, melyek 60 MB/s alatti átlagos olvasási sebessége nem valami fényes, az 500 vagy 640 GB-os modellek sok esetben 70 MB/s fölötti tempót futnak, de a legtöbb 320-as is átlendül a 60 MB/s-os határon.

Próba

Ha már a kezünkbe akadtak, alaposabban megismerkedtünk az Asus X54 sorozatának képviselőivel. Észben kell tartani, hogy ezek nagyon puritán, alap gépek, a belépőszintűnek tartott K széria alá sorakoznak be. Szerencsére az X-ek lemaradása nem túl nagy anyaghasználat és összeszerelési minőség terén, nem fognak szétesni egy hét használat után, a felhasznált burkolati anyagok pedig szerintünk rendben vannak, akárcsak az illesztések. Úgy tűnt számunkra, hogy a billentyűzetet módosítás nélkül vették át a K modellektől: egy közepes megvalósítást kapunk egészen korrekt nyomási komforttal és átlagos horpadással. Egyeseket zavarhat, hogy a nyomófelületek közel vannak egymáshoz, így nagyobb a félreütés esélye.

Rendben van a touchpad is, gombjai végre nem kattognak és nem is krómhatásúak. Az érintésérzékeny felület méretével és érdességével is meg voltunk elégedve, bár huzamosabb használat után kissé síkossá vált, amin törölgetéssel lehet segíteni.

Amikor kibontottuk, nagy örömmel láttuk, hogy az Asus X54H kijelzője matt, ez úgy tudjuk, meglehetősen ritka az alvégen, de még az otthoni felhasználóknak szánt notebookok felsőbb kategóriáiban is. Hiába volt az X54L-nek 286 cd/m² a maximális fényereje és 300:1 fölötti kontrasztaránya, a fényes felület miatt sokkal kényelmetlenebb volt használni, mint a 224 cd/m²-es maximummal és 250:1 körüli kontraszttal bíró, de matt X54H-t. Ráadásul az utóbbi kalibrálása is jobbra sikerült. Az Asus X54H színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerővel adja a legpontosabb árnyalatokat. Az Asus X54L színprofilja pedig itt érhető el, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn célszerű használni.

Asus X54L és X54H

Hűtésben mindig is egészen jók voltak az Asus egyszerűbb notebookjai, szerencsére ezalól az X54-ek sem kivételek. Nyugalomban, 24 °C-os hőmérséklet mellett mindkettő szinte teljesen némán és hűsen tette a dolgát, felületük alig melegedett 30 °C fölé.

Asus X54L terhelés közben

Félórányi CPU terhelés után sem sokat változott a helyzet. Igaz, hogy a hűtésük felhangosodott egy kicsit, de a H-s 25 dB-es maximuma az átlagnál jobb, az L-es pedig még halkabb maradt, alig érte el a 20 dB-t. Továbbá fél óra játék után az X54H még 3 dB-t hangosodott, ami 15,6 hüvelykes notebookoknál átlagos zajszintnek nevezhető. A gyengébb X54L-nél ekkor 25 dB-t mértünk, ezzel a csendesebb gépek közé sorakozik be. Számottevően csak a fenéklemez hűtést rejtő része melegedett, az egyórás hevítés után márt 36 °C-os maximum nagyon jó, a billentyűzet 33 °C-os csúcsa pedig egyenesen kiváló.

Asus X54H terhelés közben

Sejthető, hogy a Pentium esetlegesen kisebb fogyasztása nem tudta semlegesíteni 37 wattórás akkumulátora hátrányát a Core i3-as modell 56 wattórás példányával szemben. Azért egy esetben, teljes terhelésen mégis sikerült ez a bravúr. Minden bizonnyal a kisebb gyorsítótárnak és a lényegesen szerényebb grafikus részlegnek volt ez köszönhető. A nagy akkus X54H több mint nyolcórás nyugalmi ideje (csak egy TXT állományt pörgettünk), illetve ötórás HD videós ideje nagyszerű, a másfél órás maximális terheléses sem rossz.

Ha az akkumulátorok kapacitását elosztjuk az üzemidővel, akkor megkapjuk a notebookok fogyasztását. A két X54-es Asus közötti különbség – az azonos hardverelemek miatt – tisztán a különböző processzorokból származik. Nyugalomban a pentiumos rendszernek 8,8 wattra volt szüksége, ennél a Core i3-as sokkal jobbnak bizonyult a maga 6,9 wattjával. Hasonlóan alakult a helyzet videózás közben is, ott a pentiumos X54L 12,1 a Core i3-as X54H 11,1 wattot igényelt. Teljes terhelésen jelentőset változott a helyzet: az X54L beérte 18,5 wattot, az X54H 33 wattot emésztett fel. Az eredményekből arra következtetünk, hogy a Pentiumnak jó eséllyel valamivel gyengébb az energiatakarékossági rendszere, teljesen kihajtva viszont a szűkített architektúra miatt nem csak lassabb a Core i3-nál, hanem lényegesen kevesebbet is fogyaszt nála.

Értékelés

Aki tényleg csak alapdolgokra szeretné használni notebookját, és fontosnak tartja a lehető legalacsonyabb árat, nyugodtan választhatja a Core i3-2330M (vagy i3-2310M) helyett a Pentium B950-et. Az Asus X54-ek esetében a gyengébb processzorral szerelt X54L 24 000 forinttal olcsóbb az X54H-nál, ami a 109 900, illetve 133 900 forintos árat figyelembe véve 22%-os többletet jelent, vagyis nem kis pénz, ha szűk a keret.

Amint viszont picivel komolyabb igények merülnek fel, némi játék, itt-ott egy kis videóvágás vagy képszerkesztés, esetleg multimédiázás, vagy a két Asus masina kiegészítő felszerelését vizsgáljuk, máris árnyaltabbá válik a helyzet. A pentiumos gépek rendszerint az abszolút minimumot képviselik, nem csak az Asus X54L-re jellemző a HDMI hiánya és a kis akku, más gyártók is keményen áldoznak a kedvező ár oltárán. A korábban emlegetett huszonnégyezer forintos felárért az X54H-nál nem csak erősebb CPU-t, de komolyabb grafikus alegységet és HDMI kimenetet is kapunk. Legalább ennyire jelentős a kategóriában ritka, matt kijelző, és az X54L-hez képest másfélszeres akkukapacitás sem elhanyagolható.

Úgy gondoljuk, az Asus X54L és X54H esetében érdemes lehet többet fizetni, és a jobban használható X54H-t választani. Nem is az extra teljesítmény, hanem a jobb kiegészítők (akku, matt kijelző, HDMI) miatt. Akinek ezekre nincs szüksége, teljesen jól meglesz az X54L-lel is. Hogy az Asus ezen gépei mennyire jók vagy nem jók a kategória többi képviselőjéhez viszonyítva, azt még nem tudjuk megmondani, de éppen folyamatban van a 130 000 forint alatti notebookokat vizsgáló tesztünk, úgyhogy a pelecsnik osztogatására később majd visszatérünk. Jelenleg úgy tűnik, hogy a korrekten összerakott Asus X54H a matt kijelzővel, USB 3.0-val, átlag fölötti akkuval és kiváló hűtéssel a kategória egyik favoritja lehet.

rudi

A két Asus X54 notebookot a Laptop.hu bocsátotta rendelkezésünkre.