Sony VAIO F

Mostanában már minden HD. Nagy felbontásban kapjuk a tévét, a filmeket, a monitorokat, a kamerákat, lassan már a tévéadást is. Még jobb, ha nem csak simán HD, hanem Full HD, vagyis 1920x1080 pixelen folyik a szórakozás. Kialakult az igény olyan számítógépek iránt, melyeken a HD film nem csak lejátszható, hanem saját felvételünk reális idő alatt meg is szerkeszthető. Ma a Sony kimondottan stúdió-laptopjának, a VAIO F-nek az erősebbik változatát próbáljuk ki.

Már az első találkozáskor látszott, hogy ez a masina szokatlan méretű. Nagyobb a 15,6-16 hüvelykeseknél, de kisebb a 17-17,3 hüvelykeseknél. Képátlója egészen pontosan 16,4”, rajta 1920x1080 pixel csücsül. Köré egy meglehetősen kellemes, Sonyra jellemző külsejű házat rittyentettek. Fekete – és ami még fontosabb – matt fedele van, igaz nem fémből, hanem műanyagból készült. Közepén ott virít a jól ismert VAIO felirat, amit felül egy apró Sony embléma egészít ki.

Elölről és hátulról is látszik, hogy a gép nem teljesen fekete, egy kellemes, grafitos árnyalatot párosítottak hozzá, ami körbeszalad a peremén. Elöl balra, a szokásos SD kártyaolvasó mellett ott sorakozik a Sony saját Memory Stick formátumához való nyílás. A sort a Wi-Fi és Bluetooth ki/bekapcsoló retesze, illetve két LED zárja. Semmi érdekeset nem láttunk a hengeresre formázott hátsó traktuson, amit csak az elég vékony zsanérok törnek meg.

Oldalt már lényegesen több a látnivaló, mondhatni teljes a csatlakozókínálat. Balra a méretes szellőzőnyílás uralja a terepet, de előtte van Ethernet, D-Sub, HDMI, USB-s eSATA és mini FireWire csatlakozó, illetve ExpressCard bővítőnyílás. Mögötte, a hengeres látványelembe tették a tápcsatlakozót, és van még itt egy Kensington zárhely. Jobbra diszkréten lapul egy olyan komponens, amit asztali gépekben is ritkán látni, a Blu-ray lemezeket író optikai meghajtó. Fura, hogy jelenlétére oldalt még egy aprócska felirat sem utal. Előtte található további két USB, illetve két hangcsatlakozó, melyek közül a fülhallgatóé digitális kimenetként is működik. Ezen az oldalon a bekapcsológomb került a hátsó, kerek betétbe, mely működés közben zöld fénnyel világít.

Kinyitva a VAIO F-et nagyon kellemes látvány tárult elénk. Itt sincsenek fényes felületek, nagy örömünkre a szokatlan méretű kijelző is matt, akárcsak a vékony, fekete kerete. Alatta finom, fémhálós rész rejti a hangszórókat, két végébe pedig belemar a zsanér. Ezt a kívül látottal egyformán szürke alapra helyezett, fekete billentyűzet követi, ami alatt fekete csuklótámasz terpeszkedik. Gusztusosan alakították ki. Felülete bőrt imitáló mintát kapott, ami tapintásra nagyon kellemes, a szennyeződésnek, ujjlenyomatoknak pedig ellenáll.

Bár az ilyen méretes, asztalra szánt laptopoknál nem olyan fontos szempont, a VAIO F kellemesen nagy szögben nyílik. Ráadásul ezt a mozgást úgy teszi, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Kis erőkifejtéssel mozgatható, de helyzetét nagyon stabilan, imbolygás nélkül tartja. Az egész gépet körüllengte az a VAIO érzés, ami miatt sokan magas áruk ellenére is a Sony gépeit választják. A minőségérzet példás volt, akárcsak a felhasznált anyagok tapintása, kidolgozottsága vagy az összeszerelés. Az egész gép megjelenése szolidan, hivalkodásmentesen elegáns.

Alul, a fekete műanyagban két ajtócskát és egy fájóan kicsi akkumulátort találtunk. Nem említettük még, hogy ebben a gépben egy komoly Core i7 processzor és felső-középkategóriás VGA van, ezek bizony egy nagyobb telepet is hamar lemerítenek. Középen az egyik fedél alatt a két memóriamodult, balra alul a fémfedéllel megtámogatott merevlemezt találjuk. Talán ebbe a méretbe beleférhetett volna még egy winchester.

Platform - CPU, RAM, HDD

Videoszerkesztéshez – ráadásul ha az Full HD – komoly processzorra van szükség. Legalább is, ha hamar végezni akarunk vele. Erre notebookos vonalon a legjobb megoldás az Intel Core i7-720QM lapkája, melynek nyolc virtuális magja 1,60 GHz-en ugrik neki a feladatoknak. Sőt, ha a fogyasztása nem éri el a 45 wattos TDP értéket, akkor még kicsit emel is az ütemen. Ha pedig kevesebb szál dolgozik, akkor az órajel egészen 2,80 GHz-ig felfut. Memóriára is szükség lesz, ebből 8 GB DDR3-1333-at kapunk. Ha pedig vége a munkának, akkor a beépített GeForce GT 330M-mel akár játszhatunk is egy kicsit a legújabb játékokkal. Igaz ehhez a grafikai részletességből és a 16,4”-os kijelző 1920x1080-as felbontásából is vissza kell majd venni egy kicsit. Adatainkat a korábban említett Blu-ray író mellett egy 500 GB-os merevlemez várja. A felszerelés ezen felül is teljes, van n-es Wi-Fi adapter, Bluetooth modul, webkamera és 64 bites Windows 7 Ultimate operációs rendszer. Egyedül a csupán 54 Wh-s akkumulátort érheti kritika. No meg a 450 000 forintos árat. Persze, Blu-ray író nélkül és szerényebb operációs rendszerrel lényegesen olcsóbb lehetne a VAIO F.

Úgy tűnik, a Core i7-720QM lesz a standard processzor az erős notebookokban, rövid idő alatt másodjára járt nálunk, és rengeteg gyártó választja presztízsmodelljeibe. Sajnos nem először találkoztunk az Intel agresszív energiagazdálkodási technológiájával sem. A C-State néven emlegetett megoldás masszívan behúzza a kéziféket, amint akkumulátorról használjuk a gépet. Ilyenkor a CPU csupán 931 MHz-es órajelen halandó menni. Már az Asus G73J és az MSI GT740 játékos laptopoknál is megküzdöttünk a kikapcsolásával, most a Sony VAIO F-nél viszont kudarcot vallottunk. Lehet, hogy sokan mások is így járnak majd, ezért feltüntettük, mennyit lassul a komoly vas akkuról. Összehasonlítási alapnak az Acer Aspire 8942g-ben nálunk járt Core i5-430M-et használtuk.

Bizony, akkuról dolgozva búcsút mondhatunk a teljesítmény felének, ami meglehetősen kellemetlen lehet, ha éppen dolgunk lenne, de később megnézzük majd, mennyit segít ez az óvintézkedés az üzemidőnek. Nem egy elveszett processzor a Core i5 sem. Igaz, hogy a virtuálisan nyolcmagos nagytesó rendszerint 20-45%-kal elverte, de tudni kell, hogy a Core i5-430M lényegesen olcsóbb, nagyjából fél áron adják a Core i7-720QM-hez képest, kevesebbet fogyaszt, és van benne alap grafikus mag. Érdemes egy pillantást vetni a memóriás eredményekre is. Itt azt láthatjuk, hogy a Core i7 alapból fenomenális, de akkuról hajtva visszazuhan a beépített grafikus mag miatt ősi rendszerbusszal visszafogott Core i5 szintéjére, ami alig magasabb a Core 2 processzorokénál.

Most nem foglalkoztunk vele külön, mert korábban a Samsung R580-ban már megállapítottuk, hogy a GeForce GT 330M elégséges grafikai teljesítményt nyújt a munka után alkalmanként játszani kívánó felhasználók igényeinek. A 48 számolóegységgel és 1 GB GDDR3 memóriával felvértezett, 40 nm-en gyártott grafikus alrendszer közepes beállítással a legújabb játékokat is élvezhetően futtatja, emellett gyorsítja a HD filmek és Flash lejátszását.

500 GB-os Seagate merevlemez percenként 5400-as és 7200-as fordulaton

Merevlemez kapcsán illett volna a többi hardverelemhez inkább percenként 7200-at pörgő modellt választani. Az 500 GB-os tárkapacitás rendben van, de a nagyobb fordulat jó 20%-os javulást hozott volna.

Megjelenítés, bevitel

Annak ellenére, hogy a szokásos, 16:9 oldalarányú, 16”-os kijelzőknél valamivel nagyobb, a VAIO F monitora a valaha nálunk járt legkisebb Full HD felbontású darab. Az 1920x1080 pixel ekkora felületre elosztva meglehetősen kis képpontméretet eredményez. Szerencsére a mai fejlett operációs rendszerekkel ez már nem okoz gondot, hiszen szinte minden dinamikusan nagyítható. Jó pont, hogy a látványon nem ront tükrös felület, de azért ez a monitor is csak egy TN+film paneles jószág. Szemből nézve korrekt volt a képe, felülről nézve sem romlott túlzottan, de oldalról hamar csökkent a kontrasztja és a fényereje, alulról pedig átfordultak a színei.

Ennél a monitornál, ebben a notebookban az is felmerülhet, hogy valami színhelyességet igénylő munkát kell végeznünk, szóval elvégeztük a kalibrálását. A GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátort (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftvert használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Beállítás előtt a Sony VAIO F az átlagnál sokkal jobb színeket mutatott. A maximális eltérés is csak 8,3 deltaE érték volt, az átlag pedig 6 deltaE alatt maradt. Sajnos bármennyiszer próbáltuk, a kalibrálás nem sikerült túl jól. Ebben talán szerepe volt a billentyűzet fölé telepített fényérzékelőnek is, ami önműködően akciózott, sötét környezetben levette a fényerőt. Világosban sem jutottunk sok jóra. Az 1,5-ös átlagnál sokkal korrektebbet is láttunk már laptopon, a telített árnyalatoknál látható 3-4 körüli érték pedig aggasztó. A Sony VAIO F világos környezethez való színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál három szinttel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat. Lámpafénynél az alábbi színprofilt érdemes használni maximális fényerőn.

Nem írta a VAIO F honlapja, hogy kijelzőjének LED-es háttérvilágítása lenne, és a felület egyenletességi vizsgálata alapján szerintünk is inkább hidegkatódos módszert használnak. Így a kijelző bal sarkai már több mint 10%-kal eltértek a középen mért értéktől. Feketében viszont nagyszerű volt a 16,4 hüvelykes, fényereje és kontrasztja pedig egyenesen letaglózó. Feltéve, hogy világos környezetben használjuk. Ilyenkor közel 300 cd/m²-es maximumra és 0,2 cd/m²-es minimumra képes, amiből majdnem 1500:1 kontrasztarány jön ki. Ennek köszönhetően a laptop kijelzője szabadban is nagyszerűen használható volt.

Sokan gondolják úgy, hogy az Apple találta ki a szigetes kialakítású billentyűzetet, amit azóta olyan előszeretettel használ – másol – a többi gyártó. Valójában újkori notebookon először a Sony alkalmazta ezt a megoldást, a 2003-ben megjelent VAIO X505-ön. Alapvetően kétféle megvalósítása van ennek a klaviatúrának. Az egyik, amit a Sony és az Apple is használ: az, amikor a gombok a felső panel résein kukucskálnak ki. Ez egy alsó, összetartó lappal stabil és mutatós egészet alkot. Aztán vannak az olcsó utánzatok, ezeknél marad a klasszikus, notebookos klaviatúra, csak a gombok formája változik. Ez imbolygó mozgást, rövid utat és kemény nyomáspontot eredményez, a gombok alá pedig könnyen bejut a szennyeződés. A csúcs az, amikor az alattuk lévő panel fényes, mert az ronda foltokban szennyeződik, tisztítása pedig rémálom.

Szerencsére a Sony tudja, hogyan kell ezt csinálni. Az ő megoldása szép, és emellett kellemes használni, meg voltunk vele elégedve. Jó pont, hogy a kurzormozgatókat nem zsúfolták össze. Egyedül a numerikus padot nem szerettük, de azt lassan kénytelenek leszünk megszokni a 14 hüvelyknél nagyobb laptopokon. Érdekes, hogy a Sony nem spilázta túl az extra gombok kialakítását. Egyszerű, mezei gombokat tettek a csuklótámasz ívét másoló felső panelbe. Kedvencünk a monitor kikapcsolója volt, mellette médialejátszó gombok és a Sony extra szoftvereit előhívó hármas sorakozik.

Korrekt kis tapipadot találtunk a billentyűzet alatt. Enyhén érdesített felületének tapintása majdnem olyan kellemes volt, mint a környező csuklótámaszé. Egyedül kicsit kattogó gombjaira haragudtunk, de azok talán bekopnak idővel. Szerintünk a Sony példaértékűen oldotta meg a fő kimeneti (monitor) és bemeneti (billentyűzet, touchpad) eszközöket. A monitor kiváló – bár nem sikerült tökéletesre kalibrálni –, a billentyűzet, érintőfelület és környékük használat, érintés közben kellemes, és látványnak sem utolsó. Mondjuk olyan, mint egy topmodell szaténpizsamában. Vagy akár anélkül.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Jó erős processzor a Core i7-720QM, ezért nem meglepő, hogy notebookos viszonylatban elég magas, 45 wattos TDP fogyasztási értékkel rendelkezik. A processzornka és mellette a grafikus kártyának komoly hűtésre van szüksége, tehát minél nagyobb méretű „vasakra”, hőcsövekre és ventilátorra. Láthattuk korábban az MSI GT740-nél, hogy az alulméretezés komoly melegedést és/vagy zajt okozhat. Nyugalmi állapotban, 24 °C-os tesztkörnyezetünkben minden rendben volt. A nagy Sony felülete nem melegedett 35 fok fölé, és 20 dB-es zajszintje is korrekt volt.

Terhelve viszont hamar változott a helyzet. Azonnal hangosodni kezdett a hűtés, a CPU nyugalmi, 53 °C-os hőmérséklete pedig azonnal megugrott egy tízessel. Az első perc elteltével már 37-38 dB között hullámzott a hűtés hangja, ami nagyon zavaró volt. Szükség is volt rá, mert a CPU ekkor már 70 fok környékén járt. Kis nyugalmunk lett a második percben, mert akkor már beállt a zaj 38 dB-re, nem hullámzott tovább. Az ötödik percben sajnos visszajött a jelenség, de ekkor már 38 és 40 dB között kapcsolgatott a VAIO F. Sajnos azt sem feltételezhetjük, hogy nullszériás tesztpéldányunk ventilátorának szabályozása még nem tökéletes, mert a Core i7 75 °C-ig melegedett. A laptop felületén szerencsére nem volt ilyen vészes a helyzet. Mindenhol bőven 40 °C alatti értéket mértünk, és fél órányi terhelés alatt a winchester is csak a 40 °C-os értékig jutott. Játék közben sem tapasztaltunk további hevülést, kár, hogy a hang ekkor is zavaró volt.

Nem számítottunk túl sok jóra az akkumulátoros tesztekben. Hiszen 54 Wh-s teleppel a netbookok és Intel CULV platformos gépek tudnak jól menni, nem pedig a 45 wattos processzorok és kisasztalnyi kijelzők. Ahogyan számítani lehetett rá, nyugalmi állapotban is alig sikerült elérni a három órás üzemidőt. Videolejátszás közben ez az érték nagyjából a felére esett vissza. A – számunkra – kikapcsolhatatlan, akkus fék miatt maximális terheléssel közel másfél órát ment a VAIO F, de ezt az eredményt fenntartásokkal kell kezelni. Hiszen feles teljesítményen hozta a masina. Sajnos a pici akku töltése négy óra körüli időt vett igénybe, szóval a VAIO F nem igazán mobil használatra tervezett számítógép.

A telep méretéből és az üzemidőből arra jutottunk, hogy a gép nyugalmi állapotban 17, videózás közben 31,5, „teljes terhelésen” pedig 40 wattot igényelt. Persze, valódi teljes terhelésen a 80-90 watt sokkal reálisabb, ami 40 perc körüli üzemidőt jelentene. Szóval akinek majd sikerül kioldania az akkus kéziféket, ennél jobbra ne számítson.

Értékelés

Úgy gondoljuk, a Sony kihozott mindent, amit a Core i7-720QM köré épülő gépből csak ki lehetett. A VAIO F egy nagyon kellemes megjelenésű, nagyon korrekten összerakott, visszafogottan szép, okosan kialakított laptop. Egyedi, Full HD kijelzőjével és Blu-ray-írójával egy speciális, de létező réteg igényeit elégíti ki. Ehhez jön még egy jó képességű grafikus kártya, amivel munka után kikapcsolódhat a felhasználó. Külön dicséretet érdemel a monitor matt felülete és brutális fényereje, kár, hogy nem sikerült még jobban bekalibrálni.

Minden éremnek két oldala van, a VAIO F esetében a másikra Intel van írva. Ez a Core i7-720QM processzor brutális teljesítményre képes, de a nyolc virtuális mag bizony fogyaszt is rendesen. És melegszik. Emiatt pedig a VAIO F hűtőjének ordítania kell, kicsi akkumulátora pedig a visszavett teljesítmény mellett is hamar lemerül, feltölteni pedig sokáig tart. Kár, hogy ezt a teljesítményblokkot nem lehet könnyen kikapcsolni, igaz, akkor még tovább csökkenne – feleződne – az akkus élettartam. Szóval egyik szemünk sír, a másik nevet. Mindehhez tartozik még egy 450 000 forintos árcédula. Tehát a Sony VAIO F olyan, mint az a topmodell a pizsamában (vagy nélküle): nagyon tetszik, de vannak olyan tulajdonságai, amelyek miatt otthonra nem kellene.

További képek a Sony VAIO F-ről a galériában.

Sony VAIO F

rudi

A Sony VAIO F-et a Sony hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.