Monitor, hűtés, akku
Az Alienware 17 nálunk járt verziója a közepső, de felhasználói szempontból talán legjobb kijelzőt kapta. Sajnos ez a Full HD felbontású, matt felületű de 3D-s megjelenítést nem támogató panel TN+film technológiás, még ha abból egy egészen jó fajta is. A 212 cd/m²-es maximális fényerő nem valami sok, de a matt felületnek és 1000:1 körüli kontrasztaránynak köszönhetően fényes környezetben is jól látható maradt a képernyő tartalma. Persze a négykilós, kisasztalnyi méretű laptoppal elég valószínűtlen, hogy bárki is a szabadban fog szórakozni. Kalibrálás után a monitor árnyalatai nagyon pontosak lettek, az sRGB színteret szinte teljesen lefedték, és csak a vízszintes tengely mentén (alulról nézve) romlottak jelentős mértékben. Az Alienware 17 GeForce GTX 770M-hez tartozó színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
Nyilván kevesen lepődnek meg azon, hogy az Alienware 17-nek két különálló, és nem éppen kicsi hűtőrendszere van. Hiszen processzora 47, grafikus kártyája 75 watt körüli fogyasztásra lett specifikálva, és a többi komponens is megeszik ezt-azt, tehát csúcsra járatva 120 watt körüli hőt kell legyőznie a hűtésnek, ami bizony nem kevés. Így nyugalomban is hallható volt a bal oldali (CPU-hoz tartozó) ventilátor szélzaja, de ennél a finom lehelésnél zavaróbbnak találtuk a merevlemez asztalra átterjedő rezonanciáját. Természetesen ilyenkor meglehetősen hűs volt a gépház, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett 30-34 °C-ot mértünk rajta.
Megterhelve a processzort egyből brutális, 38 dB-es szélzaj támadt, amivel szembesültünk akkor is, ha csak 5-10 másodpercig volt kihajtva a CPU. Ennek a túlzott aktivitásnak minden bizonnyal az lehetett az oka, hogy nálunk egy előszériás modell járt, talán a kereskedelmi forgalomba már diszkrétebb ventilátorszabályzással jön – mondjuk olyannal, mint amilyet a GeForce GTX 770M hűtőjénél tapasztaltunk. Annak fordulatszáma szép fokozatosan emelkedett, csak nagyon durva játékos terhelésnél harsogta túl a CPU hűtőjét, pedig elvileg egy jobban melegedő komponensre kellett vigyáznia.
Félórányi CPU-terhelés, majd félórányi játék után viszont megmutatkozott a hangos hűtés előnye. Az Alienware 17 játékossal találkozó felülete, vagyis billentyűzete és csuklótámasza alig melegedett fel. A touchpad környékén mértük a legmagasabb értéket, de a 34 °C még mindig csak langyosnak számít. Jó hír, hogy a laptop alja sem hevült fel túlzottan, sőt 29 °C-os szobahőmérséklet mellett is csak néhány Celsius-fokot melegedett tovább. Összegezve: a hűtés hangos ugyan, de iszonyatosan hatékony.
Annak ellenére, hogy az Alienware 17-nek hatalmas, 88 wattórás akkumulátora van, még IGP-vel sem mértünk eget rengető akkumulátoros üzemidőt, amiben talán szerepe van a Muxed grafikus átkapcsolásnak. A nyugalomban kapott, nagyjából hat és fél órás időből 13,6 wattos fogyasztás következik – viszonyításképpen a fejlett Ultrabookok ennek felével is beérik. Nagyfelbontású videót alig több mint négy óráig nézhettünk egy töltéssel, ebből 21 wattos fogyasztás számolható, a játék közben elért alig egy órából pedig 92 wattos fogyasztás jön ki, ami bőven a duplája egy közepes gamer notebook energiaigényének. Csakhogy az Alienware 17 semmi szín alatt nem nevezhető közepesnek...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
